Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-26 / 35. szám

A csatornázási munkálatok kiadása tárgyában Szalczer Miksa zalaegerszegi lakóssal a fedett folyókák készítése iránt kötött szerződést a képviselő testület jóváhagyta, mig a nyilt folyókák kiadására nézve árlejtést rendelt el, melynek eredménye jóváhagyás végett a képviselő testület elé terjesztendő. Kimondatott egyúttal, hogy a vállalkozónak szakembernek kell lennie, vagy ha nem az, szakembert kell bejelenteni, aki a munkálatokat végezteti. Ez ügygyei kapcsolatban a tanács utasíttatott, hogy a csatornázási munkálatok keresztülvitelére felvett összeg külön kezeltessék s az csak is a csatornázás foganatosítása körül felmerült kiadások fedezésére fordíttassák. A város piacán a gabona mérés bérbeadása tárgyában felvett árverési jegyzőkönyv, továbbá Horváth István zala-egerszegi lakóssal fahordás tárgyában kötött szerződés, úgy a város tulajdonát képező kilenc féléves kocsma bérbeadása tárgyában felvett árverési jegyzőkönyvek előterjesztetvén, azokat a képviselőtestület jóváhagyta. A város területére eladás végett behozott mindennemű gabonanemiiek kötelező megvételéről készített szabályrendeletet a képviselő testület elejtette, mig a vágóhídi, úgy a köztisztasági és közbiztonsági szabályrendeletek tárgyalása a legközelebbi képviselőtestületi ülésre balasztatott. Utánzásra méltó példa. Zalamegyének egyik kies fekvésű, Sümeghez közel fekvő községe: Csehi szokatlan népes, mert ritka esemény színhelye volt f. évi aug. 15-én, mely napon délután 4 órakor temették az Úrban boldogult Petlanovitu Mihály esperest. Pontificáló pap nagys. Mild Mihály prépost-plébános, jelen volt az összes kerületi papság, nőt távolról is, a tanitók, és sok mások láthatók a végtisztelet megadásán. Nyugodjék békében a 70 évet ért lelkész! Szerette őt éltében minden ismerőse, szerették hívei. Jótékonyságot hirdető végrendeletének tartalmát nem tudom teljesen; de ha csak egyelőre annyit említek, miként érték papírjait, takarékpénztári részvényeit, stb, melynek kamata évenkint 200 írttól 400 frt között hullámzik, a vezetése alatt volt három község: Csehi, Bazsi és Prága tanítói állomásoknak rendelte adatni — ezer frtot pedig a sümegi reáliskolára hagyott — úgy elég arra, hogy neki e téren mondhatni úttörőnek, — ezen nemes teltét érdemlegesen méltassuk. Mintha hallanám a figyelmes olvasónak észrevételét, hogy volt már úttörő más is! Tudom; ő hercegsége a bíboros esztergomi primás áldozott s ad iskolai célokra; néhai Szabó Imre volt szombathelyi püspök a főtisztelendő káptalannal palotát épitett elemi iskolának, azt összes költségeivel fenn is tartja ; a pannonhalmi főapát, egyes grótok is kezdenek népiskolákat építeni, jó példával jár elő maga az állam, de falusi plébános, a falusi tanítói állomás javitására — tudtommal — eddig nem igen költekezett; ez irányban nevezem az elszenderült esperest úttörőnek. Elmélkedjünk szt. István napján e dologról egy kissé! Az ur Jézus maga mondá tanítványainak: menjetek, tanítsátok a nemzeteket és népeket! Nem tette hozzá, csak a templomban, hanem minden helyen, tehát az iskolában is. Szent István királyunk belátta, hogy az ős pogány magyar a keresztény hit tanai által lehet csak állandó lakosa az Árpád szerezte honnak. A nép elméjét fejleszteni kell hit, erkölcs és egyébben. Tudatlan nem taníthat tudatlant, tanítással csak az ismerettel biró egyén foglalkozhatik, e szerint helyes szempontból kiindulva ezen kiváló missióval a papságot bízhatta meg, mert ők levén a tudomány ápolói, kezükben volt a forrás, innen kellett az átszivárgásnak történnie. Álljon elő csak egy a sok közül, aki ellenkezőt tudna bizonyítani, nincs és nincs! Mert az igazat be vallva úgy áll : a papság, különösen a magyar lelkészség minden időben megfelelt a hozzá kötött várakozásnak, tanított s nevelt népet, oktatott nemzetet. Alllde hála a magyarok Istenének, nemcsak megtartottuk e drága hazát, hanem számunk a tatár pusztítás, mohácsi vész és veszedelemnek dacára növekedett, ennélfogva a ta ni tó papságnak