Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-02-26 / 9. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. február 26. 9. szám Előfizetési dij: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: •') hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 1 kr., Bélypgdij 30 kr. Nyilttér petltnom 12 kr. JL 3£38 1, MZ II 'i Irrlf i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat ueui ktildiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A győrinek menhelyek ügye megyénk ben. Felesleges munkát végeznénk, ha jelen sorainkban hangzatos szavakkal akarnók ecsetelni a gyermekmenhelyek szükségességét és fontosságát. A gyermekhalandóság ijesztő mérve ; a számtalan veszedelem, mely sokszor egész községeket tett tönkre a magukra hagyott gyermekek által támasztott tűzvészek folytán; a nagy gond és aggodalom, mely a szegényebb osztályra főkép a nyári időszakban munka idején ónsúlyként nehezedik azáltal, hogy kis gyermekeit nem képes biztos helyen hagyni, hogy így nyugodtan és kétszeres erővel láthatnának napi munkájuk után: mind sürgősen követelik, hogy a társadalom ezen ügyben minden lehetőt megtéve, elejét vegye az eddig fennállott bajoknak és visszás állapatoknak. Örömmel észlelhetjük azon üdvös mozgalmat, mel) a társadalom minden rétegében a gyermekmenhelyek ügyében megindult. Sőt akadtak megyék, melyek törvényhatósági végzés alapján kötelezték a megyebeli kpzségeket gyermekmenhelyek felállítására olykép, hogy a községek saját évi költségvetésükbe tartoznak felvenni a gyermekmenhely évi fentartására szükségelt összeget. Megyénk is, a decemberi törvényhatósági gyűlésen hozott ezen ügyben egy határozatot, melyben nem mondja ki kötelezőleg a községekre a gyermekmenhelyek felállítását, hanem ehelyett e nagyon is érezhető hiány pótlását társadalmi uton, egyesületek létesítése által szándékozik elérni s meleg hangú felhívást bocsátott ki a megye közönségéhez, hogy ki ki ezen olv fontos nemzeti és kulturális ügyben tehetségéhez mérten hozza meg az áldozatot. A mozgalom az egész megyében már megindult. Járásonként a járások központjaiban megkezdődtek az értekezletek, melyekre a járás intelligcntiája, főkép pedig a lelkészek, jegyzők, tanítók s községi elöljárók gyűlnek egybe, hogy „Zalamegye" tárcája. _. — Az ődon ház. Egy régi ismert ódon. ház előtt, Melynek lakója rég' elköltözött, Sokszor elandalgok 's találgatom : Mikor lesz e' ház végkép' puszta rom f lqaz: javítják néha-néha még Mert. működik benn egy kis satnya gép; A pusztulástól meg kell óvni ezt, Az, hogy rosszul jár, senkit nem epeszt. Hatalmasan járt e' gép egykoron, Fel nem akadt minden lépten-nyomon, Mig csak belőle ármányos kezek, Ki nem dobálták a jobb részeket. Az elavult 's megrontott gép helyett, Melyet gonosz kéz ugy széjjel szedett, Lehetne új müvet készíteni, Nem lenne bár mindenben mesteri. Azonban ép' attól fél a ravasz, Másnak találna nyílni a tavasz, lla lenne rend 's jól menne a kerék, S okulna rajt e pulya nemzedék. Különben a miről szó! e rege — Már csak kimondom — ez a vármegye; Az ódon ház vármegye háza volt, IIul a nemzet az önkénnyel dacolt. De a hatalmas régi vármegyét Nem ismerte a jelen nemzedék; Szabadság harcunk óta második A nemzedék, mely most uralkodik. Honnét tudná ez, mi volt a megyeí Rá nem maradt más, mint csak a neve; a járás központján a közös irányadó elveket megbeszélve, azok alapján egyöntetűen fogjanak az eszme megvalósításához. Egy hozott végzéssel állván szemben, nem O. O tartjuk jogosultnak annak