Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 11. 39. szám. L tamil, m ii 'i 1 ' i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kliliUink vissza. 1 Ml A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap V idéki sajtó viszonyok. A fővárosi sajtó mindig

1 bizonyos olympusi leereszkedéssel szokotl a vidéki sajtóról beszélni. Már az vérében van minden fővárosi zsurnalisztának, liogy a vidéki újságoknak nem tulajdonítanak fontosságot és bizonyos főlénynyel pattogtatják élceiket a vidéki újságírókra. Pedig akik a vidéki sajtóviszonyokat ismerik, azok egyúttal el is ismerik, hogy a vidéki zsurnalisztaság jóval nehezebb föladat a fővárosinál. A fővárosi sajtó olympusi magasán könynyebb dolguk van a névtelen isteneknek. Egész kényelmesen kovácsolják ott a villámokat; csinálnak mennydörgést; sújtanak ; Ítéletnapot tartanak elevenek és holtak fölött; hatalmukat éreztetik mindenkivel, nem dédelgetik sem a koronákat, sem a biborpalástokat, sem a tiarát. Akinek nem tetszik, szidja ugyan a lapot, szidja a cikkírót, kit azonban a nyugalmas „ismeretlenség" megment minden inzultustól. Azt mondhatná ugyan erre valaki, hogy az a „nyugalmas ismeretlenségé, mely az inzultustól megóvja a fővárosi zsurnalisztát, egyúttal megfosztja az elismeréstől is, ami a vidéki ujságirónak meg ki szokott jutni. Nem igy van teljesen. A fővárosi zsurnalisztának is kijut az elismerés, mely a vidéki elismerésnél annyiban értékesebb is, hogy valóban szakavatottaktól ered. A fővárosi hírlapírók rendesen igen jó egyetértésben, kollegialitásban élnek. Ismerik egymást; tudják: ki mit dolgozik s megadják egymásnak az elismerést, ami bizony eléggé ambicionálhatja az írót.. De vidéken a kis elismerés mellett, melylyel a hírlapíró itt is, ott is találkozik, igenio-en sok inzultusnak van kitéve. Ennek oka azonban egyenesen a vidéki sajtó-viszonyokban van. A vidéki sajtó nem tudta még eddig úgy körülzárolni magát, mint a fővárosi, sőt akárhány vidéki lapon határozottan meglátszik, liogy valóságos familiaris viszonyban áll a közönséggel. Ha valahol egy-egy zsiros névnap vagy még zsírosabb pince-felavatás van, majdnem hasábnyi közleményben kedélyeskedik a „szokatlan fényű" ünnepség fölött, sőt legtöbb esetben még a tósztokat, különösen pedig a verses tósztokat hűségesen hozza is. Ilyen familiaris újságtól aztán hiába várunk a közérdek nevében kimondott tárgyilagos igazságot. Vidéken óriási nagy baj az is, hogy a hírlapírók nem tömörültek úgy, mint a fővárosiak, sőt azt lehet mondani, hogy vidéken a hirlapirók rendesen ellenséges viszonyban állanak egymással; túl akarják egymást licitálni. A fővárosban p. nem újság, hogy egy és ug anazon író két három lapnak is dolgozótársa. E'. vidéken — úgy szólván — a muzeumi ritkaságok közé tartozik. Itt, ha valamelyik hírlapíró más lappal is viszonyba lép, ez már féltékenységet szül. Es az olyan szerkesztő, ki az ily dolgot rossz néven nem veszi. — igazán a ritka kivételek sorába tartozik. Ez a széthúzás, ez az egészségtelen versenygés, mely legtöbb esetben a publikumnak legyezgetésében, a közügynek nagyokat ártó dolgok elhallgatásában nyilvánul: okozza azt, hogy a vidéki sajtó legnagyobb részben nem képes megoldani feladatát, hogy nem bir fontosságra vergődni. A szükségtelenül elszaporodott lapok legnagyobb részben csak tengődnek s összes létokuk: a hirdetésekből folyó jövedelem, vagy egyesek ambicziója: létjoguk azonban nincs. A vidéki sajtó-viszony ok javítására első lépés az egészségtelen versenygés megszüntetése s a hírlapíróknak megyénkint való tömörülése volna. Így p. ha megyénkben a hírlapírók szövetkezetté tömörülnének s kimondanák, hogy Zalamegye közönsége számára két lap (természetesen : más más iránynyal) kell. de több meg egyátalán nem szükséges; ha