Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. december 14. 50. szám. ALÁMEGY 1, M II 1 t i es t 1

1 1 1 Ml A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Béi-mentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem klfltliiuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A pásztor-játék és morál. Az ádventi időszakban egyes vidékeken — így vármegyénkben is — divatos dolog az úgy nevezett, pásztor-játék, mely abból áll, hogy fi—6 suhanc compareal; a régi időkből fennmaradóit s egyes részleteiben visszataszítóan Ízléstelen karácsonyi misztériumokból betanulnak egyet, azután nyakukba veszik a vidéket; mennek faluról falura; úgy intézik a dolgot, hogy mindig estére kelve érjenek egyik-egyik helységbe. A falukban végigházalnak, éktelen ordítozással, otromba esetlenséggel elprodukálják 9 betanult misztériumot, miket természetesen még otrombább toldásokkal vetkőztetnek ki eredeti szövegükből. Hát ez is egy módja a mulatozásnak és pénzkeresésnek. A városokhoz közeleső helységekből süríi csoportokban verődnek össze a suhanczok, hogy a várost egy-egy estén bebar tngolva, pénzt szerezzenek. — Valahogy összetákolnak egy templomot kemény papirosból; szereznek annak tornyába csengetyüt; akasztanak a nyakuk közé egy-egy 25—30 nyarat látott szűrdarabot; irgalmatlan csáklás bajuszokat requirálnak bundabélésből; jó vastag spárgával fölkötik az orruk alá; az öreg pásztornak ezen kivül borzalmas szakái is jár. Iszonyú fütykösöket vesznek; kifúrják ; láncot akasztanak rá s készen van minden: szinpad, dekoracio, kosztümök. Igy indulnak pásztorjátékra a szerveződött társulatok. Hát ez így elmondva s így tudva, nagyon ártatlan dolog, szép hagyománya a költőibb szellemű világnak. Talán e sorok olvasói közöl is akad akárhány, kinek lelkében édes emlékeket keltenek föl ezek a pásztorjátékok az ártatlan gyermekkorból. Mert tagadhatatlan, hogy különösen a régebbi időben a karácsonyi misztériumok előadása is egyik legszebb költői vonása volt a népéletnek. Soha el nem enyésző hatással voltak azok a gyermek-lélekre. Véghetetlen tisztelői vagyunk minden hagyományos szokásnak, mikben a magyar ember poétikus gondolkodása, érzése s igazi romlatlansága nyilatkozik meg; de nem tűrhetjük, nem nézhetjük éppen ezért szótlanul soha, mikor | ezek a hagyományos szokások a különböző 1 demoralizáló hatások folytán elfajulnak, eredeti | jellegüket elvesztik s ennél fogva nem lehetnek j valódi, hibátlan kifejezői a magyar nép eredeti, romlatlan gondolkodásának, erkölcsi életének. Sohasem jutott volna eszünkbe megbolygatni a pásztorjátékok szokását sem, ha nem látnók, hogy az immár nem a nép gyermekeinek nemesítő szórakozása, hanem a kritikus suhanc-években egyik hatalmas eszköze a fiatalság morális érzelmei megrontásának. Mert hogy történik manapság ez a pásztorjáték ? Ugy, hogy a szerződött fiatal suhancok bejövén a városba, nem csak egyes családokat keresnek meg, hogy azok élőit a misztériumot eljátszszák, hanem betérnek nyilvános helyekre, kétes-hirü kávéházakba és csapszékekbe, hol erkölcsi féket vesztett egyének tartják orgiáikat. Rendesen itt, látják legszívesebben őket s itt órákig elmulatnak velők otromba tréfákkal. Minő hatással lehetnek az ilyen helyeken látott és föltárult scénák a fogékony fiatal lelkekre?! Nem határozott megmételvesítése-e ez a talán még teljesen romlatlan szívnek ? Semmivel sem kevésbbé demoralizáló hatással van ez a fiatalságra, mint a farsangi „maszka-járás." Ezt pedig minden józan gondolkodású egyén a leghatározottabban elitéli s megszüntetendőnek tartja. Mi ezt nem akarnók a pásztor-játékokkal. Mert israz, ho^y a közicrazgatási uton való C 1 O J OO beszüntetés volna a