Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-22 / 12. szám

X. évfolyam. fala-Egersseg, 1891. március 22. 12. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: ."> hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Pélyegdij 30 kr. NyiIItér petitsora 12 kr. 1, a ss A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk viásza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület

1' és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. ___________ Megj

elenik minden vasárnap. M11 ra k öz visszacsato! ása. A nemzet legdrágább kincse : saját nyelve. Ha van nemzet, mely e kincsre féltékeny volt, melv a múltban gyökerező hagyományos szokásához híven nyelvéhez mindenkor legszentebb érzelemmel ragaszkodott: ágy e nemzet kétségkívül a magyar. Egy futó pillantás a történelem lapján ez állításunkat fényesen igazolja. Ezredév viharos korszaka alatt nem egy eset merült fel, midőn jól felfogott érdekeiért, saját létének fen tartásáért síkra kellett szállania. De volt-e elkeseredettebb a harcz, más részt folyt-e nagyobb lelkesedéssel a küzdelem, mint midőn a nemzet azon áramlat ellen harcolt, mely édes hazai nyelvétől akarta megfosztani? Esrv emberként állt összeforrva, készen az élet-halál tusára, tudván, hogy a nyelv a nemzet éltető igéje, s ha ez ige ajkunkon elhal, elnémulásával a halál előestéje közéig! E drága kincsünk megőrzésére kölcsönösen O O közre kell működnünk. Sajnos ugyanis, hogy hazánknak sjk oly polgára van még ma is, kik előtt nyelvünk ismeretlen. Jól tudjuk, hogy a honszeretet nem a szavakban, hanem a tettekben rejlik s lehet valaki a legjobb hazafi, bár más nyelven dicséri Istenét: mégis erkölcsi kötelességünk oda hatni, hogy ily polgárok nyelvünket megtanulják. Muraköz lakosságának egy jelentékeny része, legfőkép pedig a köznép nyelvünket még nem birja, vagy csak töredékesen beszéli. Ugy a kormány, mint a társadalom mindent elkövetnek a magyarosítás érdemében. A kormány állami iskolák felállításával, melyek Muraközben a magyarság őrtüzeiül szolgálnak; a társadalom jutalmak kitűzésével a magyar nyelv tanításában legszebb sikert felmutató tanítóknak. valamint a magyar nyelv elsajátításában leginkább kitűnt muraközi tanulóknak megjutalmazása czéljából. Elismerés illeti Muraköznek, legfőképen pedig Csáktornya és Perlak városának intelligentiáját, mely e hazafias munkából bőven j kiveszi részét s minden alkalmat megragad a | hazafias érzés ébresztésére, a magyar nyelvnek j terjesztése ügyében. . A teljes siker elerésénél azonban zsibbasz- ' tólag hat azon viszás körülmény, hogy Mura- I köznek majd tisztán kath. vallású, hatvanezeret meghaladó lakossága egyházilag a zágrábi érsekséghez tartozik. Oda kell tehát törekednünk, hogy e régtől fogva fennálló sérelmünk megszüntetésével Muraköz a magyar egyházhoz visszacsatoltassék s hogy így a magyar nemzetiséghez hű, hazafias papsággal rendelkezzék, amely papság nemcsak a honszeretet tüzét lobbantaná lángra a nép kebelében, hanem egyúttal munkásságát oda is irányítaná, hogy a nép hazafias érzelmének magyar nyelven is képes legyen kifejezést adni. Jól tudjuk mi, hogy nem egy muraközi papunk van, kik a magyarosodásnak buzgó apostolai s munkálkodásuknak eléggé nem dicsérhető sikerét szemmel is láthatjuk: könnyű azonban bárkinek is belátnia, hogy mit most egyesek, — mint a zágrábi érsekség papjai — megtesznek tisztán hazafiságból -s annak biztos tudatában, hogy magyar hazafiságuk Zágrábban az intéző körök szemében fezá.'ka éj ebbeli hazafias tettük esetleges előléptetésük rovására történik: addig, ha Muraköz a magyar egyházhoz csatoltatik, úgy a magyar hazafiság terjesztése tulajdonkép papi állásukból kifolyó kötelességük leszen. Erezték ezt vármegyénk intéző körei s azért majd két évtizeddel ezelőtt erős mozgalom indult meg