Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-10 / 10. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1889. éri 10. számához. a területén annyira elhanyagolt sertéstenyésztés emelésére csakis üdvös hatása lehet, azt nem fogja kétségbe vonni az, ki a községi sertéstenyésztés jelenlegi állapotát ismeri; azonkiviil remélhető, hogy a Körhez tartozó többi községek a páhokiak példáján okulva s beismerve a Gazdakör önzetlen működését, jövőben Körünk iránt nagyobb érdeklődést fognak tanúsítani, kivált ha ügyünket a többi községekben is oly ügybuzgó tagtársak kezeikbe veszik, mint Páhok községében az eset, mert itt az érdem oro -zláiívésze kétségkívül a község érdemdús plébánosát, főtisztelendő Kránitz Kálmán urat illeti. Körünk mult évi működésének fénypontját bizonyára a MeszesGyörök határában végre nagy küzdelmek után létesített amerikai szőlőtelep képezi, melynek nagy hordcrejét csak az képes méltányolni, kinek a phylloxera vész terjedésének szomorú következményeit más vidékeken észlelhetni alkalma nyílt, hol azelőtt jómódú szőlősgazdákat a phylloxera bolyongó zsellérek sorsára juttata. Szőlőtelepünknek célja ugyanis a phylloxera által sújtott tagtársainkat jutányos áron oly szőlőfajták birtokába juttatni, melyek a phylloxera pusztításának biztosan ellentállanak, miáltal vidékünkre nézve első rendű fontosságú termelési ág fentartása remélhető, minél fogva Körünk nagy hálával tartozik mindazoknak, kik ezen már régebben tervbe vett intézkedés megvalósításához hozzájárultak. Hálás köszönettel tartozunk első sorban Körünk diszelnőkének Gróf Festetics Tassilo ur O méltóságának, ki a telep létesitéhez szükséges területet a Körnek a legnagyobb készséggel díjmentesen átengedni kegyes volt; továbbá az anyaegyesületnek, mely a telep berendezézéhez szükséges költségeket rendelkezésünkre bocsátotta, végül pedig azoknak, kik mint Deininger alelnökünk, valamint Dr. Csanády Gusztáv Imre és Riedl Ödön tagtársaink, a terv végrehajtását elvállalni szívesek voltak. Ha Körünk működését ezentúl is az imént jelzett irányban folytatni fogja, akkor bizonuyára senki sem fogja, kivált tekintettel csekély anyagi eszközeire, a tétlenség vádjával illethetni, habár feladatának teljes beváltásától még távol áll. Ezen meggyőződésből kiindulva, körünk jövő évi munka programmja szélesebb alapra lesz fektetve s bizva tisztelt tagtársaink szives közreműködésében, befejezésül amma reményünknek vélünk kifejezést adhatni, hogy bennünket a jövő év a Kör alapszabályaiban kitűzött nemes célhoz legalább egy lépéssel jközelebb fog juttatni, mit ugy a Kör, mint annak tisztelt tagjai érdekébe óhajtunk. Heiisch Árpád Utasítas a zalavármegyei községi faiskolákat kezelő néptanítók számára. Zalavármegye közigazgatási bizottságának megbízásából írta : Árvay István közgazdasági előadó. A gyümölcs termelés nagy fontossága nemcsak azért, mert a gazdászatnak aránylag legjövedelmezőbb ága, hanem legfőkép erkölcsi tekintetben is, mert a gyümölcsfa tenyésztés megkedvelése által a tanuló a fának barátjává válik, s a köznép körében uralkodó fapusztítási kárhozatos szenvedély kiirtatik, pedig ki a fának barátja, az felebarátjának ellensége nem lehet, embertársa vagyonát rosszakaratulag nem károsítja. Ezért a társadalomnak kétszeres érdeke, hogy a gyümölcs termelés emeltessék, a növendék ifjúság az iskolában annak hasznossága és termelése módozata iránt kellő oktatásban