Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

V. Kazincy-tér és körmetidi-utcábanfelügyelők Fangler Miklós, Freszler Gyula, Part Sándor, Horváth Miklós. VI. Cigány-utca, major-utca, és kert-utcában fel ügyelők Graner" Géza, Kovács Józset állatorvos, Nagy Károly. VII. Fürdő-utca, csapó-utca, Váralja- és Deaktéren felügyelők dr. Isoo János, Kovács László, Stefanecz József. VIII. Kaszaházi-utca és templom-utcában felügyelők dr. Grauer Adolf, Kummer Gyula, Fitos Károly. IX. Kórház-utca, Bozót-utca és Rózsa-utcában felügyelők Kuzsich Károly, Fischer László, Zsilinszky Nándor. X. Osácsi-utca és pap utcában felügyelők id. Cinder István, Varga Mihály, Sipos János. XI. Ola-külvárosban felügyelők Kozenkranc József, Öszterreicher Márkus és Ogrizeg Mátyás. Határozatilag kimondatott, hogy a közegészségügyi bizottság a polgármester összehívása mellett havonként két ülést tart, melyen a felügyelők eljárásuk — és észrevételeikről jelentésüket beterjeszteni szíveskedjenek. A tanács megkerestetik, hogy a gyakorló orvosok részére a betegségeknél a bejelentési lapok nyomtatva megküldessenek. Végűi elfogadtatott azon indítvány, hogy a vármegye kéressék fel az iránt, miszreint a körmendi utcában Part Sándor házánál levő megyei Ilidet a városi tanácsnak többszöri kérelméhez képest elkészíttetni szíveskedjék. Erdőügy. A kir. erdőfelügyelőség Zalavármegye erdőségeinek 1889. évi dllapatáról a föídmivelésügyi m. kir. miniszterhez részletes és kimerítő jelentést tett. L jelentésből az erdőügy iránt érdeklődő közönség tájékoztatása végett közöljük a következőket: „Az 1879. évi 31. t.-c. 34. §-ának rendelkezéséhez képest Zalavármegye erdőségeinek állapatára vonatkozó jelentésemet az 1889. évről bátor vagyok mély tisztelettel a következőkben előadni: Az állam felügyelete alá tartozó birtokosok erdői, mint már mult évi hasonló irányú jeleutésemben felemlíteni alkalmam volt, kivétel nélkül magas helyen jóváhagyott rendszeres vagy ugyanott megállapított ideiglenes üzemterv szerint kezeltetnek ; az erdőtelügyelőség közegeinek egyik fő feladatát képezte tehát ellenőrizni a biztosokat, váljon ezen üzemtervben foglalt rendelkezések betartatnak-e vagy sem? A múltból merített tapasztalatok alapján ez idén is főleg a kisebb birtokosok erdei vizsgáltattak meg; a nagyobb birtokosok erdei többnyire csak oly esetekben utaztattak be, mikor magas helyre felterjesztendő kér vény elintézése előtt helyszíni szemlének megtartása mellőzhető nem volt. Megvizsgáltattak továbbá a helyszinén ez év folya mán nagyobb számban beérkezett községi- s közbirtokos sági erdők rendszeres üzemtervei és ezen alkalommal I lehetőleg az ezen községek határában levő egyéb erdők állapata is. Az erdő törvénynek az erdők fentartásáról szóló rendelkezéseinek a magán erdő birtokosok által történt mikénti betartása azonban — mivel erre a tullialmozott teendők miatt idő nem jutott — csak alkalmilag és oly esetekben volt ellenőrizhető, midőn egyéb nem mellőzhető külső beutazások alkalmával ez — nagyobb időveszteség nélkül — eszközölhető volt. Ezek előre bocsátása után bátorkodom ezen vármegye erdőségeinek állapotára vonatkozó tapasztalataimat a következőkben előadni: 1. Alapítványi, hitbizományi, egyházi személyek és testületek erdőségei üzemtervek alapján nagyobb részt törvényes minőséggel biró egyének által kezeltetnek, ezen üzemtervektől önkényszerü eltérések nem igen tapasztaltattak. 