Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-10 / 10. szám

VIII. óvfolvám. Zala-Egerszeg, 1889. március 10. 10. Hzám. ZALAMEGYE i, is rr\r i r a es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Elmélkedés. Bucsut vettünk az idei. elég hosszúra nyúlt vigalmi időtől, a farsangtól. Hány hajadon várta beköszöntését reménynyel, hánynak sikerült szive választottját megnyerhetni — és mennyi azok száma, kik e célúkat el nem érhetve, reményüket a jövőben helyezik? — ne kutassuk. Kik éltük hajnal korában először léptek viganó térre, ezek tavaszi időnek látták a farsangot ; a gyakrabban bálozok nyár-ősznek, az őszülésre hajló apák, anyák télnek tekintik s minden éltesebb saját ifjú éveinek visszavarázslásáí látja egy-egy kedves emlékű farsangi napban, a pezsgő fiatalság mulatása közepett. Minden múlékony az ég alatt. Legyünk bármily korúak, farsang multával a mulandóságra figyelmeztet bennünket az egyház szava „Porból lettél, porrá leszesz!" Hamvazó szerdán az Ur templomába siet a hivő s ott térdre borulva hamuval jelelteti homlokát és elmélkedik a sokat jelentő mondat fölött: „mementó móri " Mindnyájan elhagyjuk egykor a siralom eme völgyét; koldus és gazdag, pór és nemes, rongy és bibor porrá válik! S mégis a kaján irigység, kapzsiság, dicsvágy, erkölcstelenség, vallástalanság hydrája mily magasan hordja fejét?! Gyűlölet ember-ember között, párbaj, gyilkosság, meggondolatlan életontás — napi renden vannak. Ilyeneknek hamvazónak reggele oda dörgi. „por lesz belőled ember!!" Azt tartja a közmondás: „úgy élj, mintha mindennap meg kellene halnod, akként gazdálkodjál, mintha örökké kellene e földön élned." Erkölcs nélkül az állam rabigába görnyed, mint ledőlt az egykoron hatalmas Róma. Vallásos nevelés szükséges voltát hangoztatják a felekezetek, ezt mondja az állam is. E vallás-erkölcs szent igéit hirdeti az egyház és iskola; de nem a szerint él az emberiség. Ha még oly hosszú is a farsang : azt a böjt idején megtoldani ma napság köznapi dolog. A teremtő hat napot alkotott a munkára, a hetediket a pihenésre. A pihenés mellett e hetedik napon kell, hogy szivünkkel az ég Urához forduljunk, s míg hálát rebeg ajkunk a vett jókért, esdő fohászunkkal segélyét és gyámolát kérjük ki az élet további küzdelmeire. Fájdalommal kell azonban a hivő léleknek tapasztalnia, mint szen tségteleníti meg (tisztelet a kivételnek) a társadalom a vasár- és ünnepnapokat. Ez állapoton — a közerkölcsiség érdekében — mielőbb kell segíteni. Az állam rendelkezik polgárainak vére fölött; adjon segítséget hatalmával az erkölcs szilárdítására is! Egy rendelet és ennek szigorú végrehajtása pihenővé tenné a hetedik napot s megszenteltetné az ünnepet. Gazdálkodjunk, munkálkodjunk; helyes, mert nemcsak nyelvében, hanem gyarapodásában is él a nemzet. Iparosaink művelődés, szorgalom által emelkedjenek; kereskedőink versenyezzenek fokozódottan a külfölddel — mi pedig pártoljuk mindazt, ami honi. Minden jó hazafira szüksége van Árpád nemzetének; ne pusztítsuk egymást. Szűnjék meg a párbaj, gyilkosság. A sértett félnek ott a törvényes út, szerezhet elégtételt gyilok nélkül is. Ne oltsunk éltet, mit önmagunknak nem adhatunk. Túl humanismussal vagyunk eltelve. Az apagyilkos kegyelmet kap, a tolvaj, rabló kényelmes helyen várja az Ítéletet; az öngyilkosok arcképeit, életrajzát hozza a sajtó; a helyett, hogy ezen rút mániát ostoroznók, inkább koszorúkkal halmozzuk el a szerencsétlen öngyilkos ravatalát. A felebaráti szeretet parancsolja, ne törjünk pálcát elesett embertársaink fölött; mert minden okozatnak oka nem lehet előttünk ismeretes. Igen helyes, de a romlására induló okot kutatnunk kell és ha az erkölcsben lazulást, bukást tartjuk a nemtelen cselekmények forrásának, akkor ennek gyökerében való javításáról gondoskodni kötelesség. Gondoskodjék minden község az árvák