Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-11-09 / 45. szám

ban, mely valamint általában a politikai életnek, úgy a tudományosságnak, irodalomnak és művészetnek tulaj douképen gyújtópontja. De meg előttünk egy pár iutő példa, mely hasonló irányú egyesületek alakításánál felmerült. Tudjuk, hogy megyénkben Nagy-Kanizsán pár évvel ezelőtt mily lelkes és szép jövővel kecsegtető mozgalom indult meg az irók és művészek egyesületének megalakításával. Volt számos működő, pártoló tagja, fényesen berendezett helyisége, hol a rokon elemek érintkezésén kivül társas összejövetelek, sikerült lelolvasások stb. tartattak. És pár év múlva a lelkesült ség annyira lelohadt, hogy meg keltett szüntetni s legtelebb még a délzalai takarékpénztárnak él szomorú emlékében, mely — mint tudjuk - az egyesület buká sával pár száz formt házbérhátralékot szenvedett. Vagy ott van a vidéki hirlapirók országos egyesülete ! Miut lelkesültünk 1885-ben, midőn a vidéki hirlapirók tisztes veteránja, jó Koboz bátyánk ezen eszmét megpendítette! Mily lelkes beszédeket mondottunk Budapesten és ittunk lelkesülten az új egyesület sikereiért, melyet úgy tekintettünk, mint a vidéki hirlapirás ezer és ezer kisebb nagyobb bajainak egyedüli panaceáját és lelkesedésünk dacára ínég annyira sem mentünk, hogy megalakíthattuk volna tényleg a/, egyesületet ! Az egész eredménye ugyanis nagy lelkesülésünknek az lett, hogy elvben megalakítottuk az egyesületet s a kezdeményező Koboz István elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki az alapszabályok tervezetének megkészítésére s kilátásunk lehet reá, hogy ha majd a honfoglalás ezredéves ünnepének megülése alkalmából Budapesten összejövünk, akkor kimondjuk a tényleges megalakulást. Valószínű, így leszünk a Zalai irók egyesületével is. Lázas sietséggel végezünk a megalapítás munkájával s midőn majd látjuk, hogy a kibontott zászló alá oly kevesen sorakoznak, hogy a kitűzött nagy és nemes célok megvalósításához hozzá sem foghatunk, el fog aludni az egész. Az intézők, az úgynevezett sasok, ítéljék meg, nem e helyesebb az egész ügy felett napi rendre térni, mint magunkat egy eshetőleges kudarcnak kitenni?! A zala-egerszegi tanítói járáskör őszi közgyűlése. A zalamegyei általános tanítói testület őszi közgyűlését Kiss Dénes járásköri elnök elnöklete alatt f. hó Ö-én Bakodon tartotta. A gyűlésen jelen voltak a kör tagjai 35-en s mint vendégek, a község elöljárói. Hajdú József pakodi tanító gyakorlati előadást tartott a 11-ik osztály növendékeivel a beszéd- és értelemgyakorlatok köréből, a macskáról. A sikerült eleadásért a kör jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését. A gyakorlati előadás befejeztével Kiss Dénes elnök lelkes beszédben nyitja meg a gyűlést, köszönetet mondva végül a bizalomért, melyet három évvel ezelőt megválasztásával a járáskör belé helyezett, valamint a tagok részéről tapasztalt támogatásért, s egyetértő munkásságra buzditá a tagokat ; mert csak így járulhat, habár egy porszemmel is, a járáskör uemzeti tanügyünk felvirágoztatásának épületéhez. