Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-09-15 / 37. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. szeptember 15. 37. szám. Előfizetési di '< : Egészévre 4 t't., Félévre 2 t't.. Negyedévre 1 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 Ur., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyi 11 tér petitsoni 12 kr. ZALÁMÉ II ii 1, M ii ' i i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. J»érmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiililiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasár-nap. EVIeghivó. Xalaniegye gazdasági egyesülete 1889. évi szeptember ho 30 án Zala-Egerszegen saját háza térmében delelott 9 orakor — igazgató valasztmanyi, — 10 órakor pedig rendes közgyűlést ur ezennel tisztelettel a t.. tagtars tart, melyre nieghivatik. A közgyűlés főbb targyai: 1. Miniszteri leirat a Tapolcán létesítendő vincellér képezdére vonatkozólag. 2 Miniszteri leirat a Balaton-melléken tervezett selyem termelés érdemében. 'ó. A balatoni halászat különleges szabályozása tárgyában kiküldött bizottság működéséről elnöki jelentés. 4. Titkári jelentés a műtrágyák beszerzéséről s kiosztásáról. 5. Folyó ügyek s indítványok. Zala-Egerszegen. 1889. szeptember 13-án. Háczky Kálmán sk., ügyvezető elnök. Mozgalom fogyimiásinmért. Városunk polgárságának körében mozgalom indult meg főgynmásium létesítése érdemében. Kétszázat meghaladó aláírással kérvényt adtak be a képviselő testülethez, melyben az ott felhozott indokok alapján kérik a képviselőtestületet, hogy ezen, városunk kulturális érdekeit oly közvetlenül érdeklő ügyben lépjen a cselekvés terére! Városunkra nézve kétségkívül kiváló fontosságú ezen ügy. A kitűzött cél elérése esetén városunk lakosai közül ugyanis nemcsak azok igényei elégíttetnének ki, akik gyermekeiket értelmes iparosokká vagy kereskedőkké óhajtják kiképezni s kik e célúkat a már létező polgári | és középkereskedelmi iskolával teljesen elérik, i hanem célt érnének azok is, kik gyermekeiket tudományos pályára szánják s így módjukban állana azokat itthon, a sziilői tűzhelynél taníttatni. Nem ismerjük a módot, mint vélik a kezdeményezők a város javára e nagy célt elérni. Részünkről azonban bizonyára a közvéleményt tolmácsoljuk, midőn hangsúlyozzuk, hogy a város e célra hozza meg a viszonyaihoz mérten felajánlható áldozatot, azonban kénytelenek vagyunk egyúttal azt is kijelenteni, hogy ép napjainkban városunk anyagi ereje oly sok irányban van igénybe véve, hogy nagy áldozatok elviselésére bármily kecsegtető remények fejében is városunkat képtelennek tartjuk. Addig is, mig ez ügyet illetőleg alapos informátiót szerezhetünk, itt közöljük a képviselőtestülethez benyújtott kérvényt: Tekintetes Képviselőtestület! Városunk lakosságának hagyományként öröklött leghőbb óhajtása, ami buzgó törekvése tárgyát képezte a közelmúltban is: Zala-Egerszegen gymnasuim létesítése. E törekvése a jeleuben annál jogosultabb, mert a cultur alkotások végett hozott anyagi áldozatokkal a haladás azon pontjára jutott, hogy a további sikeres fejlődés, az anyagi és szellemi emelkedés tekintetében s ezek elősegélyezése végett a gymnasium nélkülözhetlen intézményévé vállott. Zala-Egerszeg rend. tan. várossá alakulván át, a városok sorába lépett, mely minőségénél fogva az önkormányzat tágabb hatálykörében mozoghatván, intézkedései már is oly helyzetet eredményeztek, mely a gymnasium szükségességét határozottan indokolja. Városunk ugyanis, melynek jelenleg is 7300 lakósa van, utcáinak rendezésével, csatornázásával, a naponként tapasztalható épí kezesekkel észrevehetőleg csinosodváu, lakossága is úgy az iparos- és kereskedő, valamint a szellem foglalkozású osztálybeliek letelepedésével naponként szaporodik, holott már a