Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-21 / 25. szám

X. évfolyam . Zala-Egerszeg, 1891. junius21. Ú. szám. biztosíthatja: az idő és erő. S csakugyan e ké dolognak ügyes felhasználásával azon kis tala" jon, mely az ő tulajdona, mondhatni : csodákat miivel. Gabonáját p. úgy miveli, mint nálunk a kukoricát szokás. Pompás gyümölcsösöket léte­sítenek ! Szóval oly eredményt produkál, hogy abból a maga szükségletét szépen födözi. A mi hazai földünk majdnem mindenütt áldott, hálás; a leglelkiismeretlenebb művelés mellett is gazdagon, busásan adja vissza az elvetett magot. Hátha még népünk arra lenne szoktatva, hogy idejét és erejét ázsiai természe­tének megtagadásával teljesen földje müvelé­sének szentelné : mért ne lehetne nálunk még csodásabb eredményeket produkálni kis föld­területeken is. Csakhogy nálunk a nép éppen ezt a két hatalmas, eredményt biztosító tényezőt: az időt és erőt nem aknázza ki. Ugy ahogy beveti földjét; a többit azután a jó Istenre bizza. Trá­gyáztassa az égi madarakkal, öntözze szép me­leg esőkkel. így azután nagyon természetes dolog, hogy népünk a mai birtok-viszonyok között, a föld­birtok földarabolása következtében, csakhamar eléri azt a határt, hol megélhetése véget ér, ami az idő és erő okos érvényesítésével nem következnék be soha. Közegészségügy. Dr. Manyin Károly kir. tanácsos, Zalavármegye tiszti főorvosa, a vármegye területén május hónapban észlelt közegészségi állapatról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről, a következő jelentést terjesztette be a közigaz­gatási bizottság junius havi üléséhez : Az időjárás az egész hónapban kellemes, enyhe volt, több nyárias meleg napokkal, néha kevés csapa­dékkal. A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint, a légnyomás legmagasabb foka volt 748. (J m/m., mini­muma 73(5.2 m/m., havi közép Í43.2. Hőmérséklet maximuma f- 2y"C, minimuma -f 7.5"C, havi közép -f 10.7"0. Nedvesség középértéke 72",,. Csapadékok havi összege 47.5 m m. A szelek irányát ijletőleg leggyak­rabban észleltetett déli szél, aztán E, EK és DK. A közegészségi állapot úgy a felnőttek-, mint gyermekeknél nem csak kielégítő, de nagyobb részben | Véresre saját kebelem, Mikoron eloszolt a sötét éj. Ah! jól tudja gyűlölt nyoszolyám Álmatlan éjjeleim gyötrelmeit, Miként siratom boldogtalan atyámat, Kit a véres Ares idegen Földön nem fogadott be lakába; Hanem itthon vágta le drága fejét Gyilkos bárddal anyám s a lator Aegisthos, mint csert a favágó. S rajtam kívül senki sem ejt Könyet, atyám, hogy ily iszonyú és Szégyenletes volt halálod. Nem fog soha szűnni Gyászos sohajom és panaszom, Mig látom a fényes csillagokat, Látom a nap ragyogását; Mint a fiát vesztett csalogány Hallatom én bús zokogásom A szülői ház ajtója előtt. Oh Hades és Persephone tanyája ! Oh pokoli Hermes s te felséges Ara ! Es ti Erinysek, isteni szülöttek ! Kik látjátok a meggyilkolt tetemét, Kik látjátok a rablott nász nyoszolyát, Jertek, adjatok segedelmet, Boszuljátok meg atyám halálát, S adjátok vissza fivérem : mert egyedül Nem birom el immár Gyötrelmeim iszonyú terhét. u így zajong, küzd és háborog szakadatlanul, hány­kolódik, mint a vihar által felkorbácsolt tenger hulláma; nem enged pihenést önmagának, mig atyja halálát bo­szulva nem látja. „Hiszen ha a halott megsemmisülve lenn Fekszik föld alatt, És a büntetés nem sújtotta le gydkosait: „Zalamegye" tárcáj a. Sophokles „Elektrájáról." A budapesti nemzeti színházban a mult karácsony óta a közönség fokozatos érdeklődése- és tetszés nyilvá­nítása mellett, koszorúk és különböző tüntetések között játszanak egy ógörög tragőediát, melyet Sophokles, a görögök legkiválóbb dráma költője, két ezer egynehány száz évvel ezelőtt irt. Az, a ki Elektrát, mint olvasmányt e nagy fokú érdek.