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után ugyancsak elnök felolvassa a járáskör három éves működését feltüntető, nagy gonddal egybeállított jelentését. A jelentés szerint a járáskör minden évben megtartotta az alap szabályokban előirt tavaszi és őszi közgyűlést s minden egyes alkalommal gyakorlati tanítás is volt. A 6 közgyűlésen tartatott 7 gyakorlati tanítás, 8 értekezés és 2 kísérleti előadás. A választmány ezen kivül 11 ülést tartott, melyen részint folyó ügyek tárgyaltattak, valamint több fontos ügy nyert érdemleges elintézést, melyek azonban megerősítés végett mindenkor a közgyűlés elé terjesztettek. A járásköruek jelenleg van 55 rendes, I [ 52 pártoló, összesen 102 tagja. A tagok száma a három év alatt 3 rendes és 11 pártoló taggal szaporodott. A segélv pénztárból a 3 év alatt 51 tag 23o2 frt kölcsönt vett ki és 41 frt 30 kr. segély adatott ki. A segélypénztár vagyona jelenleg 1413 frt 12 kr. s így 3 év alatt a növekedés 405 frt 52 kr. — A segélypéuztár adomány utján 80 frttal gyarapodott, még pedig 75 frtot Radocza János országyülési képviselő s 5 frtot a vas-zalai takarékpénztár voltak szívesek adományozni. A közgyűlés Báukovich György tag indítványára jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét úgy az elnöknek, valamint a járáskör többi tisztviselőjének három évi buzgó működésükért s egyúttal határozatilag kimoudotta, hogy az elnöki jelentés egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe felvétessék. Békefi Elek zala-koppányi községi iskolai igazgató tanító ,,Köznépünk rosz szokásai és vesztő helyei" cimen értekezett a falusi helyeken divó fonókák és korcsmák látogatásának, a nagy mértékben elterjedt pálinka ivásnak, bucsuk, torok, keresztelők, névnapok tartásának károshatásáról közerkölcsi és nemzetgazdasági szempont ból. S e helyek körül iskolakötelezett gyermekek is megfordulván, az iskola bármily lelkiismeretesen töltse is be feladatát, annak hatását nemcsak ellensúlyozza, hanem egyúttal teljesen lerontja az ily helyek látogatása. Javasolja, hogy ezen ügyet a járáskör megkeresésére a megyei tantestület közgyűlésén tárgyalja s a közigazgatási bizottságnál kérelmezze, hogy az iskolás gyermekek a korcsmák és más ily közmulatásul szolgáló helyeken való tartózkodás-, illetve részvételtől eltiltassanak. Uilvardy Ignác zala egerszegi polgári iskolai igazgató tekintettel arra, hogy a tanítók mindegyike mélyen érzi káros hatását annak, hogy az iskola köteles gyermekek a korcsmák és más, ily közmulatságúl szolgáló helyeken megfordulnak, javasolja, hogy Békefi Elek indítványát a kellő indokolással együtt a járásköri elnök utján a központi választmányhoz terjeszsze be, mely ezen oly fontos ügyet megtárgyalván, a tantestület nevében a szükséges intézkedéseket saját hatáskörében tegye meg. Az indítvány ily értelemben elfogadtatott s egyúttal Békefi Kleknek élénken előadott, sikerült felolvasásáért jegyzőkönyvileg fejezte ki a közgyűlés köszönetét. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint a járáskör vagyona áll: 1105 (rt 96 kr. kölcsön- követelésből, 31 frt 68 kr. tagsági követelésből, 275 frt 48 kr. pénzkészletből s így össesen 1.413 frt 12 krból. A jelentés örömmel vétetett tudomásul és Stern Miksa járásköri pénztárnoknak a felmentvény megadatott. Előterjesztetett Novak Mihály audráshidai tanítónak két, írásban beadott indítványa és pedig a) hogy a járáskör tűzzön ki miden őszi közgyűlésre pályadíjat egy-egy, a nevelés- és oktatástan körébe vágó dolgozat készítésére; b) a segélypéuztár 6%-os kamatát vagy egészen törölje el, vagy pedig jelentékenyen szállítsa lejebb. A közgyűlés megütközéssel fogadta mind két indítvány indokolásának sértő hangját, aunak az igazságai ellenkező részét határozottan visszautasította, magára a dolog érdemére nézve pedig kimondotta, hogy a járáskör maga nem tűz ki pályázatot, hanem megkeresi a megyei tantestületi közgyűlést, hogy ez tűzzön ki időnkint pályázatot, melyben a tantestület összes