2. A közös erdőtiszt tartására csatlakozott birtokosok erdeiben már mult évi jelentésemben említett ja vulás és haladás főleg az erdősítés terén ez év folyamán még szembetűnőbb és csakis azon vidéken, hol a beerdősítéshez szükséges anyag előteremthető nem volt, mint a balaton melléki mészköves oldalokon, hol azok beerdősitésére alkalmas fekete fenyőcsemeték a kellő mennyiségben rendelkezésekre nem állottak, mutatkozik e téren hátramaradás. A magas helyen jóváhagyott rendszeres, úgy ideiglenes üzemtervek alapján a járási erdőgondnok által kijelelt használatok — kevés esetet kivéve- betartattak. Ezek állapata tehát a vármegye területének mintegy */[„•-én, vagyis ott, hol a talajviszonyok kedvezőbbek, teljesen kielégítőnek jelezhető; a terület többi részénmely a balaton-mellék említett mészköves oldalait foglalja magában, némi javulás szintén észlelhető ugyan, szembe ötlőbb eredmény azonban csak hosszabb idő múlva, akkor lesz elérhető, ha ezen területnek megtelelő csemeték a kellő mennyiséiben rendelkezésre fognak állani s a tervezett, védkeriiletek alkalmas egyénekkel betöltve leendenek. 3. A magán kézen levő erdőkben, nevezetesen a nagyobb birtokosaknál az erdőtörvény általános részé ben foglalt rendelkezések betartattak és ezen erdők ápo lására és fentartására a kellő gond is iordíttatik. A kisebb birtokosok és volt úrbéresek felosztott trdeiben-, mivel ezek tisztán a mezőgazdaság érdekéb en aknáztatnak ki és ezen birtokosok szakértő erdőtisztet és edőőrt nem alkalmaznak, de még azok tanácsát sem veszik igénybe — előre haladás nem igen tapasztaltatott. Ide vonatkozólag szükségesnek tartom még felemlíteni, hogy ezen erdőkben folytatott kezelésnek, nevezetesen a törvény 5. §-ában az újra erdősítésre vonatkozó azon rendelkezésnek ellenőrzése, mely szerint a kihasznált területek legkésőbb hat év alatt újra beerdősítendők, rendkívül nehéz és a gyakorlatban sikerrel alig eszközölhető. A községi elöljárók a törvény ezen rendelkezésének betartását nem kisérik figyelemmel és a tudomásukra jutott szabálytalanságokat nem is jelentik be az illetékes hatóságoknak, az ellenőrzés tehát teljesen az erdőfelügyelőség közegeire háramlik s minthogy ezek nem rendelkeznek annyi idővel, hogy a szóban levő erdőket gyakrabban beutazhatnák, javulása mostani körülmények között nem is igen remélhető. Az erdőtörvény sikeresebb végrehajtása érdekében tett általános jellegű javaslataira közül a következőket említhetem fel : 1. Az 1888. évről szóló jelentésemben kifejtett okokból a községi közbirtokossági erdők birtokosai által alkalmazott erdőőrök állandósítása érdekében tett javaslatom elfogadtatván, az illető birtokosokhoz felhivás intéztetett, melynek alapján remélhető, hogy rövid idő múlva ezen kérdés is kedvező megoldást nyer s jövőben képzettebb erdőőrök mellett nemcsak az erdővédelem leend sikeresebben gyakorolható, hanem egyéb kezelési teendők, főleg pedig az erdősítések terén is kedvezőbb eredmények lesznek elérhetők. 