Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-04-20 / 16. szám

IX. évfolyam. Zahi-Egerszeg, 1890. ápril 20 16. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 t't., Félévre 2 t't., Negyedévre / t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílt tér petitsora 12 kr. J. JL :, Jrámlsí és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kniilíluk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A községi közigazgatás ellenőrzése. Ha egy ország jóléte, boldogsága a hozott üdvös törvényektől, a felmerülő szükségnek teljesen megfelelő rendszabályoktól függne : úgy a mi országunk lenne a legboldogabb. Mert ha valahol, úgy nálunk követi egyik törvény a másikat, szüli egyik szabályrendelet a másikat. Sajnos azonban, hogy mi a legtöbbször megállapodunk a félúton, vagyis megelégszünk a törvényeknek, a rendeleteknek alkotásával, a határozatok hozatalával. Vagy ha esetleg egy lépéssel tovább megyünk is: úgy igen gyakran elégnek tartjuk, ha a hozott törvényt vagy határozatot, a kiadott rendeletet betű szerint vett értelemben hajtjuk végre anélkül, hogy tulajdonképen annak szellemébe hatolnánk. Így történik azután, hogy nem egy határozatot foganatosítunk anélkül, hogy tulajdonképen a kitűzött üdvös célt vele tényleg elérnők. Gyakran ennek megvalósítása nem annyira a végrehajtásra hivatott egyének közönyösségén múlik, mint inkább oka abban keresendő, hogy egyes hivatalos állást annyira túlhalmozunk teendőkkel, hogy ez állásnak lelkiismeretesen megfelelni a lehetetlenséffírel határos. o © Ehhez járul nem egyszer, hogy hiányzik a kellő ellenőrzés, mely a lelkiismeretlen vagy a hivatásának odaadással nem élő egyén előtt tág kapú gyanánt szolgál a hivatalos állással való visszaélésre. Ha van hivatalos állás, melynél a teendők annyira összehalmozódnak, úgy a községi jegyzői állás az. De másrészről ez azon állás, hol az ellenőrzés a lehető legcsekélyebb mérvű. Legtöbb helyen ugyanis a biró nem képes ellenőrizni azon jegyzőt, aki tulajdonkép támasza, tanácsadója, mintegy jobb keze. Ugyanezt mondhatjuk a községi képviselőtestületekről is, melyek a legtöbb helyen úgy intézkednek, tesznek, határoznak, amint jegyzőjük akarja. Hogyan tudnák hát ellenőrizni ? Ellenőrző közegül szolgál a járási főszolgabíró is. Aki azonban ismeri közigazgatási rendszerünket, annak be kell ismernie, hogy a szolgabiróságok annyira túl vannak halmozva más, halasztást nem tűrő hivatalos teendőkkel, hogy örülhet az oly főszolgabiró, aki hivatalos teendőit a rendelkezésre álló csekély személyzettel elvégezni képes anélkül, hogy időt szakíthatna magának a járásába tartozó jegyzői hivatalok ügyvitelének lelkiismeretes vizsgálatára, illetve ellenőrzésére. Pedig — valljuk be őszintén — hogy hol a hivatalos ügyvitel még pénzkezeléssel is jár, ott a pontos, szigorú, a legapróbb részletekig kiterjedő ellenőrzés feltétlenül szükséges. Erezzük is ennek szükségességét és keressük is a pontos ellenőrzésre vezető módozatokat. Ezt célozta Koller István megyei törvényhatósági bizottsági tagnak — ha jól emlékezünk — a legutóbbi törvényhatósági bizottsági ülésen tett ama ügyeimet érdemlő indítványa, hogy a jegyzői hivatalokat két-két törvényhatósági bizottsági tag időnként tüzetesen vizsgálja meg ; e bizottsági tagok egyike az illető járásból lenne, másika pedig, aki nem azon járásban lakik. ' A törvényhatóság: el is fogadta ezen indítO D vám t s megyénk alispánját, kinek egyik főgondoskodás tárgyát szintén az képezi, hogy az ellenőrzés minél pontosabban keresztül vitessék, megbízta, hogy a tett indítványnak megfelelőleg készítsen tüzetes javaslatot a törvényhatósági bizottság legközelebbi ülése elé. Azt hiszszük azonban, hogy ezen, bizonynyára üdvös intézkedéssel teljesen célt