tanításáról, neveljék a szülők gyermekeiket vallásosán, járjanak előttük jó példával. Korlátozzák üdvös rendeletek a pajzánkodásra hajlandó felnőttek csapongásait; hogy a bűnösök bűnösöbbekké ne fajulhassanak, építsünk számukra megyénként dolgozó házakat. Ily és ehhez hasonló dolgok keresztül vitelén működjünk a böjtben, hogy az alkotmányosság* s nyelvért küzdő magyar nemzet fölött ne mondhassa el Klio: Itt élt a megdicsőült Árpád nemzete, itt vitézkedett Kárpátoktól Adriáig; emelkedett, de satnyult és ezért elenyészett! A ,Zalamegyei Gazdasági Egyesület" HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. Jegyzőkönyv, mely felvétetett 1889. január 3-án a „sümegvidéki gazda , kör" által tartott közgyűlésen. Jelenvoltak: Szüts István elnök, Gyömörey Gáspár alelnök, Sümegi Tivadar jegyző, Eitner Zsigmond pénztáros, Gyömörey János, Hetyey Károly, Külley József, Takáts Alajos, Eitner Sándor, Varga Tamás, Szüts Zsigmond, Holub János, Mojzer József, Mojzer Imre, Szalay Gyula, Rédey Sándor, Parapatits Sándor, Semetke József, Gombay Ferenc, Barkóczy Károly, Horváth Gyula, Lukonits Gábor, Mild Mihály. Elnök ur üdvözölvén a megjelent tagokat, a gyűlést megnyitotta. 1. A mult gyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, az hitelesíttetett és az anyaegyesületbe beküldetni határoztatott. 2. Az anyaegyesület leirata, melyben az 1888-ik évrőli működésről szóló jelentés, az 1889-ik évi munkaterv és költségvetés beküldése kéretett, leiolvastatván, tárgyalás alá vétetett, és a megállapítás után beküldetni határoztatott. Az 1888 ik évi működésről szóló jelentés az •/. alatt csatolt eredeti pontjai szerint állapíttatván meg, mellékelve vau szerencsém beterjeszteni. Az 1889-ik évi munkaterv .//• alatt csatolt?tik be. Az 1889-ik évi költségelőirányzat . /• alatt, s végül az 1889 ik évi pénztári számadás . • alatt terjesztetik be. Az 1 .—4 . alatt becsatoltak elintézése után elnök ur azon kérdést intézi a gyűléshez, hogy a költségelőirányzatba felvett 568 frt honnét fedeztessék? Erre nézve a gyűlés egyhangú határozata, hogy ezen összeg az anyaegyesülettől kiadatni kéressék. Elnök úr tehát a gyűlés nevében kéri az anya „Zalamegye'

4 tárcája. Pozsony, október 27-én. 1825. *) Kedves Barátom Ferkó! Nem tiszteletemre, mert ez engemet nem illet, hanem tiszta s minden szinzés nélkül való barátságodnak kinyilvánosítására szolgáltak azon rendjeid, melyeket hozzám Pozsonyba küldöttéi. Edes érzésre gerjesztettek azok, látván, hogy távol létemben is megemlékeztél felőlem. Köszönöm Barátom! ezt a hozzám bizonyítva viseltető szives indulatot,' amelyről én ugyan eddig sem kételkedtem, de most már egész meggyőződéssel vagyok eránta. Adná az Isten, hogy azért érdemlett köszönetemet mentől előbb személyesen megtehetném s a Diaetáról megszabadulván, ismét jó Barátjaim körébe juthatnék. De mikor történhetik ez, csak távolról sem tudjuk gyanítani; mert noha már eddig hat hetet, sőt többet töltöttünk itt, még is azt kell mondanom, hogy csak az elején vagyunk minden tanácskozásainkban. Mennyire vettem én ezekben részt, vagy mennyire feleltem és fogok felelni küldőim birodalmának, azt csak ők fogják megitélni tudni. En azonban megvagyok nyugtatva afelől, hogy ha Hazámnak igen gyenge tehetségem szerint javára lenni nem tudok is, de kárára sem leszek. A Diaetáról sokat irni lehetne, de gondolom, Békásy úr szóval mindazokat világosabban közli veled, mintsem azokkal én levelemben fárasztanálak téged. *) Megyénk egyik volt jelesének, Oeak Antalnak, a haza bölcse, Deák Ferenc bátyján ik Háczky Ferenchez intézett ezen lovel. t. melyet lekötelező szívességből Hác/.ky Kálmán úrtól kaptunk — midőn küzOljük, teszszük ezt; mert bár a levél magán személyhez volt intézve, de sorai méltán szolgálhatnak ma is megszivlev-ül s a levélben foglaltak elég megvilágításba helyezik az akkori idők