Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-04-27 / 17. szám

Boldog- az a mezei gazda, aki erre a fatális kérdésre azzal vághat vissza, hogy hiszen van még egy kis fölösleg, amit bevisz a piacra, s amivel csak azért várt, hogy az áfa emelkedjék ; vagy pedig hogy behajtja azt a másodtíí csikót, borjut s egyéb efféle könnyebben nélkülözhető javát a vásárra, s lesz pénz, lesz mit fogyasztani, lesz mivel fizetni. Még az is könnyebben kiheveri a bajt, aki tavaszi vetőmagját már a földbe szórta, Isten kezére bizván annak jövendő sorsát; elvetette a szükséglendő életet, de most aztán vége a kenyérnek — újig. — Kölcsön után kell nézni. Tehermentes birtokára kap a pénzintézetektől annyit, hogy újig eléldegél belőle. Amit kamatokban fizet, azt a mi népünk meg tudja takarítani egyéb címen. Hanem bezzeg ! akit sorsa arra kárhoztatott, hogy vetőmagját is megegye, hitelképessége is gyengébb lábon áll, az kétségbeejtő helyzeténél fogva többnyire képes minden kinálkozó menedékhez rimánkodva közelíteni. S ha ő nem közelít, majd közeledik az uzsora százkörmű réme. Koldulni csak nem mehet épkézláb ember ! Gyöngébb, vagy csak középszerű termés után következő tavaszi időben az uzsorások bőven zsákmányolhatnak. Ezek áldozatainak, a tavasz költői szépségei mellett is megszorult polgártársainknak érdekében irvák e sorok. Hát mi módon segíthet magán a megszorult gazda ? Sokféleképen. Hiszen a szükség olyan készséges tanácsadó. Osztogatja a bölcs tanácsokat, csakhogy legtöbbször nincs benne köszönet, mert még időt sem igen enged az érettebb megfontolásra. Leggyakoribb az a menekvési mód, mert legkönnyebben és leggyakrabban kinálkozik, hogy vérszopó uzsorások tolják fel ,,segítségöket.*

4 — A szegény megszorult gazda, ha még hozzá tapasztalatlan is, könnyen lépre megy, és kész a jövő évre szóló nyomorúság alapja is, minthogy az uzsorakamat fölemészti azt a készletet, amely az idei termésből, mint fölösleg, a jövő újig elég leendett. Tudunk rá példát, hogy ama „jólelkű" emberbarátok a tavaszi vetőre kölcsön adott szemes jószágért ugyanannyit, sőt kétannyit követeltek kamat fejében. Es még milyen a különbség a két minőség között! — Ocsuért, dohos, szemetes gabonáért nem átall tiszta magot követelni a lelketlen ! S a szegény ember még meg is köszöni ezt s örül, hogy más nem tud a dologról, mert az szégyen volna . . Nincs különben a pénz kölcsönökkel sem. Es nem volna mód ezeken a furcsa állapotokon segíteni ? Dehogy nincs. Sőt nemcsak egy. Cikkünk végén csakis arra kívánjuk figyelmeztetni megszorult polgártársunkat, hogy ha a tavaszi szükség a kölcsönzés sikos talajára üldözte őt: ne bocsátkozzék alkuba senkivel mindaddig, anúg okosabb emberek tanácsát ki nem kérte : lelkész, tanító, jegyző, tapasztaltabb öreg polgártársai bizonnyára a legjobbat fogják tanácsolni. Ami a hitelszövetkezetekre, községi takarékmagtárakra, gabona-depókra stb. vonatkozó társadalmi és gazdászati véleményeket, replikákat és dupl kákát illeti, azokról annyit irtak és beszéltek már, hogy szinte agyon vannak beszélve — legalább egyidőre bizonyosan. Az egyes községekben pedig hiányzik a kezdeményező szellem. Azért mi ezultal csupán a föntebb hangsúlyozott jóakaratú figyelmeztetésre szorítkoztunk. Alispáni jelentés a megyei törvényhatóság május 5-iki közgyűlésére. Méltóságos Főispán Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A törvény által tisztemül szabott kötelezettségemhez képest a törvényhatóság állapotáról és a közigazgatási hivatalos ügyvitel körében tett intézkedésekről szóló jelentésemet, mely a mult évi szeptember hó 1-től ezen évi március hó végéig terjedő időszakot foglalja magában, kd vetkezők ben van szerencsém tisztelettel előterjeszteni : A kös.egészségi állapot a