nem érhetünk már csak azért sem, mert lehet, hogy egyesek ezen megtiszteltetésnek oly mértékben, mint az a köziigy érdekében óhajtandó volna, idő hiánya miatt nem felelhetnek meg. A kitűzött cél elérésére e mellett igen üdvösnek tartanók, ha keresztül vitetik azon indít- : vány, melyet főispán őméltósága az ápril havi közigazgatási ülésen — midőn az öngyilkossá vált karmacsi körjegyző sikkasztási esete tétetett tüzetes megbeszélés tárgyává — tett e tárgyban, t. i. mivel a megyei számvevőség a jelenlegi teendők mellett alig rendelkezik idővel a jegyzői hivatalok megvizsgálására s e vizsgálatok alkalmával teljesítendő leszámolások eszközlésére, két, a jegyzői és számviteli teendőkben jártas egyén alkalmaztatnék, kiknek tulajdonképeni tisztük lenne egész éven át a jegyzői hivatalok vizsgálata s azokban a leszámolás foganatosítása. Ez uton remélhetjük a baj gyökeres orvoslását. Már magának, ezen intézménynek létesítése is jótékony hatással lenne a hűtlen kezelés megakadályozására. Ha ugyanis tudatával vagyunk annak, hogy bármely pillanatban beléphet hivatalunkba az ellenőrző közeg, óvatossá, vigyázóvá tesz ez bennünket s útját állja a lelkiismeretlen kezelésnek, a hivatalos ügyvitel elhanyagolásának. Míg ha esetleg akadnak is egyesek, akik ennek dacára a bűn útjára lépnének, bűnös tizelmeik nem maradnának oly soká felfedezetlenül, hanem az ellenőrző közeg ideje korán reá jővén a vétségre, csekélyebb lenne az anyagi károsodás. A közigazgatási bizottság felkérte a megye alispánját, hogy ez indítványhoz képest terjeszszen tüzetes javaslatot a közgyűlés elé. Es mi ne sajnáljuk azon összeget, mit e két új tisztviselői állás létesítése igényel, hanem bármi úton-módon hozzuk mesr e célra a sziikséges áldozatot! Bőven kárpótolva lesz ez azáltal, hogy ily károsodások többé vagy épen nem fordulnak elő, vagy b bűnöst gaz tetteiért mi hamarább utóiéri az igazságszolgáltatás sujtoló keze. Hozzuk meg ez áldozatot saját népünk érdekében is, melyet legikább szokott érni ily esetekben az anyagi károsodás. „Zalamegye" tárcája. „PERSZE PERSZE" (Húsvéti kirándulás) Hiába vonja redőbe homlokát, most az egyszer nem irgalmazok. Leszoktatom magácskát a kedvenc persze persze" szó járásról, pedig helyesen áll, mikor az ici pici szájából naponkint vagy kétszázszor ki-kifut, egy kis felső magyarországi kiejtés kiséretében. Ha rázza is a szőke fürtös fejét, azt gondolván, hogy bajosan megy ez. Ne hidje, ha ritkán találkozunk is és így ha nem figyelmeztethetem is személyesen, találok ki módot, hogy minden nap eszébe jusson a tilalom. Nagysága ugye szenvedélyes újság olvasó. No lássa, ez a „trójai fa-ló", ezzel győzelmeskediink, minden nap kezébe veszi az újságot, és minden nap esszébe fog jutni, hogy akkor, mikor e két szót oly sokszor ismétli, nem tesz egyebet, mint egy „tárca cikk" cimét emlegeti. Már pedig én nagyságát sokkal szellemesebb hölgynek ismerem, sem hogy a társalgásban egy tárca-cikk cimére naponkint rá szoruljon. A bevezetés elkészült volna, de akár hányszor elolvasom, mindig csak arra a tudatra jövök, hogy bizony, ennek semmi húsvéti kirándulás formája nincs, pedig arról akarok irni, még pedig egy szép tárcát, egyébként az se lesz nagy hiba, ha rosz tárca sül belőle, mert annál nagyobb oka lesz annak cimét nem emle getnie. Folytak nagyhéten a diplomatiai levelek két provinciális város Biciklista egyesületei közt. A mi egyesületünk nagyobb szabású, állván két tagból: egy elnök és alelnökből. A testvér város is megalakította egyesü letét, azonban kénytelen volt egymagát egyhangúlag elnöknek megválasztani: mivel nem akadtak pasasérok illetve sporttársai , kik egy viharos választást idézhettek volna elő. Szombat délben érkezett az utolsó sürgöny : \ „ Találka 