részesüljön, a gyümölcsfa tenyésztés vele megkedveltethessék. Gyümölcsfa tenyésztésnél legfőbb figyelem az alanyra fordítandó, mert ez alapja a fának, attól függ a fának életképessége, termékenysége, de részben még a gyümölcsnek minősége is. Mindenek előtt tehát a gyümölcsfa tenyésztést oly magok beszerzésével kezdjük, melyekből alkalmas alanyokat nevelhetünk. Sajnos, hogy erre kevés figyelem fordíttatik. Általánosan elismerve vau, hogy almákhoz a vadalma, körtékhez a vadkörte mag adja a legalkalmasabb alanyt, ámbár a finomabb s olvadékony husu körte fajok között van olyan, mely vadkörte alanyon nem diszlik, vagy jóságából veszít. Cseresnyét a vadcseresnye, meggyet a hólyagos, úgynevezett ostheáni meggy magjaiból nevelt alanyokra olthatni legnagyobb sikerrel, kajszi és szilva félék a dobzó gyökhajtásaibau, vagy ennek magjából nevelt alanyokon díszlenek legjobban. A beszterczei, ugy nevezett hosszuszilva gyökhajtásokról, vagy magról szaporítható. Lasponyát galagonya alanyra oltunk, de ehhez is az alanyt magból neveljük, hogy a nemesítés szemzés, párosítás, vagy lapozás által történhessék. Galagonya magonezra nemesítjük a finomabb körte fajokat, melyek csak is ezen díszlenek, de törpe alaknak maradnak. Vadalma és vadkörte mag hiányában nemes gyümölcs magjából is nevelhetünk alkalmas alanyokat, de figyelnünk kell arra, hogy az alma és körte fajok közül csak a kevésbbé nemesekből vegyünk magot. Igen jól cselekszünk, ha figyelmünket még arra is kiterjesztjük, hogy almáknál a fehér és piros, körtéknél a nyári és téli fajok magvait egymástól elkülönítve gyüjtsük és veteméuyezzük, hogy nemesítésnél fehér almát fehér magonezra, pirosat és csíkosat pirosra, — körténél nyárira nyárit, télire télit nemesítsünk. Törpe almafa Szen-Iván alma magoncokon, vagy ezen fa dugványain, körte birsen, vagy galagonya inagonczon nevelhető. -- De mivel számos körte faj van, különösen a legfinomabb vajkörték között, melyek birs és galagonya magoncon sem díszlenek, általában legbiztosabb császár körte magból nevelt alanyokra Jtam a törpének szánt körte fajokat, inert ezen minden faj egyenlően diszlik s tökéletes jó minőségben terem. Cseresnye hólyagos meggyre, a meggy pedig saj meggyre — prunus mahaleb — oltva ád törpe alakú fát. A községi faiskolák egy része jegenye, akác, szeder és gleditsia csemeték nevelésére fordítandó, hogy az állami és megyei utak mellékeinek betásításához, ugy a selyem tenyésztéshez megkívántató anyagot előállíthassuk, a gleditsia csemeték pedig eleven gyepük létesítéséhez, tehát első sorban is a faiskolák bekerítéséhez szükségesek A faiskola mindenekelőtt nyolc egyenlő részié osztandó, az utakat aképpen jelelve ki, hogy minden osztályhoz az útról férni lehessen. Az első osztály magvetésre szolgál és dugványok nevelésére, a második osztály a nemesítési iskola leend, és így évenkint a következők, míg a harmadik évben a második osztály kiürül, őszszel érett trágyával javíttatik, következő nyáron zöldség kiszedése után őszszel másfél lábnyi mélységben megforgattatik, s nyolcadik év tavaszán ismét nemesítési iskolául használtatik. Ily módon kezeltetnek az egyes osztályok, bogy az újra ültetés mindenkor egy évi szünetelés, javítás és forgatás után a nyolcadik évben kerüljön bele. Alma, körte, birs mag vetés mindig őszszel történik legtöbb sikerei. - Hogy azonban télen át az egerek kárt ne tegyenek benne, elvetéskor