Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-02 / 5. szám

Mollóklet a „ZALAMEGYE" 1890. évi 5-ik szíímíilioz. Az alapítók megelégedéssel látták, liogy tervük eleinte minden számbavehető faetor részéről jóakaró, mondhatni lelkesült pártfogásra talált. Ily látszólagos kedvező kilátások közepette fogtak hozzá a terv valósításához. A kereskedelmi miniszter ő Excl. kívánatára részvény-társasággá alakultak, a szükségelt tőkét befizették, az első hajó építését elrendelték és részvényaláírási iveket bocsátottak közzé, de már itt kellett tapasztalnunk, hogy ezeket épen a közvetlen érdekelt közönség alig számbavehető összegben irta alá. Dacára ezen közönynek, már két hónappal alakulásunk után forgalomba bocsátottuk első „Kelén" nevű gőzhajónkat, mely kiváló szakférliak Ítélete szerint ép úgy tökéletes biztonság, mint telette gyors járat és külcsín tekintetében bármely külföldi eszközzel versenyezhet és a közönség legmagasabb igényeinek is megfelel. Megindítottuk a közlekedést Siófok-Balaton Füred és Almádi között, ezzel tervünk első részét, ígéretünkhöz kézest, poutosan teljesítve. A viteldíjak megállapításánál az igazgatóság szem előtt tartotta a vállalat keletkezésének tőindokát: a Balaton vidék emelését, a közönség érdekét, nemkülönben pedig a kereskedelmi miniszter úr közgazdasági szempontokból vezérelt tarifa politikáját is. A viteldíjak tehát lehetőleg alacsony összegben, még mindentéle külön kedvezmények mellett lettek megállapítva, a déli vasúti társaságnál külön gyorsított kényelmes menetrendet eszközöltünk ki és egyúttal folyamodtunk a pénzügyminiszter ő nagyméltóságához, hogy az 1887. XlV. törv. értelmében a balatoni rév-közlekedésért nem járó 18° 0 közlekedési adó behajtását szüntesse be. Azt véltük, hogy a közlekedés olcsósága is nagy mérvben növelni fogja a forgalmat és ez uton is sikerülni fog, hogy ismét Széchenyit idézzük: „Országimé szinte legkiesebb magyar vidékét el hanyagolt állapotából kiemelni." Az első évad alatt már sajnálattal kellett tapasz talmink, hogy a megyei törvényhatóságok részéről kilátásba helyezett anyagi és erkölcsi támogatás elmaradt, sőt miniszteri jóváhagyást nyert közgyűlési határozatok is későbbi határozatok által lényegesen meg lettek változtatva. A évad befejeztével pedig a zárszámadásokból kitűnt, hogy az elért eredmény, a legnagyobb takarékosság dacára, igen kedvezőtlen, a mennyiben a legsűrűbben igénybe vett járat t. i. Siótok—Balaton Füred közöttinek, bevétele alig fedezi az üzem költségeit, a Füred-Almádi közötti pedig tettemes veszte séggel járt. A szállítási adót, még pedig a rév járatokért is a törvény nyilvános határozata ellenére be kellett fizetnünk. Ez volt eredménye önzetlen törekvésünk és áldozatkész működésünknek fennállásunk első évadában. Midőn most közlekedési tervünk második és nagyobb terjedelmű részének kiviteléhez kell fognunk, szemben a megyei közhatóságok részéről reménylett erkölcsi és anyagi támogatás elmaradásával és a kedvezőtlen anyagi eredménynyel, érett 'legfontolást igé nyel, vájjon a létesítéshez szükségelt nagymérvű befektetéseket és építkezéseket eszközöljük-e vagy nem? Eredeti közlekedési tervünk és időközben szerzett tapasztalatunk szerint ugyan is szükséges még két gőzhajó beszerzése, mert csak ez által érhetjük el, hogy az egész Balaton mentében és a vasúti járatokkal összhangban napontai egy, és részint kettős összeköttetést