világi tanitó segitségre szüksége lett. Akadt is irni olvasni tudó, ki az ember nevelés fáradságos teendőit magára vállalta, a községek tanitó pap jának segítőjévé szegődött. Az előhaladó kor többet, többet kíván. Kocsin unalmas utazni, gőzmozdony, gőz hajó sikló vigye az embert; a gyalog, a lovas staféta a posta soká viszi el sorainkat, távíró, telephon kell ! ez a/ igazi. Faggyú-, milligyertya, olaj, petróleum, gáz - semmi; villany világitás, ez aztán valami. Szóljak a tökéletesitett fegyverek, külünféle gépekről, melyek a 19 század haladását fennen hirdetik, fölösleges; hisz ismeretes ez mindnyájunk előtt. Honnan származik mindez? bizonnyal az és/, fejlődése hozta létre, a fejlődés bölcsője pedig nem más, mint az iskola. Belátta a klérus, miként értelmes és értelmesebb tanítókra van szüksége, belátta a magas kormány, hogy tanitókat, tanárokat képezni elodázhatlan teendője az országnak. Épültek palotaszerii tanitó képzők, épülnek iskolák, vannak szakemberek, kik tanítani akarnak, tudnak, de nincs aki az ezen pályára képzett tanítót állásához illő díjazásban részesítene. Nem úgy mondjuk: sehol: ter mészetesen van kivétel, nagyobb városok, egyes helyek, de általában több oly helység van, ahol a vasúti bakter a hivatalszolga előnyösebb fizetésben részesül, nyugdija kedvezőbb kulcs alapon nyugszik, mint a néptaniói — ez elvitázhatlan. Részesüljön egyenlő qualitikatió legalább egyenlő vagy megközelítő díjazásban, ez igazságos óhaj, elég rossz, még csak óhaj! Hogy a néptanítók anyagi helyzetét javitani kell, ezt ma már belátja a társadalom, de ki javitson ? itt a fenakadás. Miért emeljük a tani tói fizetést, ezt részletesen indokolni telesleges értelmes honfiak és hazájukat szerető nők előtt; elég ebből annyi: aki másokat lelki odaadással tanítani akar, annak élte végső percig haladni kell, szóval szabad idejét a tovább képzésnek szentelni, ez pedig anyagi gondok közepette lehetetlen. Miként nevelje az olyan ember más gyermekét, a midőn saját családja aggasztó jövője üdvös munkáját folyton zavarja. Akárhány tanitó özvegye tengődik mások kegyelmén, akárhány tanitó fiút láttam — épen a napokban is egyet — koldulni; szivem szorult el alamizsna nyújtáskor; eszembe jutott: oh nemzet! mikor fogod a népet tanítók és családjaikra gondozó kezedet valahára kiterjeszteni? Igen, igen segítsünk! igy gondolkodott a végrendelkező esperes is; az állam összes községek tanitói állomását írem emelheti, most még több adóval terheltetnék az ország, ez ellenhatást szülne; de igen, ha direkt nem segíthet az álladalom, indirekt példát adhatnának minisztereink s példájukat követnék a főurak, követnék mások ; példát, aminőt Petlanovits Mihály nyújtott: végrendeletekben megemlékezni a tanitói állomásokról; ezekre hagyjon, aki hazája jövőjét szivén viseli! Karolja fel ezen módot a főtisztelendő klérus, adjon necsak plébániák, jótékony intézetek, hanem tanitói állások jövedelem emelésére is; emelje maga mellé az érdemekben gazdag magyar papság a tanitói osztályt szellemi és anyagiakban, mert hiába, a létért való küzdelem megtöri a szellemi munkálkodást. Midőn igy e sorok írásával töltöm Szt. István napjának egy részét, hozzád szállok országunk megdicsőült királya s imázva esdem : árassza át szellemed a jelen nemzedék rétegét, te akartad, hogy a tanitó világ anyagi gondtól menten nevelje e szép ország lakóit ; értsenek téged meg óh király, azt akartad ugy-e? nemcsak a templomban tanitók élhessenek teljesen hivatásuknak, hanem egyáltalában a tanítás és neveléssel foglalkozók ! Isten megsokasította népedet, Isten kegyelnie gvulassza áldozatra a nemes érzelműek szivét. A Te intésedet meg értendi minden igaz magyar, a Te szellemed vezessen bennünket, a Te országod jólétre virágozzék s tartson örökké! H. Zala-Egerszeg r. tan. városnak köztisztasági Szabályrendelete. 