Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-15 / 29. szám

VII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1888. julius 15. 29. szám. i JL mi jt&k J i, MrclÉí és ,1! A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat, nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárna; Vasutügyttnk. „Segils magadon s az Isten is megsegít !" Régi közmondás s a tapasztalás a legtöbb esetben bebizonyította ennek igazságát. Összefont karokkal, tétlenül állva s magunkat mintegy a puszta véletlenre bízva, ügyünk sikerét nem remélhetjük. Pedig körülbelül igy állunk vasutügylinkkel, melyért tudunk lelkesülni, mig fizetésre nem kerül a dolog, mihelyt azonban törzsrészvények aláírásáról van szó, lelkesedésünk a fagypontra száll s ez az oka, hogy ezen, jobb sorsra érdemes ügy tengeri kigyó módjára évről évre húzódik. Küzdöttünk kezdetben egy tisztán helyi érdekii vonalért, mely székvárosunkat Szent-Ivánnal egybekötötte volna. Kerestünk társulatot, mely a kiépítést elvállalta volna, reményünk azonban folyton csökkent, mig végre ezen, városunk létérdekét képező ügy egészen megfeneklett. Törekvésünk meghiúsulván, még, csak reményünk sem lehetett többé vasút építésre. Feltevésünkben azonban kellemesen csalódtunk. Alakult egy társulat, mely célul tűzte ki Szent-Ivántól városunkon keresztül egész Csáktornyáig vezető helyi érdekű vasút kiépítését, mely ujabban folytatólag Szent-Ivántól Sümegig is lett tervezve s mivel Boba-Jánosháza és Sümegit között úgy is épül helyi érdekű vasút, ily kép megyénket városunkon keresztül átszelő vasút létesülne. A társulat jelentékeny költséggel végeztette a nyomjelzési munkálatokat, eszközöltette a tervezett vasút közigazgatási bejárását s megállapítván az érdekeltségi kört, megállapította egyuttal azon összeg nagyságát, melynek erejéig egyes városok, községek, urodalmak köteleztetnének venni törzsrészvényeket, hogy ilykép a vonal kiépítési költségei biztosíttatnának. Mint tudjuk, városunknak 120,000 forint névértékű törzsrészvényt kellene vennie. „Zalamegye" tárcája. Kepek az életből. A nyomor útja. Irta: Naglné Karay Mariska. Olyan elhagyottnak, olyan szerencsétlennek érezte magát. Nem nyújtott, neki az élet semmi örömet; fiatal lelkét a megélhetés nehéz gondja nyomta; dolgoznia kellett, ha élni akart. Ha körülnézve a világban, látta a boldog, elégedett embereket, csak még jobban elkeseredett saját öiÖtntelen életén. Nem az fajt neki, hogy dolgozni kell, hiszen dolgozott eddig is, de nem egyedül, hanem az édes anyával, az ő kis otthonukban. Anyjának szelid dorgálása, ha hibázott, csókja, ha bíztatott, mennyivel más volt, mint most! De az édes jó anya, meghalt, és ő egészen támasz nélkül maradt. Egy nagy fehérnemű üzletbe járt azután varrni, ahol egész nap ült a munka mellett görnyedezve és még a finom vásznon kihimezte azokat a szép, domború virágokat, arabeszkeket, gondolatai vissza szálltak arra a boldog időre, mikor még nem volt ilyen elhagyott. Boldog volt ő is valaha, kicsi gyermek korában, de arra már csak mint egy szép álomra emlékezett vissza. Akkor még élt az apa is; de a boldogság nem tartott soká, a szegény apával eltemették a kényelmes életet is s ő már csak a küzdelmet ismerte. Es még sem tartotta nehéznek azt, mert ketten viselték. A jó anya bátoriló példája erőt adott neki is, hiszen az sem ilyen életet remélt; kényelemben, jólétben élt azelőtt és mégis türelemmel viselte az élet nehéz keresztjét. De mióta anyját is elveszté, nem volt, aki bizszent-ivan-e£ersze°:i ö O