Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-29 / 13. szám

megyébe leendő bekebelezését elvben jóváhagyva, ennek egyházi kanonizálása és az átkebelezés alkalmából szükséges intézkedések megállapítása végett a tárgyalások megtartását erlendelni méltóztatott. E legfelsőbb kegyúri elhatározásnak foganatosítása képezi, kegyelmes úr, alázatos esedezésünknek tárgyát. Ismeretesek előttünk a nehézségek, melyeket a megindított tárgyalások alkalmával a czélba vett megoldás élé támasztottak és ha azok az akkori viszonyok közt okul szolgálhattak is a tárgyalások félbenszakítására, úgy hisszük, hogy a közel mull időben ez akadályok részben elhárultak, részben elhárít hatókká váltak; de nekünk hazafiúi kötelességünk paracsolja, hogy azokat annyival is inkább elhárítandóknak és az elvben eldöntött kérdés megoldását elodázhatlannak jelentsük nagyméltóságod előtt, mert a tapasztalat érlelé meg azt az elutasíthatlan meggyőződésünket, hogy Muraközben a tényleg létező egyházi kapcsolat alatt a magyar hazafiság legiidvösebb törekvései, az érdekeinkkel ellenkező idegen befolyás által ellensúlyozva, a kívánt sikert nem eredményezhetik és így nemzeti érdekeink fejlesztésének és culturális feladataink megoldásának nagy és nehéz munkája, melyet annyi áldozattal és lelkiismeretteljes odaadással teljesítenünk kell, meddő marad, miből a jövő veszélyeztetése önként következik. Az ügy nagy fontosságát átérző e meggyőződés inditá vármegyénk közönségét annak elhatározására, hogy általunk mély tisztelettel tolmácsolt kérelmével nagyméltóságodhoz járuljon és midőn ez érdemben feliratát átnyújtani szerencsénk van, engedje meg nagyméltóságod, hogy megyénk osztatlan közérzetével táplált bizalmunknak és abbeli reményünknek adhassunk kifejezést, hogy nagy méltóságodnak hazánk érdekei felett őrködő bölcsesége és erélye a kérdésnek megoldását eszközölni és azzal Muraköznek a hazához való törvényes és teljes tartozását egyházilag is megvalósítani fogja, mihez szivünk mélyéből kívánjuk, az utókort is hálára kötelező sikernek áldását. (Lelkesült éljenzés). Csáky Albin gr. közoktatásügyi miniszter a küldöttséget kitüntető nyájassággal fogadta és a főispán beszédére hosszabban válaszolt. Elmondta, hogy átérzi az ügy foutosságát és kötelességének fogja ismerni az ügyet a legbehatóbban tanulmányozni. Kijelenti, hogy a kérdést, melyet már ama tárgyalásokból is ismer, melyek előde alatt ez ügyben folytattattak, a szerzett információk alapján és azoknak megfelelőiig egész buzgósággal és legjobb igyekezetével fogja elbírálni és oda fog törekedni, hogy az ügy helyes és méltányos megoldást nyerjen. Megjegyzi azonban, hogy ma még nem nyilatkozhatik az iránt, vájjon a kivánt megoldás a zágrábi érseki szék üresedése alatt eszközölhető lesz e? Ez is egyik megállapítandó részét képezi az ügynek. De kijelenti továbbá, hogy minden tekintetben oda tog törekedni, hogy az érseki szék betöltése idejére már az ügy a megoldásnak kivánt stádiumába kerüljön. Végül elismerését fejezi ki a miniszter azért, hogy a vármegye közönsége ez ügyet, a melynek Írásbeli felterjesztését is szives készséggel fogadta volna, ily tekintélyes küldöttség által tette le kezébe, mi által alkalmat nyújtottak arra, hogy az ügy és kérelem iránt szóban teljes készséggel megadja válaszát. A miniszter e szavait a kiidöttség lelkesült, hoszszantartó éljenzessel fogadta, mire a miniszter a főispán által bemutattatta magának a küldöttség tagjait és velők úgy e kérdésről, mint különösen Zulavármegye közügyeiről, hosszabb ideig beszélgetett. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök a vármegye küldöttségét d. u. 4 órakor fogadta. Főispán őméltósága itt a vármegye feliratát következő hatásos beszéd kíséretében nyújtotta át a miniszterelnöknek : Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur ! Kegyelmes Urunk ! Nemzeti érdekeink érvényesülésének feltételei oly köte lességeket szabnak elénk, a melyeknek hit teljesítése elöl elzárkóznunk, avagy azok teljesítésének akadályai és nehéz Erezte, hogy életfolyamata a megszokottól eltért s ugy sejtette, hogy valami rendkivüli előtt áll : nagy boldogság vagy boldogtalanság előtt. Nemsokára ismét az történt, hogy főnöke helyett I I fiatal leánya vette át az iratokat. Sugár Ferkó reszketni, ingadozni kezdett s a mit eddig megtenni nem mert volna, most hajlongás közben kezét nyujtá s szemébe tekintett. A leányka előtt föltűnő volt különös magaviselete s fiatal szivének ártatlanságával mosolygott; mosolygott ajkával, arca- és ragyogó két szemével. Sugár Ferkó meghajtotta magát s gyorsan távozott. Magánkívül volt már. Most már okát tudta adni különös változásának, a lelkében véghez ment rázkódtatásoknak. Most már tudta, hogy elérhetetlen után vágyakozik s szerelmének tudatától megborzadt. Minden erejét össze kellett szednie, hogy az irodában észre ne vegyék érzelmeit, gondolatát. Beszélgetni, tréfálni kezdett, mint az előtt s mégis oíyan hosszú, olyan kinos volt az a nap, olyan nehezen teltek az órák, a mig szabadulhatott a magányba, hogy számot adjon érzelmeiről. Az irodából rohant inkább, mint ment, szegényes lakására. Fejére tette a kezét, foiró volt, mint az égő tűz. Gondolkozott, merengett; a magányban, a komor, sötét szobában egyszerre csak maga előtt látta azt a szép, nyúlánk alakot, mosolygó arcával, ragyogó szemeivel. merre fordította fejét, ott volt, ott állott előtte a j kedves ideál. „Szeretem, szeretem, szeretem" — susogá, és az ábrándkép mosolygott. „En, én? mi vagyok én? és ő körülem folyton! Szerethet-e?" — Es az ábrándkép tovább mosolygott. „Őrültség ! Ah, nem lehet az !" — szemével mereven nézte az ábrándképet. Az pedig tovább is folytonosul mosolygott. Nem távozott hazulról egész nap. Reggel, komor fővel, csüggedten ment az irodába. Félt, mint a bűnös ségeitől visszariadnunk nem szabad, nem lehet, mert tiltja ezt a hazafiasságnak leikeinkben élő törvénye. Ez inditá Zalavármegyének törvényhatóságát arra, hogy Muraköz egyházi kérdésének oly hosszú idő óta függőben lévő megoldása végett, a midőn kérelmével járul, a vallás- és közoktatásüayi miniszter úrhoz, egyszersmind kérvényét intézze Nagyméltóságodhoz, mint kormányunk elnökéhez és azt jelen küldöttsége által bizalomteljes mély tiszteletünk nyilvánításával benyújthassa. Az ügy, melynek szószólói, a kérelem, melynek tolmácsai vagyunk, Kegyelmes Ur! kiváló nagy fontosságánál fogva emelkedik nemzeti érdekké; mert valóban Muraköz, melynek 80 ezeret meghaladó lakossága egyházilag a zágrábi érsekség fennhatósága alá tartozik, nemzeti érdekeink megsértése nélkül nem maradhat oly egyházi kapcsolat alatt, melynek befolyása a magyar hazafiasságnak legiidvösebb törekvéseivel ellentétben áll és habár ez ellentétes befolyás ma még a muraközi nép hűséges érzületében nem bírja is a terjeszkedés kedvező talaját, de veszélyessége kétségtelen, mert a kedélyekre ható oly eszközökkel rendelkezik, a melyek nem