Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

IX. évfolyam. 52. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiililíink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Felhívás előfizetésre. Lapunk mai számával kilencedik évi pályafutását fejezi be. Kilenc évi fennállása legfényesebb bizonyítékul szolgál a tekintetben, hogy míg egyrészt hézagot pótol, másrészt igyekezett a felállításával kitűzött feladatot legjobb meggyőződés szerint megvalósítani. Mint a megye székhelyén levő lapnak egyik feladata a vármegyét közvetlenül érdeklő ügyek részletes és tárgyilagos ismertetése. Nyugodt lélekkel hivatkozhatunk olvasó közönségünkre, hogy e részben feladatunkat mindenkor lelkiismeretesen töltöttük be. Lapunk ugyanis míg egyrészt hiven és gyorsan közölte a törvényhatósági és közigazgatási bizottsági ülések lefolyását, e mellett bármely fontos ügy került szőnyegre megyénkben, arról azonnal tájékoztattuk olvasó közönségünket. Kiváló gondoskodásunk tárgyát képezte mindenkor, hogy olvasó közönségünk kellőkép értesüljön a városunkban fölmerült eseményekről. Senki sem tagadhatja, hogy városunk pár év alatt, fáradtságot és áldozatot nem kímélve, óriási törekvéssel igyekszik a mult idők mulasztásait helyrepótolni, a tespedésből, niel)

7ben a régi fásult közöny miatt évek során keresztül sinlődött, kibontakozni és így maga részére biztosítani azt a helyet, mely, mint egy fényes múltú vármegye székhelyét, joggal megilleti. E törekvés elől soha sem zárkóztunk el, sőt ellenkezőleg igyekeztünk városunk közönségét jóakarat sugalta közleményeinkkel lelkesíteni, kitartásra buzdítani. A feladatok egy részét vállvetett munkássággal sikerült betöltenünk. Be kell azonban vallanunk, hogy sok és terhes feladat vár még reánk, melyeknek sikeres megoldása után pihenhetünk csak meg s tekinthetünk vissza egész nyugodtsággal bevégzett munkánk sikeres eredményére ! E küzdelmek közt ott talál bennünket a jövőben is olvasó közönségünk szerény harcosként ; ott fogunk mi is küzdeni a haladás kibontott zászlója alatt. Tárcarovatunkat igyekezünk a jövőben is élénkké és változatossá tenni s e végből nemcsak mulattató olvasmányoknak adunk helyet, hanem egyúttal komolyabb irányú dolgozatokat is közlünk Törvényszéki csarnok rovat alatt új évtől kezdve közölni fogjuk az igazságszolgáltatás körében felmerült nevezetesebb eseményeket. Törekedni fogunk, hogy hirrovatunkban ezután is a helyben, valamint a megyében előforduló egyes eseményekről olvasó közönségünk gyors és kimerítő tudomást szerezhessen. Lapunk a „Zalamegyei Gazdasági Egyesiilet"-nek hivatalos organuma lévén, e kiváló tekintélynek örvendő megyei egyesület közhasznú működéséről lapunk utján nyer olvasó közönségünk alapos értesülést. Az események összetorlódása alkalmával mint eddig, úgy ezután is mellékletet fogunk adni. Lapunk előfizetési ára marad a régi, t i. egész évre 4 frt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Községi és körjegyzők, valamint tanítók részére lapunk előfizetési árát a jövőben is felére szállítjuk le, t. i. egész évre 2 frtra, félévre 1 frtra. Kérjük az előfizetés mielőbbi megújítását, liogy a i nyomtatandó példányok számáról kellő időben tájéhozást ) szerezhessünk. — Akik lapunkat touábbra járatni nem I akarják, sziueskejenek erről bennünket a lap egyszerű I uisszaküldéséuel értesíteni. I Hátralékos előfizetőinket kérjük a hátralékos őszszeg mielőbbi beküldésére. „Zalamegye" szerkesztősége és kiadóhivatala. Az év végén. Kesereg az idő súlyos betegének pamlagánál. Karjára támaszkodva, meredt