netyi Már a tisztán érdekű vonal kiépithetése végett a varos képviselő testülete annak idején elhatározta, hogy a város 60,000 frtos kölcsönt vesz fel, hogy ezen összeg erejéig törzsrészvényeket írhasson alá. Ha ily összeggel járulhattunk az oly rövid pálya létesítéséhez, úgy ezen most tervbe vett vonal kiépítéséhez ezen összeget már csak azért is feláldozhatjuk ; mivel e vonal jelentékenyen hosszabb s igy ránk nézve előnyösebi) s emellett kétségkívül előbb biztosit jövödelmet. Mivel azonban ezen 60,000 forinton kiviil még 60.000 frt áru törzsrészvényeket keli biztositanunk, előáll azon kérdés, váljon mikép volna ez legsikeresebben és legméltányosabban eszközölhető? A szóban forgó törzsrészvények biztosítása végett két ut áll előttünk t. i. vagy hogy a város maga vegye át az egész 120,000 frt értékű törzsrészvényt, vagyis a másik 60,000 frtot és az fedezze s az összeg előteremtése védett megfelelő kölcsönt venne fel, vagy pedig a város polgárai irják alá s vegyék át a 60,000 frt névértékű törzsrészvényeket. Hogy melyik volna kivihetőbb és méltányosabb, de meg igazságosabb, kis gondolkozás és mérlegelés után rögtön megitélhetjük. Ismerve városunk \ iszonyait, csaknem egész biztosra vehetjük, hogy a 60,000 frtot aláírás utján nem vagyunk képesek biztosítani. De feltéve azon esetet, hogy mégis sikerülne a 60,000 frtot törzsrészvények aláírásával előteremteni, részünkről ezen módot igazságosnak nem tarthatjuk. Nem pedig azért; mert ezen, városunk minden egyes polgárát egyenlő mérvben érdeklő ügy keresztül viteléhez egyesek talán vagyoni viszonvaikat meghaladó áldozattal járulnának, mig mások — talán sokkal tehetősebbek — a közös teher alól jóval kisebb áldozattal bújnának ki. Igazságos és méltányos csak oly eljárás lehetne ez ügyben, melylyel a közös teher a vagyoni viszonyokhoz mérten osztatnék meg, ami csakis azáltal volna eszközölhető, ha a vá tatta, bátorította s olyan elviselhetlénnek tetszett sokszor ez az élet, bogy szeretett volna már nem lenni. Ma is annyi gyötrelmet kellett eltűrni, bogy sirva fakadt, megfogadta magában, bogy többé nem log eljönni, ében bal, vagy megöli magát, de ezt az életet nem viselheti tovább. Zsebébe csúsztatta a kikapott heti munkadíját é* futott végig a város utcáin. A gázlángok égtek már, alkonyat volt, a hideg novemberi szél arcába fujt, piros rózsákat fakasztott azon, de forrongó vérét nem birta lehűteni. Csak midőn a Dunapartra érve, maga előtt látta a hatalma? folyót, amint lassú méltósággal hömpölygette habjait, állt meg; hiszen ide sietett. Rákönyökölt a rakpart korlátjára és nézett be a sötét vizbe, milyen jó volna ide bevetni magát! — Vau-e szerencsétlenebb lény a világon, mint én? — suttogá a fájdalom elfojtott kinos hangján; van e nálam nyomorultabb teremtése az Istennek? Miért is élek én, mi célja van az én nyomorult életem nek ? Miért tűrjek, miért nyomorogjak? Hát élet ez az enyém? Dolgozzam, mint egy rabszolga és tűrjek el mellette annyi bántást, mennyit meg nem érdemlek, de hisz nekem senkim sincs, engem szabad bántani min denkinek, és mind ezt csak azért, hogy éhen ne haljak. Könyfátyolozott tekintetét a vizbe mélyesztve, hullámzó keblére szorította kezét; csak ezen a korláton kell átvetni magát és bevégezné küzdelmes életét. Halk gyermek sirás, nyöszörgés ütötte most meg fülét. Megfordult és odatekintett. Egy szegény asszony állt néhány lépésnyire tőle.; piszkos, foszlányos ruhájába egy négy év körüli kis leány kapaszkodott; mezítláb volt szegényke, rongyos ruhácskában, s