Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)
1890-10-26 / 43. szám
/ IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. oktőber 26. 43. szám. IL Előfizetési díj: Egészévre 4 t't.. Félévre 2 t't., Negyedévre 1 t't. Hirdetmények : .H hasábos petittor egyszer 9 kr., többszövi hirdetésnél 7 kr. Bélyegdi j 30 kr. Njilttcr petitsom 12 kr. I i, Iééűsí és <i ml A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat »cin klHrilfuk v issza. gazdasági egyesület" ós a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasár-nap. Az ukk-csáktornyai vasút megnyitása. Lélekemelő ünnepséget ült f. hó 19-én Zalavármegye: az ukk—-csáktornyai, 1'215 kilometer hosszú helyi érdekű vasút megnyitási ünnepélyét. Fokozta a vármegye örömét, hogy Baross Gábor, a vas szorgalmú, fáradhatlan tevékenységű kereskedelmi miniszter, ezen vármegyei ünnepséget magas megjelenésével megtiszteli. Futó tűzként terjedt el — pár nappal a megnyitás előtt — ezen örömhir s a vasút men- j tén levő községek és városok egymással mint- I egy vetekedve igyekeztek a várva várt magas j vendéget minél fényesebben fogadni. Zala-Egerszegen lázas sietséggel folytak az előkészületek. Az indóház zászló tengerben úszott. A perron gyönyörű virágfüzérekkel volt feldíszítve. Az indóháztól egész a nagymegyeházig terjedő, mintegy másfél kilometer hosszú útvonalon jobbról-balról 20—20 meter távolságban magas árbocokon nemzeti szintí zászlók lengtek. A fehérképi utca torkolatánál — a vasút felől — hatalmas diadal kapu állt, mindkét felől zöld galyakkal, fenyőkoszorukkal Fenn zászlók között az ország cimere, jobbról a megye, balról a város cimere. A homlokzaton „Éljen bellusi Baross Gábor m. kir. kereskedelmi miniszter-* és „Isten hozott", a város felől „Isten veled" felírásokkal. A diadal kapun számos zászló lobogott. A fehérképi utcán a házakon nemzeti zászlók lengedeztek. Egyes házak szőnyegekkel, guirlandokkal gyönyörűen fel voltak ékesítve. A zá«zló — tengerben uszó, feldíszített utca a diadal kapuval impozáns látványt nyújtott. Korra reggeltől fogva hullámzott a nép fel s alá az egész utca hosszában, lázasan várva a megnyitási ünnepélyt s vele a magas vendég megérkezését! Zalamegye" tárcája. Vadász Judit szeretője. (Romantikus törénet a népéletből.) Szegény Judit, ő sem gondolta volna soha, hogy a Pengő Balázs kékre festett, cserépzsindeles házába hordja be menyasszonyi hozományát. Még a mikor — a mult őszön — hosszú haja eltakarta széles vállát s úgy tilólta a kenderét virradattól késő estig s a szép tiszta kék ég alatt, ezüst tényü holdvilágnál csattogtatta a tilóját, hogy a mikor más már alszik, akkor láthassa Bálintot, szeretőjét: hej de nem gondolta volna, hogy felkösse hosszú haját, asszonymódra, Bálint nélkül. Csikós Bálint szép legény volt, akármint egy kis királyfi a tündérvári kastélyból. Egyenesebb a nádszál nál; délceg, büszke a tartása s kipödrített bajuszának minden szála olyan puha, olyan finom, mint a selyem. Nem is tudta megérteni soha Judit, hogy hát az ő édes anyja miért ellenzi, miért tiltja barátságát? Mert az nem elég ok arra, hogy az apja hajdanában tömlöcöt látott, olyan betyár-téle ember. Az apa gonoszságáért nem kell mindjárt a tiut is elitélni; ne legyen az ember olyan haragtartó, régi rosszért. Különben is János bátya, a mióta utoljára haza került a fogságból sánta lábbal, félvak szemmel : sem embernek, sem állatnak semmit sem vét. — Kiköltözött a faluból, valahol a határ-szélén húzódott meg, ház-nélküli koldusember menedéket talál nála bármily késő éjszakákon — nem is hallszik semmi róla. Csakúgy néha ünnepnapon tekinget be a korcsmába, kóstolgatni egy-egy kicsit, mint más ember. Tán nem is a pálinkáért, hisz azt künn is megihatná, oda vinné neki Bálint; de a szíve huzza be, hogy embert lásson, oktassa az ifjúságot — a mint mondja. A miniszter fogadtatása Kis-Czellbeu. ' Baross Gábor kereskedelmi miniszter a magyar i államvasutak külön vonatán 19-én reggel 8 órakor érke- | zett Kis-Cellbe. Kíséretében voltak: Lukács államtitkár, Kilényi és