Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-22 / 17. szám

Az idei ménosztályozásról. Tekintetes szerkesztő úr ! Megyei lótenyésztésünk terén az év folyamán történtekről, úgv a f. évi ménosztályozás eredményéről az ügy iránt érdeklődőket becses lapja utján van szerencsém a következőkben értesítem. A muraközi tenyésztésről nem szólok egyebet, mint eonstatálom, hogy itt az állomásokra beosztott mének kiválasztásánál mi voltunk, a „Sándor bácsi" miénk levén, előnyben Sopron és Vasmegyék felett: no de ezen nem is'űtközhetik meg senki, mert e nemben kanca anyagunk is nekünk van legjobb. Becsehely, a mely tavai vegyes állomás volt, az idén egészen ;,Nori

u-vá alakíttatott. (Nehogy a tudománynak valamely zsenge bajnoka kijavítson, tudom ám én is, hogy Becsehely földrajzilag nem tartozik Muraközhöz). Mén állomások lenni megszűntek: Siimegh 3 ménnel, Baksa 2 ménnel, Nova 2 ménnel. Ujak Csabrendek 2 ménnel, Szt.-Kozma-Dombja 2 ménnel, ZalaLövő 2 ménnel, Zala-Szántód 2 ménnel és így egy darab szaporulás. Természetesen, legnagyobb részt a tavali mének jöttek vissza, de tartozom annyival az igazságnak és velem együtt minden elfogulatlan szemlélő, aki látta az új anyagot, kell hogy bizonyítsa, miszerint azok kivétel nélkül oly individíumok, melyek megyei lótenyésztésünk emelésére üdvösen hatni vannak hivatva. Lássuk első sorban Kanizsát. Hogy melyik képviselő fog többet tenni: az egerszegi Egerszegért, avagy a kanizsai Kanizsáért, remélem és szentül megvagyok győződve, a mit tehet, mind a kettő meg fogja tenni kerülete érdekében, de ezt kisérjék figyelemmel a polgármester urak. Azonban mint localpátriota annyit mondhatok : ha Kanizsa derék képviselője aránylag oly sokat tud tenni kerülete érdekeért, mint a mennyit Karczagh úr tett az ottani mén állomány javítására: akkor nekünk egerszegieknek könnyű dolgunk lesz, csak azt kell megtanulnunk, hogy hogyan tette, mert mint a kanizsai mén állomás mutatja, annyit lehet tenni, de hogy valaki jobban és több eredménynyel tehesse, azt tagadom. A kanizsai öt mén közül 3 az idén van ott először. Ezek közül „Bertram" telivért nem láttam ; a tavai ott volt „Bois Riissel" helyett, a mely bérbe vétetett, jött egv kisbéri 4 éves pej remonda, „Günnersbury Codríngton" szép és jó ló, az öreg „Chief" ki lett selejtítve, helyette jött „Remény-Ostreger." Ez az én laikus nézetem szerint nem csak megyei mén állományunk, de országos lótenyésztésünknek is egyik szép gyöngyét képezi. No de mint e földön semmi sem tökéletes, mint utólag értesültem, de láttam is, kevés, noha igen jó csikó lesz utána; kárörvendő tudnék lenni, ennek csak örülhetnék, mert úgy van reménység, hogy Egerszegre kerül, Szt.Balázsról „Zalavár-.Jackson", „Chief Gidránnal" lett kicserélve. Igen sokkal jobb lehetne „Zalavár" és a csere akkor is még mindig előnyös lenne. Zalavár jelenleg tartalékban van Fehérváron tl rettentő például, ha valaki időközben óhajtana mént változtatni. Söjtörön „Amáty" és „Schagya" a tavaliak „Gambia" mar tavai ugyan, de időközben jött. Az volt reá a panasz, hogy kevés csikó van utánna, de ez csak véletlen lehetett, hisz az elő^zállási papoktól való, az ottani fajnak pedig a többi közt az a jó tulajdonsága is meg van, hogy a vemhességi arány mindig kedvező. Pacsára a tavaliak jöttek. Sármelléken van „Tolna" „Furiosó-Tummeldíeh" származás és „Kalandor." Talán nem követek el indiscretiót, ha ennél az