lefolyt 7 havi időszak első 3 hónapjában általában kielégítő, sőt októberben teljesen kedvező volt; szeptember és november hónapokban a lendvai, pacsai és csáktornyai járásokban szaporodott ugyan némileg a megbetegedések száma, de a különböző kórnemek legnagyobb részben szelíd lefolyásúak levén, a halálozási arány nem emelkedett; decemberben a légzőszervek hurutos lobos bántalmai már mindenütt nagyobb számbau észleltettek. E hónap második felétől a közegészségügyi állapot, tekintettel a megbetegedések nagy számára, különösen a felnőttek közt általában kedvezőtlen volt, mert az ezen évszakban ainugy is nagyobb számban jelentkezni szokott kőrisetek mellett még az országszerte uralkodott influenzának is legváltozatosabb alakjai oly nagy számban léptek fel, hogy alig maradt ház beteg nélkül, sőt január hónapban igen sok ház egész kórházhoz hasonlított, ugy hogy az említett kór járványos jellege félreismerhetetlenné vált. Ezen betegedések tünetei leginkább a légzési —- gyérebben az emésztő szervek hurutjaiban, majd idegbántalmakban nyilvánultak, többször súlyos szövődményekkel; a kór minden kor- és nembelit meglepett, és habár utóbántalomképen nem ritkán hosszan tartó gyomorhurutot és rendkívüli elerőtlenedést szült, a betegség lefolyása az esetek legnagyobb részében szerencsés volt, mert a megbetegülések nagy számához arányítva a halálozás csekély maradt ; a járvány tartama alatt több helyen az iskolák 8—14 napra bezárattak. Február hó elején a kóresetek száma rohamosan apadt, és az influenza járvány e hónap második félén megszűnt, mi által a közegészségi állapot ismét javult és március hónapban már teljesen kielé gitővé változott. A leirt járványon kivül december és január hónapban még a tüdőlob is számos esetben képezte gyógykezelés tárgyát, többször súlyos lefolyással ; észleltettek még egyes helyeken hasi bagymáznak szórványos esetei. Felemlítendőnek tartom, hogy Nagy-Kanizsán a cs. és kir. 48-ik gyalogezrednek gyakorlatra behivott tartalékosai közt október hónapban hasi hagymáz járvány tört ki, mely csakis novemberben hagyott alább, a midőn a póttartalék isok szabadságra bocsáttattak, a zászlóalj pedig ideiglenesen Pettauba vonult; az óvó intézkedések úgy a katonai, mint a polgári hatóság „Nos tehát, balga te, tudd meg, hogy reám nézve nem létezik sem zár, sem bilincs, sem parancs, sem könyörgés, mert én — a Hangulat vágyik! A „Hangulat" E szó villámcsapásként hatott rám. Abban a pillanatban tisztában valék helyzetemmel s tudtam, hogy védangyalomat, nem, istennőmet, a ki nélkül üres és színtelen az élet, hatástalan a művészet, kiűztem szentélyemből. Itt nincs remény bocsánatra. Összeroskadtam az önvád súlya alatt O megmozdult. „Oh kegyes istennő!" rebegém összetett kezekkel, „hallgass meg, mielőtt elhagysz. Nem magamért, hanem a felebaráti szeretet s a tudvágy nevében eseugem, mondd meg, létezik-e a föld kerekségén valami, a mivel téged vissza lehet esengeni. „Nem létezik semmi!" váloszolá ő ridegen. „Nem tagadom, hogy a leányka igéző mosolya, a lelkesedő ifjú szemének villáma, a templom karénekének visszhangja, a bokrok lakóinak suttogása, a nap előtt haladó rózsaszinü hajnali felhő, a középkor mohos, folyondáros erkélyei, a harangok összhangja, a szabadság magasan lengő zászlója, a habzó, sziporkázó pezsgőpohár, a csatadal s a gyászinduló, a szép nő hajába tűzött rózsa, az árva kakukszó s a lombokat gyöngéden ringató szellő: nagyon kellemesen hatnak reám, de ne hidd, hogy mindezek s ezer egyéb dolgok csalhatatlan büvszerek, a melyeknek engedelmeskednem kellene. Én akkor jövök, a midőn ke,dvem tellik és akkor távozom, a midőn nekem tetszik. Es most, Isten veled! Kutass utánam, ha tetszik, avagy tanulj meg nélkülözni!" Az ablak feltárult