Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-01-15 / 3. szám

ségbeesés utolsó eszközéhez nyul?! Hisz sehol egyetlen tisztelt ideál, hova vigasztalásért, biztatásért menekülhetne. A költészet nélkül való élet blasirttá teszi az embert. És így egy átalán nem lehet csodálni, ha korunkban a blazirtság oly általános betegsége még az alig serdülő fiatalságnak is. Társadalmunk tengernyi baján sem segíthet egyéb, mint egy, az idealismus felé törekvő s az életet és költészetet újból testvéresítő társadalmi mozgalom. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság január havi ülését. Svastits Berió főispán úr őméltóságának elnöklete alatt f. hó 10-én tartotta a nagy megyeház gyűlés termében. Elnöklő főispán úr őméltósága az új év alkalmából melegen üd^özlé a teljes számmal jelen volt bizottsági tagokat, buzgó közreműködésüket kérve a jövőre is. A tárgysorozat megkezdése előtt az egy éves működési körrel biró bizottságok alakíttattak meg. Az 1877. évi XV. t. e. 216. §a értelmében alakított gyámügyi fellebbviteli küldöttség az 1888-ik évre következőleg alakíttatott meg: Csertán Károly alispán, Gózony László főjegyző, Csesznák Sándor árvaszéki elnök, Árvay Lajos m. t. ügyész — hivatalból tagok; Eperjessy Sándor, Skublics Jenő, Orosz Pál a közigazgatási bízottság által választott tagok; Skublics Gyula, Szabó Samu. Nagy Károly főispánilag kinevezett tagok. Az 1876. évi VI. t. c. 52. 53. §-ai értelmében az 1888. évre alakított fegyelmi választmány tagjai: Skublics Gyula, Eperjessy Sándor, Radulovits Gerő, dr. Ruzsicska Kálmán rendes tagok ; Háczky Kálmán, Sturm György póttagok. Az 1879. évi XXXI. t. c. 26. §-a értelmében alakított erdőrendészeti albizottság tagjai Csertán Károly alispán elnöklete alatt Háczky Kálmán és Skublics István. Az ] 1879. évi XXXI. t. c. 120. §-a értelmében alakított erdei lcihágási másod fokú bíróság tagjai: Skublics István, Skublics Jenő, Háczky Kálmán, Farkas József; póttagok Koller István, Szabó Samu, Nagy Károly. Wesel Simon letenyei lakós felebbezésével, melyben magát az 1888. évi legtöbb adot fizetők közé felvétetni kéri, miután az 1888. évi virilisták névjegyzéke az 1887. évi decemberi közgyűlés által végérvényesen megállapittatott, el utasíttatott. Zala-Egerszeg rend. tanácsú város a közegészségügy- és köztisztaságra vonatkozólag óvrendszabályokat állapított meg, mely szabályzat szerint a hentesek a közfogyasztásra szánt sertéseket a közvágóhídon tartoznak leülni. A szabályzat e pontja ellen az érdekelt hentesek másodfokúlag a közigazgatási bizottsághoz fellebbezvén, a bizottság a fellebbezést elutasította. Olvastatott a kerületi postaigazgatóság leirata, melyben tudatja, hogy a közmunka- és közlekedésügyi miniszter a felső-szemenyei, gutorföldí mura-szentmártori, nemes apátii, puszta magyarodi, . boticzai, z.-gógánfai, z.-halápi, z.-koppányi, z. mprenyeí, z.-szabari. zalavári, kerka-németíalui, kisgörbői, pölüskei, zsidi és felső-eürsi postahivatalokat egy évre ideiglenesen meghagyja, ellenben a bagonyai, bazsii, beliezai, büründi, háshágyi, kustánszegi, langvizi, nagy-bakónaki, p.-keresztúri, rezii, szent-adorjáni, szent-békállai, t.