Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-03-11 / 11. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. március 11 11. szám. i :, Is ffi r 1 i i es u A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bénuentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kflldftuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület

4' és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Társadalmi mizériák. Ha társadalmunk erkölcsi s anyagi helyzetét figyelemmel szemléljük, be kell ismernünk a borzasztó valót, miszerint ezen stádiumban tovább fejlődve, mindinkább közelget a bukás széléhez, hol tarthatlan állapotának laza kötelékei is felbomolva, a legborzasztóbb katasztrófának szánalmas következményei zúdulnak reája. Szellemi vaknak kell annak lennie, aki korunk eme tarthatlan helyzetét föl nem ismeri, föl ismerni nem akarja. Társadalmunk minden rétegében, beértve az értelmi osztályokat is, az úgynevezett „társadalmi mizéria" ütötte föl lakhelyét, melynek egyik fő ismertető jele: a minden anyagi erőt túlhaladó urliatnámság, mely fájdalom! ragályos betegsége már korunknak, s mély gyökeret vert nemcsak az értelmi, hanem az alsóbb néposztályokban is, melyek együttesen, vetélkedve iparkodnak egyenlő polcra emelkedni az értelmiséggel, számba nem véve saját helyzetüket, az abból kifolyó káros következményeket, melyek előbb-utóbb erkölcsileg megbénítják, anyagilag pedig teljesen tönkre teszik. Sajnos, de igy van. A korszellem megszülte gyümölcsét nyomor alakjában, melynek egyik hatalmas előmozdítója: a divat. Csak néznünk kell és láthatjuk a szánalmas alakok egész tömegét, kik a korszellem-szülte divat ábrándok, mondjuk, hóbortok szeszélyeinek hódolnak. A „műveltség" legalantabb foka is megkivánja azt, hogy ez és az kifogástalan külsőben jelenjék még a társadalmi kör matadorjai közt. hogy ez és az keresett, páratlan csínnal, a legújabb párizsi öltözékben gyönyörködtesse a művelt társaságot. I)e hogy e külcsín kifogástalan kiállításához pénz is szükségeltetik — ez már más dolog! A zseb üresen, azaz telve lehet a kiállított és ki nem egyenlített váltók- és számlákkal, de ez mitsem tesz, a fő természetesen az, hogy a „műveltség" törvényei ellen ne vétsünk. Es ez mit mi joggal társadalmunk mizériái közé számítunk és jogosan kárhoztatunk is. Vegyük csak közelebbről a dolgot. Hogy társadalmunk műveltségre törekszik és abban bizonyos álláspontot már el is ért, vájjon magában foglalja-e azt, hogy a félremagyarázott s roszszul értelmezett „műveltség" miatt anyagi helyzetünket kockáztassuk és családokat tegyünk tönkre?! Lássuk csak. Bálokat, táncestélyeket rendeznek, meghivják ezt vagy azt a családot. A családatya nincs abban a helyzetben, hogy kevés fizetéséből álló jövedelméből kipótolja mindazt, amit egy ily ünnepélyes alkalom „természetesen" megkiván. De azért meg kell lenni. Mert mit mondana a világ, ha Ő, a köztiszteletben álló egyén a közjó előmozdításában részt nem venne és kivonná magát? Mit mondana, a világ? Nincs más hátra, az alkalom beköszönt, a meghivó ott hever már az asztalon — el kell menni; de hogyan ? hisz ehhez pénz is szükséges! Sebaj atyjukom, majd csak kiheverjük. Es ugy van. Megtörténik a rendelés — hitelre. No de ez sem várhat itélet napig, mert azt mondják a hitelezők is, hogy élniök kell! A csekély fizetés alig futja ki a mindennapi szükségletekre — élni csak kell az embernek. Igy megy ez évről-évre, mig végre arra ébred a család, hogy nincs többé hitele, anyagi helyzete kétségbeejtő, tönkbe van téve, anélkül, hogy a műveltség, a korszellem-szülte divat által óhajtott célt elérhette volna. A kétségbeesés eme végpillanatában nem marad egyéb hátra, mint a becsület megmentése és pedig saját élete árán, mert ez is a modern „műveltség" egyik paragrafusát