Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-12 / 33. szám

Egy negyedik is közeledik hozzánk; mi most már i egy kis csoportot képezünk és kiváló udvariassággal azon kérdést intézi éppen hozzám: Pardon uram, egy kérdést kockáztatok kegyedhez, melyre őszinte válaszát kérném ? (persze észre veszem, hogy a kérdő nem oly higgadt a kérdésnél, mint a minőnek látszani akar). Ugyan kérem, mondja ő most, ön is olyan izgatott a savanyu tejtől, mint én? Válaszom a következő: Tisztelt uram, én igan őszinte fogok lenni, úgy mim ön azt tőlem kívánta. A savanyu tej talán, sőt biztosan nekem sem kedvencz italom, de azért izgatni engem nem szokott. Ha uraságod szerény tanácsomat elfogadja, ugy csak igya azt tovább is, és biztosítom, hogy különben is heves természetére csillapítólag fog hatni, és egy kis vizivás mellett nem leend többé oly ingerelt és kemény — természetű, mint eddig. - Fejcsóválva megköszöné szavaimat és kételkedve — tovább ballagott. Végre azt hinné az ember, hogy most már megszűnt a savanyu tejes zaklatás, de fájdalom, nagy csalódás — Most jön még a legeredetibb panaszok egyike. Kedves öregem, szólít meg egy jó barátom, képzelje csak, hogy mi történt velem ma éjjel a savanyu tej miatt ? Kn már tegnap este éreztem, hogy ebből néni lesz jó, mert étvágyamban két pohár savanyu tejet ittam, egyet „Villersdorfban", a másodikat a vacsoránál, a hatása ki sem maradt. Fel voltam puffadva, ugy hogy attól féltem, hogy szétrepeszti mindenemet, de hősiesen tűrtem helyzetemet ugy gondolván, hogy szerencsésen keresztül esem bajomon. Fájdalom, borzasztó álom gyötört. Nőm — ki otthon semmi körülmény között sem birta velem a savanyu tejet ozsonára megitatni, most mint anemezis bosszúteljesen előttem megjelent, oda kiáltva hozzám, te háládatlan, ugye itt jó a savanyu tej / Én ijedt ségemben az ágyamról lezuhantam, hogy minden csontom ropogott, és felkiáltottam — átkozott savanyu tej — segítség — segítség- és — felébredtem. — Csak úgy folyt rólam a viz, és lassan-lassan magamhoz tértem. Megesküdtem, hogy ón ezentúl a savanyu tej pro tectora leszek, nehogy ismét így járjak. Hiszen ez igy folytatódnék délig, csak hogy ilyenkor az ember udvariasan távozik. Most egy kissé toilettet kell csinálni, szerelmi- és más leveleket irni, mely után az ember ismét vagy sétál, esetleg kugliz a kitűnő tekepályán, tornász vagy kerti munkákhoz fog. — Ez mind a mozgás gyakorlása végett történik. A séta- és kirándulási helyek a legszebb utakon, hatalmas fenyveseken keresztül vezetnek és a legváltozatosabb — a természettől gyönyörű szépséggel megáldott helyekre jut az ember. Hála Istennek, korog a gyomor és szerencsére megérkezett reánk a megváltás órája. Az intézet harangja — barátságtalan fülrontó hangjának dacára — még is kedves előttünk, mert fél egykor ebédhez hi bennünket. Mindnyájan ifjú gyorsasággal sietünk az étterem felé, és egy gondolat lelkesít bennünket; Ebédhez!! Az ebédet botálalják. Három fogás van u. m. zöld főzelék hússal, bornyu-sült vagy disznósült és tészta; délben fekete rozskenyeret adnak. — Az étkek ininősége jó, csak hogy kuraszerüen, só és fűszer nélkül, vajjal készítik. Az ebéd félkettőkor végződik, ós ekkor mutatja az üres terem, hogy polgári kötelességünkeek hiven eleget tettünk. Megjegyzem még, hogy semminemű szeszes italokat nem szabad innunk, — csak a jó hideg források vize táplál bennünket — de ez csak hasznunkra van, mert magam is észleltem, hogy sokkal — higgadtabb vagyok — mint máskor (még is jó volrta most egv kis badacsonyi ó bor). — Ebéd után a zonét hallgatjuk, egyet kényelmeseit füstölünk, és társaságban kedélyesen elbeszélgetünk az erre alkalmas „Geduld" árnyékos helyen. Többen haza sietnek, és morpheus karjaiba vetik magukat, sikerül is nekik elálmodozni mindaddig, mig • /., 4 órakor, mert akkor kezdődnek a délutáni kúrák, a fürdőszolga lassan betoppan, és azt mondja, „Hitt schün die Kurzeit". A kúrák 4 órától 6 óráig tartanak , — Ezután ismét felkeresi a közönség a sétahelyeket, elkölt egy kis ozsouát, és kellemesen tölti idejét, mig 7 —8 óra közt a vacsorához haza felé indul. A kedves savanyu tejjel telt poharak hosszú sora újra hatalmas látványt tár tel szemünk előtt, és dacára a sok panasznak, mindegyik neki fog a vacsorához, és azzal vigasztalódik, hogy lassanként hozzá szokik, kiengesztelődik a savanyú tejjel, mert minden esetre jobb ez is, mint a — semmi. Vacsora után ismét felvidit bannünket a zeue, a közönség fel- ós lefelé sétál. Fiatalok és öregek ilyenkor a nap eseményeiről beszélgetnek. 10 órakor csend uralkodik mindenütt és kiki a nap táradal mai után megadja testének a jól kiérdemelt és szükséges nyugalmat. Ezen gyógyhelyet leginkább hazánk fiai keresik fel, mert közel 'fekszik, azonban számtalan ktillöldi is jön ide üdülést keresni. Radegund a szenvedő emberiség kedves menhelye és itt az anyagi jólétben kevésbbé részesülő ember is gyógyíthatja magát; mert szerény kiadással van összekötve, és olcsóság tekintetéhen ritkítja párját. — Kivánatos volna, hogy minden ember, ki egész éven át testét és szellemét folytonosan gyötri, legalább is néhány hetet itt a nyugalomnak szentelne, hogy felüdülve ujult erővel látna hivatásához. Sokan köszönik ezen gyógyhelynek, úgy értelmei orvosainak felgyógyulásukat, és számtalan meggyógyul) áldással emlékezik meg e helyről, hol visszanyerte legdiágább kincsét: — egészségét. Hreisat'h Sámuel. Helyi, megyei és vegyes hirek. Gyászhír. Strohmayer Ferenc, Zalavármegye könyvnyomdásza, f. hó 8-án Budapesten 41 éves korában elhúnyt. A boldogult ritka becsületességű, példás munkásságú férfiú volt. Nagy részvét mellett temették el f. hó 11-én. A tűzoltó csapat, melynek a boldogult sok éven át buzgó alparancsnoka, az egyesületnek pedig egész haláláig tevékeny pénztárnoka volt, testilletih-g rótta le a temetésen kegyeleti adóját. Béke a korán elhunyt poraira! A család által kiadott gyászjelentés: Ozv. Strohmayer Ferencné szül. Simonffy Róza; özv. Tahy Gyuláné szül. Szabó Rozália édes anya; Carolina férj. Bogyay Pongráczné; Izabella térj. Kováts Károlyné, Irén férj. Döme Gézáné, Károly, Irma térj. Legény Károlyné, Viktória férj. Pottyondy Károlyné, Elemér és neje szül. Demmer Emilia testvérek, továbbá Simonffy András és neje Zanathy Rozália, ugy szintén a kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik felejtheslen férje, illetőleg édes fia, testvérük, sógoruk és vőjük Strohmayer Ferenc Zalavármegye könyvnyomdászának hosszas szenvedés után élte 41 ik-, boldog házasságának 15-ik évében 1888-ik évi augusztus hó 8-án délutáni 2 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei augusztus hó 11-ik napján délután 4 órakor fognak saját lakásán beszenteltetni s onnét a zala-egerszegi sirkertbe örök nyugalomra téi tetni; az engesztelő szent-mise áldozat pedig ugyanaz nap reggel 9 órakor fog a helybeli r. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Béke lengjen a drága porai felett! A zala egerszegi iparos ifjak önképző és betegsegélyző egyesülete saját céljára f. hó 5-én a Rozenkranez kertben tekeversenynyel egybekötött táncmulatságot tartott, mely igen látogatott volt s az egyesület javára elég szép jövödelmet hozott. Befolyt ugyanis összesen 222 frt 10 kr, melyből a 86 frt 56 kr. kiadást levonva, a tiszta jövödelem 135 frt 54 kr. Felülfizettek : Főt. Balaton József 2 frt, Krosecz István 1 frt 20 kr., Rigó Ferenc, Krizmanits Kálmán, Horváth Zsigmond, özv. Krizmanits Jáuosué, özv. Léránt Lászlóné, Tarafás Mari 1—1 frt, István Gyula, Hittaller Ede, Kohn Ignácz, Tolnaj Aladár, Reberger János, A. G., Vörös Gyula, Grüber Mátyás, Kummer Gyula, Duzár István, Léránt György, Szalai Gyula, Gombás István, Dr. Obersohn Mór, Hajinásy Imre, Kraseczki József 60—60 kr., Zsömböli József, Juhász Lajos, Szekeres István 50—50 kr, Gaszta Antal, ilj. Baján József, Somody Sándor, Bergstein Ármin, Puer István, Szalmay József, Koronya Sándor, N. N., Plihál Adolf, Zsilinszki Mihály 40—40 kr., Horváth Sándor, Tölli Flórian 30—30 kr., Scherer Ignác 25 kr., Hajmásy Gyula, Nagyfy József, Fidler József, Horváth Károly, Filipánits József, özv. Sipos Ferencné, özv. Paragi Györgyné, Krizmanits József, Pirity Gyula, Riedelmaycr László, ifj. Hajmásy János Gigler N., Móricz Jakab, Berger N., Heincz János, ifj. Heincz Károly, özv. Bergerné, Tamasits N., Kováts László, Déváid N., Steril Lipót, Smid Ignác, Echám András, Echám János, özv. Kováts Károlyné, Mesterházi N., Antal István, N. N., N. N, N. N., N. N., N. N., 20—20 kr., Neuteld Izidor 15 kr., N. N., Liephser János, Bali Béla, Farkas Márton, N. N., 10—10 kr., a feiülfizatés össszege 32 frt 20 kr. Kinevezés. A m. kir. igazságiigyminiszter Nagy Antal zala egerszegi kir. törvényszéki díjnokot a tapol czai kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. Elhalasztott közgyűlés. A zalamegyei általános tanítói testület központi választmánya f. 1888. évi augusztus 3-án tartott ülésén az ott felhozott indokok alapján egyhangúlag elhatározta, hogy a f. 1888. évben tantestületi közgyűlést nem tart, hanem azt a jövő 1889. évre elhalasztja. Ezen határozatról a járásköri elnökök a kellő indokolás mellett értesíttettek. Posta és távirdai szaktanfolyam. A közmunkaés közlekedésügyi miniszter abból a czélból, hogy a mindinkább fontossá váló posta- és távirdai szolgálathoz szükséges személyzet kellő minősitéssol és kiképzéssel biró egyénekből kiegészithető legyen, a vasúti szaktanfolyam mintájára posta- és távirdai szaktanfolyam felállítását szándékolja, mire nézve az előkészítő intézkedések már folyamatban vannak. E tanfolyam a miniszter célzatai szerint már a folyó év őszén megnvilnék s abba jogi képzettséggel, illetve érettségi bízonyitványnyal, vagy ezzel egyenrangú iskolai képzettséggel'biró ifjak fognának felvétetni. A tanfolyam sikeres bevégzése után, mely 10 havi elméleti és 3 havi gyakorlati kép zésre van alapítva, a jogi képzettséggel bírók a posta és távida-igazgatóságoknál és a közm. és közi. minisztérium központjában, az érettségi bizonyítványnyal birók pedig a posta- és távirdai kezelési, illetve külszolgálat nál nyernének alkalmazást és további előléptetést. Egy idejiileg kimondatnék, hogy az 1890-ik évtől a posta és távirdai szolgálatban gyakornoki és mindazon tiszvi selői állásokra, melyek a törvény értelmében nincsenek igazolványos altisztek számára fentartva, sőt a mennyiben igazolványos pályázok nem jelentkezn«k, ez utóbbiakra is—csak olyanok alkalmazhatók, kik a postaés távirdai szaktanfolyamot sikerrel bevégezték. Ez által kellőleg biztositva lesz, hogy azok, kik e tanfolyamot szorgalommal és sikerrel befejezték, rövid idő múlva megfelelő állásokban elhelyeztessenek. Ez alkalommal megemlítjük, hogy a hasonló jelleggel biró va»uti tanfolyam el.