Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-01 / 14. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. április 1. 17. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- petitsora 12 kr. ii i r 1 1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kllldiiuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjeenik minden vasárnap. ae* 2 Föltámadunk! éQa m . Nemcsak lesújtó, de kétségbeejtő' volna a halál gondolata a föltámadás reménye nélkül. Kedveseink ravatalánál észbontó fájdalmunk nagyságát elviselhetővé teszi a viszontlátás reménye, az a gondolat, hogy a többnyire küzdelemmel, verejtékezéssel, több kinnal, fájdalommal, mint örömmel lezajló élet után ott, abban az ismeretlen, de sejtve is üdvösséggel teljes hazában, mit számunkra a felhők felett élő mindenható Úr készen tart, kijelöl, — ismét találkozni fogunk. Találkozni fogunk megdicsőülten, levetkezve magunkról mindazt, ami az embert, az isteni alkotás remekét, itt e földön az anyaghoz, a rögökhöz kötötte s a teljes, a valódi tökéletesedés ideális magaslatára emelkedni lehetetlenné tette. Ott nem lesznek gyarló ösztöneink ; szivünket nem rágja szenvedély, nem marja gyűlölet; ott az isteni szeretet, a minden érdektől ment égien tiszta, eszményi érzelem tölti be a szivet. Ezt tanítja a hit; ezt hiszsziik mi; ezen a tanon csüngünk odaadó ragaszkodásával, félrajongásával az isteni Ígéretben bizó emberi szívnek. Fölemelő, Istenhez emelő hit ez! Az emberi műveltségnek legprimitívebb fokán is hittek már a lélek halhatatlanságában; hittek egy szebb, egy boldogabb hazában, hol a földi élet gyötrelmei után boldogság, üdvözülés vár az emberre, ha tetteível itt igazán kiérdemelte azt. Az ókori népek némelyikénél a lélekvándorlás tana sem egyéb, mint a túlvilági életben való hit, mely abban a gondolatban gyökerezik, hogy az Isten képére teremtett ember, ki a többi teremtmények fölött itt a földön uralkodik, a teremtés alárendeltebb egyedeit nemes, magasztos céljaira fölhasználni jogosítva van; ki lelke, szelleme szárnyalásában Istenhez A „Zalainegyei gazdasági egyesület" hivatalos értesítője. Jelentése Háczky Kálmán ügyvezető elnöknek a zalamegyei gazdasági eyyesület 1887. évi működéséről és vagyoni állapotáról. (Vége.) Az 1887-ik évben türültetett két alapító tag u. in. Kecskemétby Albert 200 frt tó'ke, 140 frt kamat, Ránolder János 20(> frt tőke és 120 frt kamat tartozásával, továbbá bárom rendes tag u. m. Csupor Endre 10 frt, Khern Károly 35 frt hátralékával — és Rózsás Sándor; — magán uton vett értesülés szerint az alapító tagok közül Kovács Zsigmond veszprémi püspök, Köves János felső őrsi prépost, Rósás Mihály és néhai Skublics Gábor jogát élvezett Skublics Sándor ; — a rendes tagok közül Erdős Géza, Nóvák Ferenc, Szommer Miksa tagok meghaltak, kiknek elhunytát e feletti részvétein kifejezésével bejelentem. Ellenben nagy megelégedéssel jelenthetem, hogy az 1887-ik év folyamában 29 új rendes tag lépett be, (48, 215. 68 '235—237,1886.) (.1887-ikévi 3/9; 46 60—63; — 48-37. 45—48; — 57 115; — 58 118. 106. 143. 37. 137; — 60 98; — 83 199. 200—205. 209—212.) — ezeken kivül még az 1888-ik évi január 1-től kezdődő időszakra jelentkezett üt rendes tag vétetett fel, (100 237—239;— 114/247—269); — továbbá felvétetett még a gazdakörükhöz nem tartozó négy három éves egy forintos tag. (73. 