2. Hogy ezen megyében levő nagy számú véderdők magántulajdonosainak mód nyujtassék erdejük berendezésére és a rendszeres gazdasági üzemterv szerint való kezelésre, javaslatom alapján felhivattak az illető tulajdonosok, miszerint hasonló feltételek mellett, mint ez a községieknél és volt úrbéreseknél tényleg már gyakorlatban van, véderdejük berendezését és kezelését a járási erdőtisztekre bízzák. Minthogy az állam kezelésbe átvett erdők törvényi szerű tartamosságainak biztosítása és az erdőtörvény egyéb rendelkezésének sikeresebb végrehajtása érdekében szükséges intézkedések résziut már raegtétettek, részint ez évben tett javaslataim alapján kivitelük folyamatban van, ezen alkalommal csupán a magán birtokosok tulajdonát képező és az erdők nyilvántartásáról vezetett törzskönyvben feltétlen erdőtalajnak minősített erdőkre vonatkozó törvényes intézkedések sikeresebb végrehajtása érdekében teszem meg alázatos javaslatomat a következőkben : Az erdőtörvény 4-ik § a értelmében a teltétlen erdő talajon álló erdők, mint ilyenek, feltétlenül fentartandók s minthogy ugyanezen törvény 5. §-ábau foglalt rendelkezéseket említett cél elérésére elégségeseknek nem tartom, főként azon okból, mert annak megállapítása, hogy a be nem erdősített vágástér mely évben használtatott ki, mivel a szükséges felvilágosítást a birtokos épen nem, a községi elöljáróság pedig, mert nem emlékszik vissza, úgy más okból a legritkább esetben adja meg, csak megközelítő pontossággal eszközölhető, minek folytán a tényálladék hitelesen beigazolható nem levén, azon enyedüli kényszereszköz, melyet a vonakodó birtokos ellen alkalmazni lehetne t. i. az eljárás megindítása szintén csak kivételes esetekben vezetett célhoz; továbbá mert teljes lehetetlen a kisebb, egy néhány holdra terjedő, de az egész erdőfelügyelőségi kerületben sok ezerre menő erdők birtokosait kellőképpen ellenőrizni és ezen erdők fentartása érdekében szükséges intézkedések végrehajtását figyelemmel kisérni, az erdőtörvény oly iráuyú módosítását tartom kivánatosnak, hogy annak alapján a kitűzött cél: ezen erdők fentartása — elérhető legyen ; e végből kívánatos volna ezen erdőknél is a használati módot olyképpen megállapítani, mint ez a 2-ik szakaszban említett véderdőkre nézve a törvényben körülírva vau és az üzemterv szerinti kezelés biztosítása céljából a törvény 21. és 22. §-aiban foglalt rendelkezéseket a 2-ik és 4. §-ban körülirt erdőkre is kiterjeszteni." Keszthely, 1890. julius 2-án. (Perenospora p ermetezo készülékek nemzetközi versenye, záró ünnepélyek, mulatságok, fáklyás-zene, a Reisehl család gyásza, aratás.) A jó bort termő szőlőiuket fenyegető perenospora egy napra világ közepévé tette városunkat azon alkalomból, hogy az országos gazdasági egyesület a keszthelyi m. kir. gazdasági taniutézet cserszegi szőlőjében perenospora permetező készülékek számára nemzetközi versenyt rendezett. E verseny Deininger Imre gazd. int. igazgató vezetése mellett junius hó 28-án tartatott meg. A versenyen résztvevők tekintélyes száma máielőző nap érkezett. 