Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Zala-Egerszeg város s közönsége ma kettős ünnepet, örömünnepet ül. Ünnepet ül, hogy Nagyméltóságod szerény váró sunkat magas látogatásával megtisztelni kegyeskedett. Ünnepet ül: mert az évtizedeken át várva várt nap elérkezett! Megértük megnyitását ama vasútnak, mely városunk anyagi és szellemi jólétét előmozdítja és váró I sunk jövőjét biztosítja. Hogy fáradozásunk gyümölcsét — a Csáktornya- -ukki vasút, megnyitását megérhettük — egyedül Nagyméltóságod nak köszönhetjük, akinek vasutunk megteremtésénél elévül hetlen érdemei vannak. Üdvözöljük Nagyméltóságodat városunk falai között! Zala-Égerszeg város — közönsége egy szívvel -- egyr lélekkel hangoztatja: Éljen Baross Gábor kereskedelmi miniszter 0 nagy méltósága ! Baross Gábor megköszönve a szívélyes fogadtatást, kijelenté, hogy boldognak érzi magát, hogy közreműködhetett Zala Egerszeg városa rég óhajtott vágyának megvalósításában s azon reményének adott kifejezést, hogy a város virágozni és gyarapodni fog; mivel tevékeny férfiak intézői ügyeinek. A miniszter szavait viharos éljenzéssel fogadta az egybegyűlt közönség. Zalavármegye hölgyei nevében Csillagh Sarolta úrhölgy remek virágcsokrot nyújtott át a miniszternek, hosszú szalagján e felírással : „Zalavármegye hölgyei Baross Gábor miniszter urnák a zalai vasút megnyitása emlékére." — Zala-Egerszeg város csokrát Svastits Zseni úrhölgy adta át a miniszternek, a csokor szalagján e felírással: „Zala-Egerszeg városa tisztelete jeléül bellusi Baross Gábor kereskedelmi miniszter őuagyméltóságának." Bevonulás a városba. Impozáns látványt nyújtott a bevonulás a fellobogózott városba. Az első fogaton a miniszter ült Svastits Benó főispánnal, követte nyolcvan fogat, melyeken a vendégek, a bizottsági tagok, a város képviselői s a városi közönség jött. A minisztert láthatólag meghatotta a fényes és meleg fogadtatás, a mindenfelül meg-megújuló élénk éljenzés. A Deák- térnél a kocsiból kiszállva, végig vonult a téren. Mély megilletődéssel állt meg a tér közepén levő Deák szobor előtt és sokáig szemlélte a nagy kazafi szobrát, melyet a vármegye áldozatkészsége emelt egykori büszkeségének. Hatóságok tisztelgése. A tisztelgő hatóságok a miniszter megérkezte előtt a uagyinegyeház gyüléstermében gyűltek egybe. Ott volt a vármegye tisztviselő kara, a honvéd ' huszár tisztikar, a kir. törvényszék, kir. járásbiróság, kir. ügyészség, kir. építészeti hivatal, kir. pénzügyigaz ' gatóság, kir. tanfelügyelőség, ügyyédi kamara, a közép- | kereskedelmi, polgári fiú-, polgári leány- és elemi nép • iskola tantestülete, a város képviselő testülete. Lelkes éljenzéssel fogadták a minisztert, midőn kíséretével a megyeterembe lépett. | Svastits Benó főispán a tisztelgők nevében a követ- j kező, lelkes beszédben üdvözölte a minisztert : Nagyméltóságú miniszter ur! Kegyelmes Urunk! A kormányzatomra bízott Zalavármegye, székhelyén j létező összes közhatósági hivataloknak, névszerint: a megyei központi tisztikarnak, a zala egerszegi kir. törvényszék, a járásbiróság és kir. ügyészség, a kir. pénzügy igazgatóság, tanfelügyelőség és városi tantestületek, a kir. közjegyzőnek, építészeti, posta-távirda

1 és erdőhivatalnak, valamint a helybeli lelkészi hivataloknak, az ügyvédi kamara választmányának és Zala Lgerszeg város képviselő testületének, mint helyhatóságnak tisztelgését van szerencsém N agy méltóságod hogy megfogyott az átkozott hitvány koszton, nedves szalmán; vagy talán az öreg szeme nem lát már jól ? — Nem bizony a sürü könnytől. A vasszivü üreg szemét könnyezni nem látta senki, porkolábja, sem bírája s íme most nem jut szóhoz a zokogástól. — Kősziklákon vert utat a folyam árja s most már rohan tarthatatlan. Bálint pedig kérdezné is, de nem meri, hogy mi lett a Juditjából — hát nem kérdi, szótalanul haza mennek. * * * A faluban minden házat megvizsgálnak a pandúrok, keresnek egy gonosztevő gyujtogatót — tegnap előtt szabadult ki a börtönből s ráperzselt egy fényes házra, törvény bírák lakására. — Jóska pandúr el is fogta, de kisiklott a kezéből. Ügyes gyerek Jóska pandúr, hogy oltotta a nagy házat, ott volt mindjárt legelői; hullott is a pénz zsebébe nyíltan s titkon ! Hát a mikor Pengő Balázs nagy kapuját csikorgatja három pandúr, ott szalad ki a szép asszony, fut a határszéli házhoz. — Tudja arra jól az utat. Ételének szinejavát oda hordta. Egész falu közönsége jött már szembe a siető asszonykával — szinte szégyenlette magát, úgy elszé dült a gyászos hír Hallatára: „elfogták már, viszik ismét, elindítják jó hajnalba." ^Hajnalba inditják, holnap oda érnek; tömlöc fenekére, vas rostélyok közé zárják azt a legényt, a kit én szerettem s a kiért szenvedtem egész életemben. — Hajnalba inditják! — Hajnali lágy szellő te légy uti társa, vidd el az én csókom, ejtsd a homlokára; hosszú selyem haját simogasd meg szépen s két csillogó könynyet törölj ki szeméből az én édesemnek. * * Mulatoznak a pandúrok, szórják a pénzt, telik nekik a szegény paraszt zsebéből. — Legkivált a Jóska pandúr mulat édes jó kedvében, hogy megfoghatta Bálintot, megkötözte farkas gusba, egyengette csákának mély tisztelettel és azon esedezéssel bemutatni, hogy részünkre, leik a hivatalos közszolgálatnak vagyunk törvény által hívatott tényezői és annak komoly kötelességei hü teljesítését bírjuk tiszti feladatunkul, midőn ebből folyó alattvalói érzületünkkel rójuk le, mint országunk kormányának tagja előtt, tiszteletünknek köteles adóját, legyen kegyes megengedni, hogy ehhez, mint levélhez a virágot —fűzhessük egyszersmind igaz honpolgári hazafiasságunk örömének kifejezését a felett, hogy szerencsés részesei lehetünk vármegyénk ünnepének, melyet Nagy méltóságod kitüntető jelenlétének szentel. Fogadja Nagyméltóságod kegyesen tiszteletteljes üdvözletünket és magunkat magas kegyeibe ajánlva, szivünk mélyéből kívánjuk, hogy az isteni gondviselés Nagy méltóságodat imádott szeretett hazánk díszére és üdvére igen igen soká szerencsésen és boldogan éltesse! Baross Gábor a főispán üdvözlő beszédére melegen válaszolt. Nagy fontosságú tényt ünneplünk — mondá — mely remélhetőleg a legjobb hatást fogja gyakorolni úgy a megyére, iniut Zala-Egerszeg városára. Megvallja, bogv meghatottsággal lépett e terembe, melyből ama nagy férfiú lépett ki, akinek az ország oly sokat köszön. Azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a tisztelgők az igazgatás minden ágában igyekeznek a közjót előmozdítani. Ezután a főispáu a tisztelgő küldöttségek vezetőit, majd egyeseket a miniszternek bemutatott, a ki többel néhány szót váltott. A tisztelgés befejeztével a miniszter a főispán kíséretében az új pénzügyi palotát tekintette meg s azután gyalog ment a főispán lakására, ahol szállva volt. Ebéd a főispánnál. Délben a főispánnál a miniszter tiszteletére hatvan két terítékű ebéd volt, melyen mindvégig a legderültebb hangulat uralkodott. Az első felköszöntőt Svastits Benó főispán, a házigazda mondotta közlelkesedést keltett benső szavakkal király Őfelségére, úgy a kormány elnökére, gróf Szapáry Gyulára, ezután az ünnepelt Baross Gábor miniszterre következőleg : Uraim! Zalavárniegyén.k történelme mai nap egy kiválóan fényes lappal gazdagodott, és e lapot a hála, a kegyelet tulajdonítja .magáénak, melylyel osztatlanul adózunk azon férfiúnak, a ki. elévülhetlen érdemeivel alkotta meg nagyságát, vármegyénk iránt tanúsított kegyes jóaka ratával hódítá még szivünket és most boldogító jelenlétével szerencséltetett bennünket akkor, midőn vasutunk megnyíltával a culturalis haladásnak uj korszaka nyílik megyénkre. Nem csoda tehát, hogy lelkesedésünk érzete felemelkedik az isteni gondviselésbe vetett bizalomnak azon fokára, melyen bizton hiszszük és reméljük, hogy azon ügynek, mely ily szeréncsés létesülést nyert, hogy azon vaiut., melynek első vonata minekünk ily feledhetlen örömet hozott és melyet