Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-02-19 / 8. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. február 19 8. szám. i, közművelődési és r I 1 \ I 1 1 UK A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi "ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Dinom-dánom, lakodalom. Hajdanában (nem is olyan nagyon régen) ugy voltunk Magyarországon, hogy azt sem igen tudtuk utoljára : mit csináljunk a sok isten-áldással? Termett bőven bor, buza; volt mindenkinek bőven ; akinek nem termett, az is igen-igen olcsón jutott kenyérhez is, borhoz is. Végre azután annyira fölszaporodott a termény, hogy attól kellett aggódni: hátha a saját zsirunkba találunk túladni. Mert abban az időben a kivitel nem is volt iigy szólván számba vehető. Elenyészően csekély volt az a bőséges produktumokkal szemben. Nem volt még vasút. Terményeket, árucikkeket kivinni vagy behozni egyaránt óriási nehézségekkel ment. Akkoriban majdnem mindenki magyar terménynyel élt, magyar ipari s kereskedelmi cikkeket használt nem . hazafiságból, mint most, hanem kénytelenségből. Igen természetes, hogy abban az időben a belföldi termények és árucikkek olyan olcsók voltak, hogy mindenki élhetett — habár luxus nélkül — de gondtalanul. A külföldi szállítmányok meg oly drágák voltak, hogy azoknak megszerzéséhez egy kis fejedelmi kincstár kellett. Hát abból, a luxust illetőleg szegény, de az existencziát illetőleg igen-igen, mesésen dus korból szokta meg és ragadt a magyaremberre a dinom-dánom, lakodalom iránti nagy hajlandóság. Voltak egyszerű mezben dús lakomák. Pénzbe alig kerültek. Hiszen honi, hazai volt abban minden: a ruha, az étel, az ital. Hanem azután egyszercsak végig sipolt. süvöltött Magyarországon egy fekete szörnyeteg: a locomotiv. Ez azután kezdte lassankint kivinni tőlünk a terményeket és kezdte behozni az ipari cikkeket. Megdrágult az élet. Az előbb olcsó O ~ dinom-dánom. lakodalom kezdett nagyon drága lenni. De hát a magyar embernek megvan az a tulajdonsága, hogv amit egyszer megszokott, azt nem örömest és csak nagy nehezen hagyja abban. Szereti fentartani a régi jó szokásokat, még az existenczialis állapotok megsülvosodása között is. így maradt fen nálunk a dinom-dánom, lakodalom iránti nagy hajlandóság is. Óriásit fordult a világ. Nagyot változtak a viszonyok a termelőre, a kereskedőre, az iparosra nézve egyaránt. Legfőképpen pedig óri isit változtak a viszonyok azokra nézve, kik készpénzből élnek. A dinom-dánornok, lakodalmak képe is megváltozott, még pedig nem is a viszonyokhoz mérten, hanem megfordítva. Erőt meghaladó a luxus és kevés az enni való. Vannak nagy titulusok mellett, mesés fénynyel tartott, sok pénzbe kerülő bálok, kevés jövedelemmel, sőt legtöbb esetben tekintélyes deficitekkel. Szegény családfők beleőszülnek a toiletteszámlákba és legtöbb esetben kénytelenek érintetlenül hagyni a jótékonyság oltárát. A báli termek selyem-, atlasz-dra periái, a ragyogó eotillion-jegyek. a brüsseli csipkék, a párizsi „belépők;', — a 3—400 frtba kerülő toilette-ek fölemésztenek mindent s megtörténik, hogy az „Aggharcos Egylet" javára rendezett bál miatt, erszény dolgában invalidussá lesz a nagyralátó rendezőség. Azért mégis csak bálozunk. Azért mégis csak van dinom-dánom. Farsangon azért, mert farsang van ; böjtön azért, hogv ne unatkozzunk. „Zalamegye" tárcája. Üdvkivánat egy új pár ineunyegzöjére. Bár gyenge a tollam, írok egy kis verset, Hogy megkoronázzam A mai ünnepet. Mert legszebb ünnep az, Ha a rokon keblek Oltár előtt mondják Egymásnak: „szeretlek"; És hogy hivek lesznek, Egymást el