Szabó miniszteri tanácsosok, Lakatos és Csó'ke miniszteri titkárok, Geduly műszaki tanácsos, Ludwiqh, a m. államvasutak elnöke, Scliőber és Horváth a in. államvasutak igazgatói, Eitner Sándor, Hertelendy Béla, Radocza János, Rakovszky Géza, Veszter Imre országgyűlési képviselők ; Fenyvessy Adolf, Brám déli vasúti igazgató, Weisz főfelügyelő. Kiss-Czellben Svastits Benó zalavármegyei, Radó Kálmán vasmegyei főispánok, Reisziy Alajos, Vasvármegye alispánja és Fack Károly országgyűlési képviselők várták az érkező miuisztert, akit megérkeztekor Reisziy Alajos, Vasvármegye alispánja lelkes szavakban üdvözölt, mint oly férfiút, aki nagyszabású tevékenységével, fáradhatlan munkásságával az egész ország háláját és elismerését kivívta s Vasvármegye boldognak érzi magát, hogy őt területén üdvözölheti ; egyúttal a vármegye ügyeit a miniszter szives támogatásába ajánlotta. Baross Gábor meleg szavakban mondott köszönetet a szives figyelemért; örömének adott kifejezést, hogy Vasvármegyében megjelenhetett, mely vármegye előkelő helyét vezérférfiai lankadatlan ügy buzgalmának köszönheti. Kijelenté, hogy a kormány éber figyelemmel és teljes méltánylással kiséri a vármegye törekvéseit; a maga részéről készséggel tesz meg mindent, a vármegye törekvéseinek előmozdítására. Szavait zajos éljenzés kisérte. Fogadtatás Ukkon. Vármegyénk küldöttsége Csertán Károly alispán vezetése mellett Ukkon várta a minisztert. Nagy számú közönség gyűlt egybe s óriási éljenzéssel fogadta a megérkezett minisztert. Csertán Károly alispán a vármegye nevében a következő, meleg hangú beszédben üdvözölte Baross Gábor minisztert: Nagyméltóságú Miniszter Ur ! Zalavármegye közönsége nevében van szerencsém Nagyméltóságodat mély tiszteletünk benső' érzetével üdvözölni. Ezen vasút létesülése Nagy méltóságod nevéhez van örök hálás kegyeletünkben fűzve. Es azon kegyessége, hogy vasutunk megnyitását személyes jelenlétével megyénk ünnepévé emelni méltóztatott, hálánk koszorújának elliervadhatatlan virágát képezi. Fogadja Nagyméltóságod örömteljes üdvözletünket: — lelkünkből kitörő Isten hozottal kívánjuk, I Elbeszéli századikszor, csak azt hajtja mind halálig, hogy az az átkozott törvény oka minden gonoszságnak a világon. — Azok a nagy szemöldökű, ráncos képű méltsás birák nem viselik a szivökön szegény ember búját, gondját, csak a magok zsebét töltik. Elzárják a szegény embert a tiszta igazságáért. Ötet is így sanyargatták — ártatlanul — tíz álló esztendeig. Mert biz ő azt nem nézhette, hogy egyiknek annyi legyen s a másiknak épen semmi. — Szemet vetett két csikóra, el is hozta a ménesből, maradt még az uraságnak akár száz is — még is csak elcsípték értté. Hát ezt istenes ép ember, hogy viselné boszulatlan! — Meg is kapta ám az árát kevély képű porkolábja a törvénynek. Mert az istentelen népség kutyább még az uraságnál, törvénynél is. Nem elég, hogy elkinozta, sanyargatta, vasba verte; hanem még azt is kivánta, hogy szólítsa úri módra. — Úri módra ! — mint egy királyt, kutya népet! Eb az, a ki kigondolta; tán a nyelve sem mozogna ilyen szóra. Felemelte a jobb keze bilincsének három fontos kis golyóját 8 úgy sújtotta fültövün, hogy elájult ott előtte. — Köszönje az istenének, hogy nem halt meg. Hanem aztán a nagy urak még is csak elzárták értté. Ott sem volt neki igaza, s így egyszer sem tíz év alatt; a mig aztán rendre-rendre ilyen kis csetepatéban vak lett az egyik szemére, sánta az egyik lábára. — Akkor haza bocsátották. Felesége, élettársa addig-addig siratozta, míg a bánat sírba vitte. Csemetéje, a fiúcska nagy legény lett; de sokan kancsalul nézték, mert Csikós Bálintnak hívták. „Épen olyan, mint az apja" — szólt az egyik ; „a tömlöcben szárad még ez no, csak majd meglátják kendtek" szólt a másik. Bálint Juditot szerette, járogatott is hozzája hébekorba; de csak titokban tehette, ha hívta a tiló nyelve. Mert a Judit édes anyja, Sára néne nagyratartó, j büszke asszony, gyülölőj'-; Bálintéknak -s ha megtudja, jaj lesz akkor! i ll 0'Jil n z l ste a szerencsésen vezérelje és a legboldogabbán j éltesse. A lelkes tljenzés lecsillapultával, Bai 'oss Gábor válaszában ki|elenté, hogy midőn először van alkalma Zalavármegyébeu szólani, a kegyelet adóját akarja leróni a vármegye nagy fia iránt, akit a haza bölcsének uevezünk s aki elköltözött ugyan közülünk, de nagy szelleme köztünk maradt. Örömmel jött el a vasút megnyitási űnuepélyére, hogy tanúságot szolgáltasson a kormány méltánylásáról a vármegye ' s töi ck Lsut illctoJc 0 s biztosíthatja a megye közönségét, hogy e méltánylásra a jövőben is számíthat, amit a közönség éléuk éljenzéssel fogadott. Szájbély Gyula országgyűlési képviselő, az engedményes „Müncheni Localbahn Actien Gesellschaft" jogtanácsosa, a társulat nevében üdvözölte a minisztert. Ba> 'oss Gábor miniszter köszönetet mondott a meleg szavakért s örömmel hallotta, hogy a társulat az építés körül érdemeket szerzett; a társulatot jóindulatáról biztosította. Ukktól—Zala-Egerszegig. Ukktól kezdve az állomások mindenütt gazdagon fel voltak diszítve s nagy közönség várta és zajosan megéljenezte a minisztert. Eötvösön a helybeli plébános, Türjén Koller Ignác szent-gróthi plébános, Szöpötkön — hol a szöpötki és istvándi tűzoltók testületileg kivonultak — Thassy Mik lós zala-egerszegi járási főszolgabíró üdvözölték a minisztert, aki a szónokok szavaira mindenütt válaszolt, kiemelvén, hogy az elismerés azon tényezőket — első sorban a vármegyét illeti, amely tényezők a vasút létrehozásában közreműködtek. Fogadtatás a zala-egerszegi pályaudvaron. Délelőtt 11 órára, mikor a miniszter külön vonata megérkezett, óriási közönség gyűlt egybe a pályaudvaron, ahol a rendet a város képviselőiből alkotott bizottság tartotta fenn a tűzoltó egyesület közreműködése mellett. Egy részről fehérbe öltözött koszorús hölgyek koszorúkkal, más részről nagy számú, diszes hölgy közönség, a vármegye vidéki, szép számmal egybegyűlt bizottsági tagjai, a város képviselőtestülete, élén Kovács Károly polgármesterrel s beláthatlan számú nép várták a vonat megérkeztét s óriási éljenzés harsogtatta meg a levegőt, midőn 1 l órakor a vonat mozsarak durrogása között a pályaudvarba berobogott. Kovács Károly polgármester a város nevében a I következő, lelkes beszédben üdvözölte a minisztert : Hej, de a világ kincséért nem bántotlák voln egymást — gonosz, álnok kívánsággal — mint más teszi — csókra csókkal, öleléssel, még egy Ízetlen szóval sem. Miért is vágnák le a búzát, ha éretlen, tudnak várni aratásra. Hiszen bizonyság a hold is, a csillagok fénye s a körisfa lombja, mely csendesen reájok omlott; könnyet látót, hangot hallott; de azt sem adta tovább másik fának vagy embernek. Mégis, mégis tudta más is a titkos találkozást; Ferkó, az a gonosz suhanc, a szomszédból: rájok leseit, adta s tódította nagyzolással. Megtámadja komámasszony Juditot is szemtőlszembe, Bálintot is, csábítónak elnevezve s még egyébnek Juditot. — Mert azt el sem is hihették, hogy Judit különb náloknál s nem harap tiltott gyümölcsbe, mint a többi, valamennyi tette volna. Bálint pedig csak azért is leballagott még az este —- nagy botjával a kezében. Úgyis, hátha az utolsó, kezdik már elmarni őket. Remegve fogadta Judit, könnyes szemmel. Ferkó pedig ott leskődött két társával, hogy legyen reá bizony ság s úgy súgják be Sára nénuek bizonyosra. Felkacagtak hahotával, hogy jobban boszantsák őket. — Ne bánsátok az oroszlánt gyáva népek. — Oda futott, jobbról balról elpáholta nagy botjával. — Balkezű volt szegény Bálint, azért került lepedőbe gonosz Ferkó, félig halva vitték haza. Bál :nt pedig elitélve két hónapra kenyér s vízre. * * * A farsang első felében megtartotta lakodalmát Pengő Balázs; házához vitt feleséget — nem szerető hitestársat —• a szép Judit személyében. Alig mult el két-három hét, kitelt a Bálint ideje — seui embernek, sem törvénynek mit sem vétett — levelet irt az apjához, hogy haza jön, itthon lesz már. Szomszéd falu határáig ment elébe édes apja sánta lábbal; de elment volna tovább is, akár Bécsig, csakhogy gyermekét láthassa. — líogy megsárgult,
