Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-04-21 / 16. szám

vesség középértéke 78%, csapadék havi összege 101 m/m, melynek körülbelül 10%-a a bóra esik., A szelek irányát tekintve, leggyakrabban észleltetett E, azután EK, D, DNy, ENy. A közegészségi állapot a rendkívül változó időjárás által is befolyásoltatván, az némely vidéken, a megbetegedések nagyobb száma miatt, nem volt teljesen kielégítő'. Ilyenekül tekinthetők a lendvai, letenyei és csáktornyai járások. A megye többi részén úgy a felnőttek, mint a gyermekek közegészsége kielégítő, sőt részben kedvezőnek mondható. Mindenütt a légzőszervek hurutos és lobos bántalmai észleltettek legnagyobb számban ; a tüdőlqbnak néhány súlyos esete is lett gyógykezelés tárgya. Ezeken kivül előfordultak a csúzoknak különféle nemei, továbbá a felnőttek közt Orbánénak, gyermekek közt pedig jóindulatú mirigydaganatnak esetei. A .hevenyfertőző kórok közül februárban B.-Tomajon fellépett hagy mázjárvány március elején már megszűnt; összesen négy egyén betegült meg, kik közül 2 meggyógyult, 2 meghalt. Március hónapban két községben merült íel járványos jelleggel fertőző betegség, nevezetesen Szt-Gróton a vörheny, Sényen pedig a hökhurut. Amabban megbetegült 28 gyermek, kikből meggyógyult 17, meghalt G, a hónap végén további gyógykezelés alatt maradt 5. Sényen 38 gyermeken észleltetett a hökhurut, kik mind gyógykezelésbe vétettek. A perlaki járásban trachomában szenvedők gyógykezeltetésének eredményéről személyes meggyőződést szerzendő, 1. évi április 5., 6. és 7-ik napjain ismét bejártam a járvány lepte községeket és Kottori, Vidovecz, Domború, Draskuvecz, Goricsán, Hodosán, Perlak és Szoboticzán, mint rendelési központokon megvizsgáltam az ott majdnem teljes számmal megjelent betegeket. Örömmel van szerencsém jelenteni, hogy a súlyos és heveny ragály zó természetű esetek száma nagy tokban leapadt; a betegek a rendelési órákra alig számbavehető kivétellel mind megjelennek, a gyógykezeltetés szigorú hatósági felügyelet mellett teljesíttetik. A számszerinti adatok a következők: 1888. szept. hónapban maradt tökéletes trachoma 495, kisfokú 463, összesen 95M, azóta újabban felvétetett tökéletes trachoma 1U3, kisfokú 33, összesen 13(3, Barcson dolgozó munkások tökéletes trachoma 22, kisfokú 3, összesen 25, főösszeg tökéletes trachoma G2Ü, kisfokú 499 1119. —Ezek közül meggyógyult tökéletes trachoma 68, kisfokú 191 =: 259, meghalt más baj folytán tök. trachoma 2, elköltözött tök. trach. 7, kisfokú 1 8, Barcsi munkára távozott tök. trach. 12, összes apadás tök. trach. 89, kisfokú 191 — 281. Maradt gyógykezelés alatt tök. trach. 531, kisfokú 307 — 838. A balaton-füredi szeretetházban szemcsés köthártyalobban szenvedő növendékek a többiektől elkülönítek és rendszeresen kezeltetnek. A B.-Udvarin és Tihanyban felmerült 3—3 himlő eseten kivül több sehol nem észleltetett; a védhimlőoltás április hónap folyamán megkezdetik. Boncvizsgálat összesen 9 teljesíttetett, kétszer törvényszéki megbízatás folytán, hétszer pedig rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál: 1 elvérzés és J agy vérömleny; a rendőrieknél: 1 tiidőlob, 2 fulladás, 1 agyhártyalob, 2 mérgezési gyomorlob, 1 mellhártyalob. Külső hullaszemle rendőri tekintetből véghezvitetett 6... öngyilkosságot 4 egyén követett el, kik közül 3 (Balassa Jáuos Meszes-Györökün, Göncz Vendel Dobrónakon és Buxbaum Mór Kursaneczon) magát telakasztá, 1 pedig (Berzsenyi Anna Nyirádon) phosphoroldatot ivott. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 5 egyén esett áldozatává és pedig: 1 (Varga Kati Lasztonyáu) részeg állapotban a havon elaludván, megfagyott, 1 (Antal György Diáson) magát véletlenül agyonlőtte, 1 (Pap Ambrus Gulácson) a beomlott kut földje alá Alig zörrent meg Erzsike érintésére a temető eleven ösvénye, Pista észrevette közelében szive egyetlenét. Oda sietett hozzá. Szép, nyalka, sudár legény volt. Tűz volt szemei- I ben, bátorság tekintetében s erő, elevenség minden tagjában. Alig lépett Erzsi mellé, mindjárt észrevette rajta, hogy sirt. — Aranyos Erzsikém, ki bántott? Ugy-e megint miattam szenvedtél haragos apádtól? Szegény jó Erzsikéin ! De látod, én már hiába is fáradok, olyan vagyonom sohse lehet, hogy a te apád azt mondaná: most már tied a leányom. Ugy-e nem enged haragjából? A leány szomorún rázta fejét. — Istenem, pedig ha tudná, bogy milyen igaz szivvel vagyok hozzá is! Nem találna hét ország földjén sem olyan vőt, aki úgy megbecsülné, úgy a tenyerén hordozná, mint én. Ellesném én még a goudolatát is. Dolgoznám éppen úgy, mint most, hogy az ő vagyonához ne kelljen nyúlni soha. Na meg aztán meg kellene gondolni szegény apádnak azt is, hogy mi lesz belőled, ha minket el akar egymástól szakítani. — Es mégis meg akarja tenni. Ma megértettem szavából, megértettem tekintetéből, hogy szivesebben lát a koporsóban is. - Ugy?! Ezt jelentette hát, hogy elvesztettem ma azt a szép piros kendőt, amit tőled kaptam ángya lom. De esküszöm én is neked, hogy amiképpen azt a piros kendőt még a föld alól is előteremtem, úgy te sem leszesz a másé, mig én élek, soha! Módját teszem akár a jó Isten, akár a pokolbeli ördög segítségével. Isten áldjon meg angyalom ! II. Másnap virradóra az a bir járta be a falut, hogy az urodalm'x kasszát feltörték s onnan ezer forintot elvittek. Lesz óriási investigatio. Az urodalmi ispán jelentést tett a szolgabirói hivatalnál. temettetett, 1 (Tóth József Monoszlón) ittas állapotban a pocsolyába fulladott, I nyolc éves gyermek pedig (Badmanius Mihály Kottoriban) boronálás közben a borona alá került s agya összeroncsolódott. Elmekórnak öt esete lett hivatalos beavatkozás tárgya; 2 meggyógyult, 1 mint csendes őrült, házi gondozás alatt hagyatott, 1 észlelés alatt van, 1 pedig tébolydába szállíttatott. Veszettség gyanújában volt eb által B.-Udvarin egy kis leány maratott meg, az illető gyógykezelésbe vétetett s ez ideig egészséges. Mint a közegészségügyet érdeklő körülményeket van szerencsém még bejelenteni, hogy a balaton füredi volt körorvos lakkelyét Kanizsára tevén át, körorvosi állásáról lemondott, Csabrendeken pedig márc. 2G-án a körorvosi állás választás utján betöltetett; a csáktornyai járásorvos jelentése szerint ugyanott egy új orvos dr. Wolf Albert telepedett le, oklevelét azonban mindez ideig be nem terjesztette. A korrupciónak egy új nyilvánulása Épen végezve szerény hetilapom olvasásával, gondolatokba merülve fújdogáltam a bodor füstöt a levegőbe, arról elmékedve: mi is hát