azután a tömörült hírlapírók (egyéni meggyőződésük szerint) részben egyik, részben a másik laphoz sorakoznának s a munkát felosztanák maguk között: olyan két lapot teremthetnének, melyek mind>gJfcik^ljÉitározotta11 megfelelné föladatának s a maga körében bármelyik hasonló irányú fővárosi lappal kiállhatná a versenyt. Az így fentartott két lapnak azután hiába támadna esetleg egy harmadik társa; a versenyt nem volna képes kiállani; el kellene buknia. A két lap virágoznék s a köréjök sorakozott hirlapirókaí tisztességesen honorálhatná, ami ma már fontos föltétel. Igy lehetne a vidéki egészségtelen lapversenyt megszüntetni, a vidéki sajtóviszonyokuak kedvezőbb fordulatot adni s a vidéki sajtót föladata betöltésének magaslatára emelni. A magyar gazdák hadsereg ellátási szövetkezetének alapszabályai. (Folytatás.) 9. §. A szállítások eszközlése. A szállítások módját egy későbbi tapasztalások alapján, az igazgatóság által kidolgozott ügyrend fogja szabályozni. Az igazgatóság köteles a szállítandó anyag mennyiségét, a határidőt és minden módozatait, rögtön amint a katonai kincstár által tudomására hozattak, a tagok összeségével körlevelekben tudatni s a bejelentéseket előjegyzésbe tenni. A szállításbani részvétel arányát a jelentkezők között az igazgatóság a bejelentések aránya szerint állapítja meg. A szállítási részlet azonban egyes ajánlattevők irányában egy waggon-rakoraánynál kisebbre netű redukálható. A szállítási ár meghatározását jelentkező tag bízhatja az igazgatóságra, de ő maga is Írásban számok és szóval világosan kifejezve hozhatja minimális összegben tudomására, mely minimális összegnél alantabb árt semmi esetre, magasabbat azonban az igazgatóság belátása szerint határozhat. A mennyire lehetséges, ajánlatokat a kincstár részére az igazgatóság a szövetkezet cégje alatt eszközöl, ellen1 kező esetben a bejelentések alapján egyes jelentkező I tagok nevére. „Zalamegye" tárcája. Novemberi napok.*) 1848. Hadi működések. Az október lS-iki doniborúi és letenyei csatázások óta Csáktornyán pihente fáradalmait 4. harezszomjas zászlóalj, a Miklós-, Sándor- és Radeczky-huszárok, és egymást váltogató nemzetőrök. A sereg parancsnoka Perczel Mór tábornok. Számra ugyan nem nagy, de lelkesedésben serege felüluiulhatlan; s ez teszi, hogy négyszerte nagyobb erővel hisz megmérkőzhetni. S most a fenti naptól fogva itt kénytelen vesztegelni, Burits cs. tábornok felkérésére megkísértetett a békés értekezés és egyezkedés, de — amint később látni fogjuk — minden eredmény nélkül. Percei Mór már előre biztosította a szomszéd stájerországi lakósokat arról, ha az ellenség nem kényszeríti, ő nem lépi át a határt, szóval: barátságos érzii letérői, de arról is, hogy nem ő lesz az oka, ha a meg kezdett alkudozás sikerre nem vezet. Ámde Buritsnak eszeágában sem volt az egyezkedés, csak színlelte; két izben is megszegte írásbeli ajánlatát. Először akkor, midőn Nedeliczen a kitűzött napra nem jelent meg; utóbb a határszélre tűzték a találkozás és értekezés helyét, akkor s<-ui jelent meg, mindig volt valami kifogása; mert a fegyverszünet által Burits csak időt akart nyerni, és ezt serege szaporítására használta fel. Nov. 1-én ágyudurrogás hallatszott át Varazsdról Csáktornyára és harangkongás. Bécs megadatását ünnepelték és horvátok. E tüntetés után a csáktornyai had sereg nem maradhatott nyugton. Fanatizált horvátok Varasdon, német zsoldosok Friedaunál, és a magyar lelkesült sereg ölbe rakott kézzel Csáktornyán ! Ezt lehetetlen volt kiállnia annyi hazafias kebelnek. *) ArUatváiiy N'ovak Mihálynak „Zalavánneeye a szabadságharcban 184á 49-beu" ciin alatt megjelenő művéből. De meg a zágrábi újság többször is fenyegette őket, hogy Perezelen véres boszut vesznek; egyik számában már Muraköz visszafoglalását