képezi. Röviden rajzoltam társadalmunk emez álláspontját és azt hiszem, igazam van, midőn a rossszul értelmezett műveltséget, a modern halad st, az urliatnámság és divatot a „társadalmi mizériák" osztályába soroztam. Hogy a műveltség polcát elérhetjük, sőt anyagi helyzetünket is biztosíthatjuk anélkül, hogy túlköltekezés által ugy önmagunkat, mint családunk tagjait megkárosítanék — emellett fölösleges érvelni. Tagadhatlan, hogy a művészet és tudomány terén nagyon is sokra vitte századunk; de az szintén tagadhatlan, hogy az erkölcsi állapot, anyagi jólét sohsem volt talán oly viszszás helyzetben, mint éppen napjainkban. Bármennyire erőltetjük is a dolgot; bármily következetességgel törekszünk is helyzetünk szánandó körülményeit leplezni: csakhamar előáll a borzasztó válság, melynek nincs többé szétágazó ! útja. A főbaj kétségkivül a társadalmi néposztályokban keresendő, melyen csak a természetes egyszerűség és a divat hóbortos szeszélyeinek száműzése által lehet segíteni. Közelebbről s tüzetesebben lehetne e tárgyról érvelni, amit más alkalommal teszünk meg. Ezúttal csak rövid reflexiót akartunk tenni társadalmi osztályaink hibás fölfogására, melyet — tisztelet a kivételeknek — a modern műveltség és a korszellem-szülte divat hóbortos szeszélyei felől táplálnak. A divat hajhászat mindenütt otthonra talált. Föltalálhatjuk azt az egyszerű kunykókban. ecclatans példáját azonban az intelligens osztályok szolgáltatják. Társadalmunk eme szörnyét kiirtani volnának hivatva egyes felolvasó egyletek, — s ha már ily alkalommal el nem kerülhetők is a táncestélyek, szigorú programm készítésemellett lehetne az egyszerűséget behozni s a divathajhászat káros utókövetkezményeitől egyeseket megmenteni. A tündöklő drágaságok, melyek egy-egy estély alkalmával eltöltik a termeket, sok keserűséget okoztak már a családban, melyet a családfő, az atya erezett meg legjobban; — holott ha az egyszerűséget veszszük irányelvül, a vidám hangulat és élvezet mellet a házi szükségletek is födözhetők lesznek. Bármint veszszük ugyanis a dolgot, nagyon különösnek, sőt nevetségesnek tűnik föl nyomor mellett a pompa. Mert bizony mindenkor kirívó ellentét, midőn: „Fenn az ernyő s nincsen ; kas." Fülöpp Albert. „Zalamegye

" tárcája. Vadászatok a Szilágyságban. Közli: Horácsek István. Hadad, a Wesselényiek ősi fészke, néhány uapra megélénkült'a télen. A hajdani vidám, zajos élet képe tünt föl ismét a különben egyhangú, csöndes faluban. Gróf Dégenfeld Sándor őméltósága a férfias sport nagy kedvelője lévén, összehozta néhány napra a szilágymegyei főurakat Hadadon s a vadászkürt méla búsan, majd panaszos sírással zúgta be a közelfekvő falvak erdőségeit, mig az előkelő vendégek itt időztek. A pagonyok, cserjések megszokott csöndességét lármás hajtók kurjongatásai váltották fel s puskaropogás hangzott a bércfalakról vissza minden lépten. Valóban igaza van a költőnek, midőn e sorokat írja a vadászatról: „ ... Ott éled a bágyadt férfi — S ki az erdők nyelvét érti: Felfrissül, mint őz ünő .... Puska ropog, kürt rikoltoz, A sebzett vad nyög, sikoltoz — S dagad a szív, a tüdő! . . . u A férfias mulatságok legszebbike ez s azt az igazi élvezetet, mely a vad táj borongó ködéből foszlik ki, csak az érzi és érti, ki gondtalan vadászok víg társaságába vegyül. A havas táj a kebelnek édes izgalmat szerez s a kopófalkák lármás csaholása, félénk vadak gyors menekülése mindig valami megmagyarázhatatlan állapotba hozza a férfias kebelt s jótékonyan hat az idegekre. A szilágymegyei főurak méltóan kedvelik e szép sportot s méltán tekintik téli szórakozásaik legfőbbikének. De hadd vázoljam röviden ama vadászatokat, melyek a közelebbi időben, a kezelésem alatt levő s gróf Dégenfeld Sándor őméltóságának tulajdonát képező erkedi, kusalyi, sámsoni, bagdándi, hadad-nádasdi