ellenőrizhetők. Epen azért vármegyénk közönsége, a melynek törvényhatóságához Muraköz tartozik, nem mulasztá el több alkalommal szavát emelni és Muraköznek a hazai egyházhoz csatolását kérelmezni; mely kérelem legfelsőbb érvényt is nyert az által, hogy apostoli királyunk 1875. évi nov. 24-én kelt elhatározásával Muraköznek a zágrábi érseki megyéből való kilcebelezését és a szombathelyi püspöki megyébe leendő bekebelezését elvben jóváhagyva, az e végből szükséges tárgyalások megtartását elrendelte. Hálás elismerésünkkel adózunk, nagyméltóságú miniszterelnök úr ! országunk kormányának ez ügyben kifejtett fáradozásaiért; tudjuk, hogy a legfelsőbb királyi elhatározás után megindított tárgyalások alkalmával az aklcor fert forgott viszonyok közt a czélbavett megoldás ellen minő nehézségek támasztattak, de mert ez akadályok egy része a közelmúlt időben elhárult, másrészről pedig, mert a tapasztalat érlelé meg ama meggyőződésünket, hogy a még létezhető akadályok elhárítása és az elvileg megoldott ügy nek végmegoldás > elengedhetetlen feltételét és elodázhatatlan követelményét képezi nemzeti nagy érdekünk érvényesülésének : ugyanazért vármegyénk egyeteme nevében és az ügynek jövőre kiható nagy fontossága alapján járulunk nagy méltóságodhoz esedezésünkkel, hogy a haza sorsa és nemzeti érdekeink felett őrködő bölcseségével a legfelsőbb kegyúri elhatározásnak tényleges foganatot szerezni és Muraköznek a hazához való törvényes és teljés tartozását egyházilag is megvalósítani kegyeskedjék. A mihez mi örök hálánk érzetével kívánjuk Nagyméltóságodra az óhajtott és remélt siker áldását. (Hosszantartó éljenzés). Szapáry Gyula gróf miniszterelnök ép úgy, mint Csáky gróf közoktatásügyi miniszter, kitüntető szívességgel fogadta a küldöttséget s a főispán beszédére hosszabban válaszolt. Kijelentette, hogy ő is átérzi az ügy fontos voltát és a maga részéről is oda fog hatni, hogy a kérdés helyes és méltányos megoldást nyerjen. — Nem zárkózhatok el azonban annak kijelentésétől, hogy az ügy úgy köi.jogi, mint politikai szempontból is nagy fontossággal bir és alapos megfontolást igényel az, vájjon célszerü-e meglazítani azt a köteléket, mely a zágrábi érseket ép e terület által csatolja a haza egyházához? Nem mondom — folytatá a miniszterelnök — hogy ép ez a szempont a döntő, de mindenesetre komoly, beható megfontolást kiván. Legyenek azonban meggyőződve, hogy én a legteljesebb készséggel és a legbuzgóbb jóakaratommal fogom az ügyet minisztertársaimmal meglootolás tárgyává tenni és a lépéseket oda irányozni, hogy az említett érdekekkel összeegyeztetőleg nyerjen az Ugy óhajtott megoldást." (Lslkesíilt éljenzés). \ miniszterelnök ezután a kii'döttség minden egyes tagját bemutattatta magának s mindenkivel néhány szívélyes szót váltott, kérdezősködvén a muraközi lelkészektől és a bizottság tagjaitól az ottani viszonyok felől. ember ; féltette, őrizte titkát, mint a kalmár legdrágább kincsét. * * * Miként a nedves fa, melyet a hoszu idő megemésztett, ha egyszer meggyulad, lassankint füstölög s ég mindaddig, a mig csak a kéregig hatol : úgy a Sugár Ferkó szive kétség és fel felcsillámló remény, édes bánat, töprengés, habozás között égett napokon, hónapokon keresztül. Visszagondolt elmúlt életére, a sanyaruságra, a küzdelemre, melyet másokért folytatott; elhagyatottságára, szegénységére s lelkének édes ábrándja, mint őrület, kezdett föltűnni előtte. ílozzá szokott lassanként a lemondás gondolatához. Kereste az alkalmat s mégis félt attól, hogy főnökéhez menjen. A fiatal leányka olyan nyájasan, olyan gyöngéden ejté ki a hozzá intézett pár szót, hogy nem tudta magától megtagadni ezt a gyönyörűséget. Lassankint ő is megbátorodott s a szép szavakra nyájasan, szeliden válaszolt; melyből kitetszett a családhoz való ragaszkodása. Az a ragaszkodás, mely számítás nélk üli; csak áldozatkészséget ismer, miként a hű eb. Mikor aztán a tavasz újra meghozta a maga illatos rózsáit, balzsamos légkörét; mikor a természetben is minden fokozatos örömet tüntetett föl : a fiatal leányka arca egyre mosolygóbb, a Sugár Ferkó lelke egyre komorabbá lett. Egyiknek sem tünt fel a másik változása. Talán még akkor sem tünt tel, midőn egy napon a leányka örömmel ragadta meg a Sugár Ferkó kezét, bevezette őt a belső szalonba s az atyja mellett álló dél ceg ifjúnak, mint jegyesének, az iroda leendő főnökének mutatta be őt, a ház régi, hű szolgáját. Igazat mondott: az évek hosszú során nem volt hűségesebb, ragaszkodóbb emberök Sugár Ferkónál, csak azt az egyet kerülte, hogy urával, főnökével minél kevesebb izbeii találkozhassék. —r. Képviselőtestületi ülés. Zala-Egerszeg rend. tan. város képviselőtestülete f. hó 23-án Kovács Károly polgármester elnöklete alatt rendes ülést tartott. Elnöklő polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, hálás köszönetét fejezé ki a képviselőtestületnek ama bizalomért, melyet hat évvel ezelőtt -— egyhangú megválasztásával — irányában tanúsított, valamint azon buzgó és odaadó támogatásért, melyben a város anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében kilejtett hat évi működése közben őt mindenkor részesítette. Ez odaadó támogatás mellett lehetett elérni azt a szembeszökő fejlődést, mely ma napság városunkban észlelhető. Az éljeuzéssel fogadott beszéd után előterjesztetett a polgármesteri jelentés, mely előzőleg kinyomatott és a képviselőknek megküldetett. A jelentés hű és részletes képét adja városunk mult évi történetének ; jelezi a főbb képviselőtestületi határozatokat, a városra nézve a lefolyt évben felmerült fontosabb mozzanatokat, rész letesen sorolja fel a közigazgatás egyes ágaiban a tisztviselők működését. — A képviselőtestület Skublics Jenő képviselő indítványára elismerését fejezte ki polgármesternek a jeleutésért s azt jegyzőkönyvbe iktatni elhatározta. Előterjesztetett az 1890-ik évi zárszámadás, mely többek felszólalása és a polgármester részéről tett felvilágosító nyilatkozatok után jóváhagyólag tudomásul vétetett. Ugyancsak jóváhagyólag tudomásul vette a kép viselőtestület az 1890-ik évről elkészített árvapénztári számadást és mérleget, továbbá az 1890 ik évi közkórházi számadást, a közbirtokossági, Jákutu alap, aggápolda alap, vasárnapi iskola alap, szegény tanulók ruházatára szánt alap, Szent-Háromság kápolna és Szent Antal szobor alap, polgári iskola alap, kataszteri munka alap, szegény alap, városi iskola alap, kath. iskola alap, községi iskola alap, orgona alap, Móczer féle alap s temető alapról készített, a számvizsgáló bizottság által megvizs gált és helyesnek talált 1890 ik évi számadásait. Berecz Gyula alsó lendvai lakosnak a város elleni perében megítélt 970 frt 18 kr. követelése, valamint Vojaczek J II. körkemencze építőnek patens-díj eimén az 1889. és 1890 ik évekre járó 2304 frt 83'/2 kr. követelése bitói letétbe helyeztetnek. A város területére alkotott „Szabályrendelet a külföldiek nyilvántartásáról", valamint „Szabályrendelet