leggyökeresebben ható mód, hogy a demoralizáló hatásnak egyszerre s mindenkorra véget vessünk ; de tekintve azt, hogy helyesen vezetve a serdülő fiatalságnak azok igen nemesítő szórakozást nyújthatnak s a mindennapi élet légköréből legalább egy időre kissé költőibb légkörbe emelhetik : elég nyomós okot látunk ebben e szokásnak további fentartására. Maradjanak meg a pásztorjátékok továbbra is, de oly módon szabályozva, hogy azok a nép erkölcsére ne rontó, hanem inkább javító, nemesítő, fölemelő hatással legyenek. Ennek elérése céljából a nép lelkészei, tanítói hassanak oda, hogy a fiatalság ne aféle toldozott-földozott, már önmagában is demoralizáló szövegű misztériumot tanuljon be, hanem olyat, mely a népies irodalom színvonalán áll. Hassanak oda továbbá, hogy a pásztor-játékokra szerveződött társulatok lehetőleg saját helységükben maradjanak ; ha pedig mégis azt elhagyni akarnák, csak egy idősebb, tisztességes egyén felügyelete mellett tehessék azt. Különösen nagy gondot kell fordítani arra, hogy város-helyre felügyelet nélkül soha be ne menjenek s az "ott kapott ajándék-pé.izt el ne fecséreljék. Ily módon a pásztorjátékok újból vissza lesznek adva eredeti rendeltetésüknek; nem fognak vidékszerte botrányt kelteni, mint most; hanem egy fel ül fejlesztői lesznek a nép költői gondolkodásának, érzésének, másfelül pedig kellemes téli szórakozást nyújtanak a nyáron át sokat verejtékezett földnépének. Most tartottuk legopportunusabbnak e fölszólalást, mivel ezek a pásztor-játékok éppen ez időtt folynak s így az elmondottak igazságáról közvetetlen meggyőződést szerezhetnek azok, kiktől e tekintetben az ifjúságra gyakorlaudó morális hatást reméljük és várjuk. Zalavármegye decemberi közgyűlése. December 9. és 10-én. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága december havi közgyűlését Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt a bizottsági tagok szokatlan nagy száma mellett és élénk érdeklődése között f. hó 9. és 10 én tartotta. Elnöklő főispáu üdvözölvén a nagy számmal megjelent bizottsági tagokat, megnyitó beszédében részletesen felsorolta a legutóbbi törvényhatósági bizottsági ülés óta a vármegyében felmerült fontosabb eseményeket, a Csáktornya—ukki helyi érdekű vasút megnyitását, Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter látogatását, a lelkes fogadtatást, melyben a miniszter úgy a székvárosban, mint a vasút mentén levő városok és községek részéről osztatlauúl részesült, Bethlen Gábor földmivelés ügyi miniszternek legközelebbi látogatását Keszthelyen, amely látogatáshoz megyénk egyik százados intézetének : „Zalamegye" tárcája. Z A R I N A. — Eredeti beszély — Olyan szép volt, olyan ragyogó, mint a napsugaras Kelet minden gyöngye, éke. Fekete fürtjei úgy borultak alabastrom fehér homlokára, mint szomorúfűz lombja a napfénytől ragyogó tó szelid, sima tükre fölé. Olvatag fekete szemeiből fényes, bűbájos sugarakon szállott ki a vágyó lélek. Hófehár arcán áttört a forró piros vér s olyan volt, mint a sűrű fátyollal letakart rózsaszirom. Észkábitó termete karcsú volt és acélos, mint a leopárdé. Csupa varázs, csupa bűbáj ! Csoda-e, ha olyan uagyon szerették ? Csoda e, ha őrizték, ha féltették ? Csoda-e, ha áldozata lett szerelmének ? Szegény Zariua I Itt éltél, itt jártál pajzán kedvteléssel a rét illatos virágai között. Milyen boldogok lehettek azok az ártatlan, szelid virágok, mik fölött parányi lábaidat pihen tetéd 1 Láthatták észvesztő bájaidnak csodás szépségét. Milyen boldogok lehettek azok a virágszépek, kiket parányi kacsóiddal leszakítottál s forró, dobogó szived fölé tűztél, hullámzó kebled hóhalmai közé. Milyen kéj, milyen üdvösség lehetett azoknak ott