szellemét. Szerk. Némelyeket azonban, melyeket én tapasztaltam s melyekről talán Békásy úr elegendő tudományt rövid itt létével magának nem szerezhetett, közlök. Reális, igaz, tiszta gondolkozású ember, akit nem a mellékes tekintetek, hanem a Hazának valóságos java vezérelne, itt kevés van. Olyan ember pedig, aki a diaetalis követeket egyesíteni, és így a gondolkodás módját egy pontra kormányozni tudná, egy sincs. Ez az oka annak, hogy sok levén a fő, különböző a gondolkozás, változó az indulat, különféle mellékes tekintetek az ösztönük, különféle ágakra is szakadnak a vélekedések. Sok ember akar szólni és sok csak azt, amit már előtte megmondott más, viszonozza. Telik az idő, a dolog hátráltatik és így előre nem haladunk. Emellett udvari ember is annyi van a követek között, hogy az ember csak hűl bele, amikor némely tárgyban előadásaikat hallja. Nem sok jót várok én a Diaetától! Igaz, hogy minden sérelmünket, amelyek csak fájnak a hazának és a cocstitutiót megrázkódtatták, elejbe fogjuk 0 Felségének terjeszteni, sőt némelyeket már terjesztettünk is, de azt halljuk távolról, hogy a resolutio nem igen kedvező fog lenni, mely utána következik. Igy fogunk járni a sóval is, igy a kereskedéssel, így más sérelmeinkkel, melyeknek előadásában a circulusok most tanács koznak. Így lesz az adóval is. De nem is csuda, mikor a törvényhozó hatalomnak egy része és pedig tele résie magna Fejedelem, gondolni sem lehet, hogy az a maga hasznait elmellőzze és a Haza kívánságait teljesítse. Azonban kedves Ferkóm, erről te magad egy-két pipa dohány közben elmélkedj jobban! Árticulusunk még készen egy sincs, de oly tárgyon, melyből az articulusok készülnek, már néhányan által estünk ; úgy mint a királyné koronáztatásán, annak 50,000 darab aranyból álló honoráriumján, herceg Metternichnek és báró Steinleinnak taxa nélkül való megnemesítésükön. Hát nem elég fejtörés-e ez a Haza javára ? Egy representatiót is küldöttünk a Felsége elé a commissárusok megbüntetése eránt, melyben a correspondentiáknak a vármegyék között leendő folytatásuk, a Diaetáküak minben harmadik esztendőn való megtartásuk, a dicasteriális tisztviselőknek a constitutióra való meghiteztetésük is foglaltatott, de ez a 27-a septembris usque 23. oktobris készült és így Isten kegyelméből elég hosszan. Magadra bizom, ha minden egy ilyen érdemű tárgy csak fele időt kívánjon és vegyen is fel, mint ez felvett, meddig fog a Diaeta tartani, hogy mind elvégezzük azt, amit elejbénk szabtak. De talán majd jobban fognak siettetui a dolgok, ha követ Collegáim a Pozsonyi sok mulatságokba bele unnak és haza menni vágynak egyszer; mert még most a sok gyönyörűségekbe mintegy elmerülve levén, a falusi élet előttük kellemetlen, noha én a városi zajos mulatságot a falusi magánynak s a kővel kirakott pompás utcákat a sáros, ganajos aklok tiprásával örömest Ielcserélném. Szivemen fekszik ugyan a Haza boldogsága is, de minekutánna a következéseket hasznosaknak nem várhatom, csak az eke szarvához nyúlni látom szükségesnek lenni és csak azzal biztatom magamat: et his quoque dabit Deus finem! A király állandóan itt van, de most beteg, az ágyban fekszik, a Bavariai királynak halála mély gyászt szerzett az udvarnál, síró félben van minden körülöttük. 11a Csányi urakkal és Komám asszonynyal összejösz, amint gondolom, előbb is összejösz, mint én, tiszteld őket nevemmel s mond meg, hogy ne őrizzék azt a sárfészek posványos berkes tanyájokat mindég, hanem a nagy világba is ránduljanak ki egyszer, hogy az udvariabb finom ízléssel is megismerkedhessenek s jöjjenek fel Pozsonyba. Csányi úgyisa maga helyén megáll mindég, de a Diaeta ha egyszer eloszlik,nem tudni, mikor jön meg össze. Beszéld rá, hogy lássanak ők is már valahára egyszer valami szépet; mert Pozsony, ha sokkal nem Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.