tagjai részt vehetnek. A segélypénztár kamatlábát sem el nem törli, sem nem szállítja lejebb a közgyűlés, ehelyett a járáskör egyes tagjainak elhúnyta alkalmából azok özvegyeit részesítendi nagyobb segélyben. A közgyűlés elfogadta a járásköri választmány azon indítványát, hogy jövőre két alelnök választassák, még pedig egy a járáskör székhelyén, másik a vidékről. Felolvsstatott és tudomásúl vétetett Udvardy Ignác megyei tantestületi elnöknek a „Zalamegye" t. évi 44 ik számában közzétett s a járásköri elnökökhöz intézett nyilt levele. — Igen Endre! imádnád — folytatá a férfi — I nincs is imádásra méltóbb valami a szép asszonynál. De most figyelj reám ! Midőn én Irrénnel megismerked- ' tem, én is olyan hangon kezdtem neki udvarolni, milyenen mi féifiak egyáltalában az olyan nőkkel szoktunk, akit szeretünk ugyan, de nem becsülünk. Hiszen tudod már. En is hallottam Irénről egyet mást és ez felbátorított. De ő az éu első merész szavamra sirva fakadt é,s oly keservesen sírt, hogy alig birtam megvigasztalni. Es én mentségemül elég ügyetlen voltam fölhozni, hogy mi bátorított föl engem. Soha sem fogom elfelejteni azt a tekintetet, melyet rám vetett. Olyau mély bánat tükröződött arcáról, melyet tettetni nem lehet, kinosan rándult össze, mint a dér ütött virág és megsemmisülve hajtotta le fejét. Megbántam már, hogy ilyen kiméletlen voltain hozzá, bocsánatot hebegtem, de ő megfogta kezemet és oda vont maga mellé a pamlagra, aztán az ő szelid, édes hangján rebegé: Ha az egész világ elitéi is és követ dob rám, azt nem bánom, az nem fáj, de az ön becsülését meg akarom tartani. Fájdalom, hogy a titkot, mely körülvesz s melyet ugy félre magyaráznak, nem tehetem nyilvánossá, de ön előtt fölfedezem. Hogy ki vagyok én ? Egy törvénytelen gyermek; atyám báró Vingay, anyámat nem ismerem. Az az öreg nő, ki a világ előtt anyámként szrere pel, tulajdonképen dajkám, de ő nevelt kis koromtól fogva s anyámként szeretem. Atyám igen gazdag és gondoskodik rólam, de azt nem szabad tudni senkinek. Az ő határozott kívánsága ez, neki neje van és nem akarja, hogy az valamit megtudjon az én létezésemről. O különben igen szeret engem és gyakran elvisz magával, ha neje fürdőben időzik, aki beteges és gyenge asszony, sőt azt is megigérte, hogy neje halála után magához vesz és mint törvényes gyermekét fog tekinteni. Nézze uram, itt vannak a levelei, a bizonyítékok, mind ugy kezdődik : édes gyermekem, itt van aláírása, itt van egy utalvány kétszáz forintról, elhiszi e hát, amit mondtam? Ezt kötelességem volt önnek megmondani, hogy legalább ön ne tartson annak, aminek az egész yilág. En megszégyenülve kértem tőle bocsánatot és ő bájosan mosolyogva, azon a fuvola-szerű édes hangján susogta a fülembe : haragudhatunk e arra, akit szeretünk? — Azt hittem, a menyország nyílik meg előttem, megragadtam parányi kezecskéit és a boldogságtól üdvöziilten rebegém: szeret! szeret!.. . . Szegény bolond! — dörmögé magábau Endre. —- Az óta életem összeforrt az övével — folytatá Jenő szenvedélyesen — és jaj annak, ki széttépni akarná; minden gondolatom, szivemnek minden dobbanása az övé és alig várom azt a pillanatot, melyben örökre az enyémnek mondhassam ! — Hiszen ettől féltem én —- mond magában Endre s hangosan hozzá tette : Mit mondtál barátom? nem értettelek. — Pedig megérthetted, ha akartad — mond hidegen Jenő — nem beszéltem talányokban; különben a vége más ugy sem lehetne, mint hogy Irént elvegyem. — De ezt csak uem mondod komolyan? Jenő idegesen intett kezével. — De azt csak nem fogod