megvitatását, váljon. *m i célt úgy érhettük volna-e el jobban, ha köz- tTrt ségeink a gyermekmenhelyek felállítására köteleztettek volna, vagy pedig társadalmi inon is biztosíthatjuk a sikert. Annyi azonban ténv, hogy a meglevő határozattal szemben óhajtott célt csak is úgy érhetünk el, ha a társadalom minden rétegében nemcsak az ügy iránt való érdeklődést, hanem áldozatkészséget, kitartó tevékenységet is tapasztalunk. Legszebb tere nyilik a terv megvalósításánál a lelkészi, jegyzői és tanítói karnak, mint akik hivatásuknál fogva js folyton a néppel érintkezvén, nekik van legtöbb és legkedvezőbb alkalmuk a népet a gyermekmenhelyek üdvös voltáról felvilágosítani, hasznáról meggyőzni s az esetleges akadályokat, melyek a felállításnak útját állhatnák, elhárítani. S úgy vagyunk meggyőződve, hogy amidőn Zalamegve törvényhatósága a gyermekmenhelyek felállítását nem mondta ki kötelezőleg a községekre, hanem elégnek tartotta ezen szent ügyben társadalmi uton az óhajtott célt elérhetni: ugvanakkor legszebb bizonyítványt szolgáltatott ki a megye lelkészi, jegyzői és tanítói karáról. Morf. bizton számított arra, hogy e hármas tényezőnek odaadó ügybuzgósága minden egves községben megteremti a gyermekmenhelyet. A létesítésnél — figyelemmel a kezdet nehézségeire — csak a legszükségesebbre kell szorítkoznunk. Érvelőre — főleg: kisebb közO J O ségekben — az állandó gyermekmenhely felállításával fel kell hagynunk s csak is a nyári ~ j ^ időszakra kell létesíteni s mivel ugyanakkor az iskolázás rendszerint szünetel, helyiségül szolgálhatna az iskola s csak ís a feliigyelőnőnek fizetéséről kellene gondoskodni. De sok helyen ezen is könnyen lehetne segíteni. Van a községben egy-egy tisztességes, már munkaképtelen nő, ez élelmezésért szívesen lenne a gyerekek közt; elelmezeserol az egves családok felváltva gondoskodnának. Szóval minden irányban szigorú takarékosságot kövessünk. Kezdetben a kiadást a legcsekélyebbre kell leszállítanunk: ig a község az eszmének megnyerhető s a YtnThely felállítható. IIa majd meg lesz törve a. közlöny s a nép saját tapasztalása utján az intézmény üdvös voltáról meggyőződik: akkor már könnyebben hozza meg az esetlegesen igényelt nagyobb áldozatot is. Nincs kétségünk az iránt, hogy megyénk lelkészei, jegyzői és tanítói, kik nem egyszer működtek hathatósan közre megyénk kulturális érdekeinek előmozdításában: ezen oly messze kiható ügyben — hol a siker kivívása tulajdonkép az ő lelkesedésük- és ügybuzgalmuktól függ - az óhajtott áldozatot meghozzák s hazafias kötelmüknek ismerendik tőlük telhetőleg ezt előmozdítani s így be fogják bizonyitani, hogy a megye törvényhatósága méltán és jogosan számított önzetlen működésükre, midőn egyszerűen társadalmi uton remélte elérni ez ügyben azon eredményt, amelyre más megyék csak is kötelező uton számítottak. A zalamegjei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. Jegyzökönyve a Zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1888. évi január hó 24 én tartott rendes közqyiilésének. (Vége.) 6 277. Szövetséges gazdasági egyesületek VII. nagygyűlésére képviselők választásáról. Szövetségben lépett gazdasági egyesületek végrehajtó bizottsága az 1888-ik évi Vilik nagygyűlésén felveendő tárgyak sorozatát megküldvén, —a szövetség 1888 ik évi VII. nagygyűlésén a zalamegyei gazdasági egyesület képviseletére ingos Svastits Benó úr Zala vármegye főispánja, a zalamegyei gazdasági egyesület elnöke — lakhelye Zala-Egerszeg — szavazati joggal, Skublics .Jenő úr, Zalaraegye közigazgatási bizottságnak tagja, a zalamegyei gazdasági egyesület alelnöke — lakhelye Zala-Egerszeg — tanácskozási joggal biró képviselőnek meg választatván Nem tudja hát felfogni szellemét, így siilyed egyre e' korcs nemzedék! Közérdeket hangoztat a kamasz, Midőn parancsra mindent megszavaz; Pedig szivében az a jelszava: Elsőben „én", aztán jön a haza! Szabó Samu. Enyészet és Halhatatlanság

