Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-01 / 22. szám

melyet az elérendő célok keresztül vitele érdekében páratlan önzetlenséggel tanúsít : képviselő és választók között oly szoros viszonyt létesített, mely évről évre bensőbbé, megtörhetlenné válik. E szoros, e benső viszonynak természetes folyománya, hogy a választó polgárság örömünnepének tekinti mindenkor azon napokat, melyeken szeretett képviselőjét körében üdvözölheti. Ily örömnapokká tette reánk nézve szeretett képviselőnk lejövetelével a pünkösdi ünnepeket, midőn egyúttal a lefolyt országgyűlési ülésszakok tevékenységének eredményéről kerületének székhelyén választói előtt beszámolt. Pünkösd napján, közvetlenül a „zala-egerszegi iparos ifjak önképző- és betegsegélyző egyesülete" zászlószentelési ünnepélyének befejeztével, tartotta szeretett képviselőnk nagy számú közönség jelenlétében beszámolóját. Megjelenésekor lelkes éljenekkel fogadták, beszédét feszült figyelemmel hallgatták, több izben élénk éljenzéssel kisérték s végezetül szűnni nem akaró éljen-nel adóztak a kerület fáradhatlan buzgalmú képviselőjének. Beszámoló beszéd, melyet Radocza János, a zala egerszegi választókerület országgyűlési képviselője, a kerület székhelyén pünkösd napján tartott. Tisztelt Urak ! Kedves választó Polgártársaim ! Mindig nagyon szerencsésnek érzem magamat na gyon becses körükben n.egjelenlietni, részint, hogy határtalan tiszteletemet és igaz nagyrabecsülésemet részben is leróvhassam, sziv üdítő nemes barátságukat, — mely nekem annyira kedves, — élvezhessem, — de főleg azért, hogy a közügyek felett eszmecserét folytassunk, s hogy a közügyekre vonatkozólag azon összhangot, a melynek a képviselő és választói között fenn kell forognia, megállapíthassuk, esetleg a létező nézeteltéréseket kölcsönös capacitátio utján kiegyenlíthessük. Mióta szerencsém volt Önök előtt megjelenhetni, az országgyűlés két ülésszaka záródott be. Ezért szives engedelmükkel, e két ülésszak törvényhozási működését leszek bátor rövid vonásokban jelezni és körvonalazni. Tisztelt választó Polgártársak! Ha az országgyűlés két utóbbi cyclusának törvényhozási alkotásait akarnám egyedül felsorolni, beszédemet igen rövidre szabhatnám, mert a törvényhozás mult alkotásaihoz képest számszerűleg sokkal kevesebb történt, de hozzá teszem, hogy nem csekélyebb fontosságú törvény alkottatott. Az első törvényhozási alkotás volt a regale megváltásáról szóló törvény, ami ugy az egyesek, mint az állam érdekében szükséges volt. A magántulajdonosok érdeke ugyanis azt kivánta, hogy a jog biztonsága, mely az egyesektől ntin függő körülmények által nagy fiuctuationak volt kitéve, sőt sok esetben kérdésessé vált, — végleg rendeztessék, s hogy azon vagyon, a melyet egyesek az italmérési jog hasznosításában birtak, szilárd alapra fektettessék. Az állam i észéről az italmérési jog kártalanításánál a cél az volt, hogy egy részről az állam érdekeinek megóvása mellett mód nyújtassák arra, hogy a megvál tási összeg a jövedelemből kikerüljön, másrészt, hogy az elveszett jog hasznosításáért egyenértékű és biztos kárpótlás nyujtassék. A másik fontos törvényhozási alkotás a második ülésszakban az új véderő-törvény volt. Önök előtt tisztelt Uraim ismeretesek azon zajos viták, a melyeknek ez alkalommal a törvényhozás terme, különösen a 14. és 25. § ok tárgyalása alkalmából, színhelye volt; — e viták sokszor oly magas hullámokat vertek, hogy azok által a parlamentarismus iránti bizalom és tisztelet úgy az országban, mint azon kivül megtámadtatott. Én hálás elismeréssel adózom igen tisztelt választó polgártársaimnak azért, hogy a viták ezen hevében teljes megnyugvással és bizalommal voltak személyem iránt, s a midőn ezért őszinte köszönetemet fejezem ki, kijelentem, hogy álláspontom az volt, hogy e kérdésben a nemzetnek törvényben gyökerező jogaiból semmit sem szabad feladni. A véderő-törvény 14. §-a módosíttatott, a 25. § pedig a Gajári-féle határozati javaslattal, mely az önkéntesi vizsgálatok letételénél a magyar nyelv használatát minden tantárgyra kiterjesztette, az eddiginél nagyobb előnyt