Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

B. Füred ínég az idény alatt csak ad kenyeret a közelében levő néhány község lakosságának ; de miből él meg a többi? azok a kitűnő szőlőin!velők, kik ma a gyepükön kívül siránkoznak, látva elpusztult területeiket, mint Lóth felesége, mikor visszanézett az égő városra .... Valóban szivszaggató látvány. A dunántúli megyék ily sorsra jutott lakosságát megmenteni, itthon marasztani, munkához juttatni, Bek sits°Gusztáv képviselő nemcsak tollát emelte föl már többször, irt erős érveléssel hatalmas cikket; csinál propagandát az ügynek : de kománykürökbeii is hinti az eszmét, fárad, kér: hogy a balatonmeijti homokterületeknek csak egy részét is telepítse be és adjon kénye ret az elszegényedett népnek, melylyel nemzeti missiót teljesít. Alig pár hónapja, hogy Somogyim rye 'Ikent gondolkozásu, nagy tevékenységű főispánja, Tallián Béla azon hatalmas és napjainkban nagy fontosságú iuditváuynyal lépett fel a sotnogyu egyei gazdasági egyesitlet gyűlésén: hogy irjou fel az a ni. kir. iöhlmivelésiigyi miniszterhez, mikép a baktonparti homokterűletek, így a megye drávaparti és más homokterületeinek azon részét, melyek a phylloxera pusztításának ellenálló képességgel birnak, telepítse be a szőlejükből kipusztult vagyontalan lakossággal. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s ily érte lemben fel is irt illető helyre a gazdasági egyesület. Hatalmas, befolyásos tényezők iparkodnak tehát a nagy eszmének életei a Ini s nem kii'ánnak mást, mint hogy a kormány felkarolja az ügyet; a társadalom pedig tegye meg kötelességét. Ettől függ a kérdés megoldása. Ma még nem késő; mig a mulasztás beláthatatlan calastrophákat idézne elő ;t társadalom azon osztályában, melynek megme ítése életszükség, nemzeti kérdés ! Rövid idővel ezelőtt szerencsés voltam a Balatonparton e fontos kérdésben veled eszmét cserélni-, s bizonyos mi-siót is biztál reám, melynek megoldására csekélységem alig lesz képes, ki egyszerű napszámosként állok az ügy mellett. Tapasztaltam lelkesedésedet ; a közügy terén mindig jó irányban működő szellemed tevékenységét s azon készséget, melylyel megyéd ügyeit szolgálod. Azonban az irány, mint a telepítés kérdésében elfoglalsz, követni akasz, egészen más, mint a miénk; más, mint Beksics Gusztáv képviselőé. Te igen tisztelt barátom, lelked egész erejével, szived jóságával szinte megmenteni akarod Zalainegyének balatonparti vagyonpusztult lakosságát, de telepíteni nem akarsz. Somogy-vármegye irányadó körei, Beksits Gusztáv képviselő pedig telepíteni akarnak. Tehát nagy a válaszfal köztünk. Mi azt akarjuk, hogy nemcsak a Balaton part mentén, hanem más vidékén is a vármegyék, hol szőllőmivelésri alkalmas homokterületek vannak — mint már fentebb emiitők — bizouyos mennyiségig vásároltassanak meg az államtól. Vegye meg az állam e területekből a kivántató mennyiséget — mint már máshol is tette, — a célból, hogy ugy a Balatonpart mentén, mint más helyen is a vagyonpusztult s kivándorlás előtt álló családot ide telepítse. Elérjük pedig a telepítés által azt: hogy a Szlavónia és még távolabi helyekre kivándorlásoknak elejét vesszük, melyet eddig a legnagyobb szigor és ellenőrzés mellett sem gátolhattunk meg; hogy a kenyerét vesztett nép munkához jut s nem lesz kénytelen a proletárok közé