Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

A vármegye közönségének érzelmeit kifejező s kitörő éljenek közt fogadott ezen indítványt Csertán Károly alispán határozatilag kimondván, főispán őméltósága meghatott szavakban mondott ezért köszönetet, biztosítván a közgyűlést, hogy jövőben is a megye érdekeinek előmozdítására irányuló tettei által törekszik a vármegye közönségének jóindulatát és ragaszkodását kiérdemelni. Ezután a kijelelő bizottságba tagokúi a közgyűlés Szabó Imre, Skublics Gyula- és Isóo Alajos bizottsági tagokat választotta; ugyanezen bizottságba tagokúi lő ispán őméltósága által kineveztettek, illetve ('elkérettek : dr. Gyömörey Vincze, Xnyy Károly és Eperjes*// Sándor bizottsági tagok. A kijelelő bizottság működésének tartamára a kö/.gy ü lés fél függesztetet t. A kijelelő bizottság működését befejezvén, főispán őméltósága az iilést folytatólag megnyitá s javaslatára első sorban azon tisztviselői állások töltettek be, melyekre csak egy-egy jelentkező volt. Megválasztatott egyhangúlag, a bizottsági tagok zajos él jeuzései között: alispánná Cser ián Károly, aki meleg szavakban mondott köszönetet a sziiun nem akaró éljenzés között a közgyűlésnek ; kérte a bizottsági tagokat. hogy kisérjék a tisztviselői kar működését éber figyelemmel s tanúsítsanak a jövőben is részvétet a közügyek iránt; mert csak ez esetben lehet áldásos a tisztviselői kar működése. Szavait lelkes éljenek kisérték. Hasonló éljenek között egyhangúlag megválasztanak: főjegyzővé: Gózony László, [.aljegyzővé: Botfy Lajos, 11. aljegyzővé: Gzukelter Lajos, III. aljegyzővé: VÍZI/ Géza, fŐiigyészszé: Arvay Lajos, főpénztáifiiokká : Skublics Zsil/mond, alpénztárnokká: Torna,sich, Sándor, árvaszéki elnökké: Csesznák Sándor, árvaszéki ülnökökké: Horváth Bertalan, Thassy Kristóf, Braunstein Pál, dr. Zarlca Zsigmond,, Trsztyánszky Ödön, Malits József, árvaszéki jegyzővé: Nagy La/os, árvaszéki pénztárnokká : Mayer dános. Főszolgabirákká: a tapolczai járásban: Szentmiklóssy Gyula, a keszthelyiben: Takách Imre, a sümegiben: Soos Pongrácz, a szent gróthiban : Botka Ferencz, a nagy kanizsaiban : Svastits Károly, a pacsaibau: Gaal Miklós, a zala egerszegiben: Thassy Miklós. a novaiban: Vértess 1/ Béla, a letenyeiben: Thassy Lajos, a perlakiban: Kostyál Ferencz, a csáktornyaiban: I rancsics Károly. Szolgabirákká: Hermann Vincze, Fűzik Gyula, Merkly Antal, Viosz Ferencz, Mayer István, Csesznák Ödön, Bölcs Sándor, Kovács Rezső, Székely Emil. Közfelkiáltással megválasztattak: alsó-lendvai főszolgabíróvá : Szmodits Viktor, alsó lendvai szolgabiróvá: Vass Lajos, perlaki szolgabiróvá : Sólyomy Tivadar, IV. aljegyzővé : Gaal László. A vármegye tisztviselői karának kiegészítése végett a főispáni kinevezéstől függő tisztviselői állásokat töltötte be ezután főispán őméltósága. Főispánilag kineveztettek : főszám vevőnek : Gzukelter József, alszámvevőnek : Homor János, árvaszéki 1. számvevőnek: Gsoknyay János, árvaszéki 11. számvevőnek: Rajky Miklós, árvaszéki könyvelőnek: Skublics Antal, alügyésznek: dr. Tuboly G ula, megyei főorvosnak dr. Mant/in Károly, járási orvosoknak: a tapolczai járásban: dr. Beszedits Elek, a sümegiben: dr. Lukonich Gábor, a keszthelyiben: dr. Hanny Ödön, a zalaegerszegiben: dr. Háry István, az alsó-lendvaiban: dr. Király Mór, a letenyeiben : dr. Hajós Sándor, a perlakiban: dr. Böhm Szideny, a csáktornyaiban : dr Krasovecz Ignácz. Árvaszéki helyettes elnöknek a közgyűlés által megválasztatott Horváth Berta árvaszéki ülnök. A tisztújítás befejeztével Skublics Jenő bizottsági tag lelkesült beszédben üdvözölte a közgyűlés nevében az újonnan megválasztott tiszti kart, mit a közgyűlés viharos éljenzéssel fogadott. Végül főispán őméltósága a közgyűlést egyetértő működésre kérte fel, melylyel sikerülend megyénk s a közhaza jólétét előmozdíthatni s szűnni nem akaró éljen zés között h tisztújító közgyűlést bezárta. Megyei rendes közgyűlés December hó 16-án A megye törvényhatósága december havi rendes ülését Svastits Benó főispán Őméltóságának elnöklete alatt f. hó 16-án tartotta a bizottsági tagok élénk részvétele mellett. Elnöklő főispán üdvözölvén a szép számmal mngjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitottuak nyilvánította s a közigazgatási Bizottsági s a központi bizottsági tagok választása végett a szavazást elrendelte s a s/.ivazatszedő küldöttség tagjaivá a közigazgatási bizottsági tagokra Plihál Ferenc, Skublics Jenő és Orosz Pál, a központi bizottsági tagokra Bogyay Máté, Hertelendy Ferenc és Czukelter Lajost nevezte ki illetve kérte fel s a szavazás tartalmára az illést felfüggesztette. .1 közigazgatási bizottság tagjaivá megválasztattak Koller István, Skublics István, Eperjessy Sándor, dr. Gyöinörev Vince és Farkas József bizottsági tagok. Az IS74. év Ü.'i. t.-c. 17. és 20. íj ai alapján a központi választmány tagjaivá az 1890—1892. évekre megválasztanak : a tapolcai választó kerületből : báró Putheány Géza, Csigó Pál; a keszthelyiben: Bogyay Máté, Pap Sándor, a szent-gróthiban : Pály János, Forintos Kálmán, a kanizsaiban : Hertelendy Béla, dt. Benc.zik Ferenc, Garai Benő, Dervarics Ákos, Hirschl Ede, Eperjessy Sándor, Plihál Ferenc, a letenyeiben : Málics János, Csesznák János, Schmidt Emi!, a baksaiban: Thassy Miklós, Farkas Sándor, Baboss Annin, Osutor Imre, dr. Berger Ignác, a lendvaiban : Lenek "Ödön, Hajós Mihály, a csáktornyaiban: Szabó Imre, Molnár Elek; a zala-egerxzegiben: Isóo Alajos, Skublics Imre, Bálator: József, Hanty Károly, Szigethy Antal, Botfy Lajos, Kőnigmayer János, Handter István, Csertán László, Skublics István, dr. Czinder István. Az 1886. évi 21. t.-c. 43. 96. § ai alapján az állandó biráló választmány tagjaivá az 1890—1892. évekre megválasztanak: Skublics István, Háczky Kálmán, dr. Graner Mihály, Isóo Alajos és Balaton József. Az 1886. évi 21.' t. c. 48. és 96. szakaszai alapján az állandó választmány tagjaivá megválasztanak : a tapolczai járásból: Csigó Pál, Hertelendy Ferencz, Marton Gáspár, b. Putheány í Géza, Skublics Gyula; a sümegiből: Bareza László, Bogyay János, Eitner Sándor, Forintos Kálmán, Gyömörey Gáspár, dr. Gyömörey Vincze, Holub János, Szűcs István, Takách Alajos; szent-gróthiban: Harkányi Károly, gr. Battyány Ernő, Botfy Péter, Pály János, Koller Ignácz, Rezsőffy György; a keszthelyiben: dr. Dunszt Ferencz, Pap Sándor, Lénárd Ernő, Csesznák László, Kránicz Kálmán, Koller Ferenez, id. Reichl Venczel, Trsztyánczky Lajos; a kanizsaiban: Dervarics Akos, Etl István, Gadó Mátyás, Inkey László, Pap Károly,jjPálfy Elek, Talabér Zsigmond, Vizlendvay József; Kanizsa városában: Eperjessy Sándor, Ebenspanger Leo, Hertelendy Béla, Plihál Ferencz, dr. Tuboly Gyula, Vágner Károly, Varga Lajos ; a pacsai járásban : Baan Kálmán, Botka János, Illés István, Kollár János, Koller István, Lóskay Jeromos, Nunkovics Vilmos, Tolnay Károly ; a, zala-egerszegiben: Csertán László, Csutor János, Farkas József, Kőnigmayer János, Nagy Károly, Nagy István, Orosz Pál, Szily Dezső, id. Thassy Lajos ; Zala-Egerszeg városban: Árvay Lajos, Balaton József, dr. Cziuder István, Fischer László, Handler István, Hajik István, Háczky Kálmán, Isoó Alajos, dr. Mángin Károly, Skublics Jenő, Szabó Samu, Szigethy Antal ; a novai járásban: Czigány Bertalan, Deák Mihály, Dervarics János. Lenek Móric; az alsó lendvaiban-. Baka Boldizsár, dr. Berger Ignácz, Gálos Pál, Hajós Mihály, Isóo Ferencz, Karabély os Klek, Nagy Károly, Sóos Kálmán, VlasitsNándor; a letenyeiben : Folly Bernát, Málics János, Schmidt Emil, Tamás Ferenez; a perlakiban.: Banelly József, Hajdinvák Gergely, Hirscliler Miksa, Molnár István, Szabó Imre; a csáktornyaiban: Molnár Elek, Prusatz Alajos, Tóth István, Vrana Frigyes, Ziegler Kálmán. Az 18*6. évi 21. t.-c. 25. §-a alapján az igazoló választmány elnökévé Szigethy Antal, tagjaivá Nagy Károly, dr. Czinder István, Boschán Gyula főispán őméltósága által felkérettek, a közgyűlés által pedig tagokúi beválasztattak Csutor János, Handler István, Szabó Samu, Botfy Lajos, Fischer László. A vármegyei tisztisegéd, kezelő és szolga személyzet nyugdíjintézetének választmányába az alapszabályok 7. ^ a értelmében tagokúi beválasstaltak: Nagy Károly, Skublics Jenő, Plihál Ferenc, Szabó Samu, Kőnigmayer János. A községi jegyzői nyugdíj intézet választmányába az alapszabályok 6. § a értelmében beválasztaltak : Balaton József, dr. Czinder István, Hajik István, Háczky Kálmán, Nagy Károly, Plihál Ferenc, Skublics Jenő, Skublics István és Szabó Samu. i Az 1S76. évi 14. t.-c. 168. §-a értelmében a közegészségügyi bizottságba, beválasztattakbáró Putheány Géza, Botfy Péter, Eitner Sándor, Pály János, Lénárd Ernő, Bogyay Máté, Illés István, Baan Kálmán, Koller István, Dervarics Imre, Szigothy Antal, Isoo Alajos, Balaton József, Baka Boldizsár, Dany József, dr. Berger Ignác, Dervarics János, Hajós Mihály, Schmidt Emil, Molnár Elek, Bánelly Sándor, Szabó Imre. Az 1879. évi 37. t. c. alapján az 1890. évre szükséges megyei katonabeszálásolási pótadó a házadóra 2- n," ,,-ban s a többi egyenes adóra 2"/

0-ban állapítta tott meg. A müncheni Localbahn Actiengesellschaft cégnek, mint a Csáktornya- zala-egerszeg-ukki helyiérdekű vasút engedélyesének, továbbá Szent-Gróth nagy község és vidékének folyamodványára -a tervbe vett fürje szentgrótlii vasútvonalnak 18.U0Ü forinttal való segélyezését a közgyűlés elhatározta. A megyei számvevőség előterjesztésére az IS90-ik évi, betegápolást költségek fedezésére és az 18SI. évi szeptemberi közgyűlési végzéssel létesíteni elhatározott kórházi alap gyarapítására minden egyenes adó tórintra 1 1 2 krajcár pótadó kivetése elhatároztatott. Előterjesztetett és tudomásúl vétetett a megyei igazoló választmány jelentése a választott megyei bizottsági tagok igazolásáról. Ezzel kapcsolatban a még hiányzó helyek betöltésére választási napul december hó 28-ika tűzetett ki. Tudomásúl vétetett a belügyminisztérium leirata a f. évi októberi közgyűlésnek a balaton-füredi járás felállítása tárgyában tett újabb felterjesztésére. A leirat szerint ugyanis a belügyminiszter a közgyűlés azon határozatát, hogy a balaton füredi járás felállításának költ jégéit megyei pótadó utján fedezi, nem hagyta jóvá. Az államutakra az 1890—189:"). években szükséges kavics szállítás tárgyában Graner L. fia válalkozóval kötött szerződést a közgyűlést jóváhagyta. Zala-Egerszeg város polgármesterének kérelmére a közgyűlés a kereskedelemügyi minisztériumhoz pártoló felterjesztést tesz az iránt, hogy a Csáktornya-Zalaegerszeg ukki helyiérdekű vasút üzletvezetősége és osztálymérnöksége Z ila-Egerszegen helyeztessék el és hogy Zala Szent-Iván és Zala Egerszeg között vasúti helyi összeköttetés létesíttessék. A megyei árvaszéki elnök előterjesztésére az előterjesztésben foglalt indokok alapján a közgyűlés a belügyminisztériumhoz felirat intézését határozta el a tekintetben, hogy az árvaszéknél alkalmazott leszámoló alkalmazásának ideje meghosszabbíttassák. rongydarab, melyet nyaka köré csavart, nem sok meleget adhatott; meztelen lábai irtózatos nagy, rongyos cipőkbe voltak bujtatva. Metsző hideg volt az éjszaka, kendője alá dugó t I kezeit elővette s lehelletével akarta fölmelegíteni. — Mennyire fázom ! — rebegé és egy köny gördült ki széniéből s oda fagyott sovány, szederjes arcára, — hova megyek Istenein!— suttogá megállva és körül tekintett. Kint volt már a város végén, a honnan látta a temető sírköveit fehérleni, mi vonzotta önkény telén oda ? Talán az édes anya elhagyott szegényes sírja. — Milyen hideg van, — folytatá egész testében reszketve, sohsem fáztam még ennyire, mint ma. Oh Istenein, hát meghagysz engem fagyni? Talán még sem akarta az Isten ezt, inert lassan elkezdett szállinkózni a hó, nagy, fehér pelyhekben, de a leányt ez nem vigasztalta meg. — Még a hó is esik és nekem nincs hová mennem, mondá — miért ís teremt az Isten ilyen nyomorult lényeket, mint én vagyok! Mennyit kell nekem szenvednem ! Oh milyen boldog az, a kinek van mit ennie, van meleg szobája, akik édesen alusznak puha vánkosok közt Mit tegyek Istenem! vissza menjek újra és kopogjak megint ajtóról-ajtóra? Hiszen elűznek, elkergetnek; tudom, ki fogadna be egy ilyen nyomorult, rongyos teremtést, mint én vagyok? De úgv fázom! . . megpróbálom, talán valami szegény ember megengedi, hogy meghúzzam magam nála, talán egy harapást enni is ád, hiszen ma karácsony estéje van Mindenkinek hozott a kis Jézus valamit, csak épen rólam te ledkezett meg A gyermek tétova állt az utcasarkon, majd vissza fordult a város felé, de hirtelen megállt. — Nem! — mondá összeszorított ajakkal — nem könyörgöm többé senkinek, ráfekszeni anyám sírjára, hadd fagyjak ott meg! Es összébb vonva keblén a kendőt, sietett, futott a temető irányában; oda szabad neki is belépni, onnan nem űzheti ki seuki. Nem félt a temető néma csendjétől, átugrálta az útjában fekvő sírhantokat s leborult anyja sírjára. - - Eljöttem hozzád anyáin ! — zokogá kínosan, oh mert nincs hova mennem ! . . . . S magához ölelte a kis festetlen, keresztet, mintha édes anyja ieít volna és sokáig kínosan zokogott; mezítelen térdei a hóba süppedtek, mit bánta ő azt, talán nem is érezte hidegét. -— Milyen jó már neked anyáin ! — rebegé összekulcsolt kezeit ölébe eresztve, — te már nem fázol, nem éhezel ! . . . . De én, én! Nem nézesz le néha a menyből, nem esik mega szived rajtam? Miért is hagytál itt? .... A gyermek megborzadt, pedig oly csendes, néma volt a temető, csak az Ő halk, didergő panasza vegyült a szállinkozó hópehely közé. Olyan elhagyott, olyan nyomorult vagyok anyám, oh azt szavakkal elsein mondhatom neked ! Nem gondol, nem törődik velem senki ! Még a Bodri kutyánk is elhagyott, az is keresett magának más gazdát, hisz én nem adhattam neki enni. Mikor koporsódat kivitték abból a kis szobából, azóta nyomor az én életein. A szomszéd asszony egy kis batyut adott a kezembe és egy nagy karé kenyeret és azt mondotta: hogy most menjek Isten Iliiével, valaki majd csak megkönyörül rajtam. Es én menteni. Éjjelre meghúztam magam egy kazal aljába és addig sirdogáltain, míg elnyomott az álom. Oh azóta igen sok éjjel telt el így s nem is éreztem oly nagyon a nyomort; nyár volt, nem volt hideg s néhány gyümölcs mindig feküdt a földön. De mikor jött a tél; a lombtalan fák nem adtak enyhet, a föld hideg volt és kemény, az eső vert, bőrig áztam s nem lehetett több'' gyümölcsöt találni! .... Miért is ádáz Isten telet? Talán hogy a szegény ember még jobban szenvedjen? Sokat éheztem ez után, hiszen kérni olyan nehéz és ha még adnának! Tíz helyről el kergettek, míg vaiahol adtak és azt sem részvéttel, nyájasan, hanem durván, szitkozódva. Miért nem mégysz szolgálni? mondták egy helyen, ekkora leány már bír dolgozni. Hazudsz! mondták mások, mikor keservesen panaszkodtam — anyád maga tanít a koldulásra! Már megint itt vagy? — támadtak rám azok, akik már egyszer adtak valamit, sokan meg csak becsapták előttem az ajtót. Menjek szolgálni! —- gondolám — de ki fogad be engem? Hiszen ha ajánlkoztam, kinevettek érte. Lásd anyáin ma is karácsony estéjén, mikor az egész világ örül, boldog, nekem ide kellett menekülnöm hozzád, mert nincs hova mennem". Éhezem, fázva bolyongtam az utcákan, de egy kapu sem nyílt meg előttem, senki egy darab kenyeret nem nyújtott. Benyitottam egyházhoz: ma böjt van, ma nein kell enni ! kiáltottak rám durván és én félve húzódtam vissza, hiszen igazuk vau, ma böjtölni kell. Hiszen emlékszem, tavalj mi is böjtöltünk, hanem este aztái annál jobban ettünk; milyen jó volt az az édes mákos tészta, a méz és dió és mikor megjött a kis .lézus, nekem is hozott bábot, cukorsüteményt, de ma nem hozott semmit ... A gyermek összekulcsolt kezei megmerevedtek egészen, a hó befödte könnyű fehér palásttal, erőtlenül hanyatlott feje a havas sírdombra. — Milyen álmos vagyok! — tördelé halkan — és nem fázom már oly nagyon ; mintha a te kebled melegítene újra anyám, a te szerető karod tart tán átölelve? Eljöttein hozzád meghalni anyám, nem bírom tovább viselni az életet. Uh altass el szépen és ne enged, hogy újra fölébresztenek ! Milyen szép is lehet az a meny, milyen boldog ott az ember! Ott nem kell fázni, éhezni, kemény földön aludni, ott leszesz te is jó anyáin s megölelsz, megcsókolsz. A hó hullott halkan, csendesen, nem zavarta már a didergő gyermek kínos panasza, aludt az már és nem szenvedett. . . . Néhány sirhanttal odább egy nő imádkozott egy márvány emlék előtt; meleg prémes bundába volt öltözve, összekulcsolt kezei a karmantyúban nyugodtak. Milyen i ellentéte volt a szegény rongyos gyermeknek, csak egy j vonás volt bennük közös, — a fájdalom.