-dürügdi, nemes-pécselyi póstahivatalokat beszünteti. A közigazgatási bizottság a bagonyai, bazsii, beliezai, háshágyi, kustánszegi, langvizi, nagy-bakónaki, szent-adorjáni, t.dörögdi és nemes-pécselyi póstahivatalok fentartása érdemében a magas minisztériumot feliratilag megkeresi. A keszthelyi helyi érdekű vasútra nézve a közigazgatási bejárás alkalmával megállapíttatott, hogy a Keszthely határában leendő állomás Keszthely-nek, a jelenleg meglevő pedig Szent György-nek neveztessék. Ezzel szemben a déli vaspálya társulat a város határában leendő állomást Keszthely város-nak, a jelenleg meglevőt pedig Keszthely-Szent-György-nek óhajtja elneveztetni. A minisztérium által a közigazgatási bizottság ez ügyben megkérdeztetvén, a bizottság az állomás elnevezésére nézve a déli vaspálya társulat által tett javaslatot ajánlja elfogadás végett. Főispán úr őméltósága hivatkozva azon hiányos, és a közszolgálat érdekeinek rendkívüli hátrányára szolgáló postai összeköttetésre, mely a novai járásban a járás székhelyének a járásban levő egyes jegyzői székhelyekkel való összeköttetésére nézve létezik, úgy hogy a hivatalos rendelet a járás székhelyéről csak 4. napra érkezik a közvetlen szomszéd községbe, indítványozza, hogy ennek megváltoztatása és a közszolgálat érdekeinek megfelelő póstai összeköttetés létesítése iránt a kir. postaigazgatóság kerestessék meg. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a javaslat elkészítésével Sturj* György kir. főmérnök ur, mint szakelőadó megbízatott. Alispán úr előadja, hogy Nagy-Kr.mz.-.' , kin es tár által a 'főtéren tervezett pótépitkezésre nézve a helyszíni szemlét a kiküldött bizottsággal megtartván, a bizottság azon meggyőződést szerzé, hogy a tervezett építkezés a nagy fitnduson teljesíthető anélkül, hogy az a városi építkezésre vonatkozólag hozott szabályzatba ütköznék, miért is a bizottság nevében ajánlja, hogy az építkezés a város által hozott határozat értelmében engedtessék meg; e javaslatot a közigazgatási bizottság elfogadta. A pécsi ker. postaigazgatóság az Alsó-Dörgicse által kért postahivatalnak megadását — tekintve a csekély forgalmat és nevezett községnek Szent-Antalfához való közelségét — nem javasolja. A közigazgatási bizottság ily értelemben tesz ez ügyben felterjesztést a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumhoz. 15. Füred és Köves-Kál között célszerűbb póstai összeköttetés tárgyában javaslat adatott be a pósta igazgatósághoz, mivel azonban ez ideig válasz onnan nem érkezett, ez ügy megsürgetteiik. Kir. tanfelügyelő úr havi jelentésében előterjeszti, hogy a szent adorjáni állami népiskolánál a magas minisztérium a legszükségesebb melléképületek felállítását elrendelte. — A molnárii állami iskola számára meg veendő ingatlan telekkönyvi nehézségeinek elhárítását célzó intézkedések a magas minisztériumtól foganatba vétettek. — A befejezett stridói iskolai építkezések felülvizsgálásához a magas minisztérium engedélye ki kéretett. A hadkötelesség és népfelkelés által érdekelt s intézeteiknél nélkülözhetlen tanítók adatainak begyűjtése is ezen időszakban eszközöltetett. A tapolezai járás főszolgabirája a petendi, a perlaki járás főszolgabirája a dekanoveczi, domasineczi s novakoveczi igazolatlanul mulasztók szüleit, illetve az iskolamulasztást közönynyel tűrő bírákat pénzbirságban elmarasztalták, a csáktornyai járás főszolgabirája pedig a felső-muraközi