és Horvátországhoz való csatolását is egész elbizakodottsággal hirdette; Windischgratz pedig proclamatiójában a ina gyarokat gonosz pártütőknek címezte; Theodorovich tábornok leveléből és sok más jelentésből Perczel meg bizonyosodott, hogy a Varasdon fekvő és Dahlen pa ranesa alatt álló horvátok, Légrádnál horvátaival tábo rozó Theodorovich és Fríedaun levő Burits cs. tábornok parancsa alatti cs. sereg megtámadására és kiirtására készülnek, s a támadás napját nov. 9-re ki is tűzte már az ellenség. Ámde máskép végeztetett el. Perczel egybehívta törzstiszteit tanácskozásra, és közakarattal elvégzék, hogy az ellenséget megelőzik, s a három ellenséges sereg közül legalább az egyiket visszanyomják vagy megtörik egy időre; választották pedig a legerősebbet: elhatározták, hogy a Friedaunál táborozó Burits tábornokot fogják megtámadni. A Radeczky-huszárok szemállásra előre rendel tettek a Dráva-hidhoz, s Csáktornyán hagyva még 8 század nemzetőrséget és 4 ágyúból álló őrséget, s fölkészülve nov. 8-án éjfél után 1 órakor megindult Perczel serege főrészével és 12 ágyúval, a Hunyadi- és Zrínyi csapattal, a szabolcsi és zalai zászlóaljakkal s mintegy 200 huszárral Stájerországba. A kiindulás egész csendben, minden dobszó nélkül történt, és nyomultak Nedelicz felé. Meneteknek az éj nagyon kedvezett, az eső sem esett még akkor; a vi tézek lelkesülése pedig a legfőbb fokra lőn hangolva. A menet alatt a legszabályszerübb rend uralkodott a csapatoknál. IJtjok a Dráva mellett kígyózott egész a határszélig; a horvát határőrök által azonban észrevétettek, s azok félelmükben minduntalan ordítozták: „Berdo, hunger ist da!" Hajnal felé megeredt az eső, de azért reggel (i óra tájban már Polstraun túl voltak és Friedau előtt. A lakosság a magyar hadsereg elől már jó előre a hegyekbe menekült. Friedau előtt császári vadászok és a János-dragonyosok, mint előőrsök, fogadták Perczel seregét lövésekkel; a Zrínyi zászlóalj képezte az előcsapatot. Az őrszemek felállíttattak jobbra-balra, de mindig előre törtetve, s csakhamar hozták a foglyokat és dragonyos lovakat a huszárok segitségével. Friedau előtt két állás ból űzettek ki a németek, és akkor egy rájuk nézve előnyös dombtérre vonultak, ahol ágyukat szegeztek ki, gyalogságot állítottak fel, a lovasságot tartalékul használva, ellenállást fejtettek ki. Az egész sereg rendes katonaságból állt: a Kinszky- és Pirét-gyalogságból, vadászokból és nehéz vasasokból. Agyuik más része a Dráva partján felállítva. Perczel hadtestéből a Zrínyi-zászlóalj balra húzódva a Hunyadi-csapat a jobb oldalon foglalt helyet, a szabolcsi megoszolva a két sereg gyámolítására használtatott; a zalai zászlóalj Gyika Jenő vezetése alatt hátul volt az ágyuk fedezetére, a lovasság pedig a hegyvölgy miatt csak lassan haladhatva előre középen, megkezdődött a csa'a, mely a magyarok győzelmével végződött. A németek ágyúi a hegyoldalból előnyomuló Hunyadiak közt nagy kárt tehettek volna — kik a kartácsokat fogdosni akarták, — ha jobb tüzéreik vannak. Azonban azt is elmondhatni, hogy a Zrínyiekre volt leginkább mind az ágyúzás — granátokat és kartárcsokat szórva — mind a gyalogság lövöldözése irányozva. A Zrínyiek a csata hevében a rettenthetetlen Szekulits István őrnagyuk vezetése alatt szuronyt szegezve rohanták ineg az ellenséges tábort és azt megszalasztották. Aztán a magyar sereg a városba hatolt, ahol néhány ablakból puskatüz fogadta a magyarokat, de ezek halálmegvetés közt vonullak az utcákba és elfoglalták a várost; s amint egy adatból tudom: a Zrínyiek azt ki is rabolták. Ezután a magyarok délelőtt 1 1 óra felé a város azon végére nyomultak, merre az ellenség Grosz S/.ontag felé vonult egy roppant meredekségre. l

Jerczel az ágyukat a város szélén felállíttatta s még egy óráig