állomásnál egy kis történetet beszélek el. A szétosztást megelőző napon szemlét tartottunk a miniszteri biztos vezetése alatt. A mint a sármelléki állomáshoz értünk, mondtuk ez marad, mint tavai, Bogyay Máté meg van velük elégedve; a miniszteri biztos megjegyzé: „No ezeket megnézzük, mert akkor csakugyan i^en jó lo vaknak kell lenni." Szolgáljon ez kétszeres dicsőségére annak, aki nem magán, de közérdekért fáradott, hogy vidékének jót tegyen. Tapolczára vissza jött „Bürgönd" és „Gidrán" uj „Nemzeti" televér; ez nem nagy, de oly acélos és jó mozgású ló, hogy rontani nem fojí, de szükség is van reá, mert a mit „Gidrán" elmulaszt, azt egyedül „Börgönd" nem tudná pótolni. Igen kívánatos, hogy jövőre Tapoicza figyelem tárgyát képezze, amennyiben Gidrán kiselejtítve lenne, helyette egy az ottani viszonyoknak megfelelő ló jöjjön. Az én szerény véleményem szerint egy közép nagyságú sötét színű szélesebb mezőhegyesi ló lenne jó. Börgönd, habár Danga televér után van is, mégis inkább „Szylavy" jelleg van ben, anyjáról „Nemzeti" jó televér és ha jövőre olyan jön, mint jeleztem, úgy talán erről az állomásról is elmondhatjuk azt, amit Sármellékről. ZSzántódra „Pride off England" tavai Sümeghen volt deres és egy jó „Nonius-Ostreger" remonda jött. Ezen állomást Hertelendy Jóska gondozza; tudva, hogy az ő jóra törő energiája igen sokra képes, ha a deres helyett egy jó lovat szerez, az eredményre mégis sze rényteleuség nélkül büszke lehet, de a kis „Nonius" csakugyan jó ló. Csabrendeken „Diophantus" és „Titurelle" van állomáson, tavai Sümeghen voltak. Zalabérben a tavali „Kalandor" és egy igen jó alkotu „North-StárFurioso" 4 éves deres jött, sokkal de igen sokkal jobb, mint a „Vadas" volt. Kozmadombjára a novai „Alert" és egy igen jó „Furioso-Oranien", tavai Deutsch urnái volt bérbe. N.-Apáthiba a tavali „Furioso" és Kökény helyett, mely Fehérmegyében Sár-Kereszturon van állomáson, „Chief-Justice", azelőtt Z.-Egerszegen, utóbb Nován volt. Nagy-Lengyelben „Nonius" és Amaty helyett jött „Aka" báró Fiathtól vásárolt lippuzzai fakó; úgy látszik az utóbbival utolértük a lengyeliek Ízlését, de meg is érdemli a fakó, ha pártolják, mert igen jó mozgású és elegendő csontos ló, talán jövőre sikerülend a „Noniust" kicserélni Zala-Lövőre a Baksán volt pej „Munkács" Gidrán faj és „Confidence" fekete „Furioso" anyából, ez azelőtt Bánkon Hunkár Mihály urnái volt 4 évig bérben, utóbb egy évig Söjtörön fedezett, majd gróf Zichy bérelte. Láttam Bánkról, Söjtörről csikókat utánna, de mind jók voltak, igen kívánatos, hogy Lövőn lehetőleg kihasználtassák. Z.-Egerszegen 3 darab tavali „Nonius", „Gidrán" és „Peitor" Noniust jövőre más állomásra kell áthelyezni, mert hat éve levén itt, félős, hogy vérfertőzés lesz. „Gidrán" és Peitor maradhat, hacsak utóbbinál nem fog még az év folyamán impotentia fejlődni; uj mén Egerszegen „Kisbér öcscse Palestio" azért hagytam ezt utoljára, mert többen megmosolyogták ebben az én gyöngémet. Hát uraira én úgy vagyok vele, mint a volt vasmegyei alispán a közigazgatási bizottsággal a közigazgatási euqueten, nem vagyok feltétlen szerelmes bele. Még az én avatatlan szemeimmel is meglátom fogyatkozásait, de mégis örültem, midőn eluökünk ő méltóságának teljes erélye latba vetésével sikerült kieszközölni, hogy e mén ne Kemény Egerszegre, a hová szánva volt, hanem Zala Egerszegre osztassék be. Örültem, mert a relatíve legjobbat