a fogadó, kávéház és kávémérés iparról" — a minisztérium részéről követelt módosításokkal ellátva, előterjesztettek s elfogadtatván, megerősítés végett a minisztériumhoz felterjesztetnek. A képviselőtestület tudomásul vette a magyar állam vasutak igazgatóságának helyi érdekű vasutunk ügyében küldött s lapunk mult számában egész terjedelemben közölt leiratát. Polgármester szóbeli jelentést tett a városunk területén 1891. évi február 25. és 26. közti éjjelen történt boltfeltörések ügyében. A képviselőtestület a vizsgálat teljes befejezésével hoz ez ügyben végleges határozatot. Elnöklő polgármester jelenté, hogy a vármegye törvényhatósági közgyűlése Csertán Károly alispánt küldte ki elnökül a képviselők választására, a képviselőtestület megalakítására, valamint a tisztújító közgyűlésre. A kép viselők közül 17 lép ki és pedig a belvárosból 15, Ola külvárosból 2. Előterjesztetett a középítési bizottságnak folyó évi március 21-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv. A jegyzőkönyvben foglalt javaslatokhoz képest a közgyűlés elhatározta, hogy a honvédlaktanyá iái gyanús lovak számára 1700 frtban előirányzott költségvetés mellett egy istállót építtet házilag; továbbá a tűzoltó szerek elhelyezésére ugyancsak házi kezeléssel a bozót-utcában egy ideiglenes szertárt készíttet; végre tekintettel arra, hogy az országos mérnök- és építészeti egylet a Schádel János keszthelyi gazdasági tanintézeti tanár által a „Bárány vendéglő" építésére vonatkozólag készített tervet kivihetőnek nem találta, a képviselőtestület megbizta a tanácsot, hogy a tervre nézve 1000 frt első és 500 frt másoddíjjal pályázatot hirdessen s annak eredményét a közgyűlés elé terjeszsze. Egyleti élet. A zala-egerszegi nőegylet évi rendes küzgyülé sét Ilosenberg Henriette úrhölgy elnöklete alatt tartotta. Elnök üdvözölvén az egyesület megjelent tagjait, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította s felolvastatott az 1890. évi egyleti működést feltüntető elnöki jelentés. Az elnöki jelentés szerint az egyesületnek az 1890 ik évben volt 160 rendes tagja. A választmány év közben nyolc ülést tartott. Tagsági díj címén befolyt 478 frt 65 kr., adakozás utján 551 frt 90 kr. A jelentés szerint e számok nem nagyok ugyan, azonban mégis elegendők arra nézve, hogy az egyesület a humanismus szolgálatában teljesíthesse kötelességét. A helybeli szegények segélyezésére fordíttatott 337 frt 78 kr., szegénv gyermekek taníttatására 137 frt 60 l^r-, különnemű segélyezésre kiadatott 361 frt 80 kr., betegeknek 86 frt. E- számok eléggé igazolják az egyesület egészséges haladását, nemes hivatását és létjogosultságát. —A jelentésben az elnök hálás köszönetét nyilvánítja mindazon helybelieknek és vidékieknek, kik az egyesületet jótékony adományukban részesíteni, ez által az egyesületet kitűzött céljainak elérésében elősegíteni szívesek valának. Különösen kiemeli a jelentés Radocza János országgyűlési kézviselőnket, aki városunk szegé nyei iránt oly jóindulattal viseltetik s aki évenként megemlékezik az egyesületről s nagyobb összeggel ajándékozza meg az egyesületet; úgy a zala egerszegi takarékpénztárt, mely az egyletet fennállása óta évenként nagyobb összeggel segélyezi. — A jelentés felemlíti, hogy Policzer Józsefné megbetegedése folytán a pénztáruokságot továbbra nem tölthetvén be, Rosenberg Zsigmondnét kérte fel ideiglenesen a pénztár átvételére s a pénztárnoki teendők folytatólagos teljesítésére. Egyúttal