menekülni, mely - — íájdalom — egész tömegekben ácsorog, henyél s ebédel a napnál nemcsak Budapesten, hanem ma már a provinciális városokban is, | | hogy az állam polgára legyen nemcsak szeretet, de a „földdel" is a hazához kötve, mert hál a hol az élni való föld vau, ott van a haza is, liogv a Balatonpart déli partjai, melyek ma még jó részt csak legelők, nádasok, pusztaságok, cultura alá jussanak s hasznot és kenyerei adjanak 1 Igaz, hogy ma már e térségeken sok helyen az eke szánt, rétek, lucernások vannak, tehát jobban állunk a múltnál; de mennyivel értékesebb lenne szőllőn ivelés alatt, hogy legalább részben is pótolják azt a bormenny iséget, melyet eddig már elvesztettünk. Es még ezeken kivül kiszámíthatlan sok előny uemzetgazdászati, culturális haladásban, melyet irányadó köreink célul tűztek ki a fontos kérdés megoldásánál. Mert hát a nagy nemzeti célt tekintve, azt hisszük, hogy a balatonparti nagybirtokosok hajlandók volnának bizonyos meghatatározott árért homokterületeiket eladni. Te igen tisztelt barátom egészen más irányban dolgozol. Te ezt mondod: Zalamegyének balatonparti lakossága annyira a földhöz van nőve, tapadva, hogy a szőlőhegy helyén legyen bár kopár pusztaság, de legyen egy nagy temetőhely, akkor sem hagyja el „itt élei és halni akar" . . . Szerinted: Somogy megye balatonparti birtokosai ugy tesznek jól saját s a haza érdekében, ha nagyobb homokterületeket maguk ültetnek be szőlővel, te munkást egész tömegekben bocsátasz a zalai vizpartokról rendelkezésük alá, kik kiváló szőlőmivelők, jó munkások s ma félig koldusok. A nép lejárna kompokon, ladikokon szőlőt mivelni, mint lejár már évtizedeken át Somogyba aratni. A nép tehát munkát kapna, de salamegyei lakos maradna. •ló példával log az esetben előre menni — mint mondád — a panonhaltni főapát, a nagy és neiues szivü pap, Vaszary Kolozs, — ki a szántódi területekből 150 holdat bocsát szőlőmivelés alá. Szerinted a balatonparti alsó terület nem is alkui mas szőlőmivelés alá: inert a víz — a nagy szárazságok dacára — még mindig oly magasan van, hogy a mélyre nyúló tőkék gyökerei benne elpusztulnának ; mert habár ma a Balaton vize nagyon leszállt szokott magasságáról s még a zalai partokon is nagyon érezhető az apadás, mégis ki állhat ellent a természet törvényeinek ? Ki biztosit arról, hogy nedves évek jővén, a nagy tó ismét ki nem árad s elfoglal ismét minden téri, melyet eddig birt, a vasúti töltésig, sőt még azon is tul! Ez esetben mi lenne a beültetett szőlőkkel? a sok beruházással ? De mi lenne a munkás néppel, mely dolgozott, befektetett, darab ideig megpihent? Ismét vándorbotot vehetne kezébe, hogy még nagyobb koldlls legyen, mint Zalamegyében volt!! Ezek a nagy kérdésben, igen tisztelt Barátom, nézeteid, álláspontod. Critícád — melyet a szakférfiak, hiszem, eloszlatnak nagy részben — kissé erős, de figyelemreméltó. Egyetlen kérdésre, a talaj nedvességét illetőleg most csak annyit mondok, hogy Szalay Imre képviselő leilei balatonparti birtokán már 12 évvel ezelőtt ültetett próbára szőlőt különféle fajokból, melyek soha trágyázva nem voltak s minden évben dús termést adnak ; hajtásuk magas, erőteljes s hogy alulról a viz megtámadná a gyökereket, egészen ki van zárva. A nagy bortermelőnek ma már négy hold szőlője van a parti homokban, kifogástalan eredmény