kaptuk. Tudom ugyanis, hogy van e vidék lótenyésztőinek kezében 40—50 kanca, melyeknek eleje correct, derékuk puha, hátuljuk tehén állású, nyakuk, fejük szép; hitem nekem az, hogy e mén, melynek bár térdállása öreg apjára Bueanerre vall, nyakára sem lehet mondani, hogy hattyú nyak, de a nyereg alja, szive tája jó, csontjai tiszták, dereka kifogástalan, hátulja, levonva egy kissé ángolos groupját, correct, pedigreeje jó, mondom, hitem, hogy e mén a fentebb jelzett 40—50 kancákkal fog olyan csikókat nemzeni, hogy majd öt hat év múlva, ha a lóavató bizottság megjelen városunkban, nem „egy" lovat fog felavatni, a mint ez tavai történt. Ezt annál inkább hiszem, inert mint szakértő és szavahihető uri egyéntől hallottam, csikói, melyeket két éve Tihanyban hagyott, számra 24, mind teljesen correct, erőteljes állatok. Körülbelül 10 éve, hogy szerencsés vagyok a megyében egyben másban részt vehetni, ez idő óta különösen az állattenyésztés ügye az, melyen mondhatom szeretettel csüngök, mert meggyőződésem, hogy mai gazdasági conuincturaink között úgyszólva ez az egyedüli factor, mely népünk vagyonosodását nem elő mozdítani, de azt legalább az elszegényüléstől jó hosszú ideig megóvni hivatva van. Meggyőződésem, ha népűnk jólétét emeljük, emeltük ezzel az ipart, a kereskedelmet. Nem nagy nemzetgazdasági tudomány kell hozzá, hogy megtudjuk, ha nincs fogyasztó, nincs ipar, ha a népnek pénze nincs, akkor iparosainkból lehetnek socialisták, anarchisták, de jómódú vagyonos polgári osztályunk a legnagyobb szorgalom és tanulás mellett sem lehet, melyre pedig az átalakulások folvtán nemci-ak nagy jövő vár, de melyre, ha állam kívánunk maradni, fel| tétlen szükség van. Ezért kell, hogy jól essék mindenkinek, ha a közgazdaság emelkedését látja. Sokkal kevesebbet tehettem úgy társadalmi állásom, mint képességemnél fogva az ügyért, mint hogy bárki is reám mondhatná, midőn úgy ló- mint szarvasmarha állományának javulását bizonyítom, ezt talán azért teszem, hogy a dicsőségben azokkal, kiket méltán megillet, osztozkodni akarnék. Egyedüli célom ezzel csak az volt, hogy az érdeklődőknek egyben-másban teljes tájékoztatással szolgáljak. Közegészségügy. Dr. Mangin Károly megyei főorvos úr a közigazgatási bizottság április havi ülésén a megye területén március hóban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a | közegészségügyet érdeklőkről a következő jelentést terjesztette elő: A közegészségi állapat Zala-Egerszeg és Nagy-Kanízsa városok kivételével, hol a megbetegedések száma a mult havihoz arányosítva emelkedett, a megye összes járásaiban kielégítő, sőt a felnőttekre nézve több helyen teljesen kielégítő volt. Legnagyobb számmal a légző szervek hurutos és lobos bántalmai kerültek gyógykezelés alá; a tüdőlobok száma csökkent; észleltetett több izom és izületi csúz eset, valamint váltóláznak és hagymázmak egyes esetei. Különösen felemlítendő, hogy Botfán, hol már ezelőtt is néhány, egyesként jelentkezett hagymázeset merült fel, a legutóbbi időben ugyan ezen kórnak egyszerre öt esete került gyógykezelés alá. A baj tovaterjedésének lehető megakadályozása céljából a szükséges intézkedések megtétettek. Gyermekeknél a fentebb említett légzőszervi bántalmakon kivül előfor dúltak: hökhurut és a torokloboknak különféle alakjai; továbbá itt-ott dyphteritisnek egyes esete; e veszélyes betegségnek Nagy-Kanizsán egy családnál négy esete merült fel. A perlaki járásban uralkodó trachoma járványra vonatkozólag a kezelő orvosok működésének eredményéről személyes meggyőződést szerzendő, bejártam a járványlepte vidéket és e hó 3-án és 4-én Kottori, Vi| dovecz, A.