kir. törvényszék, kir. járásbíróság, kir. pósta és adóhivatal és megye hatóság tisztviselőivel ezen számot folyton emeli, de elég áldó zattal megnyervén a kir. pénzügyigazgatóságot, ennek I már a jelenben meglevő, az ügyforgalom emelkedésével I pedig még szaporítandó hivatal személyzete az értelmi' séghez tartozó lakósság számát nagyban gyarapította; I a közigazgatásnak a közel jövőben bekövetkező államo- I sításával pedig a megye hatóság — az állami közigazgatás természeténél fogva — nagy számú hivatal személyzettel fogván elláttatni, városunknak, mint a megye és ezen hivatalok székhelyének az értelmiséghez tartozó lakóssága, mely osztály leginkább szokta gyermekeit a tudományos pályára neveltetni, oly számos leeiid, hogy már maga e város és közel vidéke elégséges létszámot biztosít egy gyinnasiuninak. Ehhez jön, hogy városunk áldozatra készséges hozzájárulásával létesítendő ukk—szent iván —zala-egerszeg—csáktornyai vasúttal megyénknek nemcsak Sümeg, Kendek, Tapoleza vidéke, hanem Muraköz és A.-Leudva, liellatincz vidéke is városunkkal közvetlen s egyenes vasúti összeköttetésbe jővén, forgalmi központot képez s míg most a nevezett vidékek Veszprém, Szombathely, Nagy-Kanizsa városokba, hol t. i. gymnasiumok léteznek, távol esvén, csak hosszabb, tehát költséges s időveszteséggel járó közúti tengelyi utazás utján juthatnak, minélfogva különösen a kevesbbé vagyonos szülők e költségek miatt is tartózkodnak gyermekeiket gymnasiumba küldeni. Városunk az említett egyenes vasúti összeköttetés által Zalamegye egész területére központ s a megye legtávolabbi vidékével is pár óra alatt elérhető levén, tekintve, hogy városunk egyszersmind megyénknek s aj összes állam kormányzati l-cözponti hivataloknak székhelye, mely hivatalokkal és székhelylyel a megye összes lakóssága hivatalos érdekű ügyeivel érintkezésben és összeköttetésben áll : a legegyszerűbb és legbiztosabb következtetés szerint a megye érdekelt polgára gyermekét legszívesebben fogná adui gymnasiumba ZalaEgerszegen, mint azon helyen, a hol saját személyes ügyeinél fogva is a tanév folyamában különben is leggyakrabban megfordul. Előre látható tehát, hogy Zala-Egerszegen felállítandó gymnasium látogatott leend, mely körülmény, úgy az is, hogy Zalamegye lakosságának e nagy kiterjedésű megye területére úgyszólván gymnasium nincs; mert van ugyan N. Kanizsán főgymnasiuin, ámde N.-Kanizsa Zalamegyének annyira forgalmán kivül s annyira a megye szélén fekszik, hogy inkább Somogy, mint Zalamegye tanügyi érdekeinek szolgá

1, mit igazol az is, hogy N.-Kanizsát és a legközelebbi szomszéd községeket leszámítva, a tanuló ifjúságnak aránylag csak csekély részét szolgáltatja Zalamegye. Már maga a körülmény eléggé indokolja ZalaEgerszegen, mint a megye központján, gymnasium felállítását; mert egy 5121 63 négyzet kilométer teriiletü, 35

(J ezer lakost számláló törvényhatóság, mely a közügyek iránt mindenkor áldozatkészséggel érdeklődik, „Zalamegye" tárcája. A varrónő. — Rajz. — Ugyan melyik férj volna képes valamit megtagadni a feleségétől, — ha ez szép? Szépen oda simul melléje, átkarolja nyakát hófehér karjával s ábrándos szőke — vagy ha jobban tetszik — barna fejecskéjét térje vállára hajtva gyöngéden, lágyan — akár csak egy szerelmi vallomást — fiilébe súgja: „Végy nekem uj ruhát!" Nincs olyan térj, a kinek a szíve meg ne lágyulna az ilyen kérésre — az első három esztendőben. Az én szegény Csibor barátom is ekképen járt. Az ő szép kis feleiégecskéje is nyakára fonta hófehér karját, oda simult szorosan hozzá s vállára hajtotta göndör fürtű fejecskéjét, sőt még egy édes csókkal is megtoldotta^!, csábító eszközöket s úgy súgta a boldog férj fülébe : „Edes Pistikám ! csináltass nekem uj ruhát!" Pista felsóhajtott — de már meg volt hódítva. - Jól van kedvesein, — mondá, — hát csak rendelj szabódnál; egygyel több vagy kevesebb a kontóm, már az nem sok különbséget tesz. Hanem a szép kis menyecske arca nem indult fel e szavakra, mint máskor, sőt komoran duzzogva húzódott vissza férjétől. Hogyan? Hát nem is örülsz neki? Jól van! Hát ne rendelj, én abba is belenyugszom. — Persze te belenyugodnál, hogy a feleséged a tavalyi ruhájában járjon, — szólt duzzogva a nőcske. — De hát Istenem mit csináljak? — Mit? —- majd megmondom én, gyere, ülj le ide mellém. És a kacér menyecske oda húzta férjét maga mellé a pamlagra. - Látod ez a szabó, a kiiiél én mindig ruhát csináltatok, borzasztó csúf i> askarákat készít. — No én nem vettem észre, legalább a számlái mindig meglehetősen előkelőek voltak. — igen, mert mindig hitelbe dolgoztattunk nála; nem végezte pontosan a dolgát, mindenféle rongyot ránk kényszerített s még drágán is megfizettette. — De hát édesem, mit tehet mást egy magyar királyi titkár, mint hogy keres egy szabót, aki a hónap végéig hitelez, miután nem lehet kiszámítani, hogy a ruha mindig a hónap végén szakadjon ki. Párisból nem hozathatok készpénzen ruhát. — Oh ! sokkal okosabb a te kis feleséged, hogy sem ilyen áldozatokat kívánna tőled. — No ennek igen örvendek. — Találtam ki egy módot, a melylyel olcsó pénzen segíthetünk a bajon. — Es ez ? — Ide fogadunk egy varrónőt! Ugy-e kitiinö eszme! . . . — Ide?! egy varrónőt? — Nos? mi van ebben különös? En nem vagyok féltékeny. Az meg megtiszteltetés rám nézve ; — de ide a mi házunkhoz egy idegent? - Már pedig meg is beszéltem vele. — - Kivel ? — A varrónővel, Izabella kisasszonynyal. — Ah igen Izabella kisasszonynyal és Izabella kisasszony kétségkívül sietett kegyesen elfogadni a meghívást. Sőt ellenkezőleg, nagy rábeszélésembe keriilt, hogy megígérte. — No ezért ugyan kár volt sokat fáradni. - De kérlek, gondold meg, hogy mennyivel csinosabb lesz a te feleséged s mennyivel olcsóbba keriil a ruha. Hát kérlek, hallgass csak ide : az egész ruhára kell 30 gomb, ha a szabónál csináltatjuk a ruhát, ő okvetlen 3 egész tucatot számít fel s így hat gombbal többet, fizetünk, tizenegy és fél méter csipke kell, ha a szabó nál . . . Szegény Pista szó nélkül bele egyezett és — ment a clubba. Midőn estefelé hazatért, szobáit teljesen felfordulva találta; minden bútordarab el volt mozdítva helyéről, a padlón a szobalány táncolt a lényező kefével s a menyecske bekötött fejjel, keztyüs kézzel porolta a divánokat és székeket. — Az Istenért mi történt itt? —- Kérdezte ijedten a férj. — Mi? hát holnap jön Izabella kisasszony, csak nem találhat mindent piszokban és rendetlenségben? Szegény Pista szó nélkül fordult ki s — ment a clubba. Reggelenként Csibor barátunk rendesen kilenc óra után szokott felkelni, mint aléle miniszteri titkár, eléének tartván tiz órakor menni a hivatalba. De íme mi történik ? Már reggel hét órakor erősen költögeti valaki. Felnyitja álmos szemeit s feleségét pillantja meg. — Uh te vagy Vilma, hát ilyen korán felkeltél, — s gyöngéden magához vonja, hogy megcsókolja. — Hagyj el! — felel a menyecske, s kirántja magát férje karjai közül, — most nem érek rá. Nem érsz rá csókolózni? — kérdi elhűlve a — eddig mindig ráértél! — Igen, de most Izabella kisasszony jön. — Ali, Izabella kisasszony? Az már más. — Ne okoskodjál, hanem kelj fel; mit szólna, ha találna? És szegény Csibor barátunknak, a ki minden áldott nap kilenc órakor kelt, fel kellett hét órakor kelnie. Csibor barátunk békén lenyelte a keserii falatot, de egy kis édes kávét is akart volna rá hörpinteni; becsöngette hát a szobalányt. — Hozd be a kávét! — Az Istenért mit gondolsz? — kiált fel ijedten a menyecske, — meg kell várnunk Izabella kisasszonyt, még ruégaprehendálna' tér ?y