községek elöljáróságait a pontos összeírás és az iskolamulasztások megtorlására újabban is szigorúan utasította. — Ezen időszakban a keszthelyi járás főszolgabirája a zalaszántói, a pacsai járás főszolgabirája pedig a szentpéteruri zugiskolát záratta be. A zala-egerszegi járás főszolgabirája az alsó nemes-apátii iskola vagyonáról szóló számadások, a pacsai járás főszolgabirája a hetési és szent-péteruri tanítók fizetési hátráléka, végül az alsó-lendvai járás főszolgabirája özv. Alszeghy Jánosné évi segélye ügyében hozott küzigazgatási végzéseket végrehajtották. Kir. segédtanfelügyelő úr a z.-egerszegi járás íőszolgabirájával a zala-lüvői számadások ügyében a hely szinén kellően intézkedett. Részletes iskolaláto gatás a megye népoktatási állapotának az 188

1'-,- t

H" évet felölelő statisztikai adatainak feldolgozása miatt e hónapban — a jelentés szerint — nem volt teljesíthető. Kir. tanfelügyelő úr bemutatta a kis-radaiak és Pap Ignác tanítójuk közt kölcsönösen felmerült s egyre élesebbé váló súrlódásokra vonatkozó kérvényeket. Te kintettel arra, hogy Kis-Rada község elöljárósága é< lakósai a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által megerősített püspöki Ítélet ellenére Pap Ignác tanítóju kat maguk közt nemcsak megtűrni vonakodnak, hanem ellene újólag különböző vádakkal lépnek fel s utóbbi időben a neki díjszerződésileg biztosított mustjárandó ságot is megtagadták: járási főszolgabíró felhivatik, hogy Kis-Rada községben a tanító s a községbeliek közt fen forgó kölcsönös sérelmek megállapíthatása cél jából vizsgálatot tartson, a megtagadott mustjárandó ságra vonatkozólag az érdekeltekkel tartandó tárgya Iá* alapján elsőfokú határozatot hozzon s a személyi ügyekre nézve a körülményekhez képest saját hatáskörén belül erélyesen intézkedjék, a való téuyálladékról pedig, a r^talán szükségeseknek mutatkozó további intézkedés ^alpontjából még <• ió folyam.' . tegyén jc

lT

f ''st. Iván János volt baki községi i.,k<.;.»i tanító pana sza évi nyugdíjának megtagadása, ille pontatlan kiszolgáltatása ügyében előterjesztetvén, ,;' í zolgabiró felhivatik, hogy az érdekeltek megnangatá a után a tapaszlalandókhoz képest Rak község elöljáróságát, a megyei törvényhatóságnak további intézkedéséig, az 1887. évi április 26 án felvett jegyzőkönyv szigorú betartására utasítsa s a hátrálékos összeg kifizetéséről jelentést tegyen. A szent-péteruri, tagyoni igazolatlan iskolamulasztások ügyében a járási főszolgabíró felhivatik, hogy a kellő vizsgálat után tapasztalandókhoz képest az iga zolatlan mulasztó növendékek szülőit, esetleg pediií a mulasztások megtorlásában közönyös birót pénzbirságban marasztalja el s eljárásának eredményéről tegyen jelentést. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú városnak kérvénye két osztályú felső leányiskolának négy osztályú polgári leányiskolává való átalakítása tárgyában meleg pártolással terjesztetik fel a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz. Hottieza községnek iskolailag történt különválasztása miatt fenforgó birtokcsere ügyben benyújtott kérvénye illetékesség szempontjából a megyei törvénvha tósághoz áttétetik. Olvastatott a megyei számvevőségnek jelentése Zala-Egerszeg város által Kaszaháza község ellen 1869. évtől bezárólag 1887. évig