-Domború, Sz.-Mária, Draskovecz, Perlak, Szoboticza, A.-Kraljavecz, Hodosán- és Goricsánban, mint a csoportosított községek rendelési székhelyén megvizsgáltam a kevés kivétellel majdnem mind megjelent szembeteget és azon örvendetes tapasztalatot szereztem, hogy a tökélyetesen kifejlett trachoma esetekből is több már teljesen meggyógyult; a könnyebb esetek még nagyobb számmal gyógyultak; súlyos és könnyen ragályzó elhanyagolt kóralaknak alig egy-két esetét láttam, ezek csak oly egyéneknél tapasztalhatók, kik dacára a hatóság részéről tett legszigorúbb intézkedésnek, a rendelési órán és napon csak néha jelentek meg. Ezen kedvező és örvendetes eredmény a járási és járvány orvosok lelkiismeretes és buzgó működésén kivül legnagyobb részben a járási főszolgabiró úr erélyes intézkedéseinek köszönhető, aki rendeleteinek teljesítése tekintetéből az ellenőrzést személyesen végzi és daeára egyéb elfoglaltságának, most is velem együtt bejárta az összes községeket és örömmel győződhetett meg, hogy a községi elöljáróság és a körjegyzők vállvetve buzgólkodnak a járvány megszüntethetését kitűzött cél elérésében. A hevenyfertőző kórok közül a Tihanyban uralgott himlő járvány a beérkezett zárjelentés szerint megszűnt. A járvány fellépte óta e kórban megbetegült 48 egyén ; ezek közül meggyógyult 42, meghalt 6. A meghaltak közül 2 egyéu kis korában be volt oltva, 4 egyén oltatlan volt. A kanyaró 11 községben volt járványos jellegű, nevezetesen Pórszombaton, K.-Kutason, Reszneken, Rédicsen, Baksán, Csömödérben, Pákán, Goricsánban, Novákoveczen, Dekánoveczeu és Domasineczen. Megbesimul hozzám, mily szeretettel néz rám szép szemeivel és én foszszam meg életétől ? .Érezzem kis kezét hidegülni, lássam szemecskéit örökre lezárulni? én, aki neki az életet adtam? Nem édesem, ahhoz nincs erőm! Rád bizom Idám, légy jó anyja gyermekemnek, hiszen tudom, mennyire szereted; szeresd ezentúl még jobban. Reám ugy sem fog emlékezni, mire meg nő; ne is szomorítsátok szegényt az én emlékemmel, feledje el anyját, de meg ne vesse! Senki megvetését sem érdemlem meg, legkevésbbé az övét, akit a világon legjobban szeretek. Isten a tanúm, hogy nevem ártatlanul van meghurcolva, az ég bármely angyala sem lehet tisztább, mint én! Egész vétkem az, hogy elfogadtam egy férfi udvarlásait, aki jobban megnyerte rokonszenvemet, mint a többi és barátságát elfogadtam. Ez az én egész vétkem, melyért ily kegyetlenül kell bűnhődnöm. Meg lehet, hogy hiba volt tőlem, talán könnyelműség, de azt még sem érdemlem, hogy követ dobjanak rám érte. Talán csak azért, mert én voltam? Nem tudják nekem megbocsátani, hogy észre sem veszem őket? De hát tehetek én arról, hogy ily közönséggel nem rokonszenvezhetek ? És ők a nyomorultak a mellőzésért ily aljas boszut állanak. Mert ők a posványban henteregnek, engem is magukhoz akarnak rántani; engem, akinek jelleme, becsülete egy szenny folttal sem volt bemocskolva soha, ők tapossák sárba az én jó hírnevemet, ők, akiknek fogalmuk sincs a becsületről. Vagy becsületes ember képes-e ily aljas tettre, tönkre tenni egy nő hírnevét? nem; az ily ember gazember. De hasztalan már minden, nagyon egyenlőtlen küzdelem ez, én már kifáradtam Férjem nem is