szemekkel lesi a folyton lassúdó s már-már elhaló rövid lélegzést, számlálja szorult kebellel a perceket, melyek a lét és nemlét közötti tért kitöltik. — Aggódva O o csüngnek pillantásai a szenvedő halovány vonásain, melyeknek pirja lassanként enyészik el. Sóhaj sóhajt űz. Elhangzik az utolsó szívdobbanás, fékvesztetten szökdécsel itt-ott egy érben az otthonából kiszorult vércsepp, míg a tehetetlenségtől kölcsönzött lüktető erő hatását elvesztvén, a nyugalom egyensúlyát nyeri meg. Megszólal a lélekharang, Chronos befogja szemeit ismét egyik boldogtalan szülöttének s az imént még élő az enyészeté, a jelen múlttá válik, a van a volt-nak enged tért. Körülál Íja a ravatalt a gyászoló népség. De mily különbség van más halott és e között ! Nem kell itt emlékbeszédet tartani az elhúnyt érdemeiről, működésének eredménye ott ül környezőinek vonásain. Azokról lehet leolvasni a legjellemzőbb, legtartalomdúsabb beszédet. Minden egyes vonás egy-egy élő mondat, melyek összege alkotja meg az egészet. Ott látod egyiken az öröm tanyáját felütve, mint szórja sugarait, míg a másikon a sötétségbe burkolt fájdalom által szántott barázdának mély nyomait ! A megelégedés édes érzete székel az egyiken, míg a másik épen ellenének szolgál otthonul. Az egyiknek a teljesült remény édes érzete kölcsönöz égő pírt, míg a másik fölé a csalódás borítja sötét boruját. Mily különböző érzés kiséri a halottat! Itt az öröm nem öröm s a fájdalom nem fájdalom! Az örömöt a szabadulás, a veszteség, a távozás szüli; a fájdalmat az emlék, a befejezett lét eredménye, a tudat, hogy itt volt s hogy kellett lennie, sajtolja. Az egyik : nyugodjék békében, a másik : hál' Istennek, hogy vége van — búcsúztatót zeng. Pedig mindegyikre hagyott drága örökséget, a gyémántnál értékesebb tapasztalást, csakhogy erre is különböző uton szerezték meg a jogcimet. Az égyiknek szive jó kedvében önmaga emelé vállaira, míg a másik keserű szenvedések árán segélye nélkül, sőt küzdések között s az elébe gördített nehézségek és akadályok legyőzésével volt csak képes birtokába jutni. Nagyobb ellentétet alig képzelhetünk, mint midőn ily vég és kezdet állanak egymás mellett „Zalamegye" tárcája. A leánykérők. — A „Zalamegye" eredeti tárcája' — Belépünk a farsangba. Az idén nagyon rövid lesz kérem! Azért hát csak tűzzel vassal házasodjunk ! Manapság a fiatal úriemberek nagyon csökönyösen mennek bele a házasélet rózsaligetébe; kell nekik sok biztatás, sőt a legtöbb esetben bátorítás is. Mert azt uem mondják, hogy nem akarnak, nem szeretnek házasodni, hanem csak azt, hogy nem mernek. Ebből azt lehet következtetni, hogy manapság határozott bátorság kell a házasság elkövetéséhö.z. Miért? Talán nehéz az élet? talán többe kerül a családfentartás ? talán nagyobbak az igények? talán nem tudnak fiatalembereink megválni a gondtalanabb lepke-élettől ? talán .... De hát így „talán" egész litániát el lehetne mondani és még sem tudnók megállapítani: hol és miben leledzik a hiba ? A férfivilág szereti a nők rovására írni az agglegények gomba-szaporaságát. Pedig egészen másban van a hiba. Mi nem olvassuk rá az igéket direkt a férrinemre, hanem elmondjuk Ábrá ndy Vince barátunk történetét. Attól minden atyánkfia megértheti; hogy ez az „üzletág" mért pang ma már annyira? * * * Abrándy Vince barátunk elvégezte a jogot. Apja a lelkére kötötte, hogy mihelyt indexét rendbe hozta, rögtön siessen haza, mert már nem futja tovább a költség. Nagy sor volt egész szegény Vincére nézve, aki még dús hajjal rendelkezett; a kopaszodás rémséges előjeleit még nem