Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-09 / 10. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1890. évi 10-ik számához. úgy felosztani hogy a védés, íuentés, oltás, bontás, szi vattyu húzás, viz után járás és a megmerített tárgyaknak a falusi tiizrészek konvenciós hyennáitól való ó'rzése is. úgy gyakoroltassék, hogy még szélvész esetén is tetemes eredményt fölmutatni képes legyen. Ez esetben majd tapasztal iá, ha nem volna is arany gallér, mégis volna tekintély. I >e miután ily körülmények között a kellő eredménynyel vajmi ritkán lehet dicsekedni, faluhelyen pedig a beismerés igen fehér holló, ergo, itt a magyarázata a kicsinylésnek. Hát a viz dolgával hogyan állunk? Mig a városi tűzoltó toló-létrájával, gyakran tizet is számláló vizhordókocsival, sok helyen vízvezetékkel s legalább négy sugárcsővel, úgy támadhatja meg körös-körül azt a tüzet, hogy mint például Fiúméban is láttam, hogy egy bolti tűz alkalmával a boltba fecskendezett viz mennyisége oly zuhogó patakként áradt ki az ajtón, hogy az számtalan, súlyosabb csomagokat is csak játszva sodort ki magával az utcára : addig faluhelyen rendesen várni kell a vizre. Sőt igen gyakran karhatalommal kell a népeta vizhordásra uóggatni. A városi parancsnok, mint az egylet működő csapatának teje, beszámol a csapat és saját működésé ről a választmánynak s azzal a mór megtette kötelességét. Mig ellenben vannak falusi parancsnokok, kik egy személyben elnök, alelnök, pénztárnok, szertárnok, gyakori) mester, bálrendező, szóval majdnem az egész választmányt képezik. Mert a pártoló tag, ha befizeti is zúgolódás nélkül a negyed évi 50 krajcárt s ha egyszersmind választmányi tag is, mint ilyen, hogy a gyűlésekre is el menjen, azt már nem teszi. Városban ha egy működő tag fegyelmi uton az egyletből kizáratik, akad helyette azonnal más. De ha nem akad is, egy vagy több tagnak hiánya 80—100 tag között nem jő számításba. Próbálná csr.k valaki faluhelyen a szolgálati szabályzatot irás szerint gyakorolni, biztos lehet benne, hogy a kizárt tag egy pár jó barátját is magával rántva, nemcsak hogy mindig érezhető hézagot hagy maga után, hanem azmfeliil még szaporítja is az egyletnek már anélkül is fölös számú ellenségeit. S igy lassankint apadva, már az is megtörtént, hogy a főparancsnok maga képezte a csapatot is. Végre hogy teljesebben legyen a különböztetés a városi ts falusi tűzoltók, illetve parancsnokaik között, betetézem azt az önkéntesek phylloxerájával (mert ilyen is van). Találkozik ugyanis egyén, ki csupa személyi .ügy miatt, nem pirul az önkéntesség jellegét alattomosan aláaknázni, csak azért is, hogy a kötelező tűzoltóság alakítása körül hajhászott érdem állal becsvágyának tápot nyerhessen. S ha ily egyén történetesen kolompos szerepet is affectál, el lehet képzelni, hogy az ily egylet fenmaradását mily küzdelmek árán lehet biztosítani. Azért tartottam szükségesnek e különböztetést a kellő világításba helyezni, hogy alaposnak Ítéltessék azon meggyőződésem, hogy az országos szövetség választmánya, melynek a falusi egyletek mikénti küzdelmeiről alapos fjgalina nem lehet, tehát nem is képes azok részére enyhítő intézkedéseket javasolni. Vessünk csak most egy pillantást e szövetség közgyűléseire is, a melyeknek én eddig, mint meghivott vendég, szorgalmas látogatója voltam. (Persze hogy a saját zsebemből). A gyűlések rendesen minden második évben az ország azon nagyobb városaiban tartatnak, a melyek