sejti, hogy én a halál küszöbén állok. Szegény ember! Ő nem tesz nekem szemrehányást, ő tudja, hogy én aljasságra képtelen vagyok, közönyt mutat, de érzem, tudom, hogy bántja őt is. Vigasztal engem. Azt mondja, ily ostoba pletykákra ne adjak semmit, de az engem nem nyugtat meg. Igaz, ő bizik bennem, de hátha még is a gyanú már befészkelte magát lelkébe? Oly észrevétlenül támad az és kiirtani oly nehéz. Talán halálom kiirtja azt, látni fogja, hogy felesége jobban szerette becsületét, mint az életét. Isten veled hát édes Idám, szeresd gyermekemet, vigasztald férjemet, ha a csapás nagyon lesújtja, hiszen ott fönn látjuk egymást!" A nő letette a tollat, kezére hajtva fejét nézett ki az ablakon, a hó nagy pelyhekben hullott és a szél őrületes táncot járt vele. Nézte, nézte a hulló hópelyheket és végig gondolt egész életén. Hisz még fiatal volt, de már sokat szenvedett. Előkelő, jó családból származott, de szülői nem értették meg egymást. Melyik volt a hibás? talán mind a kettő, talán egyik sem, vagy az élet, amely össze hozta őket. De e szerencsétlen életet a gyermekek érezték meg legjobban; fogékony lelkükre oly kinzóan hatottak azok a szomorú családi jelenetek, megfogamzott bennük, mi előtt még megértették volna, hogy mi az a halál utáni vágy, ohajtották a halált, hogy szabaduljanak meg az élettől. Igy telt el gyermekkoruk örömteleniil, majd jött szülőik válása, aztán apjuk másodszori nősülése, pedig a leányok már nagyok voltak, csak Viola volt még iskolába járó gyermek. Féléjszakákon át elbeszélgettek Idával, kiöntve szivük keservét, Viola csak hallgatott, hisz ő még gyermek volt, hisz ő még nem értette, miért oly szomorú ez az élet. Nővérei legalább azt hitték, de a jövő megmutatta, hogy ő is ép ugy érzi azt. a keserűséget, mert keservvel telt szivét keresztül lőtte. Még szomorúbb, még elviselhetlenebb lett ezután az élet; az a golyó nem csak annak a szegény gyer meknek életét oltá ki, sebet ütött nővérei lelkén is, amely vérzett, vérzett és nem hegedett be soha! Vilma férjhez ment s egy kis leánykája született, ez volt most az ő mindenük. Versenyeztek, hogy ki szereti jobban; kezdett az ő szomorú életök is derülni. Egy kis mezővárosban laktak, szerény körülmények között, de a nő családi viszonyai érzetében észre sem vette azokat a kisvárosiakat, akik pedig magukat igen soknak képzelték. És igy Vilmának igen hamar lettek ellenségei. 0 nem tudta azt, hisz nem bántott senkit, csak nem keveredett közéjük. Egy névnap alkalmával aztán megismerkedett egy emberrel, az ott állomásozó huszárezred kapitányával, aki fölismerte Vilmában a művelt, előkelő nó't, társaságát kellemesnek találta és előnyt adott neki a többi hölgyek fölött. Vilmának jól esett e kitüntetés, hiúságának hízelgett a kapitány udvarlása, pedig ha álmodta volna, mily mende-mondára ad alkalmat, az ismeretséget az első nap megszakította volna. Oh azok a kisvárosi nyelvek! Mérgesebb az a kigyó csípésnél és élesebb a tőrnél. Mintha villáin sújtotta volna Vilmát, midőn értesült, hogy mit beszélnek róla; de már késő volt, a rágalom hamar terjed, lelke mélyéig felháborította ez az aljasság és lázasan kereste, hogy kin álljon boszut. Az amúgy is gyenge, idegbeteg asszony az őrüléshez volt közel, minden ember arcáról gúnyt vélt leolvasni, érzékeny lelke nem birta elviselni ezt az életet, inkább a halált! Es ez az eszme érlelődött meg lelkében: meg fog halni! (Vége köv.)