101. 123 1887. 48,37. 45—48.) A „Keszthely vidéki gazdakörnek" volt 87; a „Nagy-Lengyel vidéki gazdakörnek" 87; a „Sümeg vidéki gazdakörnek" 63 évdíjas, — s a Nagy-Lengyel vidékinek 4 pártoló tagja. Ezek szerint volt az 1887-ik évben alapító tag 136, rendes tag 235, egy forintos tag 4, tiszteletbeli tag 14, közreműködő tag 16, üsszesen 405. az 1886-ik évben volt alapító tag 136, rendes tag 214, tiszteletbeli tag 14, küzreinűküdő tag Ki, üsszesen 380, szaporodás 25. mert az 1880-ik évről maradt 214 tagból türültetett 3, meghalt 3, egyébként megszűnt 2, üsszesen 8, maradt 206. ujon belépett 29, lett 235; az ujon belépett 29 ellenébe a csökkenés 8 leszámíttatván, a rendes tagokban szaporodás 21, egy forintos tag 4, üsszesen 25. A Keszthely vidéki gazdakörnek volt évi fizetéses tagja az 1887.' évben 87, az 1886. évben 59, így az 1887. évben több 28. Nagy-Lengyel vidéki gazdakürnek volt az 1887-ik évben egy forintos tagja 87, pártoló tagja 4, üsszesen 91. az 1886-ik évben egy forintos tagja 83, pártoló tagja 4, üsszesen 87; így a szaporodás 4. „Zalamegye" tárcája. 1849. év végén. Bujdosik a magyar Mert nincsen hazája, De ajkáról nem jön Sem átok, sem hála; Átkot nem mond azért, Mert közös a hiba, Hálát nem rebeghet Mert veszve van hona. Mint a tenger cseppje Mérhetlen fájdalma, Reménye sincs! vigaszt Lelkének mi adna ? Nem lehet szomorúbb A páratlan gerle, Mint a hazát vesztett Bujdosónak lelke ! Bujdossál óh magyar Elvesztett hazádból Messze bujdossál — el Ki — Európából. A vén Európa Nem ad biztos tanyát, Túl messze tengeren Keress szabad hazát! De mi azí! . . . a vándor Arcán pir ömlik el, A „Szózat"-ot hallja: „Itt élned, halnod kell!" Meqáll s lebűvölve Vándor botjára dűl, Felejtve a jelent, A múltba elmerül. Képzelete teremt Szabadságot s hazát, Elé varázsolja Hunyadiak korát; Feltűnik előtte Nagy Lajos korszaka, Midőn hatalmas volt A király és haza. Hatalmas a király Szabad a nép s haza, Melynek határait Három tenger mossa. Midőn a szabad nép S szabad haza fölött Az önkény pálcája Darabokra törött! Oh ! de ez csak álom S vissza emlékezés: Most vétek, kárhozat S bűn a honfi érzés: Kőtél, golyó, börtön S bitófa vár arra, Ki csak rá is gondol Az elveszett honra. Szabó Samu. Vázlatok az életből. Különös sajátsága az a mai kornak, hogy sorsával senki sincs megelégedve. Olyan emberek, kiknek semmi sem hiányoznék, nem léteznek többé. Akármi legyen az, de kell lenni mindenkinél valaminek, ami életét megkeserítse. Gyakran találkozhatni életunt egyénekkel, kik többnyire csak tévesztett életpálya, vagy a boldogtalan szerelem áldozatai. Néha készül egy-egy bizonyos pályára s mikor már élte delén van, akkor veszi észre, hogy nem arra van hivatva. így van ez férfiaknál és nőknél majdnem egyaránt. Ha a leányt szülői a társadalom kívánalmához mértén kiképeztetik mindenre: egy művelt nagyvilági no lesz belőle. Ilyenkor megtörténik, hogy nem talál magához méltó élettársra. Meglehet mindene: gazdagsága, képzettsége és mégis boldogtalannak érzi magát. Gyakran hiányzik a vagyon, mely a kényes úrhölgy igényeit kielégíthetné s kész az elkeseredettség. Talán vissza szeretne térni az egyszerű háziassághoz—de már nem szállhat le a társadalomban elfoglalt polcról. Néha művésznő, vagy tanítónő lesz belőle s