Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-16 / 11. szám

IX. évfolyam. 11. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. N'yilttér petitsora 12 kr. i, émé® és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A történelem múzsája sok szép lapot jegyezett föl Magyarország történetében. — Azonban az új kor történetében márczius 15-ike páratlanul áll. Nem az események külső lefolyása adja meg fő jelentőségét; hanem az elvek diadala, mely ezen nap emlékéhez fűződik a köztudatban. A politikai, vallási, társadalmi reform-eszmék, melyeket 1825-től kezdve Széchenyi, Deák, Kölesei, Kossúth, Eötvös s velők együtt más kiváló államférfiak nemzeti életünk átalakítására fölszinre hoztak : együttesen vannak összefoglalva azon 12 pontban, melyet a márczius 15-én Pesten tartott népgyűlés, mint a nemzet kívánalmait, a pozsonyi országgyűlés elé terjesztett, annak törvénybe iktatását, királyi sanctionálását sürgetvén. A nemzeti állami élet tényezői, az egyéni jogok, a társadalmi élet biztosítékai, melyeket ma élvezünk, mind benne foglaltatnak ama 12 pontban. Azonban tévednénk, ha ezen vívmányokat egyetlen napnak s egyetlen — lefolyásában bármily nagyszerű — népgyűlés vívmányainak tekintenénk. Nem egy népgyűlés, nem egy nap, nem is egy év, avagy évtized műve volt a márczius 15-iki 12 pont, hanem a nemzet történelmi alapon fejlődött joga, melyért részben már a 17-ik, 18-ik század vezérlő férfiai küzdöttek ; 1825-től kezdve Széchenyi, politikai elvtársai és ellenfelei felszínre hoztak s az idők szelleméhez képest módosítottak, átalakítottak, megérleltek. A 12 pont kivánalmai közül nem egy már márczius 15-ike előtt törvénybe iktatva volt; megelőzőleg megtörtént már az a nemzetek történelmében páratlanul álló esemény, hogy a I magyar nemesség külső erőszak, külső rázkód- j tatás nélkül összes jogairól — melyeket, évszá- | zadokon át gyakorolt — lemondott; s ez által szabaddá tette a földet, szabaddá annak népét, a jobbágyságot. Sok lélekemelő esemény történt már márczius 15-ike előtt. S mégis magyar embernek lehetetlenség nem éreznie valami fölemelő érzelmet, midőn a márczius 15-iki eseményeknek nemcsak elvi jelentőségére, hanem külső lefolyására gondol. Napokon át tanácskoznak a nemzet összes életére kiható reformokról ; kávéházak, utczák telve vannak ifjúsággal, polgársággal ; s midőn tettre kerül a sor: nincs zavar, nincs fejetlenség. — -Tesznek higgadtan s oly lelkesülten, a mint csak egy önmagában, jogaiban bizó komoly, önérzetes nemzet tagjai cselekedhetnek. De hát mi is történt tulajdonképen Pesten márczius 15-én ? Pozsonyban folyt az országgyűlés. A deputátiók egymást váltották föl a magyar országgyűlésről Bécsbe, a királyi udvarhoz. Az országgyűlés szabad reformokat kivánt. Jött a párisi februári s a márczius 13-iki bécsi népfölkelés liire. Ezeknek a hatása alatt Pest polgárai és ifjúsága gyűléseztek, tanácskoztak, megállapodásra jutottak s márczius 15-én nyíltan felléptek. Márczius 15-én a pesti utcákat kokárdás néptömeg lepte el ; ünnepi rendben járták be az utczákat. — Majd az ifjúság egyik vezetője, Petőfi Sándor, elszavalta forradalmi költeményét, a „Talpra magyar"-t; a tömeg minden versszak végén ismételte : „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk !" — Majd a Landerer-féle nyomda elé vonultak s követelték a „Talpra magyar !" s a 12 pontban összefoglalt reformok kinyomatását. S midőn követelésük teljesült örömük nem I ismert határt. — Néphullámzás, örömrivalgás, lelkes ifjak lelkesítő beszéde — ez a képe Pestnek márczius 15 délelőttjén. Délután a városi tanács óriási néptömeg jelenlétében nyilvános illést tart; a 12 pontot magáévá teszi s választmány által fölküldi a Pozsonyban gyűlésező országos rendeknek. Majd egy népcsoport átmegy Budára s a fogoly Táncsics Mihályt, ki szabad szellemű irataiért volt elzárva, örömrivalgások között kiszabadítja. Azután házaikat föllobogózzák, ablakaikat kivilágítják; este a színházban hazafias előadást tartanak, hazafias dalokat énekelnek. Ez volt a márczius 15-iki események lefolyása Pesten. — Jelentősége főként abban áll, hogy az időszerű s ünnepélyes föllépés megadta az utolsó lökést a középkori hűbérrendszer összes intézményeinek s útat nyitott a polgárok egyenlőségén alapuló állami élet megvalósításának. S mi, a kik a szabad intézmények áldásait élvezzük, a mult nagy eseményekből vonjunk le kettős