hátrálékos 5" ,,-os iskolai adó iránt támasztott követelése ügyében. A számvevőségi jelentés a közigazgatási bizottsághoz teendő nyilatkozat céljából Zala-Egerszeg város polgármesterének kiadatni határoztatott. Olvastatott a fityeházai iskolaszék elnökének, gondnokának s az ottani tanítónak panasza Plander György biró s előljáró társai ellen — az iskolamulasztások közönyös eltűrése s az iskolázás törvényes f..halnának meggátlását okozó egyéb viselkedése" ügyében. Járási főszolgabíró felhivatik, hogy nevezettek ellen szigorú vizsgálatot tartson s az iskolaszék meghallgatása után szükségeseknek mutatkozó intézkedéseiről jelentést tegyen. Tóth Sándor perlaki áll. népiskolai igazgatótanitótudta, s férje is, mint a hír szárnyain hozzá jutott, csak fekete angyalnak nevezte. Lassankint mindenki megszokta e nevet. Névnap, ünnepek, minden vendégség nélkül mult el az első év, de az egybekelés évfordulójának emlékét meg kell ülni, gondolá a gróf. Fel is kereste feleségét, aki épen budoir-jában voh elfoglalva. — Tudja-e a grófnő, szólt mosolyogva Antal gróf, mi lesz holnap? — Holnap? Ah igen tudom. — Nos? fekete angyalom, — Egybekelésünk évfordulója. — Ugy van asszonyom, s azt hiszem, bele fog egyezni, hogy ennek évfordulóját lakomával ünnepeljük meg? . . •— Amint a gróf ur akarja, válaszolt édes mosolylyal Amica. — Küszönöm, szólt a gróf, s a parányi kezet csókkal illetve, távozott. Másnap este vigan voltak a grófi házban; csengett a sok pohár, szállt a fiatal házaspár fejére a sok boldog szerencse kívánat. Boldogok?! . . . Vájjon igazán az volt-e a grófné? Magas rang, pazar fény, imádva mindenkitől; kell-e ennél több, hogy az a hiu női szív boldog legyen? Talán a boldogság tudata tevé őt ez estén oly különös széppé, vagy ama kimagyarázhatlan érzelem, hogy ő az estély bálványozott Vénusa ? A lakoma vége felé az ajtót valaki nagy erővel betaszitja, s a másik pillanatban egy rongyfoszlányokba takart, kuszált hajú alak lép a terembe; vérben forgó szemmel nézi a társaságot, majd csendesen a grófné felé tart. Rémülettől szoborrá fagyott a szép Amica, midőn az idegen előtte megállt. — Ismersz e még szép asszony — kérdé fagyosan az. őrült. En vagyok Benedek, akit te szerettél. Nézz meg jól. Ezek azok a fekete szemek, melyekről oly sokszor mondád, hogy az örvénynéMs veszedelmesebbek. Ugy-e most ismersz? Hahaha! Óh miért hagytál el engem — folytatá sírva; — kerestelek az egész világon, de most meg vagy, juj, siess . . . menjünk, oda . . . nézd . . . oda . . . — Félre nyomorult lélek, üté őt mellbe a gróf, ki e titokszerű mouologot tovább nem hallgathatá. Szolgák, dobjátok ki! A másik percben az őrült ordítva futotta be az utcákat. Futott, mig a temető melletti rozzant viskóhoz ért. Itt karjait összefonva egy darabig maga elé bámult, majd a holtak birodalmába rohant, s tördelni kezdé a kereszteket, melyek ropogva, recsegve törtek darabokra. Tekintete egy márványkeresztre esik, s minden irgalom nélkül tépni kezdi a drága koszorút ... A temető bejáratánál egy sötét alak lőn látható, aki egyenesen Benedek mellé lopódzott, izmos karjaival megragadá, s a nyomorult viskóba hurcolta. Borzasztó volt az arc, melyre a pislogó mécs halvány világát vetette; ajaka tajtékzott, szemei vadul villogtak. — Ülj le, mondá Bánat