azonnal pozdorjával, pozdorja hiányában mohával vékonyan befödendő. Ha őszszel magot nem kaphatunk, vagy a vetést csak tavaszszal tehetjük, azon esetben a mag télen át homokba keverve, fűtetlen, de fagymentes helyiségben fenn tartandó. — Ha pedig a magot csak tavaszszal kapjuk, az elvetés előtt egy két nap vizbe áztatandó. Cseresnye, meggy, szilva mag azonnal frissében vettetik, a gyümölcs érés idejében, de ez is mohával vékonyan befedetik, s a takaró csak a következő tavaszszal távolíttatik el. Nyáron át a kikelt csemeték gondozása csak abból áll, hogy azokat tartós szárazság alatt folyó, vagy állott kut vizzel megöntözzük, de mindenkor este, nap nyugta után, a gaztól tisztán tartjuk, annyiszor, a mennyiszer szükséges, felporhanyíttatnak, de kellő óvatossággal, nehogy a gyenge csemeték sérülést szenvedjenek. Következő tavaszszal, midőn a csemeték már egy évesek, azok a magvetési ágyból mind kiszedetnek, s a nemesítési iskolába ültettetnek, de elkülönítve az erősebbektől a gyengébbeket, hogy ezek még egy évig erősbödjenek, s a nemesítésre alkalmasakká váljanak. Ezen alkalommal kell ügyelni arra, hogy a fa megfelelő gyükérzetet kapjon, mert mint fentebb mondatott — a gyökérzet képezi a fának alapját, melytől annak életkora és termékenysége függ. A nemesítési iskolába ültetendő csemetéknek, különösen a körte és cseresnye magoncoknak egyenesen lefelé igyekvő úgynevezett szív-gyökere egyharmad részig vissza kurtittatik, az oldal gyökerek végeit is elcsipkedjük, hogy azokat több oldal gyökér hajtásra kényszerítsük. A csemetének földön felüli része is 3—4 szemre vissza kurtítandó. Gyökéi' tisztogatás alkalmával igen célszerű a megtisztogatott csemetéket egy kéznél levő sajtár vizbe állítani, és abból ültetni, hogy a gyökerek ki ne száradjanak, meg ne fonnyadjanak. A nemesítési iskola földje már az ültetés előtti őszszel másfél láb mélységben megforgattatik, gaztól, gyökértől kitisztíttatik, tavaszszal csak a felszíne porba nyíttatik, közvetlen az ültetés előtt. A csemeték egymástól két lábnyi távolságra eső sorokba, és a sorban is egymástól két lábnyira ültettetnek, de nem palánta ültető utáni lyukba, hanem a zsinórral kijelölt sorban barázdát huzunk, 3—4 ujjnyi mélységgel, s a csemetéket ebbe állítva ültetjük a barázda közepén végig húzott zsinór mellett. Minden egyes csemetének oldal gyökereit — a leggyengébbeket is — viz szines irányban minden oldalra egyenlően beosztva elterítjük, s apró földdel morzsolva betemetjük, a földet kézzel gyengén reá nyomkodjuk és este megöntözzük. Az eképpen elkészített nemesítési ágyban a esetne ték gaztól tisztán tartandók, tartós szárazság alatt a szükséghez képest megöntözendők, mindenkor folyó, vagy állott kutvizzel, s a föld annyiszor, a mennyiszer szükségesnek mutatkozik, felporhanyítandó. Az ilyképpen gondozott csemetékből az erősebbek már augusztus második felében és szeptember elején alsó szemre beszemezhetők. Hajtó szemzés egyáltalán nem ajánlható, mert a gyenge nyári hajtás a téli hideg bekövetkeztéig meg nem erősödhetik annyira, hogy a fagynak ellent állhasson. A gyengébb csemeték a következő évi tavaszig legnagyobb részt annyira megerősödnek, hogy azok párosítás, vagy lapozás által nemesítlietők. Az alvó szetnzések és tavaszi nemesítéseknek, melyek erős buja hajtásokat hoznak, Szent-Ivánkor, vagy augusztus végén mind a fő, mind pedig a mellék hajtásokon ágaik hegye lecsipendő, hogy