Muraköznek a zágrábi érsekségtől való elcsatolása tárgyában. E mozgalmat annak idején siker koronázta, amennyiben Felséges királyunk az elcsatolásba legfelsőbb beleegyezését adni kegyeskedett. Most, a zágrábi biboros érsek elhunytával, szeretett főispánunk megragadta az alkalmat a megye rég táplált óhajának megvalósítása érdemében s f. hó 16-ára e tárgyban rendkivüli megyei gyűlést hivott egybe. A közgyűlés lefolyását más helyen olvashatja lapunk közönsége. Itt csak azt említjük fel örvendetes tényül, hogy a közgyűlés látogatottsága, legfŐkép pedig a muraközi bizottsági tagok tömeges részvéte, az indítványnak egyhangúlag, a legnagyobb lelkesedés mellett történt elfogadása a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az elcsatolás közóhaja vármegyénknek, közóliaja az elcsatolás által közvetlenül érdeklett muraközi lakósságnak. Hiszszük, hogy a vármegye egyetemének kérvényét illetékes helyen siker koronázza s Muraköznek egyházilag a zágrábi érsekségből való kikebelezése a közel jövőben ténynyé válik s ezzel Zalavármegye a leghathatósabb eszközzel fog rendelkezni egyik legszebb és legnemesebb munkájának : Muraköz magyarosításának keresztülvitelén ! Megyei rendkivüli közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósága Svastits Bénii főisp'm Őméltóságának elnöklete alatt t. hó I .-án rendkiviili ülést tartott, melynek tulajdonképeni tárgyát Muraköznek a zágrábi érseki egyházmegyétől a szombathelyi püspöki egyházmegyéhez ő csász. és apóst. kir. Felségének 1875. évi november 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával elvileg jóváhagyott elcsatolása tárgyában a m. kir. kormányhoz intézendő felirat képezte. Tekintve a szóban forgó ügynek főkép nemzetiségi szempontból egész Zalavármegyére kiható rend ki viili fontosságát: a vármegye bizottsági tagjai nagy számmal jelentek meg e közgyűlésen. Különösen szokatlan nagy számmal voltak képviselve Muraköz törvényhatósági bizottsági tagjai. Elnöklő főispán Őméltósága a közgyűlést következő, többször zajos éljenzéssel kisért lelkes beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Közgyűlés ! Üdvözlöm az igen tisztelt bizottsági Urakat s örömmel fejezve ki elismerésemet ily számos szíves részvétük felett, ennek indokát, szokott iigybuzqósáqukon Icivül leqyen szabad ez alkalommal különösen is a tárgyalandó fontos ügy hazai naqy közérdekének tulajdonítanom. A rendkivüli közgyűlés tüzetes tárgyához térve, mindenekelőtt a hazafiasság benső kegyeletével kell felidéznem oly időnek emlékét, midőn a jelennek törvényes előde — a régi alkotmányos Zalavármegye, ezen, vármegyénk egyik alkat- és kiegészítő részét, Muraköz szigetét derék lakosságának horvát anyanyelve, mellett is szívben és lélek„Zalamegye" tárcája. A szabadságról. Irta s a zala-egerszegi iparos ifjak önképző és betegsegélyező egyesülete által f. évi március 15-én reudezett Petőfi ünnepélyen fe olvasta: l)r. Czinder István. A szabadság fogalma azon nehéz kérdések közé tartozik, melyek lelett philosophusok és politikusok a legrégibb időtől kezdve a legújabb időig folyton okoskod tak, vitatkoztak anélkül, hogy máig egyetértelmü megállapodásra jutottak volna. Ily körülmények között méltán vakmerőségnek tűnik fel vállalkozásom, hogy én a szabadság nehéz kérdéséről felolvasást tartok, holott hivatásomra sem politikus, sem philosophus nem vagyok. Kiment azonban a jótékony célj melynek szolgálatára állok, és különösen az a körülmény, hogy a rendelkezésemre álló különben is csak nagyon rövid időre, nem értekezésre, hanem csak egy kis elmefuttatásra leszek bátor t. hallgatóim becses türelmét igénybe venni. Az iparos ifjúság mai napon, március 15-én azon nagy napnak, az 1848. évi március 15-ikének dicső emlékét ünnepeli, melyen a magyar alkotmányos szabadság első hajnala hasadt