24 bel- és külföldi gyáros jelent meg ugyanannyi darab és féle permetező készülékkel. Budapestről itt volt: Szávoszt Alfonz két készülékkel, melyek Benes József gyárából kerültek ki, Clayton és Shuttlewort, Verseczről Neukomm Bálint és fiai, Horvátországból Kőrösről: Hiersh Jakab, Kis-Komáromból: Kozlowszky Ede, Ville-Franche Rhöne-ből V. Vermorel, Pettauból Alhvayler-féle permetező, melyet Pethő Vimos keszthelyi kereskedő képviselt, Radkersburgból Dialer János, Meránból M. Leíntöduer, Bécshői Neehville, Trieszt bői Hallier testvérek, Tommasi Caresani, Bécsből Windberger János, Murekból Reitter János. Beaucsurt-ból Japy Fréeres et Cie stb. stb. helyről. Szombaton reggel nemzeti zászló jelzé, hogy a gazdasági intézet épülete elől történik az indulás, honnan hosszú kocsisor vonult ki vendégekkel, a versenyen résztvevőkkel Cserszegre. A bíráló bizottság 4 csoportra oszlott. A első csoprot elnöke : Deininger Imre igazgató volt, a Il-é Háczky Kálmán gazd. egyl. elnök, III. csoport é dr Horváth Géza, az orsz. rovartani állomás főnöke, a IV. csoport a műszaki osztályt képviselte, ennek elnöke Naqy Dezső, műegyetemi tanár volt. A verseny befejeztével a bíráló bizottság ítélete, melyet gr. Széchenyi Imre, az össz-jury elnöke, hirdetett ki, a következő volt: Az első államdijat, 15 drb. cs. és kir. aranyat L'„eclair" Vertnorel francia gyármányu permetezője, a más adik állami díjat, 10 darab aranyat Pethő V. keszthely i nagykereskedő által bemutatott Allwayler-féle permete ző, a harmadik állami díjat. 5 drb. aranyat Neukomm Bálint és fiai által Verseczen készült magyar gyártmányú permetező készülék érdemelte ki. — „Igazi most már emjékszem ! Apjának a legszebb gyapotcserje ültetvényei és bámulandó tulkai vannak Virgíniában. Nemde?" gúnyolódott Blanea. Az öreg báróné erre nem telelt, csak neheztelőleg ingatta tisztes ősz íejét. — „Elvárom" szólt ezután — »hogy tőled telhető szívességgel fogadd jó nővérem egyetlen gyermekét, a ki haldokló anyjának adott igéretét váltja be, midőn erre az útra vállalkozott, hogy minket meglátogasson. Egy levelet hoz boldogúlt nővéremtől, melyet utólsó napjaiban írt számomra és azon meghagyással hagyott hátra, hogy fia ezt 26 esztendős korában sajátkezűleg nyújtsa át nekem. Halála óta 10 esztendő múlt el. A A gyermekből ifjú lett s szent fogadásának eleget teendő, útra kelt, hogy a drága ereklyét rendeltetése helyére juttassa." — „Oh!" kiált fel Blanca gunyorosan. „Hisz ez akkor igen rouiautikus színezetű látogatásnak Ígérkezik. Ne felejtsen el lehívatni, ha az átadási jelenet bekövetkezik. Szerencsétlen lennék, ha ez üunepélyes pillanatban jelen nem lehetnék!" — „De hátha épen akkor is ily érdekes tanulmányokba leszesz elmerülve, mint az imént, midőn beléptem" mond visszaadva a gúnyt Berkyné. — „Nem tesz semmit'- válaszolt Blanca harcra készen. „Hiszen, csak gyermekjáték az egész. Azért pontosan itt leszek! Valami fölséges látvány lehet master „Lederstrumpf" kegyeletes küldetése teljesítésénél. A világért el nem mulasztanám. — Apropós — anyácskám! Szárittasson gyorsan néhány mázsa bivalyhúst, amerikai rokonomnak ez szokott reggelije lenni. Aztán töltesse meg fiaconját friss kölni vízzel, mert szag-idegeit próbára teszi a bivaly bőr-saruk erős szaga." — „Blanca!" kiált fel Berkyné ingerülten s felemelkedett a fauteuillről, melyen eddig helyet foglalt. „Most már elég lessz a gúnyból, melylyel nekem okozasz érzékeny fájdalmat. A mit magadnak nem akarsz, azt ne tedd másnak. — Eredj ! te csúnya leáuy !" s ezzel menni készült. —- „Anyácskám! imálott jó anyám! Ne haragúd jék!" kéri Blanca leghíaelgőhb hangon, távozó anyjához szaladva. „Megbántottam? Oh! úgy-c nem haragszik, — megbocsát és ueni távozik?" Aztán tréfás taglejtésekkel csókokat hányva a levegőbe, kérdezi: „Ha ezeket mind az én drágalátos unokatestvéremnek küldöm szives fogadtatási zálogúl, — még akkor is kérlelhetlen marad az én duzzogó, haragos jó mamám?!" De erre mégis sarkon fordúlt az édes anya s ujjával fenyegetőzve, homlokon csókolta szeretett kedvenczét: „Menj! te csúnya kis boszorkány! mennyire meg tudsz haragítani! Ha megígéred, hogy ezután nem teszed azt többé, — itt maradok s elbeszélem neked Júlia nővérem élettörténetét." — „Ezt szívesen megígérem! Oh! kérem beszélje el csak; mindjárt behozatom a theánkat. Igy még kedélyesebb fog lenni." — A csöngetésre belépő inas theáskészletet hozott és meggyújtotta a lámpákat. — Blanea hintaszékébe kényelmesen elhelyezkedett; szemközt pedig a báróné foglalt helyet, ki is megkezdte az ígért elbeszélést. — „A 49-es évek vége felé apánk — gróf Réthv is, — mint a jó honfiak legtöbbje, politikai beavatkozások miatt, kénytelen volt az édes hazát elhagyni s külföldre vándorolni. — A szabadságharc izgalmai alatt beteges jó anyánk is elhagyott, mint hogyha sietett volna az édes hazai földbe lepihenni, mielőtt idegen országba kellett volna mennie. Júlia nővérein és én követtük atyánkat a számkivetésbe, nehéz szívvel válva meg az anyai szent sir — és elődeink ősi sa^lészkétől. Szegény nővérem elment, hogy többet soha vissza ne térjen. Fatal jó férjét, — gróf Korinskyt, — ki Aradon volt elfogva, — a viszontlátás reményében hagyta el, mert ez maga óhajtotta legforróbban ifjú nejét biztonságban tudni addig is, míg, a mint erősen hitte, — onnét kiszabadúlhat. Ámde, a kasaraaták halált lehelő levegője megtörte az erős férfiú egészségét és egy őszi reggelen őrei halva találták a nedves földön elterülve. A gyászhír Virgínia-állam területén ért utói bennünket, letelepedésünk első napjaiban. Júliát e hír testileg-lelkileg elzsibbasztotta. Reménytől dagadó keblét úgy érte ez, mint a villámcsapás! Féltünk, hogy megőrül! — Magyarországon a viszonyok nem változtak: — hazatérésről szó sem lehetett. A magunkkal hozott csekély vagyonnak már végére jártunk s mint annyi más nagy család ivadékait, minket is a nyomor fenyegetett. Édes apánk, a jólétben megöregedett gróf, — a csatákban megedzett katona, — a parancsoláshoz szokott főúr, erőtlen karokkal, megtörötten tántorodott vissza az élet harcmezején megkezdett küzdelemben. Nővérem merev érzéketlenségében olyan lett, mint a kormányától megfosztott, ide oda hányatott hajó s én kiskorú, gyámoltalan voltam még az életfenntartás súlyos feladatára. Minden oldalról fenyegetően vonúltak össze fejünk felett a vészthozó fellegek. E zsibbasztó anyagi viszonyok között, a végveszély ezen kínos pillanataiban Isten mentő angyala jelent meg azon nemesen érző, fenkölt lelkű férfiú alakjában, ki végtelen gyöngéd tapintatossága s kitűnő önzetlensége által tette nekünk lehetővé önmegalázás nélkül a jótétemények elfogadását. Őszinte részvéte és érdeklődése, melylyel a magyarországi politikai menekültek iránt viseltetett, hozott bennünket közelebbi ismeretségbe s összeköttetésbe vele. — Egy szép napon azzal lepett meg bennünket apánk, hogy a városi életet, melytől Júlia irtózott, nem sokára falusi magánynyal cserélhetjük fel s ismét szabadabban lélegezhetünk azon anyagi nyomortól fölmentve, mely lidércként nehezült mindnyájunk szívére. (Folyt, köv )