megyénk határszélétől a másikig folyton és mindenütt a népesség kitörő lelkesedése kísér, további követke zésében is áldást hozó, áldást terjesztő lesz, és oda fejlődik, hogy szeretett megyénk jólétének felvirulását eszközölje. E reményünk a jövőért, ezen soha nem feledhető örömünk a jelenért és a keblünkből kitörülhetlen hálás köszönet a jótéteményért egy iránt vezet bennünket azoknak forrásához, országunk kereskedelemügyi miniszter 0 Nagyméltóságához, kinek itt léte megyénk ünnepe, ékessége, mindnyájunknak büszkesége. Isten őt éltesse. Utánna Baross Gábor, a ki Svastits és Radó főispánok közt ült, szólalt fel. Azt hiszi, hogy az egyensúlyt Zala- és Vasvármegyék közt ezúttal fenn tudja tartani. Tiltakozott az ellen, hogy neki tulajdonítják a vasút, kiépítésének érdemét. Ebben első sorban az ország áldozott, mint mindenkor, mikor egyes vidékek erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdításáról van szó, továbbá a vármegye, majdnem erején felül. A kormány kötelességét teljesítette, akkor, midőn egy tiszta magyar lakósságú vidék érdekeinek előmozdításáról volt szó. A lakosság jövőjének biztosítása a kormánynak mindennvával; a miért ez szemtől-szembe merte mondani, hogy hazugság Jóska pandúr állítása, nem tett ő kárt a más ember jószágába; nem gyújtotta fel a házat. Nehéz annak kitisztázni igazságát, a ki egyszer , belekerült a hínárba; el is csöndesedett Bálint; tudta ő j jól, hogy a szolga nem kegyelmez, — ha lehetne, úgy I se tenné. Virradóra, jó hajnalba útra keltek. — A Sára nén háza előtt haladtak el ; Bálint nézett be a magas keritésen s hangot adott érzésének ilyen képpen : „Zörög a vas a lábamon, Nem hallod-e szép ga'ambom? Piros karmantyúdnak helye Éles szöggel van szögezve. Rabságomat nem sajnálom; A mit tettem azt sem bánom, Csak reád régi kedvesem : Gondolok én keservesen." Megadta rá a szerető a visszhangot, mert ott várta s ki is szaladt az utcára. „Nem kérdem, hogy bűnös vagy-e? Azt sem kérdem, hogy szeretsz-e ? Te sem kérdezted azt tőlem, Rosszat nem hittél felőlem, Ne felejts el, gondolj reám, Én veled leszek violám. Felfogadom isten előtt, Ugy áldjou meg itt a földön, Úgy jussak el a meunyekbe : Hogyha szabadságod érted, Mindenkit elhagyok érted." S ráborult a szegény rabra, átkarolta két kezével, csókot nyomott ajakára. — Ez volt első és utolsó. Ez sem tarthatott sokáig. Jóska pandúr meglögdöste, durva szóval indította, hogy elég már. Rosszul tette, neiu bocsátja meg azt neki soha Bálint, Edes apja ott várta a faluvégén, jó tanácsot akart adni gyermekének. — „Ne felejtsd el édes fiam kor szivén fekszik ; inert az államfen tartó elemet támogatni kell. Zalavármegye mindenkor a haladás, a szabadság zászlaját lobogtatta; a haza bölcse volt vezé e. A haza,bölcsének elveit vallotta ő is, amióta gondu! kőzik. Eltette köszönetének kifejezése mellett Zalav.umegye közönségét és lelkes főispánját A miniszter 1 , köszöntését többször kisérte a jelenvoltak zajos éljen zése és helyeslése. Csertán Károly alispán a vendégekre s különösen Radó Kálmán vasmegyei főispánra, Radó Kálmán fői^ pán Baross Gábor miniszterre, Fenyvessy Adolf Kovács Károly polgármesterre. Veszter Imre országgyűlési képviselő Baross Gábor miniszterre, akit pártkülönbség nélkül tisztelet és hála illet, Plihál Ferenc nagy kanizsai közjegyző az egészséges magyar vasúti politikának megteremtőjére Baross Gábori a és Svastits Benó főispánra, Kovács Károlg polgármester Kanizsa testvérvárosra s annak lakosaira, akik a zala-egerszegiekkel közös egyetértésben akarnak haladni, Radocza János országgyűlési képviselő a honvédség képviselőjére Gyertyánffy őrnagyra, Szigethy Antal az ügyvédi kamara elnöke, az újonnan átalakítandó, kétségtelenül az ország hasznára leendő reformált megyére, Csertán Károly alispán a müucheni helyi érdekű vasúttársaság képviselőire emelték poharukat. — A felköszöntők sorát Baross Gábor miniszter zárta be, éltetve általános