Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-08-04 / 31. szám

A legelöbér kérdéséhez. Köztudomású olvasó közönségünk előtt, hogy a város képviselőtestülete — a város jövedelmének tokozása céljából — nagy szótöbbséggel a legelőbér behozatalát elhatározta, mely határozat a kisebbség részéről a megyei törvényhatósági bizottsághoz felebbeztetvén, az ügy békés uton való elintézése kiséreltetett meg, mi nem sikerülvén, a törvényhatósági közgyűlés a régi állapot tentartását mondotta ki. Ezen közgyűlési határozat ellen a városi tanács élt fellebbezéssel a mimsz teriumhoz, azonban itt a törvényhatósági közgyűlés határozata lett jóváhagyva. Síivel nézetünk szerint ezen ügy, ha más alakban is, de még elő fog fordulni, a legelő ügy kérdésének tisztába hozatalához vélünk részben járulni, ha közzéteszsziik a legeltetés és fáézás elkülönítése érdemében a szombathelyi püspökség és a város között 1856. évben kötött szerződést. Örök szerződé*, mely a zala-egerszegi urodalom és Zala-Egerszeg mezőváros közönsége közt az irt mezőváros határábani legeltetés és fáézás elkülönzésére nézve következő feltételek alatt köttetett: 1. A városi közönség felperessége alatt a fentebb érintett javadalmak használatának bírói elintézése végett folytatott s az uriszéken, ugy a megyei törvényszéken is már Ítélettel ellátott per ezen egyezség által teljesen megszüntettetik s annak minden pontjai meghaladottaknak tekintendők. 2. Az urodalom nem figyelve a perben felállított s a per további folytatása esetében még főbb birósági határozat alá tartozandó elvekre és kulcsra, a városi közönség törvényes legelő illetősége fejében átengedi : a) Az alsó erdőt 551 hold 110 Q ö'> SzabadCsácsot az országútig 148

4 s hold 28 ' 1 öl, c) liba gyepet 23'/

8 hold 67 [J öl, d) szántó földek közt széjjel szórt apró tiszta legelő darabokat 10% hold 122 • öl, e) lakatos kápolnai sürüt 6 s hold 20 j öl, f) raktár melletti gyepet 2

5/

8 hold, g) városi téglavetői gyepet 6'/

s hold 24 • ül, h) a felső erdőből 1200 j öllel 264 hold — összesen 1006 hold 83 öl. A felső erdőből átengedendő részre nézve megjegyeztetik, miszerint ez az uradalmi nekeresdi majorbeli használat célszerűségének és szükségletének figyelembe vételével akkép fog kihasíttatni, hogy a pózvai országúttal az egervári útra vonandó vonal az egyik, a pózvai országút és határszél a másik, az egervári országút a harmadik megyét képezendi, végre a 264—120 |_ öles holdnyi területnek negyedik oldal vonalát maga a terjedelem lógja meghatározni s e szerint csak a három első vonal változhatatlan. 3. Az ekkép kiadott legelő és erdő részben a lelkésznek és tanítónak illetősége is benn foglaltatik, a lelkésznek püspöki látogatás szerint járó 12 szekér fát azonban az egyezség foganatosítása után is az uradalom, mint védnök lógja kiszolgáltatni, — a fának megvágására és hordására kötelezettek azzal azontúl is tartozandváu. — A lelkésznek birtokaránylagos illetőségein felül ugyan a püspöki látogatás szerint járó 10 drb sertvés makkoltatás az urodalom részéről mindenkorra megszüntettetik, hárem azt a városi közönség saját erdejében magára vállalja, megjegyezvén, hogy valamint eddig az uradalomtól, úgy jövőre a várostól is csak akkor igényelheti a lelkész a püspöki látogatás szerinti makkoltatást, a midőn a niakkterméshez képest a városi közönség maga részéről liizó makkoltatást rendelend. 4. Hogy az elkiilönözés tökéletes legyen s jövőre minden közösség és abból eredhető minden kellemetlenségek megsziintettessenek, tekintve azt is, hogy az alsó erdőhöz szükséges csapást, valamint a helybeli plébános I nak a püspöki látogatás szerint járó 10 drb sertvés I makkoltatást is a városi közönség fogja kiadni, a községi fáézat fejében a legeitetőül által engedett teriileteken találtató mindennemű fák és azok gyümölcsei is reménységét . . . Olyan jól eltudta rejteni a pénzét is, mint terveit, vágyódását . . . Senki sem láthatta, senki sein sejthette. Este érkezett meg — mielőtt a vásár beállott I volna. — Puhatolózott: hogy lesz, mint lesz? Betért a „Nagy korcsmába", a hol a kupecek szoktak összejönni. — Ott volt már egynéhány : Szabadkáról, Debrecenből, Maros-Vásárhelyről. — Meg húzódott egy szegletbe, leste a beszédet . . . Hogy tartják, mit Ígérnek az ökör párjáért? Hogy jár Bécsben? Milyen a kínálat? Van-e sok „alföldi"? Azok beszéd-közben hullattak el egy-egy szót . . . ő már tisztában volt, hogy mennyit vegyen s hova küldje. — Két ezeret nyer, az már bizonyos. Azok mulatásra fordították a dolgot . . . bort a javából . . . elővették a kártyát. — Girgucz csak nézett, szaglálózott . . . A vásárhelyi adta a bankot; csak úgy hajigálóztak a tizesekkel, százasokkal; — a debreczeni már elhúzott egy pár ökörre valót ... A vásárhelyi adta. — Girgucz mereven nézte a pénzt ... a fejéhez kapott, szempillája kitágult . . . Közelebb húzódott az asztalhoz; azok megkínálták egy pohár borral. Minden cseppje a fejébe szállott. — A szabadkai előtt már egy rakás bankó volt; a vásárhelyi könnyen adta; mintha csak komáznék a pénzzel is, társaival is. — Maga sem tudta, hogy s hogy nem, egyszer csak kártya volt a kezében. Ismerte a játékot, inas korában társaival játszót ták döngbe, meg fricskába. Reszkető kézzel tett meg tiz forintot, besepert százat, megtett ötvenet, kapott rá ötszázat. — Besöpörte, gyorsan besöpörte. — A vásárhelyi már kezdett boszankodni s még sem állhatta meg kacagás nélkül. — A debreceni bort töltött ismét, Girgucz kihúzta az utolsó cseppig. — Nyert és folyton nyert. — A vásárhelyi két ezeret veszitett, átadta a bankot a szabadkainak. A játék tovább folyt . . . Girgucz nyert, folyton nyert. — Már egy egész halmaz feküdt előtte . . . tízesek, százasok s három darab ezeres, — Girgucz magán kivül volt, pokoli kéjt érzett . . . homlokán a ráncok a városi közönség kizárólagos tulajdona leendenek, az urodalom tisztjei, cselédei vagy haszonbérlői részére abból sem legeitetőt, sem semminemű használatot nem igényelhetvén. 5. A fentebb elszámlált és a városi közönség legel tetőjéül által adott részeken felül a közösből maradandó erdő és legeltető az uradalomnak kizárólagos sajátja maradand. 6. Ha az olai közbirtokosság eddig bér mellett, részint pedig azok mezejének az egerszegi csorda által is lett közös használata tekintetéből az egerszegi határban elnézett legeltetés fejében valamely igényt támasztana, mind a per, mind pedig annak utján netalán bíróilag érvényesítendő igény egyedül csak a városi közönséget és annak állal engedett területet fogja terhelni. 7. Mint a 4-ik pontban már érintve van, a városi közönség alsó erdeje legeltetőjének élvezhetéséhez megkíván tató' csapás felállítása a közönséget fogja terhelni, az ehhez szükséges terület már úgyis a 2-ik pont alatti mennyiségben foglalva lévén. 8. Az urodalom fenntartja elkülönítés utánra is magány földjeinek és rétjeinek kizárólagos használatát, valamint ezeknek élvezhetéséhez szükséges csapásnak eddigi módszerinti gyakorlatát, szinte úgy a városi közönség is magány földjein, rétjein a legeltetést kizárólagosan fogja gyakorolni. 9. Főtörvényszéki helybenhagyás után a kihasítás uradalmi költségen azonnal eszközlendő, ennek hitelesítése 30 nap alatt teljesítendő, hitelesítés utáni napon pedig az elkülönzés tettleg foganatba veendő. Kelt Zala-Egerszegen, október hó 25-én 1856. Szenczy Ferencz mk., szombathelyi püspök. A zalaegerszegi közönség nevében Koppány Ferencz mk., község tanács elnöke, llőgyey János mk., mint választmányi tag és helybeii plébános, dr. Smalkovics Mihály mk., választmányi tag s cs. kir. megyei rendes főorvos, Molnár György mk., választmányi tag, Háry József mk., választmányi tag, Mayer Jakab mk., választmányi tag, Pathy János választmányi tag, Isóó Ferencz mk., választmányi tag, Bertalan József mk., választmányi tag, Preisinger József mk., város bíró, Kovács József mk., tanácsos, Tivald Ferencz mk., városi tanácsos, Szigethy Károly mk. ideiglenes jegyző. (P. H.) Bogyay mk. cs. kir. úrbéri tszéki elnök. * * * Jegyzőkönyv, mely a zalaegerszegi cs. kir. úrbéri törvényszéknek 108,857. számú végzése folytán a szombatkelyi meqyés j)üspökség és Zala-Egerszeg mezőváros közönsége között a legelő és erdő elkülönzés iránt létrejött s a soproni cs. kir. úrbéri törvényszék által jóváhagyott egyezség xiégreliajtása, illetőleg annak folytán történt mérnöki kihasítási munkálatok hitelesítése tárgyában Zala-Egerszegen 1857-ik évi május hó 27-én vétetett fel. Jelen voltak alolirottak. Aloiirott végrehajtó bizottmány a fennt körülirt legelő s erdő elkülönzésről készült mérnöki kihasítási térképet, a helyszinén tett több, jele sül a térképen veres vonalok s betűkkel jegyzett a—b, b—c, d—e, és a—f., próba mérések folytán a helyszínével tökéletesen megegyezőnek lenni tapasztalván — hitelesítette, — a megtörtént hitelesítés után mind az illető volt földes uraságnak, mind a mezőváros összes lakosságának a kötött egyezség alapján készült s ez alkalommal szintén meghitelesített földkönyvben kitett számok alatti legelő és erdő illetőséget kizárólagos birtokába bocsátotta s az eléggé képviselve volt szerződő feleket egyik vagy másik illetőségére történhető minden nemű behajtások s akármi legeltetéstől ünnepélyesen eltiltotta. A pozvai országútról a szabad csácsi rétekre a legelőn keresztül vezető s összesen 700 j | öl térségü közös útra nézve megjegyeztetik, hogy az, miután a városi közönségnek a telső erdei illetőségéhez mért 700 négyszög ölnyi térséggel pótoltatott — - mindkét szerződő fél által jövendőre is közösen fog használtatni. — elsimultak, arcvonásai kiderültek . . . szája mosolyra, nevetésre állott . . . Egyszer aztán azt gondolta, hogy elég lesz tán a nyereségből, jó lesz annyiba hagyni . . . Ot ezerese volt, tiszta nyereség. — A debreceni biztatta, a szabadkai rámordult s átadta a bankot . . . Girgucz alig tudta keverni a kártyát az izgalomtól; de csak nyert, tovább nyert. Egyszer aztán a vásárhelyi becsapott egy ezerest . .. megnyerte. — Girgucz mozgolódott; a debreceni töltött rá, Girgucz fizetett tiz ezerest . . . Benyúlt a kebelébe, elővette a féltett pénzeszacskót — a vásárhelyi félszemmel hunyorított rá s tovább nevetett ... A játék tovább folyt, hol az egyik, hol a másik vesztett. — Girgucz lassanként elővette a százasokat, az ezereseket mind . . . Szemei homályosul tak; úgy érezte, mintha a hét sárkánynyal küzdene . . . Azok fölül kerekedtek, visszakövetelték a krajcárokat, a forintokat, az ezreseket, az ő verejtékes keresményét . . . Felülkerekedtek, legyőzték . . . Egyszerre csak lehanyatlott teje az asztalra . . . Reggel, mikor fölébredt, görcsösen szorította kezében a z'icskót . . . bele nézett . . . iires volt . . . A vásártéren már javában folyt a vásár. — Soha ilyen sok szép marhát egy helyben nem látott. — A vásárhelyi és szabadkai már egy egész csordát összevásárolt. — Sunnyogva haladt el mellettök, üres tarisznyájával. Aztán kalapját szemére húzva, olyan arccal tért haza, mint a milyennel távozott. — Sem szerencséjét, sem szerencsétlenségét nem sejtette senki ; nem gúnyolta, nem nevette senki . . . Este, úgy mint máskor — ott iilt a kis padon s eresztgette a füstöt: de az álmok, a tó'utczai üzlet, az arany, az ezüst, a tisztelet örökre oda volt; . . . Az elröppent szerencse többé nem tért vissza. — O csak folytatta tovább a fárasztó harcot a pénzőrző sárkányok ellen . . . s a küzdelemtől soha sem maradt ideje az enyhülésre, a boldogságra. Ezzel a jegyzőkönyv bezáratott s felolvastatván aláíratott. Kmf. Szabó Miklós mk., mint Szenczy Ferencz szombathelyi püspök meghatalmazottja, Üuzár István mk., polgármester, dr. Smalkovics Mihály sk., képviselő birtokos s község tanácsos, Háry József mk., városiközség képviselő választmányi tag és birtokos, Koppány Ferencz mk , egerszegi birtokos, Hegyesy János mk., megyei törvényszéki tanácsos, városi kiküldött J. bíró, ()rosz Ferencz mk.. cs. kir. úrbéri törvényszéki tanácsos, Göde Lajos mk., tollvezető. A zalaegerszegi cs. kir. úrbéri törvényszék pénztárába helyezett eredetivel jelen hivatalból kiadott másolat megegyez. Zala-Egerszeg 1*59. évi január hó 5-én. Pámer Autal mk., cs. kir. úrbéri törvényszéki segédbiró. (P. H.) Elnöki jelentés. Felolvasta Udvardy Ignác tantestületi elnök a zalamegyei általános tanítóí testületnek 1889. éví julius 16-án Csáktornyán tartott közgyűlésén. (Vége) Mielőtt a járáskörök három éves működését röviden egybefoglalva, elősorolnám, szükségesnek tartom eleve kijelenteni, hogy tényleg az alsó-lendvai, keszthelyi, muraközi, nagy kanizsai, sümeghi és zala-egerszegi járások állanak fenn, amennyiben a novai járáskor a zala-egerszegibe olvadt be, a szent-gróti járáskört Békefi Elek kartársunk uem tudván létesíteni, a nagykanizsai közgyűlés határozatához képest a nevezett járásban levő 3 községi iikola tanítóját megkerestem, hogy a zala-kopányi tanító a sümeghi, a csányi tanító a keszthelyi és a pakodi tanító a zala-egerszegi járáskörbe lépjen be s tagsági díját is oda fizesse az 1889. évtől fogva. A letenyei járáskör volt elnökét Márkus Sándor kartársunkat a nagy-kanizsai közgyűlés megbízásából megkerestem, hogy ha nem sikerül a járáskör fentartása, bivja fel a járáskör köteles tagjait nyilatkozatra, hogy melyik járáskörbe akar kiki belépni, azonban megkeresésem eredmény nélkül maradt. Ilykép a mélyen tisztelt Közgyűlés leghelyesebben cselekednék, ha az új központot bizná meg azzal, hogy a letenyei járásban levő s tantestületünkbe belépni köteles tagokat — a földrajzi fekvésre való tekintettel — oszsza be a a tényleg létező járáskörökbe. A pacsai járáskört is felhívtam nyilatkozattételre, váljon fenakarják-e tartani járáskörüket vagy sem. Bár a további fennmaradás érdemében kaptam választ, de hogy tényleg fennáll-e a járáskör vagy sem, felvilágosítással nem szolgálhatok ; mert működésükről semiuemű jelentést nem kaptam. Tekintve azonban, hogy nevezett járáskör csekély számú taggal rendelkezik; figvelembe véve továbbá, hogy nevezett járáskörben nincsen olyan központ, honnan az irány az öntudatos és helyes gyakorlati működésre megadható volna, részemről azon nézetem nek adok kifejezést, hogy nevezett járáskör tagjainak csak előnyére válnék, ha a többi, tényleg fennálló és egészen helyes irányban működő járáskörökbe lépnének be a szerint, amelyikhez legközelebb vannak. Különleges a helyzetünk a tapolcai járással, mely bár közigazgatásilag a megye legnagyobb járása, azonban egyesületünknek köteles tagjai e járásból a tapolcai felső népiskola, a b.-füredi szeretetház s a balaton-füred i felső népiskola tanítói. Megkeresésemre a lek. kir. tanfelügyelőség nevezett intézetek tanítóit a szervezkedésre felhívni szives volt, azonban — úgy látszik — szives fáradozását óhajtott siker nem koronázta. Talán e tekintetben a leghelyesebb volna, ha a tapolczai felső népiskolai tanítók a sümeghi járáskörbe köteleztetnének belépni, mig a balaton füredieknek — tekintve a nagy távolságot — a kivételes állapot miatt meg volna engedhető, hogy a balaton-felvidéki tanítóegyletben továbbra is megmaradjanak ; inert azon önálló egyesületnek, tudtommal, a balaton-füredi kartársak mind tagjai. A tényleg működő körök három éves tevékenységét röviden egybefoglalva a következőkben van szerencsém feltüntetni : Az iilsó-lendrai járáskör Káposztás Ferenc elnöklete alatt a három éves cyclusban csak két közgyűlést tartott t. i. az 1K87. évi tavaszit és az 1888. évi őszit, mindkettőt Alsó-Lendván. Előbbin Káposztás Ferenc a postatakarékpénztárakat ismertette, Vogrincsics Nándor előadást tartott „az iskolakertek, faiskola, konyhakertészet padagogiai és gyakorlati értéke s az ezek elérésére vezető eljárás ismertetése, esetleg a gátló akadályok feltüntetése" — cimű tétel felett. Ugyanezen tételről értekezett Stainpfl Béla is. — Az 1888. évi őszi közgyűlésen beható megvitatás tárgyává tétetett a központ által kitűzött két tételnek t. i. mikép lehetne falu helyen Őszi és tavaszi hónapokban az iskolázást legcélszerűbben eszközölni éi inint lehetne a pontatlan iskoláztatást legcélszerűbben megszüntetni. Az 1887. évi őszi és 1888. évi tavaszi kögyülést — dacára annak, hogy az elnök névre szóló meghívókat is küldött szét — nem lehetett megtartani ; mivel az alsó-lendvai kartársakon kivül vidékről egy tag sem jelent meg. — A járáskör buzgó elnöke azon reményének ad kifejezést, hogy ha a fuvar- és napidíjak a községek részéről — amire a közigazgatási bizottságnak f. évi ápril havi üléséből kiadott rendelettel újból köteleztetnek — megtéríttetnek, a vidéki kartársak a közgyűléseket látogatni fogják, miért is a kör továbbra való fenmaradását óhajtja, aminek mi annyival inkább örvendhetünk; mert a járáskört — tagjainak szárnál és értelmiségét, valamint az egyesületi ügyek iránti meleg érdeklődését tekintve — életképes nek tartjuk s működéséről főkép a vidéki kartársakra csak hasznot, remélünk. •—- A tagok száma 17. A keszthelyi járáskör Csathó Alajos elnöklete alatt 28 rendes, 5 pártoló taggal, segélypénztárral. E kör tagjainak számát, az élénk egyesületi életet s a mintaszerű vezetést tekintve, járásköreink között egész joggal sorozható az elsők közé. Az alapszabályokban előirt két-két közgyűlést minden évben megtartotta.