megtenni? De erre Jenő már haragba jött. Hát bolondnak tartasz te engem, hogy azok után, amit neked mondtam, ilyen kérdéseket intézesz hozzám ? — Ne légy ily ingerült Jenő, hidd el, engem a legjobb szándék vezérel ; szeretlek barátom és nem akarom, hogy egy könyelmü leány zsákmáuya légy ; mert hidd el, hogy ő nem tekint téged egyébnek. Fájdalom, nincs hatalmam fölötted és igy csak kérlek, ismételve kérlek, szakits azzal a vis.ionynyal, most, míg nem késő. Ej! hát nem hallodtad, amit az előbb beszéltem ? — mond türelmetlenül Jenő — mondom, hogv Irén ártatlan, a sors hozta ilyen zavart körülmények közé, s nekem úgyszólván kötelességem kimenteni őt A tisztújítás a következő eredménynyel ejtetett meg: Scbmidt József elnök, Násinszky József, Békefi Elek alelnökök, Tikk László és Németh Mihály jegv zők, Stern Miksa pénztárnok. Az Eötvös-alap és orszá gos tanítói árvaház alap kezeléje Bődy József. A szám vizsgáló bizottság tagjai : Faller József, Kiss Dénes éi Udvardy Ignác. A jövő tavaszi közgyűlés helyéül Zala-Istvátul jeleltetett ki, ahol a helybeli tanító gyakorlati előadá-t tart, Gubics István és Násinszky József rendes tagok pedig értekezni fognak. Végül elnök a megjelent vendégeknek a megjelenésért köszönetét fejezvén ki, a közgyűlést '/

21 órakor bezárta. Közgazdaság. Az állami országos phylloxera bizottság Emich Gusztáv országgyűlési képviselő elnöklete alatt f. hó 3-án Budapesten a földmivelésügyi minisztériumban ülést tar tott. A minisztert hejér Miklós államtitkár képviselte. Jelen voltak jócskái Gaal Jenő> Skublics Gyula, dr. Szabó Gyula, Vásárhelyi Béla, Horváth Géza az országos rovartani állomás főnöke, Dobokay Lajos miniszter, osztálytanácsos, Miklós Gyula borászati kormánybiztosi Ottlik Iván miniszteri titkár s egyszersmind a bizottság titkára. A bizottság először is a következő kérdőpoutot vette tárgyalás alá: „Tekintettel egyrészt arra, hogy az amerikai szőlővesszők iránt a kereslet — a közcélú telepek létesítése szempontjából — már is oly mérvű, hogy az állami telepeken rendelkezésre lévő készletet majdnem teljességében igénybe veszi és ennélfogva a szintén jelentékeny mérvű magánkeresletnek az állami telepek eleget nem tehetnek; de tekintettel másrészt arra, hogy a Franciaországba szintén ez ellenálló szőlőfajokkal Amerikából behurcolt másik veszedelmes szőlőbetegség, az úgynevezett „blackrot" behurcolását és ezáltal szőlőink további károsíttatását kockáztatnók, mely ellen ujabb költséges védekezést — legalább oly költségeset, mint a perenospora elleni permetezés, vagy a szénkéneggel való gyérítés — kellene a birtokosoknak alkalmazniok: ennélfogva véleményt ad a bizottság arra nézve, vájjon a jelzett ujabb veszély további kockázta tása mellett történjék-e a jövő tavaszszal is Franciaországból nagyobb vesszőbehozatal ?" Elénk eszmecsere után, melyben minden egyes bizottsági tag részt vett, a bizottság oda nyilvánítottá véleményét, hogy tekintettel a ragály ujabb behurculásának veszélyére, a szőlővessző behozatalt Franciaországból megtiltandónak tartja. E tila lom fentartandó mindaddig, mig nem constatáltatik, hogy „blackrot" már nálunk is van, vagy, amig teljesen megbízható fertőtlenítő eljárás birtokában leszünk. A második kérdő pontnál, mely a következőleg szól : „A magán felek amerikai vesszőrendelései, mint nem foganatosíthatók, elutasíttassanak-e? vagy végre, hogy a közcélú telepeknek vessző egyáltalán ne adassék, esetleg a kiszolgáltatás megszoríttassék s inkább egyes birtokosok megrendelései teljesíttessenek ?