és ha dadi erdőségeiben, pagonyaiban általam rendeztettek. Először is az előkészületeket kell röviden érin tenein. Első dolgom volt a magasvendégek megérkezése előtt az erdőségeket a vadászatra elkészíteni. Egy előre tervezett hajtóvadászathoz ugyanis az erdőségeket formaliter el kell készíteni. Először is a szerteszét ki gyózó, tekervényes utakat, melyek „vadász-utak," „vadjáró-utak" néven ismeretesek, egyenlő széles és egyenes utakkal kell pótolni; mert a vad a nyilt uton hamarább szembetűnik s a jó vadász elől nem képes menekülni. Elődeim erre mit sem adtak s ezért történt az. hogy már évek óta nem volt sikeres vadászat a hadad-vidéki erdőségekben. A másik fontos teendő az előzetes nyomozás. Ki kell fürkészni a vadak fekhelyét, titkos utaít, hogy a hajtókat jó irányban lehessen elindítani. Végre az erdő természetrajzi fekvésével kell tisztába jönni. Hol vonul el egy-egy völgy, árok, vízmosás, csermely ; hol emelkedik a talaj s merre van a vadak utja ? Mindezen dolgok aprólékos és tüzetes számbavévétele első feltétele egy vadászat sikeressé tételének. Ez előkészületeken túl esve, eljöttek a vadászati idők. A táj fehér ruhát öltött fel, a völgyben csevegő csermely elnémult, a fák zuzmoróval voltak megrakva s az erdős vidék zordonná alakult. Gr. Degenfeld Sándor őméltósága most már elérkezettnek látta az időt, hogy vendégeit összehívja egy kedélyes vadászatra. Rendeletet kaptam az előkészületekre s a tél folyamán a legnagyobb előmunkálatok megtételével; két alkalommal, voltam szerencsés vezetője lenni a hadadi vadászatoknak, melyeken összesen harminc puskás és 232 hajtó vett részt, s melynek eredményét a következő számadatokban tüntetem föl: (jzbak lövetett 4-; nyul 34-; vaddisznó 4 darab. Összesen 42 vad esett el. Hibás lövés tétetett: vaddisznóra 5, őzbakra 3, nyúlra 47, rókára 4, vadmacskára 2. Összesen 61. A legközelebbi vadászat tisztán vaddisznókra történt s valóban bámulatos eredménynyel végződött. Részt vettek ebben a következő főurak : Br. Wesselényi Miklós, Br. Wesselényi Ferenc, ifj. Br. Wesselényi Miklós, Br. Wesselényi Béla, Br. Blomberg Lajos és fia Frigyes, Br. Bánffi Béla, Gróf Dégenfeld Sándor a házi úr, Zakkel János és Béczi Miklós lelkészek, a két udvar tiszti és erdészeti személyzete. Mivel a vaddisznó vadászat igen élvezetes és érdekes sport, talán nem lesz fölösleges arról egy kissé bővebben megemlékeznünk. A hideg 18 fokra siilyesztette a hőmérőt, mely ily körülmények közt fagymérőnek is méltán volna nevezhető. A hó vakító fénynyel csillogott a kelő nap sugaraitól. Az apró énekes madarak szelíden röpködtek az ősi kastély verandája körül, a csöndes falu hólepett házai fölött éhes varjak kóvályogtak. Az utcákon gyorsan tünt el egy-egy beburkolt alak, mintha kergetné, űzné valami láthatatlan rém, mely e télen nem egyszer marcangolta meg fagyos kezével az emberek füleit s piros rózsát rajzolt az arcizmok véredényeiből. A vadász társaság vidáman ébredt föl, a gyülekező hajtók suttogtak, beszélgettek s erősen készültek a nagy munkára, mely ha eredményekben gazdag lesz: édes nyugalmat hoz mindnyájunknak a szürke est. A csörgők, csengőktől megfosztott főúri szánok előállottak s csöndesen szelve a sima hó-tükör felületét, gyorsan a helyszinére röpítették a vadászokat. Itt már megelőzőleg összegyűjtöttem a hajtókat s kiadtam a szükséges ren deleteket. Néhány perc elteltével felhangzott a kürt rianása s e jeladásra megkezdődött a hajtás. A nagy hóban, melyet néhol 2—3 meteres dombokká emelt a dudorászó északi szél, a hajtók csak nagy erőmegfeszítésekkel mehettek előbbre s néhol, a kényelmesebb oldalát vévén a dolognak, tizen-tizenötön haladtak egymás nyomában. A vadászok elállották a vadjáró utakat s a Jelen számunkhoz '/< ív melléklet van csatolva.