az a korrupció ? midőn minden bejelentés nélkül kopogtatnak ajtómon s a szokásos szabad után belépett Zalavármegyéből egyik kedves komám. Talán egy kissé /komikusnak is tűnhetik fel a t. olvabó előtt, hogy micsoda egyén lehet az, ki hetilapot járat s e mellett nem szégyenli a cifra ruhába bujtatott portást a lakása elé állíttani? Vagy talán amolyan különc fösvénynek tart, ki a közvélemény szemét néhány rongyos forinttal — mit egy hetilapra tizet — bekötvén, ezzel vél eleget tenni a hazai irodalom | pártolásának ? lakóhelyén pedig farizeusi módra tündökölteti javait? Mondhatom, roppantul csalódik ! — Mert én csak amolyan „mindenhez látó, semmivel biró" volnék s az én portásaim amolyan foltoktól cifra ruháju, de amellett mindig víg kedélyű fiaim lennének, kik — dicsérettel legyen mondva — játék közben is figyelmükre méltatják a jövőmenőket. Es ha valyanieiyik épen szerény lakásom (tehát nem is hajlékom) felé irányítja lépteit, oly hangos kiabálással adják tudtomra, hogy az illető akár egy kilométerre is észrevehetné a jelzést. Sőt ezen kis portások dévajságukban még az illemről is megfeledkeznek, a mennyiben csak is a melléknevén jelentik az érkezőt. Apám, jön a „cukros boltos" ; majd más alkalommal ..jön a magyar zsidó". — De ez egyszer alighanem elillantak a portáról. Igy esett meg, hogy nem hallottam a „jön a tüzes főparancsnok" jelzést s egész váratlan toppan be hozzám az én kedves komám. — Szervusz, Hozott Isten! üdvözülés s egy kis magyaros kézszorítás, ölelgetés s hogy mint van kétek után kényelembe vágta magát az én komám és szoká stiukhoz hiven kezdetét vette a diskurálás. — A falusi és megyei érdekesebb hirek után szőnyegre fordultak az országosak is. — Majd kezébe vévén az elébb félretett hetilapot, abban szemébe tünt egy cikknél eme felírás: „Ismét sikkasztás." — Az ám — mondék — még pedig ritka módon végrehajtva. Majdnem páratlanul áll ezen nemben a végrehajtó. — Mikép lehet az, hogy a mi országunkban alig számbavehető büntetésben részesítik az ilyen jó madarakat? — Hja . . . édes komám az csak ugy van . . Fejétől büdüsödik a hal, szól egyik közmondásunk. — Ha már elromlott a fej, attól megvesz a többi testrész is. — A rósz pedig sohasem szokott a rosznak ellensége lenni. — Bizony, bizony korrumpálva van nálunk az egész társadalom a legfényesebb palota lakójától a a legutolsó falusi — ág és szalmából összetákolt — csőszkunyhó lakójáig. A főszolgabíró úrnak hatalmas köszvénye volt; nem igen vállalkozott kiküldetésekre; de ebben az esetben az urodalmi ispán úr csibéi, rucái és libái, nem különben az urodalmi pince hatvannyolcadiki nektárja háttérbe szoritották a köszvényt; a főszolgabíró úr személyesen ment ki investigatióra. A falu jegyzőjének udvara, hol a hivatalos kihallgatások történtek, zsúfolva volt megidézett és meg nem idézett emberekkel. Még az utca mellékén is ődöngött egy két fehérnép. Falun nagy dolog: egy kasszából ezer forintot ellopni, de még nagyobb dolog azután a tettest megtalálni. Ha csak ártatlanul nem vádolnak valakit. Az ilyen ártatlanul vádolt azután a becsülete okáért megcselekszi, hogy a tettest kinyomozza, ha életébe kerül is. A kihallgatás nagy csendben folyt. Kihallgatták az urodalmi cselédséget, az ispánt. Gyűjtötték a gyanús adatokat. A közönség nagy kíváncsian tudakozódott a kihallgatottaktól, hogy mit kérdeztek ? mit vallottak ? nincs-e gyanú valakire? Sokan voltak ott a falu hires legényei, a korcsmák vasárnapi virágai, kik rendesen tétlenül elcsavarogják a hétköznapokat, de azért vasárnaponként mégis a „keresményükből" mulatnak. Ezek között álldogált egy villogó szemű, magas fiatal legény, kinek — amint mondani szokták — hét ördög vigyorgott ki a szeméből. Kormos Vendel volt az, a falu leggazdagabb emberének fia. Apja községi gyám volt. E zért azután a fiu is nagy tekintélyben állott. A fiatalság bizonyos tartózkodó tisztelettel vette őt körül. A leányok azonban éppen nem látszottak őt valami nagy tisztességben tartani, mert egyik, másik gúnyos nevetéssel tett valami szúró megjegyzést rá. Ennek az adta meg a lélektani magyarázatot, hogy Kormos Vendel mindig csak amúgy félvállról vette a fehérnépeket, csupán egyért élt-halt szive minden verésével. Galambos Erzsikéért. Csakhogy Galambos Erzsike meg Kormos Vendelt vette félvállról. Eléggé Hát micsoda bogáraz a korrupció? Talán te is tudsz valami magyarázatot róla adni? Hiszem végeztél néhány latin iskolát s csak érted mi az az orrnithologia, vagy kathalogia, vagy tudom is én, hogy nevezik azok a nagv fejűek ? — Jó, jó! A kathalogus vezetéshez csak értenék — kivált mikor aktiva rovatainak összegeit zsebre vághatnám, miből aztán uapilapra, meg egy kis zalamegyei tüzes hegylére — mint a milyen nálatok is terem jobban kerülne. — No lám, gondolatban már én is sikkasztóvá lettem! De, bogy milyen tulajdonokat rejt magában a sas-, pisze-, vastag-, hosszú orrnak tulajdo nosa? annak jelentőségét megmagyarázni, már ugyancsak nem elég néhány latin iskola végzése. — Hiszen nem azt értettem, hogy milyen orruak, a kik igy kívánnak megkárosítani másokat, hanem mihez hasonlít az az országos bűn, a mit korrupciónak neveznek ? — Ha csak ennyiben áll a dolog, magyarázatot könnyebben adhatok, de az a nithologia egy kis szeget ütött a fejembe. — Hogy micsoda bogár? No jó! Hát hasonlítsuk bogárhoz! Ugyebár ismered a szarvas agancsárt, vagy közönségesen mondva szarvas bogarat? Annak az országos csodabogárnak is olyan szarvai vannak, de még jobban kicifrázva mellékágakkal, melyeken már csakúgy nyüzsögnek az áldozatok, kik akár néhány ezer forint, valami értékpapir, vagy embertársaik vagyouának hűtlen kezelése által érdemesekké tették magukat a felakasztáshoz. — Mert a kit egyszer közelébe vonhat, kérlelhetlenél feltűzi szarvainak üresen álló mellékágaira, elrettentő például a hozzá közelítőknek. — Es ezek hiába szemlélik az áldozatok eltorzult arcait, a végtagok kinos rángatódzásait, a fájdalmas halálhörgést, mégis ínegkivánják azt az átkozott állapotot. — Igen tennéfzetes, mert a magyarnak egyik rosz tulajdonához tartozik a tnás kárán nem tanulni. -— Talán bizony környékez bennetek, vagy beszökött már Zalainegyébe is ama csodabogár, hogy ennyire belemelegedtél megismerni, vagy fél testtel már benn is vagy? — Isten mentsen ! De mióta tűzoltó lettem — pedig annak csak néhány éve — elég tapasztalatot szereztem egy egész községről a sikkasztást illetőleg, vagy helyesebben talán csalásnak lehetne nevezni. — Hogy hogy? — Van a mi megyénkben egy