Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-09-08 / 36. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. szeptember 8. 36. szám. Előfizetési di> Kgészévre 4 ft., F élévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények • .'! hasábos petitsor i gyszer 9 kr., többszöri hirde­lésnél 7 kr., Iíé yegdij | 30 kr. Ny Ültél- |M't i 1 so i-:i |L» kr. ZALAMEGY II II IfMf I I 1, K0ZIME1SS! ES ' i 1 1 i 1 1ÜBU A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Iskoláink elhelyezése. A beiratások városi iskoláinkban folyamat­ban vannak, sőt részben befejeztettek, azonban a szülők aggódva gongolnak arra, hol fogják gyermekeiket ez évben tanítani; mivel az elemi leányiskolái helyiségek a pénzügyigazgatósági hivatal számára átadattak, a fiú-iskolái épület pedig, hol a polgári leányiskola két első osztá­lya is volt, a pénzügyigazgatóság befogadására szolgáló úgynevezett pénzügyi palotává alakít­tatik át. Az átalakítás azonnali foganatosítása — úgy látszik — most már elhalaszthatlanná vált. A városi középítési bizottság ugyanis azon hitben volt, hogy a pénzügyminisztérium mél­tányolni fogja azon nagymérvű anyagi áldoza­tot, melyet a város a pénzügyi palota létesítése tekintetében hoz, más részt figvelembe fogja venni, hogv a város hatszáz növendéke a taní­tás céljainak megfelelő épülettől a rögtöni épít­kezés folytán egy évre megfosztatnék: mind­ezeknél fogva halasztást fog adni a városnak, hogy a tavaszszal kezdhessen a palota felépíté­sébe, ho£v ]Vy legalább a tanév legnagvobb részében a gyermekek számán a községi isko­lát megtarthattuk volna, vagy esetleg más, a célnak szintén megfelelő helyet kaphattunk volna. E reményben fordult a polgármester által az építkezés elhalasztása iránt a pénzügyminisz­tériumhoz, feltárva a helvzetet., súlyt fektetve egyúttal arra, hogy a pénzügyigazgatóságnak mostani ideiglenes elhelyezése ellen alapos ki­fogás nem tehető. Sajnos azonban, hogy a halasztásra az enge­délyt nem kaptuk meg s így az építkezés megkez­dése kikeriilhetlen. Ily körülmények között a városi szülők megnyugtatása végett okvetlenül és mielőbb oly intézkedés válik szükségessé, hogy legalább az elemi leányiskolái épület eredeti rendeltetésének J átadassék vagyis mielőbb iskolai célokra for­i dítható legyen. Csakis ez uton válnék lehetségessé a népes osztályok elhelyezése, míg a kevésbbé népes egy-két osztály magán házban lenne elhelyez­hető, vagy az első osztályokban váltakozó lag történnék a tanítás egyik osztályban délelőtt másikban délután, természetesen két óra helyett három, esetleg negyedfél órai tanítással, közben azonban legkevesebb félórai pihenéssel. Ha ezt ki nem vihetjük, úgy a legjobb akarat mellett sem remélhető e tanévben isko­láink elhelyezése. Ennek kivitele pedig nézetünk szerint annál kevésbbé ütköznék nehézségbe; mert — amen­nyire tudjuk — egy egész nagy ház legközelebb kiadó, mely ép akkora, hogy a leányiskolában elhelyezett pénzügyigazgatósági hivatalok befo­gadására alkalmas lenne s nincs kétségünk az iránt, hogy a pénzügyigazgatóság figyelembe véve a fénforgó fontos és nyomós okokat — semmi kifogást sem fog tenni a helyiségek ki­cserélése ellen. Megérdemli ugyanis, sőt szükségessé teszi ezt a méltányosságot ama, figyelmen kivil épen nem hagyható körülmény, hogy így sikerülend egy évre ideiglenesen gyermekeinket elhelyezni s azok tanítását biztosítani. Azt is tudjuk, hogy a polgármester részé­ről ez érdemben a tárgyalások már megkezdőd­tek és valószínű, hogy azok kielégítő sikerre is fognak vezetni. Jelen felszólalásunk célja volt csupán reá mutatni a létező bajra; megjelelni a módot, melylyel ideiglenesen a bajon segíthetnénk s hogy az érdekelt felek belátva az ügy fontossá gát, annak gyors és sikeres megoldása elé aka­dályt gördíteni nem csak hogy nem fognak, | hanem ellenkezőleg kölcsönös jóakarattal azt I mielőbb bejezéséhez juttatják s így a sziilők aggodalmát teljesen eloszlatják. „Zalamegye" tárcája. Ipai'lovagi furfangok. A „7. a la megye" eredeti tárcája Ki ne ismerné a társadalom e veszélyes kasztját? Ott vannak ők mindenütt, ahol az emberi hiszé kenységet, járatlanságot a saját hasznukra kiaknázhatják, tehát hazájuk a lüld kereksége. Számukra mindenütt kínálkozik működési tér. Elegáns föllépésük, fesztelen, zavartalan maga­tartásuk, bőkezűségük legtöbb esetben még a világban jártas egyéneket is megejti. Csak három ilyen iparlovagról akarok megemlé­kezni De e három dicső lovagnak ténye is eléggé megmutatja: mily zseniális furfanggal szerzik ők a pénzt. Az egyik Bécset választotta működési térül. Bement ott egy öreg ékszerészhez s nagyúri fesztelenséggel, elegáns hanyagsággal dőlt egy karos­szék be. Az öreg ékszerész mélyen hajlongva kérdezte, hogy mit parancsol? — Csak csekélység az egész, — szólt nagyúri kirsiuy léssel. - Egy udvari tanácsos barátom lett velem némi szivességet; viszonzás tejében meg szeret­ném lepni egy kis ajándékkal. Szenvedélyes tubákos ; lilán legjobb lesz egy burnót-szelence. Az ékszerész rögtön oda tett egy nagy Uvegfödelü dobozt az idegen elé, hogy válaszszon. Mindegyiknek megmondta árát is. Az idegen egykedvűen nézett végig a szelencé­ken s rámutatott a sok közöl egyre, hogy azt lógja megtartani. A kiválasztott szelence 2(1') forintos volt ; .11 a II \ hói, drágakővel di"zitve. Egy szóval sem alkudott, hanem kifizette a '200 frtot s a becsomagolt szelencét zsebre téve, kegyes leereszkedéssel mondott istenhozzádot az öreg ékszerész­nek, ki mélyen bókolva követte az ajtóig, azt hivén, hogy valami nagyon magasrangú úr lehet. Udvari ta­nácsos barátja van s alku nélkül lizetett. Az üreg mosolygó képpel tette el a két darab újdonatúj százas bankót; örült a jó gsaftnek. Másnap ugyanazon időtájban ismét belépett bolt jába az előző napi elegáns vásárló s igy szólt : — Mutassa csak kérem azokat a burnót szelen­céket még egyszer. A tegnap vásároltat nem tartom elég értékesnek. Azt hiszem: inkább a 400 Irtosokból választok egyet. Igen igen ! Mutassa csak kérem! Az öreg nagy szolgálatkészséggel vette elő a dobozt s az elegáns úr elé tette. Az kiválasztott egy 400 forintos szelencét, mit az ékszerész azonnal becsomagolt s átnyújtotta azt a vevő­nek, ki azonnal zsebre tette a az előző napon vásárolt szelencét az ékszerész felé nyújtva igy szólt: — Tegnap már fizettem, ugy-e bár 200 forintot? Ez a most visszaadott szelence értéke ismét 200 forint, ugy-e bár? Tehát tisztában vagyunk. Az öreg mélyen bókolva vette át a kicserélt ékszert és alázatosan köszönt a gyorsan távozó úr után. Csak akkor kezdett a jóhiszemű öreg gondol­kozni, mikor a kicserélt ékszert a dobozba viszszatette, hogy iszen az az úr ő tőle tula jdonképen csak 200 forintért vette meg a 400 forintos burnót-szelencét. Csakhogy már késő volt. Az iparlovagnak sike­rült a fogás. Egv másik eset Pécsett történt. Az ottani nagyobb vendéglők egyikébe egy gyü­' nyürü négyes fogat járt be. A zárt hintóból magastci'metű, tekintélyes kinézésű j úr szállott ki. A hajlongó vendéglői szolgáknak és M I Kovács Kálmán 1830-1889. BS\ \ teség terén Városunk s vele megyénket ismét egy súlyos vesz érte Kovács Kálmánnak, az igazság szolgáltatás országos hirű férfiúnak, f. hó 1-én kinos- szenve­dés után bekövetkezett gyászos elhunytával. A boldogult a közügyek tevékeny harcosa, hiva­tásának egész odaadással élő férfiú s a közhasznú intéz­mények buzgó és lelkes támogatója volt. Kiváló érdekkel viseltetett mindenkor városunk ügyei iránt s ürült nemesen érző szíve, ha városunk érdekében bármikor és bármi tekintetben küzreműküd­hetett. S midőn hosszas, becsülettel és odaadó buzgalom­mal beiültött hivatalos működése uián nyugalomba vonult: örömmel jött körünkbe s kedvesen tültütte itt napjait széleskörű rokonsága, jó barátai és tisztelői körében. Fájdalom, a nyugalmi napokat nem sokáig élvez­hette ! Kégi szívbaja a legutóbbi időben oly nagy mér­tekben tört ki, hogy az egyébként életerős férfiút néhány napi kínos szenvedés után — dacára a leggondosabb és legodaadóbb ápolásnak - letürte az élet fájáról. Kovács Kálmán, az igazságügyi szak ezen kiváló hivatalnoka, 1830. december 11-én Alsó-Lendván szüle­tett. Jogi tanulmányai befejeztével Zalamegye tisztelet­beli aljegyzőjeként megyei szolgálatba lépett, honnan az igazságügyi pályára fordult. Az alkotmány visszaállítása előtti időben mint segédbiró és szolgabíró működvén, 18(j2-ben a legfőbb itélő s a semmitőszéknél, mint he­lyettes segédtanácsjegyző szerepelt, azután a budapesti kir. itélő táblánál fogalmazó, majd tanácsjegyző lett, s mindkét minőségben a kir. személytlük oldala mellett elnöki titkárként szerepelt. 1862-ben a budapesti kir. Ítélőtáblánál és a kir. curiáoál segédelőadó volt s ez állásából a kir. minisztérium újra felállításakor az igaz­ságügy minisztériumba, mint titkár lépett be. Külünüs tehetségének küszünhette, hogy ugyanott rövid időküz­ben osztálytanácsossá (1808.) és miniszteri tanácsossá (1809.) léptettetett elő. Fontos belső ügyek vezetésével, tübbek közt a hazai bíróságok gazdasági ügyeivel is megbízatván, feladatának erélylyel, önállósággal felelt meg; az államtitkári állás betöltetlen levén, mint rang­idős miniszteri tanácsos, ő látta el az államtitkári teen­dőket; a minisztert is gyakran helyettesítette ugy a ház bizottságaiban, mint az országgyűlésen, midőn Pauler hosszú időn át ágyhoz volt kötve, ; s ugyanekkor az igazságügyminiszterium tényleges vezetése is az ő vállaira pincéreknek egymás után osztotta a parancsot. Szobát nyittatott magának. Mihelyt az átöltözéssel készen volt, azonnal magá. hoz hívta a szoba-pincért s kérte, hogy menjen a postára s tudja meg: vájjon nem érkezett-e N. N. földbirtokos nevére pénz küldemény ? A pincér jó borravaló reményében sietett a pos­tára, honnan rövid idő alatt azzal a hirrel jött vissza, hogy a „nagyságos úr" címére semmiféle levél, vagy pénzküldemény nem érkezett. Az úr erre kissé mérgelődött s magához hivatá a vendéglőst. — Nézze csak, kedves barátom — szólt a mélyeu hajlongó vendéglőshöz — nekem a postán kellett volna kapnom 4000 forintot. A szobapincér éppen most jütt a póstáról s azt mondja, nem érkezeit meg. Nekem pe­dig még ma fizetési terminusom van. Igaz, hogy holuap is ráérnék, de e tekintetben roppant kényes ember va­gyok. Nem szeretek egy órát setn késni. Nem tehetné ineg, ,kedves barátom, liogy 3 ezer forintot adna holna­pig. Érthetetlen dolog előttem, hogy mért nem érkezett az általam utalványozott pénz? Holnap azonban okvet­lenül itt kell lennie. Addig tán önnek módjában lesz 3 ezer forintot előlegezni. Legnagyobb készséggel, nagyságos úr! — szólt a szobapincér által is informált vendéglős. — Pár nap múlva borokért megyék s így rendelkezésem alatt áll pár ezer forint. Parancsolja nagyságod, azonnal? Ha lesz szives! Akkor azonban pénzes levél borítékot is hozzon kérem; mert a pénzt rögtön a póstára adom. A szolgálatkész vendéglős tiz, perc alatt már ott volt a három ezer frttal. A vendég a három ezer forintot levélbe csomagolta; lepecsételte és belső zsebébe tette, hogy majd személye­sen vigye postára. Egyszere csak mélyen gondolataiba merültuek látszott s ma<ra elé merengett'. Mai szamunkhoz negyed iv melleklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom