Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-11 / 2. szám

rugó bevitellel csupán 800,000 forint értékű kivitel áll szemben. . , . A hazánkban évszázadok ota virágzó agyag ipar emelése különösen a vidékre nézve nagy fontossággal bir és meg vagyunk győződve, hogy a programmban jelzett ama szándék, hogy a múzeum igazgatósága egy­részt az agyag ipar céljaira szolgáló nyers anyagokat keménységükre és ellentállásukra nézve megvizsgáltatni, másrészt ;Tz ugyanazon anyagból a külföldön előállított gyártmányokat bemutatni és egyúttal a keleti szomszé­daink által használt cikkeket is kiállítani kívánja, a hazai vállalkozási szellemre kedvező befolyást fog gyakorolni. Figyelmeztetjük különösen a gazda közönségét, használják fel a kínálkozó alkalmat a birtokukon eset­leg előforduló és eddig vagy éppen nem, vagy nem a kellő módon kihasznált agyag és egyéb nyers anyagok­nak megvizsgáltatására. Ezen vizsgálatok eredményének a kiállításról szerkesztendő katalógusban való közzététele uj ipar­vállalatok keletkezésére is befolyással leend. E kiállításon is a külföldön használt legújabb és legcélszerűbb munkagépek és segédeszközök bemutat­tatni fognak. A kiállításban való részvétel az illetőkre nézve nem jár anyagi áldozatokkal, mert a felmerülendő költ­ségeket a kereskedelmi muzeum fedezi. Reméljük, hogy iparosaink nagy számban fognak részt venni ezen érdekes kiállításban, melylyel lesz alkalmunk még bővebben foglalkozni. Zala-Egerszeg rend. tanácsú város szabályrendelete a husvágás iránt. 1. §. Szarvasmarha minden esetben, juh, kecske és sertés pedig, amennyiben a közfogyasztásra van szanva, illetve iparszerüleg vágalik, csak is hatósági állatorvos jelenlétében vágható vagy szúrható le. Zala Egei szeg rend. tan. város hatósága területén szarvasmarha (tehát borjú is) csakis a közvágóhídon vágható. Minden vágató fél a vágás előtt a városi pénztár­nál külön vágátási harcát tartozik váltani és &í ebből befolyt összeg a közvágóhíd építési-, fentartási és egyéb közigazgatási költségek tedezésére íordittatik. Ily vága­táéi báica fölmutatása nélkül a közvágóhídon vágatni meg nem engedtetik. Vágatási bárca-díjak a következőkben állapíttattak meg : Szarvasmarha utáu 1 frt — kr. Borjú - 30 kr. Birka, kecske „ 15 kr. 2. §. Közvádóhidak felállítását, közvágóhidak, valamint magánvágóhidak tisztán tartását és ellenőrzését, továbbá a marhalevelek kezelését, a vágatási biztosok alkalmazását és működését az állategészségügy rendezé­séről szóló 1888. VII. t.-cz. 14 § a és ezen törvény végrehajtására a feuállott földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi ministerium által évi október 15-én 40.000. sz. a. kiadott rendelet 40. 51. § ai szabályozzák. 3. §. Aki szarvasmarhát akár ipari célra, akár ma­gánhasználatra, nemkülönben közfogyasztásra szánt juhot, kecskét vagy sertést levágni akar, köteles ezen szándé­kát a hatósági állatorvosnak legalább hat órával a vága­tás előtt bejelenteni. Ezen bejelentés kötelezettsége a kényszervágások eseteire is kiterjed, ha szarvasmarha vagy közfogyasz­tásra szánt juh, kecske vagy sertés vágatik. De ha a hirtelen fellépett életveszély a vágás elhalasztását nem engedi, az állat a hatósági állatorvos odaérkezése előtt is levágható, tovább azonban csak Mikor a gyönyörű teremtést megláttam, szivem — mintha delejes ütés érte volna — megrebbent. Bemutaláskor kezet fogtunk ; szemeink találkoztak. Mindkettőnk keze reszketett. Ettől a pillanattól fogva nem távoztam a szép Ilka oldala mellől. Beszélgetésbe eredtünk. Miről beszél­gettünk volna egyébről, mint a vonat fennakadásáról, a borzasztó zivatarról? — Azokra nézve lehet ez borzasztó — szóltam a többek között — kiknek otthon aggódó családjok van. Az ilyen magamfajta legény-ember, kinek nincs senkije, könnyebben vesztegelhet, mert senki sem aggódik érte. — Es önnek senkije sincs a világon? Hisz ez gondolatnak is fagyasztóbb ennél a zivatarnál, — szólt a szép Ilka