a metsző hideg könnyeket sajtolt sze mébe. Karjain egy kisebb, néhány hónapos halkan nvoszöro-ő srvermeket tartott egy kopott kendőbe takargatva. ros maga kölcsön felvétele által biztositaná az egész összeget s e kölcsön pótlék utján fedeztetnék. Igy legalább mindenki vagyoni viszonyai nak arányában járulna a pótlék s igy ezáltal a vasút építési költségeihez. Amellett, hogy ez volna az igazságos eljárás, a törzsrészvények ily módon való biztosításának van más előnye is. Ugyanis a kölcsön 50 évi törlesztésre vétetnek fel s igy nemcsak a jelen nemzedék viselné a terheket, hanem viselné az utónemzedék is, mint amely tulajdonkép a terhek megszűntével oly szép közvagyonra tesz szert. Es 1 m gyakorlatilag vesszük a dolgot, azt hiszszük, hogy bárki szívesen fizet évenként 2—3 frttal több pótlékot, mint hogy most. egyszerre lefizessen egy törzsrészvényért 100 frtot. Igy ugyanis birtokában maradván az egy törzsrészvénynek az ára, tulajdonképen az ezen őszszeg után nyerhető évi kamat egy részét fizeti, mig a kamat másik részét saját céljaira fordithatja. Mindezekből kifolyólag látható, hogy igazságos, méltányos és gyakorlati csak is azon mód, ha a szóban forgó összeg városunk által fedeztetik s ez összeg erejéig a város kölcsönt venne fel. E nézet lépett túlsúlyra a városi pénzügyi, jogügyi és gazdaságügyi bizottsági tagoknál, midőn együttes ülésükben ezen ügyet érdemileg méltatták s nincs kétségünk az iránt, hogy a képviselőtestület egyeteme hasonló nézetben lesz s a városunktól a társulat által követelt 120,000 frtot maga a város kölcsön utján fogja fedezni. IVIegyei élet. A meqqei köziqazgatási bizottsáq julius havi ülésé! Svastits Benő főispán ur őinéltősáqdnak elnöklete alatt f. hő 10-én tartotta. Az alispáni havi jelentés felolvasása és tudomásul vétele után alispán ur utalva ama körülményre, hogy mivel az építészeti hivatalnak két tagja híd ép

:tés vé j gett kiküldetésben van, egy tagja Budapestre a közMint a megtestesült kétségbeesés, ugy állt ott az az asszony, sötéten nézett le a vizbe, mintha attól várna | vigasztalást. A nagyobb iányka dideregve húzódott hozzá és , panaszosan nyöszörgé : — Maina, én nagyon fázom ! A nő egy nagyot sóhajtott, szomorúan nézett a a vacogó gyermekre, nem volt már rajta semmi, amit levetve, a gyermekre adhatott volna. Miért nem megyünk már haza, - kérdi tovább a a gyermek, olyan hideg van, én már éhes vagyok, miért nem adtál 111a még ennünk ? Kínosat: rándult össze a szegény asszony, hisz azt az éhséget ő is érzi; kimerülve, alig áll már a lábán, de az neki nein fáj, ő bírna tűrni, éhen halni, csak a I gyermek panasza, az fáj neki. Éhes vagyok ! — isinétié a gyermek sirva fakadva, midőn látta, hogy anyja nem felel semmit, éhes vagyok mama, hát miért nem adsz nekem kenyeret? - Kenyeret / Ha volna gyermekem! — mond a szegény asszony tompa fájdalommal és elboritá az ő arcát is a könny, - nincs kenyerem szegény kis angyalom, az Istan elhagyott minket egészen ! De én éhes vagyok! — makacskodott tovább a gyermek és folyton rángatta anyja ruháját — miért haragszol rám mama, hogy nem adsz enni, Inszen most nem voltam rosz. Es mikor látta, li >gv az óhajtott kenyér csak neut jön, az éhség pedig kínozta, az egyik niegkékiilt öklét a >zájába vette és azzal igyekezett éhségét csillapítani. Most fölébredt a kisebb is és az fakadt keserves sírásra. Az anya szétbontá a kendőt s keblére szoritá, a gyermek mohón kapott az éltető kebel után, de a másik I! Jelen számunkhoz 'A iv meilé.clet van csatolva.