<ő éve megfelelő eredmény nyel záratott le, az azon kiképzett mintegy 90 hallgató az egyes vasűtakhoz gyakorlati szolgálatra beosztatott s >i vizsga sikeres le tétele után a vasutaknál elhelyezést fognak találni. Kereskedő tanoncok az ipartestületek fennható jága alá nem tartoznak. Ily értelmű határozatot hozott a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter f. 1888. évi julius 22-én 31,128 sz. a. kelt következő rendeletében : „A zalaegerszegi ipartestületnek az iparos tanoncok szegődtetése és felszabadítása tárgyában benyújtott s az alispán ur által folyó évi junius hó 7-én 8538 szám alatt harmadfokú határozat hozatal végett hozzám felterjesztett fellebbezését a vonatkozó ügyiratokkal együtt felülvizsgálat alá vettem s ennek ered ményéhez képest az alispán urnák folyó évi március hó 22 én 5235 szám alatt hozott határozatát jóváhagyandónak találtam ; mert alaptalan és törvény ellenes a fellebbező ipartestületnek ama kérelme, hogy a képesítéshez nem kötött mesterséget üző iparosoknak s ezek között a kereskedőknek is tanoncai, szegődtetés, felszabadítás vagy bármi tekintetben is az ipartestülethez utasíttassanak, mivel az ipartestület az ipartörvény 127. §-a értelmében csakis a hozzá tartozó iparosokra és segédszemélyzetükre, s tehát tanoncokra nézve is van hatósági teendőkkel felruházva, mig ellenban a képesítéshez nem kötött mesterséget (kereskedést) üző iparosoknál alkalmazott tanoncok felvétele nyilvántarés felszabadítása kizárólag az I-ső fokú iparhatóság hatáshöréhez tartozik. Meghívás. A hadsereg felszereléséhez megkívántató mindennemű iparcikkek, hogy a hazai kis iparosok által készíttethessenek, e célból az ország több városában nálunk előbbre haladott ipartestületek egy országos küzvállalkozási szövetkezet szervezését már megkezdet ték. Minthogy pedig az emiitett vállalkozás évenkint több millió forint értékű, mely összegből városunk iparosaira is, ha aránylagosan majd kiosztatik, 70—80 ezer forint legkevesebb jutni fog évenkint, ezen valóban igen fontos és életkérdéses vállalkozásból hogy mi zala egerszegi iparosok ki ne maradjunk, ennek alapos megbeszélése és létesithetése végett folyó 1888. évi augusztus 16-ik napján d. u. 6 órára az elemi iskolaház II. fiosztálya termében tartandó rendkívüli közgyűlésre ipartestületünk minden tagját tisztelettel meghívom. Kelt Zala-Egerszegen 1888. évi augusztus hó 7. Meskó Józset ipartestületi elnök. Az állatkertből. A Szt. Istvánnapi nagy népünnepély legérdekesebb és legkimagaslóbb látványossága az állatkert lesz. Az igazgatóság minden lehetőt elkövet, hogy az ezen alalomból a fővárosba ránduló vidéki közönség élvezetes órákat tölthessen ós jól mulasson az állatkertben s a látogatók különféle érdekes meglepetésben részesüljenek. Igy Miss Ella Zuila és Mis Lu-Lu ezen világhírű müvészpár bámulatos és hajmeresztő mutatványait naponként kétszer fogja a délutáni órákban bemutatni a nagy közönségnek. — Továbbá számos érdekes, ritkább fajú és nagy értékű állatot is szerzett be az igazgatóság, a melyek mind az ünnep napokra érkeznek meg. Aratás