ődés mellett azon gondolattal veszi kezébe, hogy abban a mai aestheticai fogalmak szerint megirt szomorú- j játékot talál, a tragicus hősnek hatalmas szenvedélye mellett bűneit és biinhődését: csalódással fogja letenni. Elektra nem a modern aestethicai törvények sze­rint megirott szomorújáték ; hanem az ó-görög regevilág egyik véres mondakörének drámatizálása, amaz ó-görög felfogás kifejezése, hogy az ősök elkövetett bűnéért bün és bűnhődés, vér és gyász mintegy sorsszerűen neheze­dik az utódok életére. Mint a sors sújtó keze, az élő lelkifurdalás szere­pel Elektra is anyja és mostoha atyja élete felett mind­addig, mig hatalmas bosszúvágya ki nem oltja amazok életét. Elektra Agamemnon király és Klytemnestra leánya a Pelops családjából; a pelopidák családjában pedig az ős apának Pelopsnak vétkéért atya a fiú, testvér a test­vér életét oltja ki. Agamemnon, a trójai mondakör hős alakja, leányát Iphigeniát feláldozza Dianna istennőnek, hogy az istennő haragját kiengesztelje. Míg ő távol harcol hosszú éveken át, az alatt nője egyik rokonával, Aegisthossal bűnös viszonyt köt — s a megérkező Agamemnont lakmározás közben orozva megölik. Trónját Aegisthos foglalja el. [ Ezt, atyja megöletését, nem tudja megbocsátani 1 sohasem Elektra anyjának és mostoha atyjának. A szenvedélyes bosszuállási vágy érzelme — a változó körülmények között — ennek erőteljes, hatal­mas színezése — mindaddig, a míg győzelemre jut — képezi Sophokles tragőediájának tárgyát. Midőn Aegisthos és Klytemnestra Agamemnont megölték, a család egyetlen férfi sarját, az akkor még gyermek Orestest is el akarták pusztítani. — De Elektra, kiben a bosszúvágy érzelme már ekkor fölébredt, meg mentette őt. — Egy hű szolgájára bízva idegen földre küldte, hol Orestes felnövekedett s atyja megbosszu­lására készült. — Elektra pedig ezen idő alatt otthon, anyjánál élt, neki és Aegisthosuak folyton szemére hányva bűneiket, nem titkolta égető bosszú szomját; szenvedett azoktól éhséget, kínt, minden képzelhető sanyarúságot — várta Orestest, hogy visszajőve bosszút álljon. A szindarab Orestes megjelenésével veszi kezde­tét. — A királyi palota kapujában megjelenik Orestes, barátja Pilades és a hű szolga kíséretében. — Eljött, hogy megbosszulja atyjá halálát. — A hosszú távollét alatt ő, valamint a szolga, ki felnövelte, annyira megvál­tozott, hogy senki sem ismeri föl. — Csellel, ravaszság­gal akar bejutni a palotába. — Halál hírét költi önmagának s szolgáját, mint egy idegen király követét, küldi be, hogy ez hirlelje, beszélje el részletesen : hol és miként halt el Orestes. — Belülről hallszik Elektra jajgatása, a szolga bemegy, Orestes pedig atyja sírjára visz áldozatot. Elektra jelenik meg a szinen, panaszát s bosszú vágyát így fejezi ki: „ Oh mennyei fény, S te föld ölelő lég, mennyiszer Haliád gyászdalomat, Haliád, mint téptem, ütöttem, Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- petitsora 12 kr. ZÁLiMGGY JL nr i, m rr I rr! r i r i es 1 liStl A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghezküldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gaduuk el. Kéziratokat nem küldünk vissza A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hr Megjelenik minden vasárnap. Népünk és birtokviszonya. Előttünk van az eltagadhatatlan tény, hogy köznépünk létkérdése napról-napra kritikusabbá válik. Hiába szólalnak fel a humanismus hivei; hiába ajánlanak