fel, és meghozta a magyar nemzetnek a sajtószabadságot, mely az általános szabadság egyik legkiválóbb elemét és egyúttal legbiztosabb őrét is képezi. Az említettem dicső emlékű napon bebizonyult azon közmondásnak igazsága, hogy „a nép szava, Isten szava." Az 1847 évi november 7-én megnyittatott a magvar országgyűlés Pozsonyban. A pártok véleménye mindjárt kezdetben élesen állottak egytr ássál szemben. A haladó párt és ennek szabadelvű vezére Kossuth Lajos a bajok megszüntetésére gyökeres változtatásokat : a népképviseleti alkotmányt, független felelős magyar minisztériumot és a többek között a sajtószabadságot sürgette. De bár Kossuth lánglelkének egész hatalmával, ékesszólásának egész hatályával küzdött pártjának élén reformjavaslata mellett, a Metternieh-kormány politikája és a kormánypártiak hajthatatlansága és szívóssága erős akadályokat gördített a reformtörekvés elé; mely akadályok csak akkor szűntek meg, midőn Párisban és utóbb Bécsben is kitört a forradalom. Csak ekkor sikerült keresztülvinni, hogy Kossuthnak a reformokat magában foglaló felirati javaslata az országgyűlés mindkét háza által elfogadtassák és annak Őfelsége V. Ferdinánd király elé terjesztése elhatároztassák. Mig Pozsonyban a dolgok menete ily csiga-lábon haladt előre, Pesten rohamosan fejlődtek az események. A pesti ifjúság lelkesebbjei, kiknek vezérei között első helyen kell Petőfi Sándort és Jókai Mórt említenünk, u. n. reformlakomákat, reformgyüléseket tartottak, s az ezeken folytatott tanácskozraányokban az óhajtott reformoknak 12 pontját, és ezek legelsejéül a censura eltörlését, a sajtószabadság megadását állapították meg és elhatározták, hogy az iljtiságuak ezen 12 pontban foglalt reformjavaslata a pozsonyi országgyűlés ellenzéke elé terjesztessék. Ekkor, március 14 én este érkezett híre Pestre a bécsi forradalmi mozgalmaknak, ami a dolog menetének a pesti ifjúság körében egészen uj és határozottabb irányt adott. A következő nap, március 15-én, a fővárosi ifjúság kora reggel tanácskozásra gyűlt össze, s midőn ] 2 pontú proklamatiot egyhangúlag és lelkesedéssel ismét elfogadta, gyülésezése szokott helyiségéből, a Fillinger-kávéházból az egyetemre vonult; itt az egyetemi itjuságot a szent ügy érdekében csatlakozásra szólította föl, s miután az összes egyetemi iljuság hozzá csatlakozott, ezekkel együtt a seminariumi térre ment, ahol már mintegy 5000 főre menő nép várakozott reá. Itt is, mint mindenütt, ahol az ifjúság megállapodott, Jókai Mói- lelkesítő szavak kíséretében felolvasá a 12 pontot; azután pedig Petőfi Sándor, a nép dalnoka, Jépett föl és elszavalá lángoló lelkének egész hevével azt a szívet és velőt megragadó szép nemzeti dalát: Talpra magyar, lií a haza Itt az idő, most, vagy soha ! Rabok legyünk, vagy szabadok V Ez a kérdés válaszszatok ! A magvarok Istenére Eskü zünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk stb stb. És a lángszavakra fellelkesült töm-g a 12 pontot egyhangúlag elfogadva, fölemelt ujjakkal, dörögve ismétlé az esküt és egyúttal azt is elhatározá, hogy a proklamatio első pontja, mely a sajtószabadságról szól, azonnal teljesedésbe is vitessék. E célból egy bizottságot küldött a helytartótanácshoz, amely készséggel engedett a nép igazságos kivánatának és megadta a sajtószabadságot, — megadta, még mielőtt azt a pozsonyi országgyűlés küldöttsége, mely az országgyűlés által kivánt reformokat magában foglaló feliratot Őfelsége, a király elé viendő volt, Ofelségénél kieszközölte volna. így lőn a nép szava, Isten szava, s az 1848. évi március 15-ike a magyar nemzetnek, a magyar szabadságnak örökké emlékezetes napja. E napnak nagyszerű eredménye lelkesíté Vörösmarty Mihályt, koszorús költő ket is a szabad sajtóról irt ama szép költeményére: Mai szamunkhoz feliv melléklet van csatolva.