3 órakor X. község nagy vendéglőjének dísztér- J termében. . Tehát felcihelődtünk. Tervünk volt teljes számban útra kelni, csak az utolsó pillanatban volt kénytelen egyesületünk fele közbe jött akadályok miatt itthon maradni s így csak 1 2 számban képviselve, az az egyedül karikáztam a nyárfa sorok közt a találka felé, kü vetve az elválhatatlan Jani barátomtól, ki nem levén „önlovász" (Biciklista), póni fogaton igyekezett utánam, megrakódva két bőrönddel és egy kalapos iskátulával. A bőröndök ellen nem tett kifogást, azonban türelmes természete dacára szörnyen felháborodott, irikor a kalapot tartalmazó dobozt megpillantotta. Hát hölgy vagyok én, vagy micsoda, hogy kalapos skatulával utazzam. No ne dühösködjél, vigasztaltam. Te inkább dviheted, mint én a vasparipáin hátán, mert, csak nem képzeled, hogy húsvét ünnepén joke sapkába parádérozok, míg végre ez a doboz csak előnyödre vá lik. Városunk hölgyei ha meglátnak vele, szentül azt hiszik, hogy piros tojást viszesz benne egy vidéki ideálodnak s igy még féltékenyek lesznek reád, és annál jobban dédelgetnek, ha haza jösz és tapasztalják, hogy csak a piros tojást hagytad ott, mig szivedet visszahoztad. Elég időnk lévén, nem igen szorítottam masinámat, hogy együtt tarthassak a fogattal, útközben élcelgettiink leendő fogadtatásunkról. Harminc fehér ruhás hölgy, rózsákat hintve, (mely helyett esetleg ibolyát is elfogadtunk volna); diadal kapu, mely alatt az ember könnyen felburulhat, nagyot esve a helyzet magaslatáról; disz szónoklat, bankét stb. mig végre abban állapadtunk meg, hogy mindezekről lemondunk, és beérjük azzal is, ha a véletlen egypár csinos hölgyecskét hoz utunkba, kiket a kerék hátáról üdvözölhetnénk. Erre mindketten öukénytelen hahotába törtünk ki, megemlékezvén egy mult évi jelenetről, midőn egy kirándulás alkalmával, ugy rajt felejtettük szemünket egy szép asszonyon, hogy köszönés közben megfelejtkezvén a kormányrudról, az utmelletti árokba zónáztunk, nem kis szégyenére magunknak, és nagy derültségére bajaink szép okozójának. Elértük az első helységet, megkezdődött a fogadtatás egy pár bozontos juhász kutya képében, melyek közül egyik különös rokonszenvet mutatott az én kékharisnyás lábszáram iránt; talán részesült volna Í3 belőle, ha egy ostor csapás le nem hűti lakmározási vágyát. Három órára beértünk a találkára; már ott várt házi urunk : ki elénk jött az ő „kenguru" gépjével. Azon pillanatban nyitottam be, midőn a vendéglősné nővérével azon véleményének adott kifejezést, hogy ők már ilyen uniformist láttak Bécsben, meg ilyen masinát is, de ott „Marinernak

u hívták. Nyilván azt képzelte, hogy Pólából jövünk szabadságra, egy lovasított tengerész ezredtől. Pár üveg sör uj erőt adott. Felüdülve, vasaltunk tovább Zs pusztára, hol már igazán fogadtak benünket a házi ur kedves házi asszony leányával és Elemér úrfi a tornác előtt álltak, midőn berobogtunk. Hirtelen leugorván, mielőtt a kedves házi asszonyhoz siettem volna, markába nyomtam gépemet egy az udvaron lődörgő szántó gyereknek, hogy jártassa meg, mit hűségesen meg is tett, talán meg is csutagolta. Kedves vendégszeretetben eltöltvén pár órát, w

26 óra tájban már ismét útban voltunk, tulajdonképeni célunk felé. Az ut rosz volt, gyakran meg kellett ejteni azon komóciót, hogy a homokos utakon karöltve sétáltunk masinánkkal. Eltekintve a Bycicle sporttal járó apróbb kelemetlenségektől, szerencsésen beérkeztünk Sz. városba. Már messziről nagy csoportokban láttuk [az embereket kifelé tartani. Már már képzelődni kezdtem, hogy „az ige testté lón", azonban hamar kijózanodtam. Hisz nagyszombat volt, a feltámadás napja, a körmenetről jövők siettek a nagyszombati vacsorára. Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.