a gyűlés ott tartását kérik. De e gyűlések kérése csak olyan egyletek köréből szokott kiszivárogni, a m lyeknek nemcsak működő csapata, hanem szertára is, pénztára is, inkább kérke illető, mint pirulható állapotban van. A gyűlés előtt rendesen meg lesz küldve, nemcsak az uti és ott tartózkodási programm, hanem vele együtt az egy harmadrész meneedíjt elengedő vasúti okmány is. Ezekből az ember már itthon némileg tájékozhatja magát az útiköltség meunyiségéről. De ezen kalkulushoz, már az utazás megkezdésekor, azon csalódás szegődik, hogy például a déli vasút, nem volt még reá eset, hogy a felmutatott írásban is megígért kedvezményt meg adta volna. Egyik vasúti állomás éttermében azelőtt 20 kros butellia borért 50 krt, egy tányér levesért pedig 1 frtot követeltek és fizettettek. Megérkezve a rendeltetés helyére, boszuságunk és csalódásunkat csakhamar azon édes kellemes benyomás váltotta fel, melyet a város megbizott szónoka azon forró nyilatkozatával idézett elő, hogy mily szerencséjének tartja a város, hogy bennünket vendégszerető falai közé fogadhat. De amint meggyőződtünk arról, hogy azon vendégs .eretet csak a vendéglősök vendégszerető falai között gyakoroltatik, elfojtott mosolyaink kicserélései által közöltük egymással azon csalódásunkat, hogy hogyan is lehetett azon forró nyilatkozatot úgy félre magyarázni ? Azonban azon kis tréfás mosolyainkat is azonnal komoly boszuság váltotta fel. M rt egyik élelmes bajtá sunk egy előbbi étlapot hasonlított az aznapihoz, a melyről azon kitüntetésünkről győződtünk meg, hogy mindenféle ételt drágábban kellett megfizetnünk. Fiúméba lett a közgyűlés kitűzve. Epedve tette minden honfi tűzoltó jelszavává: látni a haza gyöngyét! Kaszárnyákba lettünk elkvártélyozva, ahol lefekvés, után csakhamar a csipő férgek egyesült erejű kö pülyözéseik ugrasztottak fel bennünket pakrócos fekhelyünkről. Meglepetve fogtuk a lámpát és vizsgálgattuk Quarnero speciálitásait s egész éjjel elég időnk volt eltűnődni azon, hogy váljon nem e azok közül valamelyik a haza gyöngye? Ha most hozzá adom még azt, hogy ezen vendégszeretet élvezeteért személyenkint külön 1 frtot belépti díjat is szokás fizetni, akkor mi jámbor falusi magyaroknak, kik a vendégszeretet egészen más formáját is merjük és gyakoroljuk, senki sem veheti rossz néven azon elhatározásunkat, hogy ilyen vendégszeretetből többet nem kérünk. A vendégszeretet tartama rendesen augusztus 19-től 22 ig szokott tartani. Mely időből a közgyűlésre esett összesen: 2—3 óra. A többi idő bámultatásra szánt dísz felvonulások. Hogy az ily vándorgyűlések az illető városnak nem csekély anyagi hasznot hajthattak, feltehető. Mert hisz mindenkor néhány ezer forintot hagytak ott az idegenek. De hogy azok a tűzoltó intézményre, főleg a falusi egyletek javára mit hoztak? Ennek felsorolását másnak engedem át. Azonban azon szilárd meggyőződésemet nem tudom magamban elfojtani, hogy sokkal üdvösebb dolog volna ahelyett, hogy a rendszeres tűzoltósággal bíró városokat keresik lel azok a tapasztalt férfiak, inkább szétoszolnának az országba és sorba tekintenék a sinlődő falusi tűzoltó-egyleteket. Kutatnák ki ott a sinylődés okát s igyekeznének módot találni arra, hogy mint lehetne azokat az enyészet vészélyétől megmenteni. Keresnék fel sorba a községeket s szakavatott apostoioskodásaikkal hatnának minden áron oda s ne is tágítanának mindaddig, mig azok a tűzoltó egyleteket meg nem alakították. Ezeket kellene