Ferkó, miután nagy ügygyel-bajjal betuszkolta. Az őrült engedelmeskedett, d<3 nemsokára felugrott s egy vicsorgó halálfejre mutatva kiáltá: — Nézd uram e koponyát, mily undok, mily csunya. Ezekben a szemgödrökben egykor két csillag ragyogott, melynek lángja elégeté a sziveket; ezek a csattogó állkapcák egykor huh ! . . . mosolyogtak. Borzalomteljes maradéka ez egy földi szépségnek . . S hiszed e, hogy ő is ilyen lesz egykor, ő . . . a fekete aagyal . . . Hahaha! Ezzel egy ütéssel porrá zúzta a koponyát. — Asszonyom, itt az óra, nyilatkozzék ! E parancsoló hangon Antal gróf szólott feleségéhez. Azon éjjel, -midőn az őrült látogatást tett náluk, borzasztó álmai voltak a grófnak. Alig várta a nap felkeltét, mikor kikelve rohant a grófné buloirjába. Amica egy feszület előtt térdelt bárzsony imazsámolyán. Arca halálsáppadt volt, szemeiben köny helyett elszántság villogott. Sötét ruhájában olyan érzelmet keltett az emberben, mint mikor legkedvesebb halót tunkra rászegezik a koporsó födelet. Érezte ezt jól a gróf, de megfékezhetlen fájdalma kegyelmet nem ismert, s azért, midőn a grófné könyörületért esengett, őrülten felkacagott: Hahaha! én legyek könyörülettel, én? aki önnek nevet, hírt és fényt adtam, s aki engem oly rútul megcsala? Soha, soha! Egy bűnös cselekményszálaival folynak össze neveik s igy távoznia kell asszonyom ! Hasztalan könyörgött a szép asszony, esküvel erősítve szive ártatlanságát és hűségét, a büszke gróf hajlith; !an vtla. A kastélyon gyászlobogót lenget az alkonyi szellő. A k—i nagy harang szomorú hangja is hirdeti messze e gyászt. A kastély úrnője, a méltatlanul szenvedett gyalázatot nem tudta elviselni s a gróf távoztával a mindig magával tartott méreggel véget vetett ifjú életének. Készen van már a sir is. Bánat Ferkó megásta azt szépen. Az őrült Benedek is segített neki, miközben így beszélgetett: — Tudod-e Ferkó, ki halt meg? Egy vén szapanosné. Hehehe! Vén volt már az istenadta, mint az országút. Bár csak minden asszony elpusztulna, az a „fekete angyal" is. Huh! ha ő meghalna, de szép sirt ásnék neki. Bánat Ferkó két öreg könyet törölt ki szeméből, midőn ránézett, amit Benedek észre nem véve, igy folytatá beszédét: — Látod Ferkó, az az asszony nem szeretett engem, de én forrón imádtam. 0 egy szegény, nemes család leánya volt, s mikor én megismertem, gazdag legény voltam ám. . . . Ott még nem egyenes a síifala, kapard csak le . . . Mondom, gazdag voltam. Tettem is a szépet, de hiába! 0 nem csókolt meg soha, csak azt mondta, hogy kerüljem. Persze, hogy meg volt a bibi, mert az az átkozott gróf elrabolta a szivét, érted, megvette őt -- pénzért. Hej! de esküszöm, hogy meghal azért valaki, s a fekete angyal még is az enyém lesz. E percben felhangzott a szomorú búcsúztató. A halottat leteszik a sir széléhez, sa pap imádkozni kezd. Ima végeztével Benedek fogta meg a kötél végét, hogy a halottat a sírba ereszszék, de rögtön eldobta magától s a koporsó oldalára mutatva kiáltá: _ Isten . . ! hisz ez ő . . ő . . . a fekete angyal . • . Ferkó felfogta az őrültet, kinek feje lehanyatlott és szemei bezáródtak örökre. — A kiséret hallotta, midőn a sirásó mondá keserves zokogás közt — mit ma tett először életében — a papnak : „Tisztelendő szent atyám, mondjon még egy imát a meghaltakért."