magától, ő — ellebegett! III. Három évig vágyódtam utána; három évig kerestem nyomát — eredménytelenül. Műveim töredékek valának, a valódi szenvedély hangját nem bírtam többé eltalálni, a lelkesedés üres hordóként kongott hőseimből. Száz tervet, száz mesét szőttem s 'ugyanannyit semmisitettem meg. Végre, hosszú, elkeseredett küzdelmek és céltalan kisérletek után beismertem, hogy szellemileg tünkre jutottam. Végrendeletem volt az utolsó mű, a melynek megirására még képesnek éreztem magamat. Reménytelenségemben és kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a jövő nemzedék okulására leirom gyászos sorsomat, s íme, midőn az alkony óráiban, mély barázdákkal a homlokomon, bánat-őszitett fejjel az íróasztalomhoz ültem, tekintetem még egyszer átsiklott a lombhullató fák között s a rajongó Dunára esett, a mely fölött sivítva rohant tova a szél s piheként kergette a magasban a sáppadt hold alatt a felhőfoszlányokat. A közeli sziget zárda-romjai közül áthallatszott hozzám a bagoly méla huhogása a tagjaimban egyszerre meleget éieztem ismét. Csodás alakok s rémei temetői képek tolongtak kísértetiesen közvetlen közelembe s a képek közül, ah ! kidomborodott ismét az ő alakja. Igen, ő itt van, ő megjelent! A szeszélyes istennő ugyanazon pillanatban szállott le hozzám, a melyben örökre lemondtam a viszontlátásról. Oh áldott pillanat! S arca mily átszellemült, mily halovány. Tagjait fekete bársonyruha fedi Oh értem, ő a kétségbeesés hangulata most s én ujongva igyekszem megragadni s az ajkaimhoz szorítani ruhája szegélyét, de ö — fe kacag, a szegély egy darabját jobb kezemben hagyja s eltűnik, eloszlik, mint a pára és az én szivem . . . „A test még meleg;" mondja fölöttem valaki, „de élet mar nincs benne. Szivszélhüdés érte." „A jobb keze egészen fekete!" mondja fölöttem más valaki. „Halálküzdelmében felforditotta a téntatartót 1" feleli az első hang. „S leöntötte végrendeletét!" fejezi be a másik hang. Az én lelkem pedig azon tudattal száll az ismeretlen tájak felé, hogy ieghangulatteljesebb munkám is, a mely halhatatlanná tette volna nevemet, tönkrement. Vájjon érdemes volt — élni. által azonnal megtétettek, a város polgári lakossága, valamint a honvédség a járványtól menten maradt. A heveny fertőző kórok közül a megye lakossága közt a himlő Szent-Rókuson — roncsoló toroklob A rá cson —- a vörheny pedig Bak-Tüttősön öltött járványos jelleget. Himlőben megbetegült 6, kik közül ineggyó gyúlt 5, meghalt 1 ; roncsoló toroklobban megbetegült 10, ezekből gyógyult 9, meghalt 1, ezen két járvány megszűnt. A bak-tüttősi járványnál eddig 22 kóreset merült föl, melyek közül gyógyulással végződött ti, halállal 14, március végén további kezelés alatt ma radt 2. A perlaki és lendvai járásokban uralgó szemcsés köthártyalob járványban szenvedők gyógykezelése az eddigi eljárás szerint pontosan teljesíttetik, kielégítő eredménynyel; a csáktornyai járásban, hol a mult év nyarán e kórnak szinte számos esete fedeztetett fel, a gyógykezelés eleinte — mint minden ily alkalommal — a kezdet nehézségei miatt akadályokba ütközött, azonban az elsőfokú hatóság utasíttatott, hogy a felsőbb helyrőli szigorú rendeletek szem előtt tartásával a gyógykezeltetést az előirt mód szerint lelkiismeretes pontossággal teljesíttesse és ellenőrizze. Az 1889. évi védhimlő oltás 40 oltási kerületben 37 oltóorvos által teljesíttetett; beoltatott összesen 13,970 gyermek, ezekből jó sikerrel 13,794; összehasonlítván ez eredményt az 1888. évi eredmény nyel, a midőn 14,638 gyermek s köztük 14,537 jó eredménynyel oltatott, kitűnik, hogy 1889-ben 668 cal kevesebb a beoltottak száma. Ujraoltatott a mult évben 7615, jó si kerrel 7575, 1888-ban 13,470 egyénen teljesíttetett az ujraoitás, az elmúlt évben tehát 6855 tel kevesebb. Boncvizsgálat összesen 58 esetben teljesíttetett, és pedig 28-szor törvényszéki megbízatás folytán, 30-szor pedig rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál : agyrázodás 5, agyszélhűdés 3, elvérzés 8, hashártyalob 4, fulladás 1, szívszélhűdés 1, gyomorlob 2, genyvér 1, idétlen szülött 1, inéhrepedés l, üszök l ; a rendőrieknél • agyguta 5, agyvérzés 1, elvérzés 5, fulladás 6, szivliűdós 5, gyomorlob 2, tüdőhüdés 2, mell hártyalob I, aszkór 1, bélhurut 1, tüdőgümő 1. Külső hullaszemle rendőri tekintetből 55 esetben történt; súlyos testi sértés bejelentetett 38. Öngyilkosságot 20 egyén követett el, kik közül 8 magát agyonlőtte, 2 vizbe ugrott, 3 nyakát átmetszve elvérzett, 1 phospor oldatott ivott. 6 pedig önfelakasztással vetett végett életének. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 41 egyén esett áldozatává, és pedig: különféle tűzvész alkalmával elégett 10, vizbefult 9, szekér által elgázoltatott 5, fáról leesve agyrázódást szenvedett 2, leomló föld alá temettetett 3, széngőzben megfúlt 3, megfagyott 3, vasúti kocsik által összezúzatott 2, kék festékkel telt kádba fúlt 1, pálinka égetéskor megfúlt 1, forró lu'ba fult 1, véletlenül az ajtó kilincsre akasztva fúlt meg 1. Elmekórnak 16 esete lett hivatalos beavatkozás tárgya, ezek közül 8 esetben a beteg tébolydába szállít tátott, 4 beteg kórházi megfigyelésbe vétetett, 3 mint csendes őrült házi gondozás alatt hagyatott, 1 esetben pedig a beteg a roham alatt meghalt. Veszettség gyanújában volt eb által 4 egyén maratott meg, az illetők azonnal gyógykezelés alá vétetvén, ez ideig egészségesek. Jelentésemnek a közegészségügyet tárgyazó része kiegészítéséül van szerencsém a vármegyei népesedési mozgalom adatait mult évi szeptember hó 1-től folyó évi március hó végóig terjedő időszakra nézve, a lel készi kimutatások alapján, következőkben előterjeszteni: Született Meghalt Szaporodás Z.-Egerszeg r. tan. városban 146 98 48 Nagy-Kanizsa r. tan. „ 435 365 70 Tapolcai főszolgabírói járás 1045 804 241 Sümegi „ " „ . 660 399 261 Szeut-Gróthi „ „ . 608 400 208 Keszthelyi „ „ . 604 347 257 Kanizsai „ „ . 873 547 326 Pacsai „ „ . 793 485 308 Zala-Egerszegi „ „ . 756 483 273 Novai „ „ . 498 324 174 Alsó-Lendvai „ „ . 976 672 304 Letenyei „ „ . 734 517 217 Perlaki „ „ . 874 615 259 963 619 344 Csáktornyai „ „ . összesen : 9965 6675 3290 A hasznos háziállatok egészségi állapota, a ragadós száj és körömfájás kivételével, mely is a vármegye 2 községében áll fent, jónak mondható. A fennálló megyei szabályrendelet értelmében az apaállatok megvizsgáltattak. A szarvasmarha és sertés tenyésztés emelés J céljából alakított megyei központi bizottság folyó évi március hó 25-én tartott ülésében tárgyalás alá vette a a vizsgáló bizottságok által benyújtott jegyzőkönyveket és tapasztalta, hogy a tapolczai járásban 3, a sümegiben 3, a keszthelyiben 3, a szent-gróth;b in 4, a kanizsaiban II, a pacsaiban 5, a zalaegerszegiben 25, a novaiban 5, a letenyeiben 27, a perlakiban 76, a Csáktornyáiban 59, azaz összesen 221 bika hiányzik. A mult évi 296 bika hiánynyal arányosítva javulás mutatkozik. Ezen_ bika szükségletnek magán uton leendő beszerzését 5394. ni. 890. számú felhivásommraal elren (leltem, s az összes jelentések beérkezése után a további intézkedések megtétele végett a fent megnevezett bizottságot azonnal összehívom. A vármegye területén 31 fedeztetési állomáson 85 állami inén van elhelyezve. A 1890 ik évi fedezésre bejelentett magán mének megvizsgáltatván, a tapolcai járásban 2, a sümegiben 1, a szélitS-gróthibán 2, a keszthelyiben 1, a kanizsaiban 5, a novaiban 4, a lendvaiban 21, a letenyeioen 6, a perlakiban 12, a csáktornyaiban 8 lett tenyész igazol .-ánynyal ellátva.