B. tyk nevezetű község, mely híressé lett nemcsak a verekedésről, hanem az évenként kétháromszor történni szokott tűzesetek miatt is, melyeknek keletkező okát sohasem tudta a hatóság kifürkészni. — Igy történt a mult évben is. — Az egyik tűzesethez — mivel igen nagynak látszott s bár nem tartozik tűzoltó kerületükbe — legényeimet kirukkoltattam. — De a védőkből alighogy megtámadottak nem lettek. — „Minek itt oltani, úgyis minden biztosítva vau" hangzott több, a veszélyt összetett kézzel néző egyénnek szájából. — Vagy „Sógor, a szénád van-e biztosítva?" „Dehogy van" volt a szomorú válasz. — „Hát nem tudtad, hogy ez fog következni ?" volt a keserű szemrehányás. —- Egy másik pedig épen kevélységgel párosult oktalansággal nem átalotta bevallani: „En már háromszor elégtem, és mégis 2 darab szőlőt tudtam szerezni.!" Micsoda szemnek kell annak lenni, mely ilyen beszédekből nemcsak a szeget, hanem még a ló lábát sem látja kilógni? Ilyen megjegyzéseket kellett hallanunk szomorú munkánk végzése közben ! — Önkénytelen fogamzott azon gondolatom, hisz akkor ezek csalók. — Csalják és pedig egyetértőleg a biztosító társulatot — s itt legjobban van érdekelve aa Első magyar általános — vagy jobban azon szegény embertársaikat, kik nehéz munkával verejtékezve kere sik azon forintokat, melyeken talán egyetlen vagyonuk — házukat biztosítani vélik a szerencsétlenség ellen. — Folytatás a mellékleten. módjokban volt hát a mellőzött többi lánynak kielégí teni boszujokat csipős megjegyzésekkel. Nóta is járt már róla, hogy: „Galambosét ablakában muskátli, Csöndör Pista hej! mennyiért adnád ki ? Vendel pajtás hjába lesed, nem adom. Gyönge virág, elhervadna karodon." Még abban az ünnepélyes pillanatban, a nagy kihallgatások alatt is akadt olyan csintalan fehérnép, aki rágyújtott arra a nótára, Kormos Vendel füle hallatára. Kormos Vendel úgy tett, mintha nem hallotta volna; de sötét arcán valami ördögi mosoly vonult végig. Egyszerre nagy tolongás támadt az udvarban szorongó nép között. A főszolgabíró személyesen jelent meg az udvaron, a nép között, egy kis csomagot tartva kezében. Halotti csend állott be. A lőszolgabiró igy szólott a néphez: - Atyafiak! ebben a gyalázatos bűntettben, ami az egész község birnevét befeketiti, ha a tettest meg nem találjuk : mindent elkövettem, hogy nyomra jussunk. Már több egyént kihallgattam és megmutattam nekik az egyetlen bűnjelet, amit a feltört urodalmi kassza mellett taláitunk; de senki sem ismert arra, sem azt nem tudta senki megmondani, hogy kié lehetett. Szükségesnek tartom tehát a talált bűnjelet itt nyilvánosan felmutatni. Aki azt valakinek tulajdonául felismeri, a helység becsülete érdekében tartsa szent és elmulaszthatatlan kötelességének nálam jelentkezni, hogy a nyomozást helyes irányban folytathassam. E szavak után a biró kibontotta a kezében tartott csomagot s egy gyönyörű piros selyem kendőt bontott szét a közönség előtt. Abban a pillanatban éles sikoltás hallatszott. Galambos Erzse, ki az udvari kert fái között állott, eszméletét vesztve rogyott össze. A nép között a csodálkozás és bámulat moraja zúgott föl. Mindenki az üreg Galambost nézte, aki halotthalványan állott a főszolgabíró mellett. Mindenki rögtön arra gondolt, hogy a piros kendő