és ábrándos kék szemeiben két fényes köny ragyogott. — Milyen lehet az ön helyzetében az élet? még elképzelni sem tudom. Így hát, ha önt valami baj érné útközben, — senki sem sietne utána? — Senki ! ha megbetegedném, beviiinének a leg­közelebbi kórházba; ha meghalnék, elhantolnának a legközelebbi temetőbe a fájdalom egyetlen könycseppje nélkül. — Huh! ne is beszéljen erről! Önnek köny fa­kasztó sorsa van, — szólt és fölszántotta a szemeibe gyűlt könycseppeket. Azután el kezdett más tárgyról beszélni. Egy hétig vesztegeltünk Balaton Kereszturon. De nem bántam volna, ha az egész telet ott kel­lett volna is töltenem a gyönyörű, áldott-lelkű teremtés társaságában. Mivel azonban a vonal egy hét múlva megnyillott s nekem távoznom kellett, úgy segítettem a dolgon, hogy távozásunk napján francia és horvát útitársaimat megbíztam, kogy kérjék meg számomra a házi kisasszony­kezét. Bámultukban majdnem mind a ketten muszkákká lettek. De azért megtették. Ilka nőinmné lett s most hideg téli estéken sokszor emlegetjük azt a zivatart, mely minket olyan boldog, csendes házas-életbe segített. akkor dolgozható fel, ha erre a hatósági állatorvos az állat belső szerveit megvizsgálván, engedélyt adott. Vágó vagy szúró ipart nem űzők által kényszer hol levágott és a hatósági állatorvos által megvizsgált állatok egészséges terményei csakis a városi hatóságnak engedélye alapján kerülhetnek forgalomba. 4. §. A hatósági állatorvos évi fizetése Zala Egerszeg rend. tan. város területén szabályrendeletileg van megállapítva, s ezen fizetésen kívül az illető álla­tok tulajdonosaitól külön szemledíjakat is szedhet, s ezen szemledíjak a felek részéről a levágás alkalmával köz­vetlen a hatósági állatorvosnak fizetendők. A szemledíjak : szarvasmarhától, (tehén, borjú is) juh, kecske és sertés után darabonként 10 kr. állapít­tat i k meg. 5. §. A hatósági állatorvos köteles minden levá­gandó szarvasmarhát és közfogyasztásra vágandó juhot, kecskét vagy sertést élő állapotban és levágás után pontosan megszemlélni. Ha a megszemlélt állat húsát egészségesnek találta, a tulajdonos részére az alábbi minta szerint engedélyt állít ki a közfogyasztásra bocsátásra. . . . . sz. (A vágatási lajstrom tétel száma.) Szemlejegy. Alulírott (a tulajdonos neve, állása és lakása) a mai napon jelenlétemben levágott t (az állatfaj megnevezése) megvizsgálván húsát és belső szerveit a kivételével közfogyasztásra bocsáthatóknak találtam. Kelt 18 hó . . -n. hatósági állatorvos. Ha a a hatósági állatorvos az élő állaton oly betegséget vagy erre gyanút talált, amely miatt a hus fogyasztásra nem bocsátható, a levágást nem engedi meg. Ha ily betegséget vagy gyanút már levágott álla­ton állapított meg, az állal, további felhasználására nem ad engedélyt. Mindkét esetben, valamint akkor, ha a betegség ragályos, de a hus értékesítését esetleg nein zárja ki, jelentést tesz a városi rend. kapitányságnak. Amennyiben a talált betegség az 1888. VII. t.-cz. 24. íjában elősoroltak valamelyike, a további eljárást ezen törvény és a végrehajtására kiadott említett ren­delet vonatkozó határozmányai szabják meg; egyebekre nézve pedig jelen szabályrendelet rendelkezései irány­adók. 6. §. A városi rendőrhatóság tartozik gondoskodni arról, hogy az emberi élvezetre alkalmatlanoknak talált ily liusok és szervek alkalmas módon élvezhetetlenné tétessenek, illetőleg csakis ipari célokra használtathas­sanak fel. 7. §. Ha a levágandó, vagy levágott állat tulaj donosa a hatósági állatorvos véleményében meg nem nyugszik, kérelmére és költségére a rendőrhatóság feliil vizsgálatot rendelhet el. A hatósági állatorvos véleményét bizottság vizs­gálja felül. A felülvizsgáló bizottság az illető állami állator­vosból és hatósági orvosból áll. 8. §, A hatósági állatorvos hatásköre csakis az állatok levágásának ellenőrzésére, az említett állatoknak élő és levágott állapotban való megvizsgálására terjed ki, ellenben a mészárszékek és hentesüzletek ellenőr­zése az ezzel megbízott emberorvos ügykörébe tartozik. 9. §. Az állatok levágása csak nappal, elég vilá­gos és tág helyen történjék. — Mesterséges világítás mellett való vágatást az elsőfokú hatóság megengedhet. 10. §. A vágás mindenkor gyorsan és akként történjék, hogy az állat legkevésbbé kinoztassék. A hatósági állatorvos köteles arra ügyelni, hogy mészárosok és hentesek az állatokkal durván ne bán janak. 11. §. A vágás után az állat teldarabolásánál gond fordítandó arra, hogy a hus a gyomor, bél és hugyhó­lag tartalmával be ne szennyeztessék. A fel nem hasz­nálható testrészek a vágóhidról az e célra berendezett, elkülönített helyre azonnal elszállítandók és fertőtlenítő oldattal leöntendők. Beteg szerveket kutyáknak adni és egyátalán kutyát közvágóhidra bocsátani szigorúan tilos. 12. §. A közfogyasztásból feltétlenül elvonandó : 1. A nagyon lesoványodott állatok husa, vagyis ha a hus igen száraz, esetleg vizenyős, igen halvány szinii, ha a csontlevő kocsonához hasonló és ha kifejlő­dött szarvasmarhában az összes zsir 10 kgmnál keve­sebb, — továbbá minden oly esetben, ha a lesoványo­dás belső megbetegedés következtében fejlődött ki. 2. Négy hétnél fiatalabb borjuk és nyolez napnál fiatalabb bárányok, gödölyék és malacok husa. Fiatal állatok husa különben sem bocsátható közfogyasztásra, ha a köldök zsinór még le nem esett, ha az izomzat kocsonyához hasonló, sikamlós és vizenyős. 3. Elhullott, megmérgezett, villámtól sújtott és erősen meghajtott állatok husa. Megmérgezett, de később felépült állatok csakis nyolez nap múlva vághatok le, ha a mérgezés növényi anyaggal történt és három hét múlva, ha a méreg ásványi anyag volt. Ha az állaton a következő betegségek valame­lyike állapíttatott meg: a) keleti marhavész; b) lépfene (antrax); c) tereregő üszök; d) veszettség; e) juhhimlő; f) sertésorbánc; g) fonaloczkór (trichinosis); h) geny­vagy sóvérüség és ennek okai közül főleg az ellési láz és az újszülöttek köldök gyuladása. Ily betegségek fenforgása esetében az állat egyik része sem használható fel. Ha e betegségek valamelyike már az élő állaton megállapítható, akkor levágását nem szabad meg­engedni. A hus akkor sem bocsátható fogyasztásra, ha a felsorqlt betegségek valamelyikének alapos gyanúja íenforog. E betegségek fertőzése gyanújában álló állatok is csak a beteg állattal való érintkezéstől számított bizo­nyos idő elmulta után vághatók le, inely lépfenére nézve 6 nap, a veszettségre nézve szarvasmarhánál 4 hónap, juh, kecske és serté-snél 3 hónap, a sertés­orbáncra nézve (5 nap. 13. §. A többi betegségekre vonatkozólag a ható sági állatorvos a következő elvek szerint jár el : a) Ragadós száj és körömfájásban szenvedő állatok az I-ső fokú hatóság engedélye mellett csak akkor vághatók le fogyasztásra, ha a hatósági állatorvos a betegséget enyhe alakúnak véleményezi, vagyis ha az állatok ]ó húsban vannak és ha genyedés vagy üszkö­södés a körmök körül vagy erősebb láz nincs jelen. A száj megbetegedése esetében az egész fej, a végtagok megbetegedésekor ezek az első térdtől, ille­tőleg a csonkizülettől lefelé elveteudők. b) Ragadós tüdőlobban szenvedő szarvasmarha közfogyasztásra bocsátható, ha az állat jól táplált, magas láza nem mutatkozott és ha a beteg tüdőben genyes vagy üszkös gócok nincsenek ; ellenkező esetben érté­kesítése megtiltandó. — A beteg tüdő és a közeli nyirokmirigyek minden esetben elveteudők. c) Ilimlős juhok és sertések levágása tilos, ily betegség miatt elzárt nyájból a teljesen egészségesnek látszó és levágás után is ilyeneknek talált állatok fogyasztásra bocsáthatók. d) Rüliös állat levágása megengedhető, ha a bőrön csak kevés pörk található és az állat jó húsban van; lesoványodott, elcsenevészedett állatoknak fogyasztásra levágása tilos. e) Gümőkórban (gyöngykórban) szenvedő állat husa íogyasztásra bocsátható, ha csak egy vagy egy mással közvetlenül érintkező több szerv és a közvetle­nül