eredménye. Az aratás a szentgróti szolgabírói járásban teljesen befejeztetett. Rozstermés általában jónak mondható, úgyszintén a búzatermés is. Árpa s zabtermés mennyiségre nézve ugyan jó, de minőség tekintetében nem kielégitő; sokat szenvedett e két gabonanem a tavaszi nagy szárazság által, mi a kifejlődést nagyon megnehezítette. — Kukoricza helylyel közzel igen szép, sok helyütt visszamaradt s fejletlen; burgonya általában szép, káposzta silány. — Szőlők kielégitően állanak, bortermésre nézve a kilátás kedvező. Gyümölcstermés jó, ellenben a szénatermés kevésbbé jó, ha csak sarjú nem lesz, sok gazda meg lesz akadva a télen takarmány dolgábau. Gomba mérgezés. Pacsi Borbély Naca 60 éves, türjei hajadon mult hó 29-én elment Bauer Jakabné ugyan ottani lakóshoz azon kijelentéssel, hogy ő az erdőre megy gombát szedni, s miután többször kérték, liivná el szolgálójukat is magával, most megteszi. Bauerné erre oda szólt Kovács Anna nevű cselédleányának, hogy hallja-e, hogy mit mond a Náncsi néni? A szolgáló igennel feleli és egyúttal kérte asszonyát, engedje őt elmenni, hadd szedjen ő is egyszer gombát, Bauerué, épen nem lévén a háznál sürgős dolog engedélyt adott szolgálójának a távozásra. — Kovács Anna kosarat vett magához és útnak indultak. Csakhamar elértek a közeli erdőbe, melynek szélén Pacsi Borbély Naca gombát találva, leszakította. Társa, ki a gombaszedésnek fárasztó, de hasznos élvezetében most volt először részesülendő, figyelmesen megnézte a leszakított gombát és azon kijelentéssel, hogy már ismeri a gombát és külön akar szerencsét próbálni, egy más irányba távozott. Az erdőn szerte talált gombával megtöltötte kosarát s örömből ragyogó arccal, mintha valami nagy szerencse érte volna—sietett haza; itt átadta a szedett gombát Bauernénak, ki ugyan csak sietett megfőzni vacsorára. Vacsorakor az egész család, nevezetesen Bauerné, gyermekei: Hermán, Mili s Hermin, ugy a vidékről látogatásban ott volt Cili leány és a szolgáló (két tányérral) ettek a gombából. 30-án azután a család hiiteleu rosszul lett, de nem tulajdonítottak hirtelen rosszul létőknek uagyobb fontosságot, hanem házi szerekkel igyekeztek a bajnak elejét venni, bevéve mindent, mit ily alkalmakkor a sok vén asszony javasolni szokott. Bántalmuk azonban mindinkább fokozódott és f. hó 2-án a Cilii nevü 10 éves leány nagy kinok közt kimúlt. Mikor ezt Bauerék látták, siettek jelentést tenni, minek folytán a járás főszolgabirája h járásorvossal a helyszinére ment és az elhalt 10 éves leány hullájának boncolása mellett a szükséges gyógyintézkedéseket megtette. Bauerné s gyermekei a körülményekhez képest jól érzik magukat, felgyógyulásukhoz van remény. Képzelhető a Cilii leány szülőinek fájdalma, kik gyer inekiiket felüdülés s szórakozás végett adták rokonuk hoz Türjére, mikor ennek haláláról értesültek. Lotolvajlas. Németh János türjei lakós mult hó 28-án este Sümegről jövet Mihály fa közelében észrevette, hogy lőcse elveszett. Leszált kocsijáról, lovát letakarta és visszafelé ballagot az elveszett lőcs keresésére. Mig Németh oda volt, ismeretlen tettes felült a kocsira és elhajtatott. Németh nagyot nézett, de azt hitte, hogy a ló tán magától indult el s sietett utána, mikor azonban a nyomok Szántó felé vezettek, a merre lova soha sem járt, világos lett előtt, hogy riein véletlenség, hanem tolvajlás esete forog fenn. Jelentésére a nyomozás inni den iráuyban megtétetett ugyan, de biz idáig eredmény telenül.