nem hagyják, Örömet és a bút Kész szívvel megosztják. Pedig a mai nap Ilyen öröm napja, Két szívet áldott meg A szent vallás papja. Két szívet, amelyek Egymásért dobognak, Azért érzi magát Mindenik boldognak. És hogy e boldogság Nem csalfa tünemény, Legjobb bizonyság az, Hogy alapja erény. Nem érdek, nem ábránd Köté e szent frigyet, Ezek nem érinték E két tiszta szivet. Szerénység s munkásság Volt a vezéreszme, Mely az uj házaspárt Oltárhoz vezette. Legszebb virágai Ezek az erénynek, Alacsony érdekek Ezekhez nem férnek. Üdvözlöm én azért E szép házasságot, Találják fel itt a Földi boldogságot! De hogy e boldogság Folyton virágozzék S el ne vonja tőlük Kegyét soha az ég: Legyen a férj mindig Erélyes, de gyöngéd, Otthonában lelje Legnagyobb örömét. Ne legyen ideges, Zsarnok s türelmetlen, Ily szenvedélyeket Nem áld meg az Isten. A nő legyen szelid S kedves háziasszony, Hiú fényűzésre Semmit ki ne adjon; Legyen takarékos Tartsa rendben házát, Minden előtt pedig Szeresse hazáját! Szerencsétlenné tesz Igen sok családot, Ha viszonyaival A nő nem vet számot. Ha volna költsége Karton viganóra, Még sem ezt vesz, hanem Selymet, de kontóra. Most nagy divatba jött Azon ferde szokás, Hogy mindenki nagyobb Akar lenni, mint máa. A költséget, a pénzt ki kell izzadni akárhonnan, elő kell teremteni bármi módon is. A leány, ki egyetlen mulatságból kénytelen kimaradni, tele sirja fájdalmas köuyeivel a mama szivét. A keserűséggel csurdultig telt # <J * - o anyai szív özöne rázudul a papa fejére. Ki birna ekkora hatásnak ellenállani? Az egyszer elmulasztott bált pótolják a másikon új fénynyel, ujabb feltűnéssel. A luxusnak meg kell lenni. Valamikor kevésbé fénylettünk, de jól éltünk; most inkább koplalunk, csakhogy ragyoghassunk. Áldozatok árán! Nem egyszer a legóriásibb áron : a becsület árán is. Fényes bálok, fényes lakodalmak! Nem látunk-e vonulni akárhányszor fényes nászmeneteket, diszes fogatokon ? Ékszerektől, drága öltözékektől ragyogó a menet. Az ott képviselt luxus sokszor ezereket emészt föl. Miért? Egy napig tartó dinom-dánom-, lakodalomért ; amiből nem ritka esetben holtig való szánom-bánom származik. Azért mégis úgy áll a dolog, hogy 100 menyasszony közöl legalább 90-et bizonyosan rövid ájulásba döntene, ha az apa kijelentené, hogy az esküvőt csak csendben akarja megtartani s az arra fordítandó pénzt okosabb, szükségesebb dologra kivánja fordítani. Legtöbb esetben lázadást szül az, ha valaki a régi szokásokkal szakítani akar. Pedig bizony jó volna egyszer már belátnunk, hogy többé nem abban a téjjel, mézzel folyó korban élünk, hogy ami akkor úgy szólván semmibe sem került, ma már főt megfekvő gond árán teremthető csak elő; hogy az a toilette, auii akkor szinte luxus volt, ma már ki van zárva a báltermek fényezett padlójáról; Egyszerű életmód Nem elég magában, A „schik" azt kivánja, Éljünk nagyobb lábon. Nem „schik", ha estély re Kávét adsz egyedül; Kell sült s Dobos torta, Habár ki nem kerül. Sőt hogyha az egyik Feladott ötfélét, Amásik már ennek Hattal veszi élét. így aztán ha jönnek, Szép összeg kontóval, Nem várják a pénzzel, Hanem csak szép szóval. De mit sorolom fel E ferdeségeket, Példát az életből Ugy is kiki vehet. Nem is kell ily tanács Az új házaspárnak, Kik a józanész- és Erény utján járnak. Azért igénytelen S gyenge versezetem, Mert úgy is unalmas, Be is fejezhetem. De mielőtt tenném, Szívemből kívánom : Ne mondhassák soha, Hogy tettemet: bánom. Töltsenek boldogul Még számos éveket, Eltük derült legyen, Mint a szép kikelet! Szabó Samu. Jelen számunkhoz ' 4 iv melléklet van csatolva.