létesítünk, melyre minden időjárás és bekövetkező esélyektől menten biztosan számíthasson a közönség. Miudez tetemesen új pénzáldozatokat igényel, az eddielért eredmény pedig nem biztat annak feltevésére, hogy az elérendő jövödelem csak a forgalmi kiadásokat, de még kevésbbé a befektetett tőke legszerényebb kamatait is fedezni togja. Ha tehát vállalatunk alapításánál és fejlesztésénél egyedül a fiskális érdek volna döntő, ha tisztán nyereség céljából alapított társaságról volna szó, akkor az eddigi anyagi sikertelenség után, a mérvadó tényezők gyorsan elpárolgott lelkesedésével és a nagy közönségnek merev mozdulatlanságával szemben józan észszel csakis az alig alapított vállalat felszámolását határozhatnék el és már szándékunk is ez volt: midőn egyrészt a minden életképes vállalkozást előmozdítani törekvő kereskedelmi miniszter (J Excellentiája által kilátásba helyezett magasabb postaszállítási díjak, másrészt az, e sorok elején említett értekezleten nyert hazafiúi biztatások új reményeket ébresztettek bennünk, és így egy utolsó kísérletet teszünk arra nézve, hogy az elalvó lelkesedést felélj reszszük, a siker iránti hitet felkeltsük és az érdekelt köröket válvetett munkára és segélynyújtásra bírjuk. E tekintetben most, majdnem egy fél század letelte után is legalkalmasabbnak tartjuk ismét a legnagyobb magyar idevágó szavait idézni, mert hisz n senkisem tudná nálánál nagyobb emeéllel, józansággal és ékesszólással ezen ügyet megvédeni, propagálni és iránta lelkesedést ébreszteni. Széchenyi példázgatva idegen országokról elmondja : „hogy Angliában és más cultivált államokban számos kid és egyéb közlekedési vállalat létezik, mely egy százalékot sem jövödelmez, és mégis találkozik elég részvényes efféle új vállalatra." a dolognak a magyarázata pedig az, hogy „a rövidebbre vett. út néha, egész tájnak, különösen pedig valami izolált városrésznek rögtön kettőzteti, sőt ennél is magasabbra emeli becsét. és másrészt „//« el nem alszunk és csak kis réssé találkozik lennünk azon életerőnek, melynek szövetséges Amerika köszöni oly példátlan felvirágzását, hol mint tudva van, alig létezik bármily vadonság közti viz, melyre tüstént és mindenek előtt gőzöst ne állítanának, mely azután biztos közlekedés megnyitása által maga után vonja a partok haszonvételét, házakkal és végkép virágzó városokkali ellátását." Sajnos, hogy mit nagy hazánkfia 4;) év előtt mondott, ma, midőn országszerte 6000 kilometer vasutat millióknak árán subvetionálunk, a Balaton vidék viszonyaira még inost is szóról szóra alkalmazható. Azutái áttérve a terv kivitelére,- Széchenyi igy folytatja : „hogy a dolog közvetlen eszközlése tulajdonképpen kit illet, még könnyebb a válasz, mert ugyan kit, illetne a világ hátán mást, mint legközelebbről is Somogy-, és Veszprém- és Zalamegyék balatonparti birtokosait és tüstént ezek után az érintett megyék fellebb lakó föld tulajdonosait, mert Idszen ha e/.ek nem szeretik magu hat eléggé, miszerint ez eszmét létesítsék, ugyan kérdem, miért szeresse annyira őket más ! Az, hogy a B.daton-gőzhajózás által a balatonpartiak roppant nyernek, előttem bizonyos, midőn a részvényválla lat maya tán nyerességgel, de tán veszteséggel it jár. Széchenyi István, mint a fenti idézésekből kitűnik, biztosnak tartotta, hogy a hajójáratok által a Balaton partvidékei élénkülni, a földbirtok értéke nagyban emelkedni fognak, de