elhervadni, elégni, meghalni ! Csendes, zajtalan most a völgy, hol éltél. Talán téged gyászolnak itt a virágok ezrei, a százados fák, s a madársereg, mely csak nagy ritkán hallatja énekét. Egy-egy hangtalan madár óriás röpül át a völgy felett; jól lehet hallani suhogó szárnyainak lebbenését. Leszáll, megül a bérctetőn órákig s néz ide, mintha várna, hogy megjelensz, ahogy egy századdal előbb látott, tündéri szépségedben. Mikor látja, hogy nem jelensz meg, hogy hiába vár, meglebbenti hatalmas szárnyait s búsan száll tovább. Azért másnap is csak megjelen hűséges gyászával ; újra vár, újra csalódik, újra elszáll örökös csalódásával, nem muló bánatával s mégis csak visszatér napról napra el nem temethető remé nyével. Éppen mint én. Huszonnégy éve bolygok itt. Ismerősöm itt minden fa, minden fűszál, minden madár, minden kis parányi lénye a teremtésnek, kiket ide rendelt örök-titkú intézkedése. Le-ledőlök valamelyik fa óriás árnyékába ; rae rengő lelkemet berajozzák a gyermekkori regék bűbájos alakjai. Előttem élnek, szeretnek, örülnek, szenvednek, ahogy az apáról fiúra szállott szóhagyomány megőrizte emiéköket s elhozta a regés múltból a jelenbe. Látlak szép Zarina ! Szegény szerető, szegény sokat szenvedő lélek ! Körültem meglebben a forró nyári lég. Talán a te szellemed van közelemben. Jer, ihlesd lelkemet! Érintsd meg homlokómat; bűvölj meg 1 Hadd érezzek, hadd szeressek, hadd üdvözüljek, hadd szenvedjek veled, míg történetedet elmondom. # * * Zalavármegye történeti emlékekben gazdag vidékén van két szomszédos falu : Gelse és Kerecseny. — Óriási, szép kilátást nyújtó hegyláncolat választja el egymástól e két falut. Törökcsapásnak hívják. Ennek a hegyláncolatnak van egy kanyargó völgyülete, melyen vékonyka csermely (egykor tán tekintélyes hegyi patak) foly végig. Ezt a völgyet Ördög-ároknak hívják. Valamikor, csak egy századdal előbb is, hatalmas erdőség borította Törökcsapást; ma már szőlővel ültette be a minden talpalatnyi földet kultiválni szerető emberi szorgalom, a mindent elfoglaló, meghódító haladás. Abban az időben, mikor történetünk kezdődik, nem volt neve sem a hegyláncolatnak, sem a völgynek. Lakatlan, zajtalan hely volt mindakettő. Csupán a völgy déli részén állott egy kunyhó, az e célra kivájt hegyoldalba rejtetten az emberi szemek elől. Igen; de két dolog van, mik elől nagyon nehéz elrejtőzni : a gyűlölet és szerelem. Az emberi szív e két óriása megkeresi, megtalálja tárgyát a föld kerekségén mindenütt, hacsak a jó Isten el nem segíti, el nem rejti előlük örökre. Ezt a helyet is, mielőtt emberi lénv költözött volna ide, a szerelem födözte tel. Azután később megtalálta a gyűlölet, a boszú. * * * Egy rettenetes zivataros éjszakán, mely embert, állatot rémülettel töltött e1, a mély völgy úttalan talaján egy lovag vágtatott, teljesen lovára bizva, hogy vigye, amerre jobbnak látja. A szél erősen zúgott, süvöltött. A zápor sürüu omlott a fellegterhes sötét égből. Néha-néha vakító fényű villám látszott ketté hasítani az eget. Egy ily villámlás alkalmával a vágtató ló hirtelen megállott, okos szemei versenyt fény lettek a villám fényével. A lovag nem sarkantyúzta. Ismerte már nemes paripáját; tudta jól, hogy itt vagy valami erős, figyelembe veendő akadály, vagy valami veszély van. A paripa nem nyugtalankodott, nem toborzékolt; tehát az is megnyugodhatott csakhamar, hogy veszélylyel nem áll szemben. Mi lehet hát az akadály '? Föllebbenté kissé köpenyegét, melylyel gondosan takargatott valamit karjai között. E pillanatban megint erős villám vágta ketté a felleges eget. Gyönyörű szép nőteremtés simult a lovag lihegő, szép, domború melléhez. Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.