Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 32. 40. szám. ii r> \ "j' 1 ' r |i I M i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmeutetlcn leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem klIltlDuk vissza ~T A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A közraktárak fontossága. Vége az aratásnak. A learatott és kicsépelt gabonának piac kell. A megvásárolt gabonának hely kell. Az aratás eredménye nem mondható kedvezőtlennek általában sem, annak dacára, hogy az árvizek, a rozsda, üszög s a gabonanemeket pusztító egyéb féreg az idén is megtették munkájokat. A földmivelésügyi minisztérium jelentéséből kitűnik, hogy 4.950,000 katasztralis holdon, mely búzával volt bevetve, csak 6—6 százalékra esik a középesnél silányabb termés, 21 százalékra a közepesnél jobb, 52 százalékra közepes termés esett. Ebből kitűnik, hogy az idén a buza sikerült legjobban. Igaz, hogy a jelentés abból az időből való még, mikor a gabona lábán állott. De később sem következett be oly körülmény, mely az akkor kilátásba helyezett termény-mennyiséget devalválta volna. Mindössze is csak a minőségre voltak befolyással — és pedig rossz befolyással — az aratás idején történt gyakori esőzések. Mind a mellett nagyon kedvező kivitel elé nézhetnénk ; mert a nyugoti országokban nem ütött be a termés, — ha Oroszországban és Romániában szintén bő aratás nem volt volna. De ott is az volt, Ez nagy fontosságú a mi gabonakereskedésünkre azért, mert Oroszország és Románia az olcsóbban termelő országok közé tartoznak. Különösen kedvező Románia gabonakivitele Francia-országgál szemben, melylyel (mióta nálunk a román gabonára a vám tölemeltetett) tengeri kereskedést folytat. Ebből azután az következik, hogy a mi gabona kivitelünk nem lesz valami élénk s igy a gabonának sem lesz tisztességes ára. A kiviteli nehézségeken azonban lehetne segíteni. Csak ügyes és az általános érdekeket is szem előtt tartó és felkaroló kereskedői osztály kellene hozzá. De az a baj, hogy nálunk a kereskedelem, „Zalamegye" tárcája. Emlékezet. Nem ismervén gátat, hajhászva kerestem Az ifjú szenvedély hói Utó élveit: Előttem a jövő szivárványos éggel, Zöld repkény szegély zé vágyaim mesgyeit. Az ábránd hordozott hófehér karjain, Ringatott és dúdolt szebbnél szebb éneket; Eletem s szerelmem összefűző láncát Küzdelem, szenvedés csak ritkán tépte meg. S majd ha egy daemon-kéz üdvömnek ajtaját Előttem őrökre-örökre bezárja — 8 Előttem őrökre-óröKre bezárja A boldog multakon merengve törik meg Ki alvó szemfényem utolsó sugára ! Mesterházy. A ritkasággyüjtö. — Életkép. — (Folyt, és vége.) — Képzelje kedves fiamuram, a tavaszon egy római sirt bontottam fel a szent györgyi határban. Minden jel arra mutatott, hogy római vitéz sirja. A szépen faragott kőkoporsó most is ott van a múzeumban. — Valóban! ezt én is megszeretném nézni, ha — — Várjon csak, kérem ! Mikor megmutatom annak különösen a gabonakereskedés majdnem rnonopoliumot képez. Kevesen vállalkoznak és akik vállalkoznak is, nem ismerik, nem tanulmányozzák a kereskedelmi politikát s e miatt nem képesek a kormány elé oly szakértői javaslattal, oly memorandommal járulni, mely gabonakereskedelmünket felszabadítaná a mostani lidércnyomás alól. A kormánynak magának kell úgy szólván szimatolni a bajokat s ha megtalálja, a saját kezdeményezéséből kell intézkednie. Ha valahol emelik a