expedienseket; hiába lépnek actióba önzetlen odaadással, a helyzet signatu­rája nem változik. A nép existentialis viszonyai egyre súlyosabbakká lesznek ; a nép nem birja terheit, sem azokat, mikkel az államnak, sem azokat, mikkel a családi és egyéni élet szempont­jából önmagának tartozik. Egy része rezignál, a másik rész kivándorol. Akad olyan is, ki a íenálló törvényekkel és társadalmi renddel összeütközésbe jövő módon ügyekezik megkorrigálni a dolgot. Bajnak elég súlyos baj akár egyik, akár másik. A filantróp elborult homlokkal áll meg a tények előtt és módok fölött gondolkodik A szüklátkörű nép maga nagyot sóhajt, ha sorsa fölött csüggetegen meditál és egy kis ember­ritkító háborúért sóhajt a háborúk urához. Szá­nalmat keltő együgyüségében azt hiszi, hogy egy véres háború boldogabbá tenné az emberi­séget, mert megkevesbednék s a megmaradó rész majd könyebben élhetne. Arra persze nem gondol a szegény szüklátkörű nép, hogy a háboru-viselés milyen óriási terhet vet egyes államokra; hogy az azokból eredő súlyos követ­kezmények még csak megközelítőleg sem állanak arányban a képzelt sikerrel, eltekintve magától a háborúnak vérlázító buzgalmától. De hát magában a nép amaz óhajtása, hogy minden áron kevesbedni szeretne, ha mindjárt valami vérengző háború utján történnék is az, existentialis viszonyainak kulcsát kezünkbe adja. Éltből kétségtelen, hogy a nép sokalja létszámát, hogy a létének alapját képező birtok-viszonyokat nem látja arányban azoknak számával, kiket közvetlen létérdeke a termőföldhöz utal. Ilát az tény, hogy legtöbb községben a családok annyira elszaporodtak s ennek folytán az egyes birtokok annyira föl lettek darabolva, hogy az előbb tehetőseknek ismert családok sarjai már verejtékkel küzdenek a mindennapi kenyérért. \ Akadtak már socialisták, kik a nép birtok­viszonyában leledző eme bajt olyképpen óhaj­tották volna megszüntetni, hogy kimondatni kívánták törvényileg a birtok minimumot. Egy kis irodalom keletkezett e körül a kérdés körül; de persze a mi sajátos viszonyaink között min­den gyakorlati eredmény nélkül. A magyar nép véralkata, gondolkozása, egész természete, egyéni sajátságai olyanok, hogy nálunk eféle intézkedéseket idegen mintára húzni vagy lehetetlen, vagy áldatlan munka. A magyar ember nem termett, nevelve pedig éppen sohasem lett az együtt gazdálko­dásra. Arra tehát nálunk sohasem lehet alapí­tani, hogy a birtokokfeld arabolódását együttgaz­dálkodásra való utalással akadályozzuk meg. Azok a módok sem sokat segítenek a népen, miket a nép létkérdésének megoldása érdekében fent és alant oly hévvel sürgetnek a vidéknek megfelelő háziipari műhelyek létesítésével kapcso­latosan. Van a mi magyar hazánknak az uralkodó népesedési viszonyokhoz képest elég földje, mely alapja lehet a nép lé:elének. Van itt kétszer annyi termőföld, mint más államban, a nép számaráyához képest. Hanem, hogy ez az áldott föld existenciáí adjon a népnek, arra meg kell tanítani a magyar népet. Csehországban az az ember, kinek akkora birtoka van, mint amekkorát nálunk faluhelyen veteményes kertnek vagy gyümölcsösnek szok­tak használni, — már jómódúnak ismert gazda. Pedig a legtöbb helyen a hegyek magasán van az a kis birtok is sziklás, köves talajjal, mit ha termővé akar az illető tenni, — úgy kell reá fölhordani pnttonban a termőföldet. Es a cseh gazdaembernek azért eszébe sem jut rezig­nálni, vagy kivándorolni, vagy mi még rosszabb : törvényellenes módon existentiát biztosítani; mert ismeri, tudja, meg van rá tanítva, hogy kezé­ben van az a két bűvös kulcs, mikkel létét

Next

/
Oldalképek
Tartalom