azután időről-időte meglátogatni azért, hogy ha fejlődésük vagy virágzásuk elé akadály gürdíttetnék, azt onnan eltávolítanák. Vennének egyúttal tudomást a községek tűzoltás viszonyairól s azt szem előtt tartva, szakszerű tanácsaik hozzájárulásaival, alkottatnák meg mindenütt a célszerű községi tűzrendőri szabályrendeletet. Mert sok község még most is azt hiszi, hogy ha egy pemetet dug a kapuszárfához, ezzel már mindé ) óvintézkedést legtett. Mely községi szabályrendeletből nem volna szabad hiányozni, azon valóban igazságos tételnek: hogy a tűzoltó a községi közmunka alól fölmentetik, mert semmiféle községi munkát nem lehet jobban közérdekűnek nevezni, mint a tűzoltást. Azon kedvezmény által a tűzoltó mintegy kötve lenne magához az intézményhez, mert a falusi főparancs nok által nyújtott quáterkák csak személyhez kötők. Igy azután a falusi egyletek is szivesebben fizetnék a szövetségi tagsági díjakat. Mig ellenben, ennyi eredménynyel szemben, kénytelen vagyok kimondani, sőt egyszersmind tanácsolni is, hogy tartsák a leendő falusi tűzoltó egyletek humánus vezetői szemük előtt azon közmondást : „segíts magadon, az Isten is megsegít". Vagyis ily, egyébként is elég boszusággal járó utazásokra szánt filléreiket fordítsák inkább saját egyletük javára. p„|

y István íi. t. főparancsnok Sojtörön. Tanügy. Miniszteri re n de I e t. A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. 1890. évi február 12 én 66.139 1889. sz. a. a felső nép és polgári fiú- és leányiskolákban az egyes tantárgyak tanulása alól való felmentés és némely tantárgy ól nyert elégtelen osztályzatnak a tanulók haladásának megítélésénél követendő egyöntetű eljárás szempontjából a következő rendeletet bocsátotta ki: „1. A felső nép és polgári leány isicolákban a női kézimunka, és mindkét fokozatú fiú és leányiskolákban a rajz (szabadkézi ugy, mint mértani) oly fontos tantárgyak, hogy azoknak elsajátítása minden ép testű növendéktől föltétlenül megkövetelendő. Minthogy helyes módszerű és főleg a női kézimunkánál a tanuló túlterhelését gondosan kerülő tanítás mellett az említett tantárgyakban a kitűzött célok min den szorgalmas tanuló által elérhetők, annál fogv-i a hanyagok által netalán kiérdemelt elégtelen osztályzat ezeknek a felső osztályba bocsátásánál éppen ugy számításba veendő, mint bárn.ely elméleti tantárgyból nyert elégtelen osztályzat. A szépírásból helyes tanítás mellett ugyan vajmi ritkán fordul elő elégtelen osztályzatot kiérdemelt tanuló; mindazon által elrendelendőnek találom, hogy ezen osz tályzat máskülönben jó előmenetel mellett a tanulót első ízben való bukása esetén a felső osztályba felmenetelében ne gátolja, mind a mellett az illető azonban szigorúan kötelezendő, hogy Írását magánszorgalom állal javítsa, mert ha a következő évben is elégtelennek találtatnék a szépírásból tett előmenetele, akkor ez okból javító vizsgálatra, esetleg osztály ismétlésre utasítandó. A testgyakorlat és éneli nem csekélyebb fontosságúak a uevelésre nézve, mini az oktatásnak többi tantárgyai; mindazonáltal figyelemmel arra, hogy ezen tantárgyak nem bizonyos ismeretek elsajátítása, hanem a testi és aesthetikai nevelés kedvéért foglalnak helyet a tantervben; — figyelemmel továbbá arra, hogy a ki nem elégítő eredmény ezen tárgyaknál nem csupán a szorgalom és törekvés hiányának, hanem gyakran a testi szervezet fogyatékosságának tulajdonítandó: ezen tantárgyakra nézve is megengedem azt, hogy az ezekből nyert elégtelen osztályzat a tanulót a felső osztályba lépésben ne akadályozza. 