szomszédos nyirokmirigyek vannak megbetegedve s az állat a mellett jól táplált és élő állapotban láznak tüneteit nem mutatta; ha azonban egyidejűleg az egy­mástól távol eső és egymással csak a nagy vérkör utján összefüggő több szerv vau megbetegedve, vagy egy szervnek megbetegedése esetében tőle távol fekvő test­táj nyirokmirigyei elsajtosodottak, ha általános heveny­gümőkór van jelen, ha az izmokban is találhatók sajtos góczok, vagy ha az állat már lesoványodott, akkor az állat egészben elvonandó a fogyasztástól. Első esetben is azonbau a megbetegedett szerv, valamint általában a gümős csomók elveteudők és megsemmisítendők. f) Borsókás sertések husa minden esetben elve­tendő; ha a borsókák száma csekély, akkor a szalonna és a zsir hatósági felügyelet alatt történt kiolvasztása után fogyasztásra bocsátható, a kiolvasztáskor vissza­maradó töpörtyü azonban a fogyasztásból kizárandó. A kiolvasztás és elárusítás nincs megengedve akkor, ha bár a betegség különben csekély toku, a szalonnában csak egyetlen egy borsóka is található. — Az elkobzott hus 1 és zsir petróleummal vagy rozmarin olajjal való leöntés után technikai célokra, a bőr és a serték egészen sza­badon felhasználhatók. g) Mételykórban, szőrféregkórban, kergeségbeu, sugárgomba betegségben szenvedő, de jól táplált állatok busa fogyasztásra bocsátható, a beteg szervek azonban megsem tnisítendők. Hasonló elbánás alá esnek a viztályogokat tartal­mazó szervek is. h) Külső erőműfi behatás következtében megsé­rült állatok levágása megengedhető, ha az állat teljesen láztalan és ha a jelen levő seb egészen tiszta s körü­lötte a szomszédos szövet nagyobb duzzadást nem mutat. i) Hevenyen létrejött felfúvódás vagy dobkór miatt kényszerből levágott állatok husa közfogyasztásra bocsátható, ha a levágás kellő időben történt, vagyis ha a testből a vér teljesen kiürült és ha a testen vala­mely más betegségre utaló elváltozások nem találhatók. j) A felsoroltakon kivül bármely más olyan beteg­ség, mely az élő állaton a láz kifejezett tüneteit, a belső terimbeles szervekben pedig lázas folyamatra utaló elváltozásokat, zavaros duzzadást, vagy genye dést okozott, továbbá oly betegség, melynek következ­tében az állat lesoványodott, a húsnak fogyasztásra való bocsátását kizárja. Ily tünetek, illetőleg elváltozások nem létében a jól táplált állat husa közfogyasztásra bocsátható, de a megbetegedett szerv minden esetben egészben elkob­zandó. 14. §. Aki a jelen szabályrendeletben foglalt liatá­rozmányok ellen vét, kihágást követ el és amennyiben cselekménye vagy mulasztása fenálló törvények vagy ministeri rendeletek által más módon büntettetni nem rendeltetik, 50 krtól 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, a büntetés pénz behajthatlansága esetén pedig megte­lelő elzárással sújtandó. 15. §. A jelen szabályrendelet ellen vbií ^ i'<ryei­! ben, amennyiben fenálló törvények másként nem ren­j delkeznek, a ra. kir. belügyministeriura által 1880. évi I augusztus hó 17-én 38547. sz. a. kiadott körrendeletben ' meghatározott közigazgatási hatóságok illetékesek eljárni. 16. §. Az ezen szabályrendelet áthágása folytán kiszabott biintetéspénzek, amennyiben fennálló törvények azoknak más célra való fordítása iránt nem intézkednek, a város szegényalapja javára fordíttatnak. Zala-Egerszeg, 1890. december 3l-én tartott kép­viselő ülésből. Németh Elek sk., Kovács Károly sk., v. főjegyző. polgármester. Helyi, megyei és vegyes hirek. Személyi hír. Dr. Ruzsicska Kálmán, Zalavár­megye kir. tanfelügyelője, f. hó 5-én Tapolczára utazott, hol beható vizsgálat alá vette az ottani népoktatási tanintézeteket, egyúttal részt vett a megyénk szőlőter­melésére nézve oly nagy fontosságú tapolczai vincellér­iskola megnyitási ünnepélyén. — Ezen uj iskola kelet­kezéséről, feladatáról, úgy megnyitási ünnepélyéről részletes közleményt kaptunk, mely azonban a megye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom