Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)
1889-04-28 / 17. szám
VIII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1889. ápril 28. 17. szám. ZALAMEGYE i, í\ ii n i i i es t i • i A lap szellemi ós anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem klílilflnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. MEGHÍVÓ. Zalamegye gazdasági egyesülete folyó évi május hó 5-én, saját házában, reggeli 9 órakor igazgató választmányi, 10 órakor pedig rendes közgyűlést tart, melyen a t. tagok minél számosabban megjelenni kéretnek. A gyűlés főbb tárgyai: 1. Elnöki jelentés a lefolyt év működéséről. 2. Miniszteri leiratok. 3. Bikák bevásárlásának elrendelése és loganatosítása. 4. Folyó ügyek és indítványok. Háczky Kálmán, elnök. Közszellem a köznépnél. A társadalom minden rétegében nagyfontosságú az : minő közszellem vezérli, tartja össze a kulturális haladás ugyanazon fokán álló egyéneket. Közszellem nélkül társadalmat, társadalmi osztályokat, rétegeket — úgy szólván — képzelni is lehetetlen, mint p. o. embert, egyént jellem nélkül. Lehet jó vagy rosz jellemű egyén, de jellemtelen nincs. Lehet jó vagy rosz közszellem, de közszellem nélkül nem lehet, nincs emberi társulás. A közszellem gondolkodásban, felfogási módban, tettekben, más szóval az erkölcsi élet mozzanataiban nyilvánul. Ebből következik azután, hogy a mi köznépünknél az uralkodó közszellemet (miután az erkölcsi életben nyilvánul) első sorban a vallás befolyásolja; mert a néperkölcs alapját a vallás képezi. igy azután, ha vallásos a nép, jó a közszelleme; ha vallástalan, rosz a közszelleme. Figyele mme l kisérve köznépünk erkölcsi életének nyilváuulásait, azt kell tapasztalnunk, hogy ez idő szerint nála elszomorítóan rosz a közszellem, A világbéke megrontó ördög e: a pé nz, óriási mértékben hatalmaskodik a köznép fölötti uralmában. Minden időben akadtak a köznép között is egyének, kiknek lelkére bátran alkudott az ördög; de az ilyenek csak kivételek voltuk. — Most ellenben ott állunk, hogy azok a kivételek, kiknek lelkére nem alkuszik bátran az ördög. Ma-napság köznépünknél is bátran lehet alkudni pénzért szeplőtlenségre, erényre, lelkTismeretre. Pénzért meg lehet venni a szeplőtlens'éget, a lelkiismeretet; pénzért lehet kapni gyilkost, rablót, tolvajt ; akad elég, aki pénzért odadja, eladja feleségét, gyermekét, testvérét, apját, t anyját. És vájjon mi nyitott ily szabad, tág utat a pénz hatalmi terjeszkedésének ? A vallástalanság és az ezzel járó szertelenség az élvezetek hajhászásában. A népben óriási módon meglazult a vallásos hit és nincs lelkében semmi, ami azt pótolhatná. Nem tudják azok : mily áldástalan munkát végeztek, kik a nép lelkében megingatták a vallásos hitet! Elvették mindenét. Kiadták az elsülyedésnek Kiadták az ördögnek. Mert hogy köznépünknél oly rosz a közszellem ; hogy a köznép nagy része most már semmi szentet nem ismer; hogy a legszentebb dolgok iránt oly blazírttá lett: az mind onnan ered, hogy le van tépve lelke, szive zománca, a vallásos hit. Félvállról beszél Istenről, vallási szertartásokról, imádságról, szóval mindarról, ami előbb megtartotta a jó erkölcs színvonalán s oly közszelleniet teremtett, mely üdvére volt magának a köznépnek, javára volt a hazának, hasznára az emberiségnek. Hisz csak figyelemmel kell kisérni az egyes vallási szertartásokat, a nagy ünnepek lefolyását ! A legutóbb lefolyt nagyhét és húsvét alkalmával megfigyelhette mindenki a keresztények szertartásainak, ünnepeinek lefolyását. Vájjon nem elszomorító és aggasztó módon nyilvánult-e legtöbb helyen az a blazirtság, melylyel az ily alkalmi és lélekemelő dolgok felfogásában a köznép közszelleme megnyilatkozik? Láthatják, hogy mivé tették a nép közszellemét azok, kik a saját képzelt emelkedettségüket, haladottságukat, szellemi nagyságukat minden időben és minden alkalommal olyként ragyogtatták a köznép előtt, hogy kicsinyelve beszéltek istenről, templomról, vallásról; akik gúnytárgygyá tették minden alkalommal azt, ami a köznép előtt szent volt. A templom, az iskola mindenkor ápolója, fentartója volt a nép vallásosságának. Most is a vallásosság ápolója a templom ; ápolója az iskola is, bármilyen jellegű legyen is. Azok voltak a vallásos hit megingatói, a vallástalanság terjesztői, akik a nép között élve, a néppel s annak érdekeivel — úgy szólván — együvé forrva, oly példával jártak a nép előtt, melylyel egyenesen elvezették Istentől s annak tiszteletétől. Kik egyes alkalmakkor Isten ellen szórt gúnynyal, az Isten iránti tiszteletet s imádatot nyilvánító szertartásoknak nevetségessé tételével mulattatták a népet. Nem egyszerre nyilvánult ez áldatlan befolyás hatása; nem egyszerre lett köznépünk ilyen vallástalan ; nem egyszerre nyilvánult ily aggasztó módon nála a romlott közszellem. Évtizedek átkos munkája ez. Erős reménytelensé g volna az t mondani, hogy talán vissza sem lehet köznépüuket_a jó útraVezetn í; hogy talán többé nem is l ehet n ála ]ó közszellemet teremte ni. Lehet . A templommal és iskolával karöltve megtehetik azok, akik a nép között élnek befolyásos, müveiteknek elismert egyénekük Cselekedjék meg! Vagy ha ez éppenséggel az ő „meggyőződésük" ellen van, — legalább álljanak félre a templom és iskola munkaterétől ! Indokolás a ,,Csáktornyától Zala-Szent-Ivánon át Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezése iránti felhatalmazásra" vonatkozó törvényjavaslathoz. Az ország Duna-jobbparti részében élénk mozgalom és törekvés tárgyát képezi az, hogy a helyi érdekű vasutak az ország ezen részében is fejlesztessenek, hogy azok segélyével a dunántúli részek egyes vidékei az illető vármegyei és kereskedelmi gócpontokkal és az országos vasúti hálózattal összeköttetésbe hozassanak. Ezen mozgalmat és törekvést nemcsak állandó figyelemmel kisértem, hanem az ország közgazdasági érdekei szempontjából annak irányt is adva, azt kezdettől fogva lehető támogatásban részesítettem. Az általam támogatott és befolyásolt ezen vasútépítési mozgalom és törekvés részben már eredményhez vezetett, a mennyiben a boba-jánosháza-siimegi helyi érdekű vasút megépítése után most már a Csáktornyától Zala-Szent-Ivánon át Ukkig vezetendő 121-5 kilométer hosszú helyi érdekű vasútvonal kiépítését is biztosítanom sikerült. A most említett vasútvonal az •/. alatt tájékozásul csatolt helyzetrajzi vázlatból kivehetőleg, — a cs. kir. szabadalmazott déli vasútnak és a m. kir. államvasutak kezelésében álló csáktornya-zágrábi (zagorai) vasútnak csáktornyai közös állomásából indulva ki, Zala-SzeutIvánon át Ukkig vezettetnék s ezen község mellett csatlakoznék a már forgalomban levő boba-jánosházasümegi helyi érdekű vasúthoz, s minthogy e szerint már üzletben levő vasutvonalakat kütend össze; annálfogva az 1880. évi XXXI. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a tisztelettel benyújtott törvényjavaslat 1. §-ában bátor vagyok a minisztérium részére felhatalmazást kérni, hogy ezen vasút építésére és üzletére az előbb idézett, s illetőleg az 1888. évi IV. törvénycikkben foglalt teltételek alatt az engedélyt kiadhassa. Az engedélyezendő vasútvonal megépítésére a helyi érdekű vasutakról szóló törvényekben foglalt jogosítványok, illetve kötelezettségek mellett és azon feltevésben, hogy az állami, törvényhatósági, községi és egyéb érdekeltségi hozzájárulások együttvéve a 3.808,000 frtnyi tényleges építési tőkének 30%-át elérik — (mely hozzájárulások megszerzése egyébiránt az engedélyt kérő cég feladata marad) a „Localbahn aktiengesellschaft" müncheni cég vállalt kötelezettséget s ebbeli kötelezettsége teljesítésének biztosítékául a vele folytatott engedélyezési tárgyalások során kikötött 188,000 forintnyi engedélyezési biztosítékot folyó évi február hó 11-én a m. kir. központi állampénztárba már tényleg be is fizette, nem igényelvén az államtól egyéb segélyt, illetve kedvezményt, mint azt, hogy egyrészt az 1888. évi IV. t.-c. 4. §-ának b) pontja s ugyanezen t.-c. 7. §-a alapján a vasút részére együttvéve (a posta-hozzájárulás címén nyújtandó állami segélyt is ide értve) egyszer s mindenkorra 300,000 forint állami segély, illetve hozzájárulás engedélyeztessék s hogy másrészt eltérőleg az 1888. évi IV. t.-c. 10. §-ának ide vonatkozó határozatától, a tényleges épitési tőkének csak 30%-a erejéig legyen törzsrészvény kibocsátandó, — a további 70% pedig elsőbbségi részvények utján legyen beszerezhető. A mi a kért állami segélyt, illetve hozzájárulást illeti, az teljesen a helyi érdekű vasutakról szóló törvéuyek idézett szakaszainak keretében mozog, s azok értelmében saját hatáskörömben engedélyezhető. Az igényelt 300,000 forintnyi segélyből, illetve hozzájárulásból ugyanis azon összeg levonása után, melyet az 1888. évi IV. t. c. 4. § ának b) pontja alapján a postának a vasutengedély egész tartama alatt ingyen teljesítendő szállítása ellenében engedélyezhetőnek tartok, csak 150,000 forint marad fenn, mint tulajdonképeni segélyösszeg, melylyel az állam ezen helyi érdekű vasutat szorosabb értelemben vett ellenszolgálináuy nélkül egyszer s mindenkorra támogatná. Ezen 150,000 forintnyi segélyt az 1888. évi IV. t.-c. 7. §-a alapján az állami költségvetésben a helyi érdekű vasutak segélyezésére engedélyezendő adományból kívánnám a helyi érdekű vasút rendelkezésére bocsátani, megjegyezvén, hogy ezen összeg után az engedélyt kérőkkel létrejött megállapodás szerint, a leszámítolási veszteség csak azon esetben lenne számba veendő, ha az említett összeg három évet meghaladó részletfizetésekben bocsáttatnék a helyi érdekű vasút rendelkezésére. Az említett címeken nyújtandó segély, illetve hozzájárulás fejében az engedélyes 300,000 forint névértékű törzsrészvényt lesz köteles az állam tulajdonába átadni. A fentebb előadott — mérsékeltnek mondható segélylyel, illetve hozzájárulással az állam lehetővé teendi egy oly vasútvonalnak megépítését, mely a helyi érdekek igényeinek kielégítésén felül általános forgalmi jele ntőséggel és rendeltetéssel is bir, a mennyiben általa a m. kir. államvasutaknak budapest-brucki vonala s a magyar-nyugoti vasúttól átvett vonalak közvetlen összeköttetésbe jutandnak Fiúméval s különösen arra fog ezen új vasútvonal közrehatni, hogy a csáktornyazágrábi (zagoriai) vasút, melynél az állam a bérleti viszonynál fogva pénzügyileg érdekelve van, jövedelmezőbbé váljék. Az engedélyt kérő cég által igényelt azon kivételes kedvezmény, hogy a tényleges tőkének csak a 30%-a legyen törzsrészvények utján fedezhető, abban találja magyarázatát és indokát, hogy az állami, vármegyei, községi és egyéb érdekeltségi hozzájárulások és segélyek címén biztosított kötelező ajánlatok és Ígéretek összesen csak 1.142,400 forintnyi összeget képviselnek, vagyis az engedélyezési tárgyalások során 3.808,000 forinttal megállapított tényleges tőkének épen 30°/„-át teszik ki. További hozzájárulások és segélyek az engedélyezési tárgyalások befejeztéig az engedélyt kérő cég