nyel. Ennyit egyelőre. * Mivel pedig a szegénységre jutott nép kenyérért, segélyért kiálts az ügy hosszas érlelődése alatt a mostaninál még nagyobb veszély állhat be, —- természetes, hogy sokáig tartó várakozás, huzavonának nincs helye ; szegeit egyik rabtársuk által leráspoltatván, ha nem is valamennyinek, de igen sokaknak, azoknak is, kik az nap mezei munkára mentek, vasaikat levehetőkké tették, s eképpen a hon maradottak magukat békóiktól meg szabadítva, délután 6 óra tájban, nem tudom erőszakkal jöttek-e fel lajtorja, vagy lépcsőjükül), vagy tris levegő és árnyékszékelés végett ugy eresztettek-e fel, — de kitörtek, s az őrt álló börtönőröket saját fegyvereikkel legyilkolták, s azon időre, inig mészérlásuk tartott, a kapukat, hihetőleg a városi néptől is tartván, erősen bezárták. Egy közülük az épület jobb vagyis keleti szárnyának egyik kéményébe puskával felmászván, onnan lüvüldüzott — a már nagy számmal összecsődült városi népre, őt azonban egy nálánál jobb lövő városi polgár, mint nekem mondották Szürszabó lelőtte. A várnagv az időben boldogult Koppányi Ferenc urnák édes atyja volt, kinek neje hóttói Nagy N. asszony a várnagyi a kásban éppen gyermek ágyban feküdt, kinek ipam, boldogult Nagy Antal anyja hóttói Nagy Jánosné született Szigethy asszony süteményt küldött egy kis rokon leányka hóttói Nagy Klára utóbb keményfai Horváth Pálné által, kit én is jól ismertem mint asszonyt. Ezen kis leáuyka nem tudom a süteménynyel vagy a nélkül az ütközetbe bele került, s hamarjában ugy segített magán, hogy az egyik kályhába belebújt, s félelem és reménység közt ott várta be a borzasztó esemény végét. A gyermekágyas várnagynét az összesereglett nép kitörvén a vasrácsozatot az utcára néző ablakon húzta ki. Ugy lett pedig vége ezen borzasztó catasztrofának, hogy a vármegye kapitányához, Gébárthon lakozott Horváth Antalhoz gyors posta küldetvén, ez katonájával Gyürey Ferenccel, kit iskolás gyermek koromban mint egerszegi lakóst és nagyon erős embert magam is jól ismertem, azonnal bejött Egerszegre. Megkell itt közben jegyeznem, hogy Horváth Antal bizonyos ugy hiszem Szent erzsébethi Gángóval, mint a-: öregektől hallottam, Spanyol országban katonáskodván, ott több ütközetekben részt vett, s utóbb a Spanyol kir. testőrségbe is felvé letett, s eképpen katonaviselt bátor ember volt. Horváth Antal a vármegyeház kapuját betöretvén, katonájával együtt kivont karddal a lázongó fegyencek közé csapott, s azokat mindketten fáradtig vágták, aprították, a rabok pedig merre tudtak futottak, szerencsédnek tartotta ma gát, a ki legelőbb a börtönbe lemehetett, vagy jobban mondva zuhanhatott. A rabok által meggyilkolt hajdúk és a kapitány által agyon vagdalt fegyencek neveikről mikor és hol lett eltemettetésükről adatokat szolgál a zala-egerszegi plébánia hivatalnál meglevő azon időbeli halottas künvvek latinból magyarra fordított következő kivonata: Ugyan aznapon tudniillik junius 14 én 1796. délután 6 órakor a rabok magukat a börtönből kiszabadítani akarván, a felettük őrködő hajdúk ellen fellázadtak, s magukhoz ragadván azoknak fegyvereit, kettőt azonnal agyonlőttek, hármat pedig súlyosan megsebesítettek, kik közül egyik hatodnapra meghalt. A rabok közül, miután a zendülésre és a félre vert harangok hangjára a városi polgárok összesereglettek, a harc folyta alait részint puska, részint kard által megölettek nyolcan, kiknek egyike körülmetélt (recutitus) zsidó volt. Négyen pedig halálosan megsebesültek, kiknek ketteje még az nap éjeién, ketteje pedig néhány nap múlva meghaltak. Mindezeknek nevei alábbi sóiban igy következnek : Oh szerencsétlen napja az egerszegieknek. Német Antal, Szabó János junius 14 én agyon lőtt hajdúk. — U^yan az nap megült rabok : Lovas István szentbékállai, Molnár Ferenc baltavári, Majtá-^z József kajánföldi, Németh József győri, Milosits Pál véged', Szubovies György tekenyei, Szimiczki András szent-gotthárdi. Ezek heten eltemettettek az akasztófánál a hóhér által. Mázsa József egregyi, Keserű György rezii, junius 18-án Mecz József puszta-magyarodi, 20 áu Salamon János várbajdu, 23-án Horváth István rab monostor-apáthii, 8 ik jnliusban Tóth Ferenc ajka-rendeki rab elhaltak s a köztemetőben eltemetettek. s fent a magas kormány, lent pedig a társadalom egyetértés és egyiittinunkálással oldják meg mielébb az égető kérdést. Szerintem célszerű lenne az ügy ilyetén állásában, a vélemények megoszlását tekintve, ha a Balatont birtokló három megye befolyásos vezéregyéniségei még az ősz mentén egy értekezletre felhívást bocsátanának szét, melyben meghívandók lennének első sorban azon egyének, kik az ügytől át vannak hatva s hivatva vannak irányt adni, hatást csinálni s a társadalomban szereplők; különösen a balatonparti birtokosság, a megyék képviselői, az egyik úttörő, Beksics Gusztáv képviselő, több szakember stb. Az értekezleten az ügyet tisztáznák; a szétágazó véleményeket — meggyőző érvekkel ; s a localis viszonyok ismeretével — csoportosítanák, egy mederbe terelnék. Az értekezlet egy bizottságot küldene ki, mely határozatainak értelmében az ügyet kezébe venné; a társadalmat tevékenységre serkentené; a szegény népet nyugtatná; továbbá az értekezlet megállapodásait tudatná a magas kormány nyal s egyúttal felkérné, hogy a vagyontvesztett szegény családok ügyét a balatonparti vidékeken vegye kezébe s a társadalommal karöltve, siessen megmenteni. Roboz István. Polgármesteri jelentés az 1889. évről. (Folytatás.) 111. Rendőrségi ügyek. A rendőrségnél az irodai teendőket 1 rendőrkapitány és 1 ideiglenes díjnok, a külső szolgálatot 1 reudőrbiztos, 2 rendőrtizedes és 9 közrendőr teljesítette. A hivatalhoz beérkezett 1589 közigazgatási, 1.000 kihágási, 80 szegény ügy, 14 erdőkihágási, 120 cselédügy, összesen 2.803 ügydarab, mely a megelőző évi ügyforgalmat 433 dbbal multa felül. A zala egerszegi illetőséggel biró vándorcigányok a megye területéo nein türetvén meg, haza toloncoltattak. 60 főből álló dologtalan, lopásból és koldulásból élő népet elhelyezni s őket kellőkép elleuőrizni és féken tartani — egyike volt a rendőrség legterhesebb feladatainak. A városban történt nagyobb építkezések és a megkezdett vasúti munkálatok sok idegent vonzottak a városba, ezek közt külünüsen sok az alsóbb munkás osz tályhoz tartozó idegeu munkás, kik kellő ellenőrizhetés végett üsszeirattak, igazolási jegyeik beszedettek, az igazolási jegygyei nem bírók pedig a városból eltávolíttattak. A rendőri szolgálatot nappal a város különféle részeiben 4 óránként felváltva 4—4 rendőr teljesítette, este 9 órától reggeli 5 óráig és pedig éjfél után 1 óráig, valamint azután 5 óráig 4—4 rendőr és 1—-1 tizedes 2 őrjáratra osztva. A rendőrmesteri állás beszüntetésével a létszám 1 küzrendőrrel szaporodott, 2 közrendőr pedig rendőrtizedessé léptettetett elő. Lopás miatt 39 fejlelentés tétetett; 3 esetbea vásári zsebtolvajok követték el a lopást. Sikkasztásért 2, csalásért 1, váltóhamisításért 1, súlyos testi sértésért 2, könnyű testi sértésért 6, összesen 12 feljelentés történt. Öngyilkosságot 2 egyén követett el, vízbe fúlt 1 ; a helybeli közkórházból 2 őrültet szállítottak a budapesti angyalföldi tébolydába. Tüzeset összesen 6 volt, melyek többnyire gyujtogatásból eredtek, de a gyujtogatók kinyomozása nem sikerült. Tiltott szerencse játékért 4 esetbeu 4 egyén szolgáltatott át a kir. járásbíróságnak megbüntetés végett. Takonykor miatt 3 lovat lebunkóztak; lépfenében 2 marha hullott el. Cselédügyi panas« 65 esetben volt, cselédkönyv 120 db. állíttatott ki. Kihágási feljelentések folytán 325 egyént tartóztattak le összesen. Pénzbüntetés kirovatott 1.225 fr. 11 kr., ebből lefizettek 587 fr. 11 krt, vagyontalanság miatt leirtak 300 fr. 50 krt, behajtás alatt levő hátrálék 337 frt. 50 kr. —- E pénzbüntetések bői 350 frtot az adóhivatalba, 29 frt. 50 krt. megyei péuztárba, 207 frt 61 krt a városi pénztárba szállítottak be. — A város területéről csavargás- és koldulás miatt 62, titkos kéjelgés miatt 11 egyént tiltottak ki. — A pénzbüntetések behajthatlansága miatt 56 egyén 73 nap és 6 órai elzárást szenvedett el. Tisztán elzárásra ítéltek 73 egyént összesen 137 napi elzárásra. — Előzetesen 25 egyént tartóztattak le. A hús szemlét, áruba bocsátott tápszereket, italokat nyáron hetenként háromszor, télen kétszer foganatosították, a hus mérlegeket és méréseket ellenőrizték. Hamis űrmértékű boros üvegekből 140 dbot koboztak el, a hamis űrmértéket használt korcsmárosokat pedig 5—25 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntették. Tíz hét éven alóli gyermeket adtak dajkaságba. 69 szegény közt 2520 fr. 03 krt osztottak ki. IV. Közegészségügy. A közegészségi állapat az év első három és utolsó havában nem volt jó, sok volt a betegedések és ezzel arányban nagy a halálesetek száma ; e kedvezőtlen viszony javult és az elmúlt év legnagyobb j részén át oly kedvező volt, hogy nemcsak kiegyenlődött a 4. hó alatt észlelt nein kedvező küzegészségi állapot, hanem az egész évet is küzegészségi szempontból jónak nevezhetjük. Semmi járvány sem uralkodott; szórványosan lépett fel január- és februárban sarlach toroklobbal, december második felében pedig az egész Európit bejárt influenza városunkat sem kimélte meg. Himlőeset egy volt. Meghalt összesen 91 férfi, 80 nő — 171, ide nem számítva a 17 halva születettet. — A halottkémlés minden egyes esetben fogan itosíttatott. 19, hét éven alóli gyermek orvosi segélyben nem részesült. Orvosrendőri hullaszenile 3, orvosrendőri boncvizsgUat 3, orvostörvényszéki 2 esetben foganatosíttatott. Ha a 171. elhaltDál az egyes halálokok gyakoriságára fordítjuk figyelmünket, ijesztő nagy a légzé.i szer vek bántalmainak, főleg pedig a tődőgümőkórnak a száma. Likósságunk nagy része földműves és munkás kik az időjárlati viszontagságnak lolyton kiteizik magú kat, jelentéktelennek látszó bántalomban orvosi segélyt alig vesznek igénybe, dolgoznak addig, mig bírnak és a tán kezdetben jó jellegű bántalom akárhány esetbou