1. A ház külső és belső részeinek, valamint a ház előtt alkalmazott járdának tisztán tartása a ház tulajdonost, vagy annak helyettesét, illetőleg az épület fenntartóját terheli. — Ez köteles a ház és udvarát folyton tisztán tartani, a házi söpredéknek kellő időben való kihordatásáról gondoskodni, a csatorna és árnyék •jzékek fertőtlenítését, midőn az hatóságilag elrendelte tett, — eszközöltetni, télnek idején a háza mentében levő járdáról a havat, különben a sarat és szemetet naponként teggeli 8 óráig eltávolitani, sikamlós időjárás esetében pedig a járdát k őpor, fűrészpor \ agy hamuval, ha annak szüksége az időjárás változatával fennforog! ugy este, mint reggel behinteni; egy általában mind azon intézkedéseket megtenni, melyek a közegészség és köztisztaság érdekében szükségesek. 2. Az egyes lakrészeknek minden tekintetben való tisztán tartása, különösen a házi szemet és konyha hul ladéknak a házban e célra rendelt helyre való hordatása és a hatóság által a városon kivül kijelelt helyre való kihordatása az illető lakók kötelessége. 3. A város köteles a szemetet egyes házaktól a városon kivül levő főgyűjtő helyre érvenként fizetendő 2 forint dijjért a város lovain kihordatni. 4. A szemét és hulladék a lakások és kutaktól kellőleg távol levő és jólzáró fedővel elláttott gödörbe vagy faládába rakandó. 5. A házi állatok istálója a lakások, pincék és kutaktól a lehetőséghez képest távol eső helyen állítandó fel. 6. A trágya dombok a lakások, pincék és kutaktól kellőleg távol eső helyen állitandók fél és a főcsatornába vezető fedett külön gyűjtő csatornával, vagv egy kellőleg fedett trágyáié gyűjtő gödörrel hozandók kapcsolatba. 7. Ugy az árnyékszék és istálló, rnint a gyűjtő gödrök is mindig tökéletesen fedve tartandók. 8. A kutak, melyek az istálló trágya gödör, ár nyékszék és árnyékszéki csatornától, kellő távolságban nincsenek s ennek következtében fertőzvék, mint egész tég ellenesek clzárandók. 9. Az utcák, közterek és átjárók tisztítása, locsolása és tisztán tartása a város terhe. 10. A vái •os területén a szőllőhegyi lakósok kivételével levő bent lakók vagy házak tulajdonosai, kiknél építkezési vagy iparűzéssel járó hulladék gyűl össze, kötelesek azt, valamint azok, kfkuek istállójuk van, a trágyát tavaszkor és őszkor, hol azonban a hulladék vagy trágya nagyobb mennyiségben össze halmozódik, azt minden három hóban, sőt a viszonyokhoz képest, valamint járványos időben, valahányszor a hatóság részéről az megrendeltetik, kihordani. 11. A trágya és szemét csak oly jármüveken szállitható, melyek tartama az utcára ki nem hullhat. 12. A szappan főzők és gyertya készítők a fagy gyut csak kellő kémény szellőztetési készülékkel ellátott pince helyiségben vagy a városon kivüli helyen olvaszt liatják. 13. Bármily szemetet söpredéket, cserepet, vagv hulladékot az utcára vagy körtérre lerakni, ugy azt magán vagy közös csatornába behányni, továbbá takaritás alkalmával a poriadékot az utcára kihullatni, valamint vizet vagy bármily folyadékot is az utcára kiönteni tilos; ugyancsak tilos az utcát, köztért vagy Végre még is megjött a levél, rövid volt, de kegyetlenül sértő. — Fiam levelét vettem ég sokáig küzdöttem, mig e lépésre határoztam magam. Azt jól tudja ön, milyen érzelmekkel vagyok eltelve ön iránt; a legkeserűbb gyűlölettel ; gyűlölöm önt, mint fiam megrontóját, ön az oka halálának, az ön lelkét terheli egyedül. Fiam fölszólított, hogy gondoskodjam gyermekeiről, megteszem neki, nem fogom gyermekeit koldulni engedni. De csak azon föltétel alatt, ha ön lemond róluk örökre. Ha azt megfogadja, ugy küldje el hozzám őket, biztos lehet, hogy mint fiam gyermekeivel fogok bánni. De ön ne pióbáljon velük jönni, ne próbálja valaha házam küszöbét átlépni. Gyűlölöm önt. Ne akarjon meglágyítani, kárba vesz minden könyörgése, süket fülekre talál nálam. Milyen jó, hogy Dezső ezt már nem olvashatja ! Az a kegyetlen ember mégis iszonyú boszut áll rajta, el akarja tőle szakítani gyermekeit. Hiszen vethetett volna nekik ugy is alamizsnát, de nem, ő azt akarta, hogy szenvedjen. Sokáig töprengett a szegény asszony, hogv uiit tegyen; oda adjae gyermekeit a gőgös nagyapának és ő ne lássa többé soha őket, vagy nyomorogjanak együtt, kolduljanak együtt ? Hanem egy nap