ha beleunt itt szerzett babéraiba is: mennyire irigyelheti egy szegény, mosolygó arcú kis leány boldogságát, kinek nincsenek nagy igényei, magasabb vágyai, de amit szive óhajtott, azt elérte. Találhatunk olyanokat is nagy számban, kiknek a megélhetésért kell kiizdeniök. S habár magasabb eszmékről ábrándoznak — van bennük érzés, hajlam minden szépre és jóra : — még sem emelkedhetnek ki az őket lenyűgöző prózaiasság köréből; mert a társadalom kjszorítja a szegényt, ki munkájával keresi kenyerét. Es igy itt is kisért a sors ellen való zúgolódás. A férfiaknál is fordulnak elő hasonló esetek. Némelyek hódolva a mai modern világ eszméinek, a művészetnek élnek. S ha nem birnak hírnévre vergődni — bár határozott tehetségük van — átkozzák a világot, mely nem tudja eléggé méltányolni művészetüket. Ezeket a kozüny öli meg. Vannak igazi lángeszű emberek, kiknek meg szerencsétlenségét többnyire a boldogtalan szerelem okozza. Az emberek üldözik egymást. Az iparos irigyli az urak életmódját, a hivatalnok a polgár függetlenségét. A szegény a gazdagnak, a gazdag a boldognak irigye, így aztán valódi boldogság nem található sehol. Mindennek pedig egyedüli okozója maga a társadalom. Elkülöníti egymástól azokat, kik vonzódnak egymáshoz. Kiöli a legszentebb érzelmeket. — Szerencsétlenné tesz többeket egymás által. Megtanítja hazudni az igazakat a látszatnak. Egybe csavar össze nem s igazságot ad Jelen számunkhoz '/

4 >v melléklet van csatolva, emelkedik, megismeri az örök Lényt, megérti hivatását, lelkesen betölti földi missioját, alkot, teremt; — századokra, ezredekre kiható műveket, reformokat létesít, — bogv ez a kimagasló íoldi teremtmény a halállal minden izében teljesen elenyészszék: lehetetlen. Ugyanezen gondolatban gyökerezik a mi hitünk is ; ebben gyökerezik az isteni tan is, melyet nekünk a világ Salvatora örökéletű szavaival hirdetett és saját föltámadásával elvitathatlanul bebizonyított. Az ő dicső feltámadása egy isteni fénysugár nekünk, mely lelkünket a jövő élet, az üdvözülés sejtelmes világába vezeti; szivünket megacélozó isteni igéret, biztosíték arra nézve, hogy bárminő nagyok e földön szenvedéseink, bármily elviselhetleneknek látszanak is fájdalmaink, tűrjünk és reméljünk egy szebb életben, az örök szeretet, az üdvözülés világában. Föltámad u n k ! Ott lesz életünk folytatása abban a boldogító túlvilági hazában, hol egyenlő lesz mindenki, hol nem lesz gazdag gróf és koldus paraszt, hol egyrangban, egyenlő gazdagságban fog lenni mindenki, hol nem lesz nemzetiségi, vallási és társadalmi küzdelem ; mindenki egyformán fogja imádni a bennünket boldogsággal elárasztó jóságos Istent. Ez a gondolat vigasztalja, biztassa e gyarló életben azokat, kiknek földi rendeltetésük a folytonos verejtékezés, az agy- és kézfárasztó örökös munka, törődés; ez a gondolat lebegjen azok előtt is, kiknek a föld selymes életet ad, kik nyugodtan heverészhetnek a könnyű, gondtalan élet, a semmittevés párnáján, kik tejben, vajban fürödnek; kik előtt a kincs, a vagyon, a gazdagság megnyitja az élvezetek, a gyönyörök világát. A kereszténység húsvétja, a föltámadás emlékünnepe legyen tehát az emberiségnek egyfeliil vigasztaló, másfélül intő nap! A szegények, a kíizködők reméljék, — a gazdagok, a jólétben élők pedig ne feledjék, hogy föltámad u n k !