2. Fölmentésnek csupán az előbbeni pontban felsorolt tantárgyaknál tiszti orvos által kiálitott orvosi bizonyítvány alapján testi hiba okából lehet helye. Egy félévig terjedő időre a fölmentést az iskolaszék vagy gondnokság adhatja meg; azonban félévnél hosszabb időre, vagy véglegesen az 1889. évi október hó 19-én 411. eln. sz. a. kelt rendeletem 11. pontja értelmében (v. ő. Renedeletek Tára 1889. 2239 oldal, Néptanítók Lapja XXII. évf. 705. oldal) a tanulót csak a kir. tanfelügyelő mentheti fel. A testgyakorlat és női kézimunkából való felmentésnél szükséges, hogy az orvosi bizonyítványban kimondassék, vájjon az illető tantárgy egész körére, avagy csak egyik részére (péld. kötés, szergyakorlatokra) vonatkozzék e a felmentés. Elvárom, hogy az illető orvosok a fölmentés szükségességét igazoló bizonyítványok kiszolgáltatásánál tartózkodással járjanak el, mert ellenkező esetben őket terheli a felelősség azért, hogy feltétlen szükségesség nélkül a növendékek a testi fejlődésöket előmozdító testgyakorlat ill. a gyakorlati szempontból nélkülözhetlen rajz és női kézimunka tanulását nélkülözendik. 3. Az ének alóli fölmentés csak az éneklésben való gyakorlati részvételre vonatkozhatik; de a fölmentettek oly végből, hogy az ének emiéletében bizonyos fokú biztosságra tegyenek szert, és a mi az ének tanítás fő célja, hogy hallásuk szerve a lélek működését nemesítő képzés teljes hijjával ne maradjon, kötelesek énekleckékben rendesen jelen lenni. 5. Ugyanazon szabályok, melyek e részben a rendes tanulókra nézve érvényesek, a magántanulókra is alkalmazandók : csupán a testgyakorlat és ének, mint tisztán a nevelés érdekeit szolgáló tantárgyak, mellőzhetők a magánvizsgálatoknál. 5. Végre az 1889. évi május hó 12ód G364. sz. alatt kelt rendeletem (v. ő. .Rendeletek Tára 1889. 1188 old. Néptanítók Lapja XXII. évf. 350 old.) második részében a polgári tiu iskolákban tartott magánvizsgálatokra nézve kimodott határozatokat a polgári leányiskolákra is kiterjesztem". Helyi, megyei és vegyes hirek. Nemzeti iijjaébredésünk emléknapjai márczius 15-ét ez évben is megünnepli a hazafias szellemű csáktornyai dalárda a következő, változatos programmal: Hyrnnus Erkel Ferenctől, Kosuth-dal id. Ábrányi Kornéltői, márczius 15-ének inéltalása Zrínyi Károly által, Gyere haza Huber Károlytól, Cserebogár Hubértől, Csatadal Hu bértől. Az ünnepély márczius 15 én este fél nyolckor kezdődik a „Hattyú" vendéglő nagytermében az ottani zenekar közreműködése mellett. Gyászhír. Vettük a következő gyászjelentést : Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik forrón szeretett és felejthetetlen édes atyjuk, illetőleg apósuk és nagyatyjuk (lelseí Gutmann Heur k urnák életének 85 ik éveben folyó hó 6-án este 1 ,9 órakor rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei folyó hó 9-én délután 3 óraKor fognak Nagy-Kanizsán, a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nagy-Kanizsán, 1«90. márezius 7-én. Áldás és béke hamvaira! Ödön, Izidor, Vilmos, László, Aladár fiai, Hedvig térj. Vidor Samuné, Berta férj. Rosenfeld Adoltné, lila térj. alsó-lelóczi és jezerniczei tarnovski larnóczy Gusztávné, Emma férj. Pollák Lajosné leányai. Vidor Samu, Rosenfeld Adolf, alsó-lelóczi és jezerniczei tarnovski Tarnóczy Gusztáv, Pollák Lajos vejei. Gelsei Gutmann Ödönné szül. weisachi Weisenfeld Alberta, Gelsei