további növekedés helyett fájok érjék, s a téli hideg kiállására alkalmassá tetessék. A nemesítési iskola földje folyvást tisztán és felporhauyítva tartandó. Következő tavaszszal, midőn t. i. az oltványok már egy évesek, azokat egyenkint megvizsgáljuk, s hogy ha a nemesítési seb hiányosan forradott, azt friss sebre tisztítjuk, s oltó viaszszal betapasztjuk. — Az éves hajtásból a vezér ágat, mely egyenesen felfelé tör s a fának derekát fogja képezni, egy kifejlett alkalmas szem felett kétharmadára vissza metsziik, ügyelve arra is, ha talán a vezér ág nem egészen egyenes, oly szemre messünk, hogy az további növekedésével a vezér ágnak egyenességet helyre hozza. Az oldalhajtásokat 2—3 szemre vissza metsziik, hogy a fa derekának vastagodását, érését előmozdítsuk. A faiskola földje folyvást porhanyón s minden gaztól, gyökértől tisztán tartandó. Ily módon kezeljük oltványainkat a 3-ik és 4-ik évben is mind addig, inig a fa dereka a kellő vastagságot, érettséget, magasságot elérte. Ha ez bekövetkezett, az oldal hajtásokat alma és körte fánál tőből le vágjuk, de minden sebet oltó viaszszal betapasztunk, a vezér ágot pedig aképpen metsziik, hogy az szabatos koronát képezzen, mit ugy érhetünk el, ha azon 4—5 szemet hagyunk, melyekből a korona ágai fognak képződni. — Figyelemmel legyünk azonban arra, hogy a szemek a vezér ág oldalán egyenlően s minden irányban beosztva legyenek, nehogy helytelen metszés által villa alakú korona fejlődjék. Koronára metszés utáni tavaszszal oltványainkat ismét egyenkint megvizsgáljuk, különösen figyelve arra, hogy a vezér ágon meghagyott 4—5 szemből a korona ágai kellő irányban és kellő beosztással jüttek-o elő? Ha az ágok egymástól távol s nem egyenlően beosztva állanak, közöttük aránytalan hézagok mutatkoznak, az egymástól elálló két oldal ágot a hézag felőli oldal szemre met sziik, hogy a legvégső szemből előtörendő két ág a hézagot betöltse, a korona belsejébe igyekvő hajtásokat tőből eltávolítjuk, a rendes irányban álló ágokat pedig megkurtítjuk, hogy azokat termő rügyek képzésére kényszerítsük, röviden mondva, arra törekedünk, liogy a korona ágai rendesen beosztva álljanak, egymást ne keresztezzék, befelé ne álljanak. Ezen metszési eljárás t. i. az oldal és felesleges ágoknak tőbőli eltávolítása alma és körte fáknál alkalmazható, a esontmaguak, t i. cseresnye, meggy, kajszi és szilva fajok a metszésre kényesebbek, különösen a vastagabb oldal ágok eltávolításánál arra kell ügyelni, hogy mézga folyást és vak sebet ne támasszunk. — A mézga folyás már a kéreg alatt lappangó sebet jelzi. — A esontmaguak ágainak eltávolításánál tehát a metszést nem az ág tövében, hanem egynegyed hüvelyknyivel felebb tesszük, egynegyed hüvelyknyi csonkot hagyva a beszáradásra, a sebet sóskával bedörzsöljük, s ha a sóska leve felszáradott, a sebet oltó viaszszal betapasztjuk. Ily eljárás mellett 2—3 év alatt kifogástalan koronás fákat nyerünk, melyek alkalmasak arra, hogy az iskolából kivétetvén, állandó helyükre ültettessenek. Az állandó helyre leendő kiültetés végett kiveendő oltványok kiásásánál ügyelni kell arra, hogv a gyökerek ininél kevesebb sérülést szenvedjenek. A sértett gyökerek a seben belől lévő ép részig éles késsel simára vágatnak, olyképpen, hogy midőn az oltvány a lyukba állíttatik, a sebes rész a lyuk fenekére tapadjon. Ültetéseknél figyelem fordítandó arra, hogy az oltvány mélyebben ne