kiviteli vámokat, mérsékeli saját vasúti vonalain a szállítási dijakat; mire ezután kénytelenek őt követni a társulatok által fentartott vasutak is. Legutóbb megint egybehívott a közlekedési miniszter egy tanácskozmányt szakértő kereskedőkből és egyenesen fölhívta őket, hogy leplezzék le : hol van a baj s mi módon lehetne a bajon segíteni? A szakértő kereskedő urak azután nagy nehezen kimondották, hogy bizony minálunk igen nagy baj az. hogy bő termés esetén nem lehet a szállítandó gabonát raktárolni. Milyen régen erezett., régen tudott baj ez! Milyen régóta nyomja ez szegény termelő gazdáinkat, kiknek sokszor szinte könyörögniük kellett a kereskedő előtt, hogy ve^ye meg piacra szállított gabonájokat. Iljah de nem lehetett. mert a nagyobb kereskí dő, kinek a gabona szállítandó volt, nem bírta a megvásárolt gabonát raktárolni. Ilyenkor olvastuk azután konszeeventer a piaci jelentésekben, hogy „élénk kínálat, lanyha kereslet." A termelő vagy nem bírt túladni'gabonáján, va-jy — ha meg volt szorulva — kénytelen volt azt poltron áron elvesztegetni. Most jutott csak a közlekedési minisztériumnak tudomására, hogy tulajdonképen a gabona raktárak hiányában gyökerezik a baj. Már ideiglenesen intézkedett is, amennyiben elrendelte, hogy az állami vasutvonalak pályaudvarain minden talpalatnyi tér felhasználandó ideiglenes raktárak berendezésére. a tükfilkónak, azt mondja neke m, hogy az nem római katafalk, az egy közönséges marhaitató vályú. — Dehogy ? — Igen. Hiába mutattam neki a kopott széleket, amelyen a temetéskor rövid gladiumaikat szokták élesiteni. — Nos? — Azt mondja a buta, hogy ezt a tehenek kötó'láncai koptatták így ki. No képzelje! Szerettem volna jóiziien felkacagni, de Pali bácsi indignációja a dühösségig fokozódott. Sejtettem valamit, de ebéd előtt lévén, nem mertem véleményt kockáztatni. — S volt-e ott a földön egyéb jele is a régiségnek. — Korhadt deszkadarabok, felismerhetetlen származású csontok, egy darab rézlap, azonban ez sem nyújtott biztosítékot az idő meghatározhatására nézve. — Es mélyen feküdt a földben ez az érdekes lebt ? — Alig két lábnyira. De oldalban volt, onnan, tudja, viz, hólé, stb. lekoptatta a többit. De találtam én régi sirt vékonyabb réteg alatt is; most két éve . . . — Jelentem alásan, nagyságos uram, a leves ki van tálalva, — szakitá félbe az érdekes ismertetést egy őszbecsavarodott inas. — Hát akkor dignetur, gyerünk ebédelni. Hé! Jancsi, idegyere! . Nézze, édes fiam-uram, ez az ember ott volt a híre aolferinoi csatában. Gyere közelebb ; Es megmutogatta annak az embernek fülét, ami csak egy volt, a másikat levágta egy francia chasseur; az orrát, ez meg formaliter keresztül volt lőve, de úgy, hogy oldalvást az ember keresztülláthatott rajta. S még egyéb sebhelyei is voltak, amiket olasz szuronyok ejtettek rajta. — En, urain, szólt Jancsi stellungba vágva magát, megkóstoltam mindenféle fegyvert, még az ágyút Később minden esetre fognak az egyes vidékek kereskedelmi gyúpontjain a gabona számára közraktárak létesittetni. Igen nagy lendületet adna kétség kivül ^uegA'éuk, v gabona-kereskedelmének is, ha p. ^íuj/jj11, mint a legélénkebb kereskedelmi közpTrrTTou, egy ily közraktár állíttatnék föl. Ha a megvásárolt gabona raktárolható lesz, azonnal élénkülni fog a gabona-kereslet felszökik a gabona ára s nem lesz kénytelen a gabona termelő véres verejtéke eredményét a silány árak mellett úgy szólván elfeeserélni. Kerelem Zalavármegye müveit közönségéház.