éljenzés közt a főispán nejét és családját. Bankett u kaszinóban. A müncheni helji érdekű vasúttársaság, mely a Csáktornya ukki helyi érdekű vasutat kiépíté, a kiépített vasút megnyitási ünnepélyének alkalmából az „Arany Bárány" kaszinói helyiségében 150 terítékű, fényes bankettet adott. A meghívottak, három párhuzamosan elhelyezett asztalnál foglaltak helyet. Az asztalfőnél Isoo Alajos ügyvéd és Müller társulati főmérnök ültek. A felköszöutések sorát Isoo Alajos ügyvéd kezdette meg, éltetve a felséges királyt, felséges királyasszonyt és a felséges uralkodó családot, amit a jelen voltak állva hallgattak meg és háromszoros éljenzéssel fogadtak. Németh Elek szép és lelkes szavakban méltatta Baross Gábor kereskedelmi miniszter kimagasló érdemeit és ürítette reá poharát. Dr. Czinder István szellemes beszédben a „Müncheni Localbahn Actien Gesellschaft" ra, mint vasutunk építőjére s annak derék képviselőjére: Müller főmérnökre emelte poharát. Isoo Alajos az engedményes vasuttársulat nevében köszönte meg e megemlékezést s éltette a jelenlevő közönséget. Weisz Izidor ügyvéd Kovács Károly polgármestert, Csoknyay János megyei árvaszéki gyám a magyar honvédséget s annak jelenvolt képviselőit éltették. A ban kett alatt oly vidám hangulat uralkodott, hogy az utóbbi szónokok beszédeit már csak közvetlen szomszédaik hallhatták úgy, hogy az általános derültség közt a toasztok folytatására senki sem vállalkozhatott. Zala-Egerszegtől Nagy-Kanizsáig. Főispáni ebéd végeztével a miniszter kíséretével a vasúthoz ment, hol már tengernyi nép gyűlt egybe. 1 24 órakor robogott ki a vonat a pályaudvarból a közönség zajos és szűnni nem akaró éljenzései közt. A minisztert Svastits Benó főispán és Csertán Károly alispán is kisérték útjában. A fellobogózott vonat Bak, Tófej, Gutorföld, Csömödér állomások érintésével '/jö-kor ért Alsó-Lendvára, hol nagy közönség gyűlt már a pályaudvarban egybe. A város nevében Hajós Mihály ügyvéd lelkes beszédben üdvözölte a minisztert, aki válaszában megköszönte a fogadtatást. Ezután a tűzoltók zenekara a Hymnust játszotta, amit a közönség meghatottan kisért énekével. Mura-Szerdahelynél, a szépen kivilágított Mura híd mellett, szintén megállott a vonat. A miniszter nagy érdeklődéssel nézte meg az egész vasútvonalnak legérdekesebb műtárgyát: a Mura hidat, inely legfőképen büszkeségem, hogy ártatlanul zárnak el téged; ártatla nul veszik el a nap szép világosságát! Gondolj ősz apád rimánkodására, gondolj a gazok legyilkolására!" — Gondolj szerető kedvesedre! j * * * A esetei patak vize jaj de véres; véresebb a Bálint keze, legvéresebb Jóska pandúr összezúzott koponyája! — Mossa, mossa három társa. Kinos volt a haldoklása, mint a bűnös emberé ; susogott is valamit; de egyik sem értette meg. — Megértették a palotás méltsás bírák oda bennt. Jóska pandúr bűnös társa megvallotta, hogy ők ketten adtak lángot a nagy fényes palotának s úgy fogták a szegény rabra. Jóska pandúr a sok kincset megtartotta mind magának ; várja is a börtön őtet — igazság az ártatlannak. A gazságnak igazsága hóhérpallós. Oda került Csikós Bál int, oda vitte durva törvény. Pengő Balázs felesége remegve várja az irást a városból. Nem csinál titkot belőle. Jön az irás; nem neki szól — az apának: kivégezték gyilkosságért. Elrejti a kebelébe; nem mutatná a világért, senkinek sem; pedig könnyülne a szíve. De ne jusson kezébe összetörött aggastyánnak, ki halálos ágyán fekszik. Két i apig nem megy feléje, harmadik nap regge lén beköszönt az aggastyánhoz: „meglátogattam Bálintot, nagyon jól van, tisztelteti, kiszabadul nemsokára." Ráncos képe kisimul az aggastyánnak ; jajszót sem mond, nem is hörög, csak mosolyog, mint egy angyal s édesdeden megy átal a másvilágra az örömtől, a reménytől. Judit pedig ráborul a kihűlt testre, szívszaggató nagy sirását ott elsírja s minden évben két koszorút tesz egy sirra; az egyiket rozmaringból, a másikat nefej lejtsből. Kéthi Gábor.