bizonytalannak tartotta a közlekedési vállalat jövedelmezőségét és igy áll az gy most is. U az akkori viszonyoknak megfelelően a szükséges tőke beszerzése végett buzlitó és lelkesítő szavaival az egyesekhez fordult; az általa propagált ügy mostani állása már sokkal kedvezőbb, a mennyibe í még a kibővített tervünk kivitelére szükségelt tőkének legnagyobb részével már is rendi lkezünk, és így a létesítési munkának legnehezebb részét saját erőnkből elvégeztük. A Balatonon egy megfelelő közlekedés teremtése nehéz dolog, fejlesztése sok időbe, de főkép ínég nagyáldozatokba kerül. Mi a tőkét megteremtettük és a további szükséges áldozatok hozat dára most ínég ké szek vagyunk, de nézetünk az, hogy az ügynek rosz szolgálatot tennénk, ha kötelességünknek nem tartanánk oda hatni, hogy azok, kik ezen általunk alapított közlekedési vállalat vezetésében netalán utánunk követkéznek, egy már szilárd alapon fekvő vállalatot ne találjanak, melynek feutartása és fejlesztése további áldozatok nélkül is lehetséges legyen. Azért is a fen forgó Viszonyoknak már most lehető teljes, — mert tapasztalaton alapuló —- ismeretével és komoly megfontolás után muodjuk ki, hogy: 1-ször. A közlekedés kell, hogy az egész tavon végig, napontai egy, de a körülményekhez. és vasúti járatokhoz mérten kétszeri legyen. 2-szor Hogy egy ily megfelelő közlekedés fen tartására és fejlesztéséri három gőzhajó beszerzése okvetlenül szükséges. 3-szor. Hogy az üzemköltség fedezésére, a szükséges javítások eszközlésére, egy megtelelő hányad leírására és a befektetett tőkénk legcsekélyebb mérvű kamatozására • legalább az első 1U éven át 15000 frt évi segélyzés szükséges, melyhez a magas kormány (200—250 kilóméter napontai) postaszállítás címén tíOOO írttal, Somogy-, Zala és Veszprém megyék mindegyike 3000 frttai járuljon, mely összegek megkötendő szerződések alapján csak a járatok megkezdése után tétetnének folyóvá. 4-szer. Hogy a fentnevezett tele. megyék az általuk kívánt kikötő-hidakat és hozzávezető utakat megépítsék és fentartsák. Ezeu segélyzés ellenében társulatunk kötelezné magát, hogy : a) a már meglevő gőzöshöz ínég két gőzhajót építsen, tehát összesen három hajót beszerezzen; b) hogy május hó 15-től szeptember végéig, sőt a körül nényekhez és szükséglethez képest a szüret befejeztéig a közlekedést az egész tavon fen tartsa ; c) hogy mindeuütt, hol megtelelő kikötő-hid rendelkezésére bocsáttatik, egy megálló helyet és rendes összeköttetést alakit; igy p. o. lehetnének állomások Siófok, Kenese, Almádi, Alsó Urs, Balatonfüred, Tihany, Udvari, Zánka, Szepezd, Réhfiilöp, Badacsony, Szigliget, Ederics, Keszthely, Balatou-Borény, Szent-György, Fonyód, Boglár, Lelle, Szemes, Körösbegy ; d) hogy az állami postát külön díjazás nélkül pontosan szállítja; e) hogy a kikötő-hidak építéséhez szükséges anyagot önköltségén nyereség-veszteség nélkül szállitandja ; /•) hogy a somogymegyei Balato i-jarásbeli közutak építésére és fentartására szükségelt kőanyagot a szerződési 10 éven át szintén önköltségén szállitandja ; g) hogy ép úgy a boglári kikötő, mint a többi kiszálió-hidak építését, egy a talaj és a viszonyokhoz képest egyezségileg megállapítandó fix összegben elvállalni kész. Lehetne ugyan a segélyezésnek azon módját is javaslatba hozni, mely szerint a befektetett tökének bizonyos százaléka biztosíttatnék — és ez volna társulatunkra nézve az előnyüsebb mód — de minthogy nincs remény arra, hogy a tisztelt hatóságok évi költségvetéseiket egy annyira bizonytalan üzlet hullámzásának kitegyék ; minthogy továbbá az üzleteredmény megálla pitása évenkint megújuló súrlódásokra szolgálhatna alkalmat: kénytelenek voltunk a befektetett tőke esetleges kamatoztatásának egész kockázatát magunkra venni és a segélyt fix összegben megállapítani. A helyzet ily formán ti- i van, a mennyiben a tiszteli törvényhatóságok elő' . eretes, hogy mit adnak és mit követelhetnek ezen adományukért. Ezzel a jeleu sorok kezdetén említett értekezlet, felhívásának eieget téve, a feutiekben foglaltuk össze mindazt, a mit a hivatott és intéző köröknek kegyes figyelembevétel végett előterjesztendőnek tartottunk; ismételjük, hogy komoly szándékunk az egyszer megkezdett közlekedési tervünket egész terjedelmében lé'esíteni, de sajnálattal kell kijelentenünk, hogy ép oly komoly szándékunk társulatunk felszámolását (liquidátióját) elhatározni és közvetlenül keresztül vinni, ha ezen csekély mérvű segélyezés is megtagadtatnék. Ezen társulat alapitói, kik nem csekély részben adófizető polgárai e hazának, még mindig azon reményben vannak, hogy ott, hol vasutak segélyezésére milli ókat kelthetünk, néhány ezer forint segély nem fog megtagadtatni egy egész vidék halotti merevségének feltámasztására , nem fog megtagadtatni ott, hol több 100,000 hold Hlloxera által elpusztított szőlők villatel kekké való átalakításáról és sok ezer szorgalmas és tősgyökeres magyar lakos esetleges kivándorlásáról van szó. Végül ismét a „Legnagyobb magyar" szavait kell idéznünk, melyekkel tervét figyelembe vétetni kéri: „ I egyék tehát e három megye — Zala, Somogy és Veszprém — lelkes rendei, alázattal kérem, e vállalat pártolását kegyesen magukra és én, legyenek meggyőződve, mindent elkövetendek, mi csekély erőmből telik, az ügy •mindinkább sikere és kifejtése végett, mely az egész honé ugyan, mert Magyarország csat: egy, de különösen Zala-, Somogy és Veszprémé, mely ele a magyar földnek oly annyira fénylő gyöngyei." Ezzel a fent tisztelt hatóságok és képviselő arak pártfogásába ajánljuk ezen nemcsak helyiérdekű, de országos ügyet azzal a meggyőződéssel, hogy most, azaz idejekorán ezen aránylagos kis áldozatok árán az egész érdekelt vidéknek anyagi helyzete nagy mérvben javulni, a földbirtok értéke és az adóképesség emelkedni és ezzel a lakosság jóléte is fokozódni fog, maradván kiváló tisztelettel. 1890. január 18-án. A Balaton-tavi gőzhajózási részvénytársalat igazgatósága . Eszterhúzy Mihály gróf. Nádasdy Fereucz gróf. ISzarvasy Sándor. A „Tapolczai Kaszinó-egyesület' közgyűlése. A tapolczai kaszinó-egyesület évi rendes közgyűlését az egyesület helyiségében január 26-án tartotta lakács Jenő alelnök elnöklete alatt, ki is a közgyűlést megnyitván, jelenté, hogy Kovács Rezső titkár és Vastagh János pénztárnok betegség miatt meg nem jelenhettek, minélfogva előbbi helyett a titkári jelentest, utóbbi helyett pedig a mult évi zárszámadást és a folyó évi költségtervet Glazer Sándor egyesületi tag fogja felolvasni, illetőleg előterjeszteni s ugyancsak ő togja vezetni a közgyűlés jegyzőkönyvét is. Glazer Sándor telolvassa a Kovács Rezső által szerkesztett titkári jelentést, mely szerint a mult 18?59. évben egy rendes közgyűlés volt jauuár 27-én, ezenkívül Székely Emilnek az elnöki állásról történt lemondása tolyláu |ulius 7-ére rendkívüli közgyűlés volt üsszehíva, mely azouban a tagoknak Icellő szambán meg nem jelenése miatt megtartható nem volt s helyette ujabb rendkívüli közgyűlés nem tartatván, az egyesületet az év további folyamában Takács Jeuő alelnök vezette. A titkári jelentés sajnálkozásának ad kifejezést Székely Emilnek az elnökségről lemondasa telett s kötelességet vél teljesíteni, a midőn felemlíti, hogy Székely Emil az egyesületet az 188Ö—1889. években, mint közkedveltsegü, szeretett s az egyesület ügyeit odaadással végező elnök vezette. Előadja ezek után, hogy a mult évben felvétetett 10 rendes- és 1 kültag, töröltetett 2 rendes-, 1 kültag s így az újonnan felvettek száma négygyei haladja meg a kilépettekét. Az év végén volt 47 reudes-, 31 kiil- és 3 ideiglenes, vagyis összesen 81 tag. A tagok közül a mult év folyamában elhaltak : Németh József és Miloszávlyevits Ernő. Az igazgatóság 13 ülést tartott s 35 ügyet intézett el. Az alelnök deczember 7-én pénztár vizsgálatot tartott s a pénztárt rendben találta. A tagoknak rendelkezésére állott 4 politikai, 1 szépirodalmi, 1 vármegyei és 2 élclap, ezenkívül az egyesület a természettudományi társulat tagjai közé is belépett. Az egyesület helyisége a tagok altal eléggé látogatva volt s így remélhető, hogy az egyesület azon családias sziuezetü körben, melyben jelenleg mozog, erősbödni és növekedni fog. A felolvasott titkári jelentés tudomásul vétetvén, Glazer Sándor jegyző felolvassa a mult évi zárszámadást s a folyó évi költségtervet. A zárszámadás szerint pénztári maradvány 1888. évről 5b frt 84 kr., tagsági díjak az előbbi évekről 07 irt, tagsági díjak 1889. évről 185 frt 75 kr., tagsági díjak az 1890. évre 16 frt, hírlapok elárusításából 9 frt 40 kr., Szilveszter-estély tiszta jovödelme 33 frt 45 kr., takarékpénztárban levő pénz kamataiból 70 frt, összesen 369 frt 14 kr. Ezzel szemben: hírlapok s folyóiratokra 131 frt 48 kr., fűtés és világításra 75 frt, könyvtárra 12 frt 19 kr., irodai szerek és különfélékre 58 frt 38 kr., pénztári maradvány 1889 végén 92 frt 09 kr., összesen mint fennebb 369 frt 14 kr. A zárszámadás tudomásul vétetvén, a felmentvény megadatott. Az 1890. évi költségterv szerint pénztári maradvány a mult évről 92 frt 09 kr., tagsági díj hátralék 136 frt 25 kr., hírlapok elárusításából 12 frt, 1890. évi tagsági díjakból 277 frt, együtt 517 frt 34 kr., ezzel szemben helyiség tütése és világítása 100 frt, hírlapok s folyóiratokra 137 frt, irodaszerekre 25 frt, levélhordónak 8 frt, előre nem látható kiadásokra 25 frt. könyvekre s folyóiratokra 100 frt, remélhető pénztári maradvány 395 frt, együtt mint fennebb 517 frt 34 kr. A költségvetés jóváhagyólag tudomásul vétetett. A számvizsgáló bizottság tagjaiul megválasztattak : Márton Sándor, Keszler Gyula és Téts Károly egyesületi tagok. Elnöklő alelnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Marton Gáspár és Mojzer Ferenez egyesületi tagokat kiküldvén, bejelentette az igazgatóság lemondását s egyúttal a közgyűlés vezetését Csendes József korelnöknek adta át, kinek vezetése alatt az uj igazgatóság a következőleg választatott meg : elnök Takács Jenő, alelnök dr. Esső Gyula, titkár Kovács Rezső, pénztárnok Glazer Sándor, háznagy Diénes Sándor, tagok dr. Beszedits Ede, Székely Emil; póttag (a megválasztott dr. Tury Sándor lemondása után) Csendes József. Kzek után a közgyűlés az új elnök és korelnök éltetésével véget ért.