jöjjön a földbe, mint iskolában állott. Az oltványok hosszú gyökerei szinre megkurtí tandók, hogy oldal gyökerek hajtására kényszeríttessenek. A lyukba helyezésnél melléje állítjuk felszélről a karót, gyökerekre apró jó földszint hintünk, lassankint s fő figyelmet fordítunk arra, hogy a gyökerek között hézag ne maradjon. Midőn a gyökerek már egészen beterítve vannak, a földet kézzel reá nyomkodjuk, — a többi földet kapával huzhatjuk, a lyukat egészen kitöltjük, a fa töve körül tányért képezve, mely az eső levét felfogja és a fa gyökerére gyűjtse. Ültetés alkalmával a lát emelgetni, rázogatni nem szabad, valamint a fa mellé állított védkaróhoz is csak azután szabad hozzákötni, midőn a fa már leveleket hozott, mert akkor a föld rokkanása már megtörtént. Álló helyükre kiültetett fáinkat különösen a 2-ik és 3-ik évben minden tavaszszal figyelemmel átvizsgáljuk s mint a korona alakításánál mondva volt, a metszést, tisztítást aképpen végezzük, de ekkor már legfőképpen a korona ritkítására, a felesleges egymást keresztező, vagy befelé álló ágaknak eltávolítására szorítkozunk. Általában a tavaszi ültetés előnynyel bir az őszi felett, de tegyük azt tavaszszal oly korán, a mint az időjárás engedi. Semmi esetre nem előbb, mint midőn már a föld kiszikkadt, mert sárba ültetni nem szabad. Tavaszi ültetés után, ha szárazság következ k, azon esetben az álló helyre kiültetett fák bőven megöntözendők, ugy azonban, hogy öntözés előtt a fa körül a földszint félre huzzuk, s midőn az öntöző viz egészen alászállott, a félre húzott földszint ismét reá terítjük. Ilyképpen megelőzzük az öntözés utáni megcserepesedést. A fák gyökereinek kiszáradását legbiztosabban megelőzhetni az által, ha ültetés után azonnal a fa környékét szalmás trágyával beterítjük, mi által az öntözés utáni cserepesedés is megelőztetik. Az anyafák tartósságára, 'egészséges állapotukra, termőképességük előmozdítására szolgál, ha azok derekát, de vastagabb ágait is minden őszszel oltatlan mész, agyag és friss marha trágya keverékből készült liig péppel bekenjük, szükség esetén azt kora tavaszszal ismételjük. — Az egyszeri bekenés is sokat használ, mert a férgek tojását, bábuit és a mohát elöli. Ily sok fáradsággal, szorgalmas és szakismerettel párosuló kezelés mellett tenyészthetünk egészséges és fáradságot jutalmazó anyafákat, de éppen azért kívánatos is, _hogy csak azon fajokat szaporítsuk, melyek talajunkban, éghajlatunk és helyi viszonyaink befolyása mellett legtöbb haszonnal tenyészthetők és a fogyasztók által is legjobban fizettetnek. E tekintetben a következő fajokat ajánljuk : Almákból: a nyári boralmát (Sommer Weinling), téli fajokból mindenek felett a Canadai reinettet, nagy Angol reinette és a téli arany pármént, a nagy francia kormos reinettet, hollandi arany reinettet (arany szerecsen, Sümeg vidékén prágai reinette), gyöngy reinettet, téli török Bálintot (ttirkischer Weinling), a nemes masánckit. Körtékből: Arany körtét, (Ducaten birnt), nyári tövis körtét, szép és jó körtét (belle et bonne német bergamotte), Diel vajkörtét, Napoleon vajkörtét, Bosc kobakját (I. Sándor orosz cár), Capiaumont vajkörtét, Clairgean vajkürtét, Isembart, Császár és Col már manna kürtét, kemueron páratlan bergamottját, Cbaumonteli vadjoncot, (Berg de Chaumontel), Ferdinánd korona örököst (Handenpont vajkörte), St. Germaint, tél királynéját és Vilmos körtét (bon Cretien William).