tanulságot. Elődeink kitartó küzdelméből tántoríthatatlan bizalmat nemzetünk jövőjében s azon kötelezettséget, hogy a békés idők jelen korszakában munkásság és műveltség által nemzeti jólétünket gyarapítani meg ne szűnjünk! R. Megyei elet. A megyei közigazgatási bizottság március havi ülését Svastits Benő főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 11-én tartotta. Az alispáni havi jelentés lelolvaslatolt és helyeslőleg tudomásul vétetett. Főispán őméltósága előterjesztette, hogy a piegyei lótenyésztés emelése céljából megyénk muraközi járásai ban s a vend vidéken évenként a földmiyelésügyi miniszter által adományozni szokott államsegély az ország pénzügyi viszonyaira való tekintetből foganatosított takarékossagi rendszer következtében három éve besziintettetett, azonban ez évre sikerült a minisztertől 800 frt segélyt a jelzett célra kieszközölnie, mely összeg általa Dunnáim ezredes, a fehérvári méntelep parancsnokának „Zalamegye" tárcája. Te március, tavasz első lehével Üdvözlöd az alvó kertet s mezőt. A tél mogorva, zord szeszélye múlik S derül a lég, mit köddel az beszőtt. Az elfásult természet im feleléd, Uj rügy fakad a puszta gályákon. — Mi más lesz a szabadban az élet, Élénkülvén az áldásos napon! Oh, volt kora hazánknak is mogorva-. Ránehezült a zsarnokság tele. De eljövél te „Március" a honra : S a honfiszív most fénynyel lön tele. A Szabadság szere!mének virága Fogamzék meg az érző kebleken, S a lelkesedésnek tüz napja rája Növesztóleg mosolyga melegen. — Az ifjúság érzé a hon veszélyét Es lángheoével harcra készen állt; A közérdeknek áhlozá fel életét, Szívében a Haza szentélyt talált. A lelkesült csapat így szállt a síkra, Egy szív, egy lélek súgta szándokát; Hő keblében lángot fogott a szikra S dicsőség fénye festé homlokát. Büszkén lengett fenn most hármas színével A megtépett zászló méltó helyén. A nép könyülten emelé szemét fel Már-már kétség!) esés zord éjjelén. Es gyűltek is alá remélve jobb kort, Hisz ott ragyog az üdvsugár felül! — 'Az ifjúság a népnek nyújt a jobbot Szoros baráti szövetség jelül. S mi ragyog a zászlón? — Szent igazság! A honfiszív legtisztább jelszava: „ Egyenlőség, testvériség, szabahság /" S ettől visszhangozott a szép haza. — Erzé az ifjúság, hogy őseink rég Nem sírt jövének szerzeni nekünk, Hanem, hogy az új hon virányain még Dicsőn, solcá uralgjon nemzetünk! Eddig zsarnok szeszély alatt nyögőn csak Mély sóhaj rezge a bús ajkakon. Megunva ím a gyengeségnek átkát: Nincs kedve szolgát játszani vakon. Az ifjúság nem koldusként könyörge, Nem esdett kérőn kegyfalat után : — Jogot kivánt a népnek most dörögve A fásító lidéreznyomás után. A nemzetnek riadó hangozott fel Zúgván-. „Talpra magyar, hí a haza !

u Az ébresztő hatása nem maradt el: Felgyújtva szívekét, hatott szava, lm a sajtónak láncai lehulltak: Szabad szellem már nyilatkozhatott. Sápadt zsarnokság dölyfeí simulnak S az ifjúság győzelmet aratott. — Dicső napok valának oh ezek mind! Utókor lelkesülj a régiek Magasztos honszerelmén, mely tanít s int Emiékivel a szép múlt évinek! .... S minő kort élünk tespedés ölében, Futván csak az -' >yag szolgáiként, Feledve hont s mindent, mi szent, dicső s nagy Es né/kölözve minden égi fényt! Ha sziveinkben hon szerelme él még : Használni kis erőnkkel is lehet! Nagy tetteket a kor viharja szült rég: — Szent akarat a csendben is tehet! S van is mindent félteni: a nyelv s nemzetiség. „Nyelvében él a nemzet!" — tudjuk ezt. S most titkon idegen hatása kisért, Mitől a tiszta nyelv mindegyre veszt! .... A márciusi ifjak érzetével Szeressül: mindig ezt a szép hazát! Lebegjen köztünk szellemök s a tévely Útjában jó s helyes irányt az ád! — Magyar hon Istene! hozzád felesdünk: Ily ifjakat adj, oh, nekünk nagy Eg, Nehogy féljünk, ha béborul egünk tán — S mondhassuk: „El magyar, áll Buda még!" Tríivnik Gitlior Elnémított szivek. — Beszély — Nem volt irigyeltebb férj az egész Sajó völgyén, mint Sásbereky Endre. De nem is cserélt volna ő meg senkivel széles e világon. Az ősi birtok, ott Sásbereken, lehetővé tette, hogy uri kényelmében, független életmódjában köznapi gondok, az életet zaklató törődések egy pillanatra se háborítsák irigyelt boldogságát. Ugy beszéltek róla mindenütt, mint aki már itt a földön élvezheti a mennyeiek boldogságát, mint akinek vágya teljesületlenöl nem Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.