Gutmann lzidorné szül. rudini Pollák Friderika, Gelsei Gutmann Vilmosné szül. megyeri Krausz Róza, Gelsei Gutmann Lászlóné szül. Klein Róza, Gelsei Gutmann Aladárné szül. rudini Pollák Ottilia menye . Gelsei Gutmann Arthur, István, Lili, Anna, Stefánia, Irina, Nelli, Ernő, és Ottó, Rosenfeld Adél férj. Könígstein, Radnay Károly, Rosenfeld József, Enil, Vilma, Ilona és Jenő, alsó-lelóczi és jezerniczei tarnovski Tarnóczy Vladimír és Ida, Pollák Alice unokái. A megboldogult példányképe volt a férfiúi erényeknek és így nemcsak Magyarországban, de külföldön is, ak*k ismerték, ritka nagyrabecsülésben részesítették. A megboldogult ^Za!amegye törvényhatósági bizottsága és Nagy Kan.zsa város képviselő testülete tagja, a nagy kanizsai izraelita hit1 község-, az országos IX. izr. kozségkerület , a nagyi kanizsai kereskedelmi és iparbank-, a nagy-kanizsai kereskedelmi testület, a nagy kanizsai takarékpénztár elnöke, a nagy-kanizsai kir. törvényszék kereskedelmi és váltó utüüke, az orsz. raboikepzo iuiézei vezenő bzittsá'a, az oszt. magyar banií \alió biralója stb. volt A város sok épületén gyász-lobogók lengnek és már is számos koszorú helyeztetett a ravatalra. A márezius tí-ára rendezett kaszinói táncvigalom a gyász miatt meg nem tartatott. h keszthelyi csonakazo-egylet f. hó 2-án tartotta meg dr. Csanády Gusztáv elnöklete alatt évi közgyűlését, melynek főtárgyait képezte a tolyó évi költségvetés megállapítása és a tisztújítás. Megválasztattak elnökké dr. Csanády Gusztáv, alelnökké: Usesznák Miklós, jegyzővé : Sparszam Pál, hajóparancsnokká: Kiss József, pénztárossá: Csirke Iván. Igazgató választmányi tagokká : Farkas Miklós, Lénárd Ernő, Hoffmanu Soma, Pákor Adorján, Trsztyánszky La|Os, Hencz Antal, Garay Sándor és Ullmann Vencel. Számvizsgálókká : Hegedűs Béla, Hoffmann Miksa és itj. Reischl Vencel. Ez alkalomé al bemulattattak a létesítendő állandó egyleti kikötő helyiség tervei és költségvetései. A díszes, új helyiség — a vele járó nagyobb költségek miatt — csak a jövő év folyamán fog felállíttatni. A csónakázóegylet ez idő szerint 14 jól felszerel csónakkal rendelkezik, tagjainak száma a 150 net meghaladja. A nagy-kanizsai izr. nőegylet ez évi közgyűlésén a tisztújítást következőleg ejtette meg: Vidor Samuné elnök, Blau Pálné alelnök, Sommer Sándorné pénztárnok. Választmányi tagok : Schertz M. J-né, Rosenberg izraelné, Rapoch Gyuláné, Dannberg Jakabné, dr. Sclireyer Lajosné, Rotsehild Albertné, Szeghő Gyuláné és dr. Rotsehild Samuné. Az egyletnek van jelenleg 2 tiszteletbeli, 25 alapító és 215 rendes tagja. Az alapítványok összege 656 frt 50 kr. Az egylet vagyon állapota az 1889. év végén a következő: hitközségi pénztárban készpénz 2700 fr., takarékpénztári betét 400 fr., 2 db. lbliO iki sorsjegy névértéke 200 fr., 1 db. szőlőváltsági kötvény névértéke 100 tr., 6 db. tiszavidéki sorsjegy névértéke 600 fr., 1 db. osztrák földhitelintézeti sorsjegy névértéke 100 fr., 3 db. jelzálog hitelbank sorsjegy névértéke 300 fr., 5

u„-os magyar papirjáradék 1800 fr. névértékben, kiházasítási alap takarékpénztári betéte 5 db. arany és 555 fr., összesen 5 db. arany és 6755 fr. 71 kr. Kinevezes. Ó felsége a király Wiener Sándor nagy kanizsai törvényszéki jegyzőt a beregszászi kir. ügyészséghez alügyészszé nevezte ki. Veylegesiteá. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Vanicsek Kamilla perlaki állami elemi 'skolai rendes tanítónőt jelen állásában megerősítette.