aztán, mikor a kis Gábor sirva jött be és elmondta, hogy a szomszéd fin megütötte és mikor sírni kezdett, azt mondta, hogy hallgass te koldus kutya! Ezt már nem bírta elviselni a szegény asszony, nirva fakadt ő is, összepakolta kis ruhácskáikat és még az nap elküldte nagyapjukhoz; az ő gyermekeit bántani nem fogja senki. És mikor egyedül maradt abban az üres házban, egyedül újra az egész világon, s örökre elvesztette azokat, kiket szeretett, nem volt célja előtte többé az éleinek; kiment a temetőbe és férje sírján agyonlőtte magát. és most mégis fiamhoz fordulok kérelemmel, nem hiszem, hogy süket fülekre találjak nála. Nem hiszem, hogy volna lelked, apád fejére egy olyan csapást mérni, te nem mondtad azt komolyan. Te nem teheted azt, hogy családod régi fényét örökre elhomályosítsd, te nem engedheted, hogy az ősi birtok dobszóra kerüljön, te nem tehetsz a világ gunytárgyává bennünket. Kérdeztem-e én, mikor pénzt kértél tőlem, hogy mire kell ? miért kell? adtam, a mennyit csak kértél; és most midőn tünkre jutva, a bukás szélén állva, könyörögve nyújtom feléd kezemet és kérlek, hogy ne engedj a szégyenbe, a nyomorba sülyedni, te el tudnál fordulni tőlem ? A hatalmas, ősz ember szemébe köny ragyogott, Dezső is meg volt indulva, mit feleljen erre ? — Nem hiszed atyám, milyen fájdalmat okozasz nekem kéréseddel, de nem tehetek eleget óhajodnak, kívánd inkább az életemet. — Nincs itt szó atyám becsületről, itt csak egy sajnos, téves előitéletről van szó, becsületed nem forog kockán, azt nem támadhatja meg senki. — De megtámadja a saját fiam, persze annak szabad — dörgó Szirmay indulatosan, — nem félsz, hogy megátkozlak, kitagadlak? Nekem ilyen elvetemült fiam nincs, aki ősz atyját a halálba kergeti ! — Tévedsz atyám! — telelt a fiu engesztelően — én sohsem feledkeztem meg a tiszteletről, melylyel neked tartozom, de akaratom nekem is van és ha az ép oly acél kemény, mint a tied, arról sem tehetek, fiad vagyok. — Epen azért, mert fiam vagy, követelhetek tőled engedelmességet; hát azt hiszed te bolond, hogv boldog leszel, ha vesztedbe engedlek rohanni? Keserűen meg fogod még bánni. — Bizd azt csak rám. — Hát büszkeséged nem szólal föl? Nem lázad föl véred? Egy Szirmay ennyire megtud magáról feledkezni? Nekem még a gondolatra is arcomba szökik a vér! Dezső vére is kezdett már föllázadni, de uiég uralkodott magán, Szirmay volt ő is, aki a sértést még atyjától sem veszi föl. Elhatározott szándékod neked nőül venni azt a leányt? — kérdé kis szünet múlva. — Megingathatlan, atyám, — mond Dezső komolyan. — Tudd meg hát fiú, hogy amely percben te azt megteszed, megszűntél fiam lenni. Megátkoználak, de megleszesz te átkozva ugy is, átokként fog lelkedre nehezedni az a tudat, hogy megülted az apádat. Mert hidd el, hogy jobban meg fogsz ülni e lépéseddel, mint ha kést szúrtál volna belém. Azt megtudnám bocsátani, de ezt soha! Vigyázz! hogy meg ne bánd valaha. Mi örökre elválunk, nem ismerjük többé egymást, te megtagadtál engem, megtagadlak én is. Halálom után meg lesz fordítva a címer a sírbolt ajtaján, több Szilmay nincs! Megtagadom gyermekeidet is, idegenek lesznek reám nézve, többre becsülöm az utca porontyait, mint attól a nőtől származó fattyaidat. Rá pedig szálljon lelkem minden keserű gyűlölete, száradjon el e kéz, ha valaha engeszteléssel nyújtanám felé! * * * Dezső azért nőül vette a leányt, nem rettentette vissza apja haragja, ügyvédi irodát nyitott és éltek, mint sok más szegény emberek. Két gyermekük valt már, midőn Irmát az a csapás érte, hogy elvesztette férjét. A M aróthyak sohsem tudták neki megbocsátani, hogy Evelint oly csúnyáid elhagyta, folyton boszantották, inzultálták és midőn fölforrt benne a Szirmay vér és Evelin bátyját párbajra kihívta, ő húzta a rövidebbet, mert halálos sebet kapott. De annyi ereje még volt, hogy atyjához egy engesztelő levelet irt, melyben kérte bocsánatát és gyermekeit oltalmába ajánlotta. Sokáig nem jött semmi válasz, a szegény asszony szomorúan tengette életét, férje nem hagyott rá vagyont, és a két gyermek enni kért.