látta s így éppenséggel nem értette, hogy mért hagyja el azt a gyöngy életet? mért menjen ő most valami niorozus principális mellé patvaristának. Apjának nem akart hinni; az bizonyosan sajnálja már a költséget s azt akarja, hogy megszabaduljon tőle. De nem addig a? Elhatározta, hogy nem fog colloquálni s tovább jogászkodik. Hanem megint kapott atyjától egy sürgető levelet, melyben ez tudatta vele, hogy még 30 frtot küldhet neki, de azután passz! A kassza kifogyott; a birtok agyon meg agyon van terhelve; a hitelezők türelmetlen kednek ; a hitel-forrás alaposan kiapadt. Ábrá ndy Vince savanyú képet vágott; neki ment a vizsgának; a 30 frtot annak örömére elverte; óráját „becsapta" és haza utazott. Egész uton azon törte fejét : hogyan kerülhetné el azt az unalmas patvaristaságot? Apja el van adósodva ; a jószág mihamarabb az ördögé, illetőleg a hitelezőké lesz. Arra nem támaszkodhatik. Majd mégis csak rá kell fanyaroduia a körmölgetésre. Rettenetes volt az még gondolatnak is. A Ferenczy-kávéház pompás idiljei után beülni egy bureauba s hallgatni a principális morgását; eltűrni pedauteriáját! betűzni az odavetettt irka-firkák között! Ez borzasztó sors lesz. De a végzett jogászoknak hatalmas „eszméik" szoktak lenni. Abrándy Vincének is eszméje támadt. Csettentett az ujjaival; megsodorta bajuszát. Azt jelentették ezek, hogy tervével készen van. Mikor hazaért, apja tárt karokkal fogadta. -- Csakhogy megjöttél, édes Vincém! Hidd el: I nem bántam volna, ha még 8 esztendeig jogászkodtál ! volna is; tudom én, hogy gyöngy-élet az; de látod: passz! Hiába! nem lehet! nem lehet! Próbáltam itt is, ott is: mindenütt felsültem. Teljesen megakadtam a kölcsön ügyletek tovább kötésében, ^zért Írtam meg, hogy csak iparkodjál haza; keress valami jó joggyakornol'.i állást; mert az ősi birtokon nemsokára megverik a dobot. — Micsoda ? Hát le azt hiszed apám, hogy majd én patvaristáskodom ? görnyedezek valami bolondos prókátor irodájában? Olyan nincs. — De kérlek, édes Vincém ! existencia nélkül csak nem maradhatsz. En majd valahogy csak elhányódom holtomig a jóbarátaim, ismerőseim nyakán. Eleget ittak, ettek nálam ; ennyit elvárhatok tőlük. De te fiatal ember vagy, tőled munkásságot vár mindenki; te dologtalanul nem élhetsz mások nyakán. — Bizd ezt csak rám, édes apám! Csak azt mondd meg: van-e jóbarátaid, ismerőseid között olyan, kinek eladó leánya van és gazdag ? — Talán csak meg akarsz házasodni ? — Meg biz én. Csak gazdag leány legyen ! Elveszem, ha olyan rút is, mint az ördög. Fődolog, hogy ajánl egyet! — Hát ajánlani ajánlhatok, de hamarjában a sok közöl választani sem tudok, annyira megleptél terveddel. Erre uem is mertem számítani ; mert tudom, hogy a mostani fiatalság vajmi nehezen ugrik bele a házasságba. — Ki nehezen, ki könnyen, kedves apám. Manap ság az a fődolog, hogy gazdag, pénzes legyen a leány, hogy könnyen, jól lehessen élni a hozományból. Hogy azután milyen lesz a házas-élet? cirógatjuk vagy karmolgatjuk-e egymást? — az már egészen mellékes dolog. Mi megkötjük az üzletet; a hasznunkból vagy kárunk bó! vonják le a consequentiát, akik utánunk jönnek. — Ha így gondolkozol, ajánlhatok partiét. Somvereő Miska barátomnak van egy derék, megtermett leánya. Talán emlékszöl is reá. — Hogy ne emlékezném? vén, mint az országút; egyik szeme kancsalit, mancsai hatalmasak, mint a szapuló fa. — Igen, igen! Hehehe! Milyen pompás memóriád van neked, te kölyök. Szórulszóra olyan. — Hát ez, gondolod, hogy hozzám jön ? — Repülve! Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.