biztosított. A hadsereg kérdésében, mely kérdés — mellesleg mondva — oly értelemben, mint nálunk, Európa egyik államában sem létezik, — azt tartom, hogy hadseregünk szelleme olyan, mint a milyennek lennie kell; ha egyes esetek fordulnak elő, azok nem az összeség, hanem egyeseknek szellemét jelzik, a kiknek sorai azonban évről évre gyérülnek, — azt fartőm továbbá, hogy ott, ahol Magyarország közvéleménye a nemzet, törvényen alapuló jogainak védelme mellett az itteni közérzületnek tiszteletben tartását követeli, mindenkor sikert fog felmutathatni. Mutatja ezt azon legfelsőbb intézkedés is, a mely ujabban a közös-hadsereg elnevezésére tétetett. De erős meggyőződésem, hogy sikerre csak akkor lehet kilátásunk, ha a valóban törvényen alapuló jogainkat védjük, a mint azonban e jogoknak higgadt, céltudatos, nyugodt és méltóságteljes védelme helyébe az indokolatlan és törvényben nem gyökerező követelések érvényesítésére irányzott törekvés lép, gyakorlatilag semmit sem fogunk elérni, és legfeljebb az lehet az eredmény, hogy elmérgesítjük azon, minden józan gondolkodású hazafi előtt oly nagybecsünek tartott viszonyt és jó egyetértést, a melynek a mai Magyarország nagy részben köszönheti békés fejlődésének lehetőségét, szellemi és anyagi felvirágzását. A második ülés szaknak egyik főbb eseménye a cabinetben a véderő-vita után beállott személy változás, vagy a mint több oldalról nevezik, a cabinet reconstructiója. Azon férfiak, kik a cabinethe léptek, egytől egyig úgy jellem, mint tehetségre nézve az ország kitűnőségei közé tartoznak. Midőn ezen kitűnő és fiatal erők a cabinetbe lép tek, természetes, hogy mindegyik a maga szakmájára vonatkozólag új eszméket és korszerű reformterveket is hozott magával, a melyeket az akkori miniszterelnök ur is szívesen fogadott, s a melyek valósítására az egész cabinet közreműködött. Az állam pénzügyeinek rendezésével mindinkább előtérbe lépett a törekvés a reformok létesítésére az államélet minden ágazatában s a kormány és nemzet elérkezettnek látta a nagy alkotások idejét. Tetterőre, munkatervre van szükségünk. A pártok versenye álljon a tetterőben és munkaterv megállapításában, mert meg kell teremtenünk a modern és nemzeti államot. Reformok szükségesek a közoktatás, közgazdaság, de főkép a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén. Közoktatásunk, közlekedésünk és igazságügyünk nagy előhaladást tett. De még állainéletünk ezen terén is nagy feladatok várnak megoldásra. Az igazságügy terén a lépések egész sorozata van hátra, — a polgári és büntető eljárást gyökeresen át kell alakítanunk, az Írásbeliségről át kell mennünk a szóbeliségre. A közigazgatás terén azonban legtöbb a teendő. Ez fejlődött ai alkotmányos korszak óta legkevésbbé, pedig nagyrészt csakis egy jól szervezett közigazgatással valósíthatjuk meg a modern és nemzeti államot. E lontos kérdésről lesz ínég alkal nam bővebben nyilatkozni, most csak annak constatálására szorítkozom, hogy örömemre szolgál e kérdésben azon vezérelvet magaménak tarthatni, a melynek Zalavármegye törvényhatósága is jeles feliratában már kifej jzést adott. Az 1861-iki 186

sVikévi országgyűlésre a z.-egerszegi választó kerületből, mint Deákpárti, nagy lelkesedéssel választatott meg országgyűlési képviselőül. 18G7-ben a kir. táblához tanácselnöknek, később, majd mint az úrbéri törvényeknek, viszonyoknak, a birtok ren dezési ügyeknek tüzetes ismerője, a kúriához az úrbéri tanács elnökének neveztetett ki, mely magas bírói méltóságot kiváló szakértelemmel, példás buzgósággal töltötte be saját kérelmére történt nyugdíjaztatásáig, amidőn Őfelsége legmagasabb elismerésének nyilvánítása mellett a SzentIstván rend kis keresztjével diszíttetett fel. Az a pár év, mit azóta városunkban töltött, nem volt a nyugalomnak szentelve. Idejének jó részét a közügyek re áldozta. Melegen érdeklődött a megye és városunk ügyei iránt. A megye gyűléseken tevékeny részt vett s mint a közigazgatási bizottság választott tagja, c bizottságnak munkás tagja volt. Ritka városi közgyűlés volt, melyen részt nem vett volna. Szóval, tettel buzdított, lelkesített. A pihenés óráiban örömmel foglalkozott a költészettel. Számos, főleg alkalmi verset irt, melyeket eszméinek gazdagsága, érzelmeinek mélysége jellemzett. Közülök többet — lekötelező szívességéből — lapunk hasábjain is hoztunk. Kiapadhatatlan jótékonysága köztudomású. A helybeli egyesületek mindegyike élvezte kegyes támogatását. Régi baja : az asztma utóbbi időben igen kínozta, míg május 27-én éjjel drága életét kioltotta. Halála mély részvétet keltett nemcsak városunkban, a megyében, hanem a megyén kivül is nagy szá mú barátai és tisztelői körében. Benne a közügyek lelkes harcosa, minden szép, nemes és jóért hévvel lelkesülő férfiú, a hazának fáradhatlan munkása húnyt el. Elhunytáról a következő gyászjelentés bocsáttatott ki: „Özvegy Szabó Samuné szül. Móczer Mária, ugy maga, mint a széleskörű rokonság nevében kesergő szívvel jelenti felejthetlen jó férjének Ildódi Szabó Samu nyugalmazott kir. curiai tanácselnöknek, a Szent-István rend kis keresztesének, 1*48—49-iki honvédszázadosnak, a zala-soinogymegyei ügyvédi kamara volt elnökének Zalamegye törvényhatósága bizottsági tagjának stb. 1890. május hó 27-én éjjeli 11 órakor, élte 77-ik, boldog házasságuk 51 ik évében tüdővizenyő folytán beállott gyászos elhunytát A megboldogult hűlt tetemei folyó hó 29-én d. u. 5 órakor fognak a helybeli kálvária sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Zala-Egerszeg, 1890. május 28 áa. Üdv áldott lelkének! Béke hamvaira !" Koporsóját szebbnél szebb koszorúk díszítették. Koszorút tettek a ravatal a: gyászoló özvegye (Felejthetlen jó férjemnek Marid), Horváth Boldizsár (Felejthet len barátomnak), Jenő, Gizella, Emilia, Irma (szeretetünk jeléül), Skublics .Jenő és családja (Régi jó barátjának), Gáspár (Felejthetlen nagybátyjának), zala-egerszegi kaszinó, Irén és Ernő (Hálánk jeléül), Köuigmayer (Isten veled hű barát) Temetése május 29-éu óriási részvét mellett volt. Jelen voltak a temetésen Láng Lajos államtitkár, Svastits Benó főispán, Csertán Károly alispán. Képviselve volt a megye tisztikara, a kir. törvényszék, kir. járásbiróság, kir. ügyészség, ügyvédi kamara, pénzügy igazgatóság, kir. tanfelügyelőség, takarékpénztár, a polg. és elemi iskola tantestülete, a tűzoltó csapat, a kereskedelmi és iparos ifjak egyesülete és nagy számú közönség. Ott kint, a kálvária temetőben nyugoszsza husszú, fáradhatlan munkássága után örök álmát. Legyen nyugalma csendes ! Áldás és béke lebegje körül drága porait. Azt tartom, téved az, aki a közigazgatás reformját pusztán abban találja, hogy : államosítás, vagyis i tisztviselők, kinevezése. En a súlypontot az autonómiának és igazgatásnak berendezésére, az egyes ügykörök határvonalainak szabatos megvonására fektetem. A községtől fel a központi kormányzatig, az egész közigazgatást újból kell alkotni. Mikép kell szervezni a községet, járást, a megyét és a városokat ? Az autonómiában a súlypont a járásokra, vagy a szélesebb körben mozgó megyei központra, szóval a megyékre helyeztessék ? Minő szabad mozgási kör biztosíttassák a városok számára, — és a városok autouomiája hogyan különbözzék a megyeitől ? Mikép szervezendők és alakítandók át a törvényhatóságok az állami adminístratiót ellenőrző testületté ? és miként alkotandó meg a közigazgatási bíráskodás ? íme, tisztelt Uraim, a közigazgatási reform nagy kérdései, a melyek a legkörültekintőbb és legóvatosabb megoldást követelik. A törvényhozás befejezte harmadik ülésszakát is, és folytatja működését a negyedik ülésszakbn. A harmadik ülésszak kimagasló alkotásai : a közutak és vámokról szóló törvény, a honvédségi törvény reformja, a költségvetés és az igazságügyi kormányzat terén megígért nagy reform alkotások elsejének, a két királyi tábla szétosztásának immár befejezett törvényhozási ténykedése. Azonban kétségtelen, hogy ezen utolsó ülésszak legnevezetesebb eseménye Tisza Kálmán kormáuyelnök ur visszalépése, a mely visszalépésnek indító okairól, magának a visszalépésnek önkéntességéről, a köztudomásra hozott tényekből mindenki meggyőződést szerzett. A kormányelnök ur visszalépése az után következett be, a midőn kormányra lépésekor adott azon ígéretét, hogy az államháztartás egyensúlyát helyre állítja, már beváltotta ; a midőn a politikai tényezők a korona és a nemzet többségének bizalmát teljes mértékben és jogosan birta, a midőn közte, a kormány tagjai és pártja között, az államélet terén foganatba veendő reform alkotások lényege, ideje és mikéntjére nézve ellentét fel nem merült. A visszalépés oka önök előtt, tisztelt Uraim, eléggé ismeretes, és én csak annak constatálására szorítkozom, hogy a visszalépés a nagy államférfiú kormányzási mű ködésének egész elismerésével, jelleme és kimagasló tehetségének teljes integritásával történt, s hogy éppen ezen okoknál fogva, úgy a szabadelvű párt, valamint kormánya is, ezen nagy változáson minden rázkódás, szellemi erejének, tömörülésének, benső összetartozóságának, cselekvési és kormányzási képességének minden csökkenése nélkül ment át. Fényes bizonyságul szolgál mindezekre a királyi táblák szétosztásáról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása. Az igazságügy terén létesített ezen fontos reformkérdésnél a szabadelvű párt tömör sorfalat képezett, és habár tagadni nem lehet, hogy a codifioatio fontos elvi kérdései merültek fel — úgy a reformok terén követendő sorrend, vala .int a törvény egyes dispositioi tekintetében, — s liabá 1 a székhelyek kérdésében igen sok és jogosult verseny nyert kifejezést, a szabadelvű párt, dacára annak, hogy pártkérdéssé nem tétetett, a székhelyeknél közvetlenül érdekelt képviselők kivételével, egyöntetűen szavazott. Az országgyűlésnek ezen javaslat körül folytatott tárgyalásai alkalmat szolgáltattak Szilágyi Dezső igazságügyminister urnák arra, hogy nagy szellemének egész fényével megvilágítsa azon, a gyakorlati élet által előirt eljárást, a melyet az igazságügyi reformok céltudatos egymásutánjában maga elé tűzött. A királyi táblák szétosztásával nagy horderejű reform lesz inaugurálva, a mely úgy a jogélet, valamint igazságügyünk adminisztratiójának fejlődését eredményezi. Az új kabinet, — melynek élén Szapáry Gyula gróf, a szabadelvű politikusok mindenkori előharcosa áll, s melynek minden tagja hazánk legkitűnőbbjei között, mint elsők foglalnak méltó helyet, — teljes tudatában és ismeretében van azon feladatoknak, melyek az államélet minden terén megoldásra várnak ; — és e kormány reform működésében határozottan, biztosan számithat a párt támogatására; sőt éppen a párt tömör összetartásában a kormány ösztönzést, biztatást talál arra, hogy a már pedig is tanúsított erélylyel készítse el többi reform törvényjavaslatait. A mi Zalavármegye és szeretett választókerületem helyi érdekeit illeti, ezeket, amennyiben erőm és tehetségem megengedte, igyekeztem mindenkor előmozdítani, s ezt jövőre is legszentebb kötelességemnek ismerendem. A megye székhelye, Zala-Egerszeg, e kedves város, melynek falai között oly nagy szeretettel időzöm, hála a Gondviselésnek, az utóbbi évek alatt jelentékeny haladást tett, társadalmi élete, közállapatai megszilárdultak, s a tovább fejlődésre elkerülhet,len szükséges feltételeket megszerezte. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy egy város emelkedése a legelső sorban attól függ, hogy miképp képes kifejteni társadalmi erejét, mert az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, és a culturális fejlődésnek fokát is a város társadalma szabja meg. Azon város, a melynek társadalma minden téren a békés munka, az összetartáu, egyetértés által vezettetik, fejlődni, emelkedni fog. A mai megható ünnepély a legfényesebb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy e város társadalmi köre menynyire magaslatán áll nemes hivatásának. Azonban, igen tisztelt Uraim, ne méltóztassanak az én csekély személyemnek az eddig elért eredmények közül bár mit is tulajdonítani, mert Zalavármegye kiváló inteljigentiája, a megye élén álló „kitűnő férfiak, a Főispán úr Őméltósága, az Alispán úr Őnagysága, a megyei törvényhatóság éber figyelme, buzgó tevékenysége, a város ügyeit tisztelt intéző érdemdús képviselő testületével, Polgármester úr a város szóval a igen város minden