u — a bizottság beható tanácskozás után azon véleményének adott kifejezést, hogy előbbi javaslata értelmében a vesszőbeviteli tilalom kimondása esetén okvetlenül szükséges, hogy : 1. Az önálló amerikai vesszőterméssel foglalkozó állami szőlőtelepek minél előbb lehetőleg megnagyobbíttassanak; 2. a létező, vagy létrejövendő védekező szövetkezetek felszólíttassanak, hogy telepeiket szintén megnagyobbítsák; 3. főleg az alanyfajok termelése céljából az ország minden vidékén hason célú szövetkezetek létesítése hathatósan előmozdíttassék; 4. az állam birtokában levő szőlővesszők kiosztásánál elvül fogadtassék el, hogy a mennyiben a készlet a mutatkozó igényeknek és kívánalmaknak nem felel meg teljesen, a felhasználás valószínűsége állapíttassák meg és csak a tényleges közvetlen szükséglet legyen a [ | kiadható vesszőmennyiség reductiójánál irányadó, s hogy ebből a kinos helyzetből. Azonkívül ne feledd barátom hogy szeret engem. — Es te elhiszed azt a mesét? elhiszed azt a szépen kieszelt hazugságot? Azt mondod, férfi jvagy és gyermek mesékkel hagyod magadat elbolondítani ? Azt hiszed, hogy téged az a leány szeret ? azt hiszed .... — Endre I — kiáltá indulatosan Jenő és öklével az asztalra csapott, — azt mondom, elég volt, mert türelmem elfogy. — Szegény bolond te ! — folytatá Endre is tűzbe jöve — megmondom szemedbe az igazat, ha örökre elvesztem is barátságodat és nem uevetlek ki a hátad mögött, mint más. Igen ! hazugság az utolsó betűig az, amit az a leány veled elhitetni akar és roppant vakságban kell szenvedned, ha már azt sem látod, ami körülötted történik. Tudd meg tehát, hogy az a leány egy olyan hölgy, akinek a szépsége a jövedelem forrása, a báró papa, a vagyon, az ellátás mind csak mese, csak por az emberek szemébe; józan ember csak nevet rajta, de el nem hiszi. Azt gondolod, szeret téged ? jut eszébe! Tud is az olyan leány szeretni, balekot lát benned, elakarja magát veled vetetni, e« az egész ! Jenő fehér lett, mind a fal, mereven nézett Endre arcába; hogyan? jól hallotta-e: az ő kedveséről mert így beszélni? az ő bálványát tiporta a sárba? Endre ölkelt és menni készült, de Jenő útjába állt s hidegen mondá: —- Megsértettél, verekedni fogunk. Eh I hagyj nekem békét — mond türelmetlenül Endre — eszem ágában sein volt téged megbántani, egy olyau leány miatt meg nem is verekszem. — De verekedni fogsz! — kiáltá magán kivül Jenő és görcsösen ragadta meg barátja vállát — verekedni fogunk életre halálra. Ne kényszeríts, hogy a végső eszközhöz nyúljak, mert provokállak, megsértelek az egész világ előtt, ha megtagadod tőlem az elég tételt. (Folyt küv.)