1. — Kültemén), prózában — Egyszer valamelyik világvárosban óriási diszlako mát rendezlek. Ott voltak a politikai nagyhatalmak képviselői, az ország, világ írói, tudósai, művészei; mind megannyi tisztelt, bámult, ragyogó lángelme. Egyik gyönyörű felköszöntő a másikat érte. Mindegyik egy-egy szónoki remek volt. A mulatókat csupán egy bámulatosan szép, ragyogó képű itjú nézte a karzatról. Tekintetéből végte- : len megelégedettség, gyönyör sugárzott. Valaki hátulról vállára tette kezét. A szép itju megrettenve fordult hátra. Rémségesen kiaszott vén ember állott előtte, csontváz inkább mint élőlény. Ráncos, sárgabőrű homloka fölött nem volt egyetlen szál haj; kopaszabb volt a tűzette mezőnél. Rendetlen, össze-vissza kuszált, sárgásán ősz szakála derekán alul ért. Ívesen meghajolt testtörzse csak úgy zörgött, amint egyet mozdult. A szép ifjú megdöbbenve lépett hátra. — „Ki vagy te szegény agg férfiú s mit keressz e helyen, hol az örömnek, ragyogásnak, dicsőségnek tanyája van ?" — „Igazad van, — szólt tompa hangon, mintha szorosan zárt koporsóból jött volna beszéde. —- De ki vagy te ifjú barátom, ki a helyett, hogy a neked való vigalom zajába vegyültél volna, itt megvonultan szemléled a fényes lakomát?" — „hn tisztes agg, a Halhatatlanság vagyok! Előttem mulatnak azoknak százai, kiknek homlokára teszem babéromat s azoknak örök életük leszen. Nevük, hirük, emlékük örökké fenmarad s ragyogni fognak szelieinűk, alkotásuk, tetteik fényével nagy ezeredek multával is." — „És te fültétlenül bizol babérod erejében?" — „Hogy ne biznára ? Mert ne hidd ám jó bátyám, hogy babéromat méltatlanok fejére tezsem. Nem! Akárhányszor megtörtént, hogy egyesek vagyonuk, gazdagságuk által emberi ünnepelés tárgyai voltak; megtörtént, hogy a szolgai uszályhordás, a tehetség nélküli kegy vadászat, a hatalmasabbak gyöngéinek kiiákniánvolása egyeseket magas polcra emelt s reájok dicsőséget, fényt árasztott; de én az ilyenek fejére babért soha nem illesztettem. Mihelyt szereplésük megszűnt, elfeledte őket a világ. Halálukat egy nappa! ha túlélte nevük." —• „Üe e nagy és fényes társaságban csak nincsenek ilyfajta nagyságok ?" — „Bőven, nagyon bőven kedves bátyám. Nézd: ott az asztal keleti részén, a legelsők sorában ül egy félig kopasz, hajlott orrú ur. Az egy hatalmas ember. Fejedelmek keresik kegyét. Apja veszedelmes kalandor volt, legcsekélyebb mértékben sem válogató az eszközökben, hogy meggazdagódhassék. Rablókaland alkalmával vesztette életét. Sok átokkal terhes kincseit, óriási vagyonát egyetlen tia örökülte. Ez vett rajta dicsőséget, hirnevet. Költők magasztalják; írók feljegyzik tetteit; tudósok hajlongnak előtte, mert valamennyit képes elárasztani kincsekkel. Ezért meg azután a fejedelmek halmozzák el kitüntetésekkel, mint a művésze tekuek és tudományoknak nagylelkű barátját. De azok a babérok, miket emberi önző kezek fonnak, sohasem élik tui a halált. Ezt a hatalmas urat, — jót állok értté — holta után két hétre már nem is emlegetik." —• „Mutass hát nekem e társaságból egy két valódi uagyságot!" Jelen szamunkhoz '/

2 iv melléklet van csatolva.