*) A magyar embernek hazája iránt kötelességei vannak. E kötelességek egyike az is, hogy a mi éle tünkben lefolyt nagy eseményeket leírva, hátrahagyjuk az utókornak. Azonban nemcsak általánosan szólva a haza iránt, hanem kisebb körben a megye irányában is van kötelességünk; és ez az, hogy ennek területén történt nevezetesebb mozgalmakat leírjuk, megörökítjük, s igy hozzájáruljunk az ország törtánetében azon korszak hű tükrének összeállításához, a melyben szemünk előtt folytak le a kiválóbb események. Az 184S 41) iki szabadságharc innen-onnan 40 éve már, hogy lezajlott. Zalavármegyének szép szerep jutott ebben, inert e megye nevezetes csaták szintere is volt. Itt-ott a történeti munkákból olvashatni i.s a megyében ekkor lefolyt katonai dolgokról; de azon művek intentiója más levén, nem elég részletesen tárgyalhatták a a zalavármegyei eseményeket, nem oly részletesen, hogv a mi megyénkről többet tudni óhajtókat kielégíthetnék. Megyei lapjainkban elszórtan ugyan jelentek meg egyes történetkék ez időből, de ezek csak adatok, tükördarabok, nem láthatjuk azokból még az egész képet. . mi megyénkben lejátszódott nagy drámából csak egy-egy jelenetet ismerünk ; az egészet összefüggőkig nem irta meg senki, s igy nem tudhatjuk : mi történt az egész inegye területén ekkor? Akik részt vettek a nagy küzdelemben, csak azok ismerik, de ők sem teljesen azt: aniig a megye egyik szélén voltak, mi történt ugyanakkor a másikon? Hogyan tudná ezt az uj nemzedék? hát ínég az után nk jövők? pedig kell, hogy ezt minden zalavármegyei ismerje; kell, hogy *) Igen kérem a ..'/alai Ki'.zlüny" és a ..Keszthely' t. szerkesztőjét e közlemény átvételére N o v á k is; egy kartácsdarab most is itt van a combomban beforradva. — Derék ember! Az ebédlőben néhány jelentéktelen, sőt mindennapi régiség volt tüntetőleg felrakva a komor falakra. Legbecsesebb volt egy eredeti Rembrandt s két valódi hetruriai váza. Ezeket meg is dicsértem, ami Pali bácsit szinte bolgoggá tette, s megjegyezte, hogy én —úgy látszik — jól ismerem a régiségeket. A termetes zöld kályhán egy kétfejű bárány kitömött példánya talált helyet, a kályha vállán egy kettősnövésii kis can talaup dinnye, s néhány más játéka a természetnek, amiket így nyáron Pali bácsi nagy szenvedélylyel gyűjtöget, mint ritkaságokat. Ebéd közben feltűnt, hogy a felszolgáló nőcseléd nek mind a két kezén hat-hat ujja van. Méltó pél dány a vén inas mellett, aki inkább a pincemester szerepével foglalkozott ezúttal. E fölötti meglepetésemnek siettem is kifejezést adni. — Speetablis úr tehát a szószoros értelmében ritkaság- és régiséggyűjtő kockáztatám, — Ugy van fiam-uram; ezekben találok valódi szórakoztató foglalatosságot szerény falusi tusculanumomban. Hátha a kondásomat látná! no majd este felé az is hazahajt, megláthatja. Annak kérem, csak egy szeme van már születése óta; a másik helyén csak egy kis gödör mutatkozik. A szája a balfiile mellett, oldalt esik. A két lába nem hosszabb egy-egy jó arasztnyinál, s lábujjai össze vannak nőve. A gazdasszonyom pedig . . . Kérlek, Pali, majd ebéd után. Ne rontsd el ezt a jó étvágyat . . . — No hiszen nem olyan: de jó, legyen hát. Beszéljünk másról. Tegnap jutottam értékes tárgy b'Yto kába. Nézzék / Jelen számunkhoz '/

2 iv melléklet van csatolva.