Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-01-29 / 5. szám

tott iparos-tanonc kiállításról, annak sikeréről, a kiosz tott díjak számáról. Hálásan emlékezik meg a városról s azon egyesekről, kiknek adományai által sikerült a díjakat előteremtem. Sajnálatát fejezte ki az elnök jelentésében, hogy nem sikerűit a testület tagjai között — egyesek konok ellenzése miatt — a betegsegélyező egyesületet létesíteni. Elismeréssel emlékezik meg az iparos ifjakról, mint akik a lefolyt évben egészen új és biztos alapon segélyegyesületüket megalakították s az új egyesületnek a legszebb jövőt jósolja. Melegen emlékezik meg azon szíves érdeklődésről, melyet Balaton József helybeli esperes plébános úr az ipartestület irányában tanúsít, azon buzgóságról, hogy az iparostanoncokat a vallás oktatásban részesíti s az iparos iíjak egyesületét anyagi támogatásban részesíti s indítványozza, hogy ezért esperes urnák az ipartestület jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét. Megemlékezik azon idegenkedésről, melyet egyes ipartársulatok ínég mindig tanúsítanak az ipartestület irányában. Végül összetartásra buzdítja a testület tagjait. Ily összetartás által lehetne segíteni közös bajaikon s ezen összetartás pár év alatt az óhajtott esedményt okvetlenül megteremti. Az éljenzéssel fogadott elnöki jelentés titán a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Balaton József esperes urnák azon odaadó buzgóságért, melyet az iparosok ügye, főkép pedig az iparos tanoncok ingyenes oktatása körül kifejt. Előterjesztetett a pénztárnoki kimutatás, mely szerint pénztári maradvány volt 1886-ról 340 frt 05 kr., tagsági díjak után befolyt 62 frt, évnegyedes járandóságokból 171 frt 25 kr., tanonc-szerződések után 146 frt, tanonc felszabadulási bizonyítványokból 123 frt, segédek munkába lépésénél 28 frt 70 kr., kilépéskor 23 frt 90 kr., munkakönyv igazolvány után 7 frt, összesen 901 frt 90 kr. Kiadások: Elnök 1 év 2 havi tiszteletdíja 124 frt 75 kr., pénztárnoké 17 frt, irodai helyiség bére 100 frt. jegyző évi fizetése 250 frt, szolga fizetése 96 frt, hírlapokra 19 frt 10 kr., irodai bútorokra 62 frt, irodai szerekre 20 frt 31 kr., postadíjakra 70 kr., pénztármaradvány 1887. év végén 212 frt 04 kr., összesen 901 frt 90 kr. Az előterjesztés tudomásul vétetvén, a számadások felülvizsgálására Hajmásy Gyula, Schimmer József, Horváth Béla, Schmal Ignác és Eisenstädter Zsigmond urakból álló bizottság küldetett ki. Az 1888. évi költségvetés következőleg lett meg: állapítva : Bevételek : tagsági díjak után 330 frt, tanonc szerződések után 120 frt, szabadulások után 180 frt, mintafejlapok után 60 frt, könyveiket nem láttamozott segédek után 10 frt, összesen 700 frt. Kiadások : elnök tiszteletdíja 100 frt, jegyző fizetése 250 frt, szolga fizetése 120 frt, irodai helyiség bére 100 frt, irodai szerekre és hírlapokra 5 ) frt, nem remélt kiadásokra 20 frt, összésen 640 frt. — Ezek után elnök maga és tiszttársai nevében a bennök helyezett bizalmat megköszönve, állásáról lemond 8 felkéri a közgyűlést az elnök és az előljárósági tagok megválasztására. A választás Soniody Sándor korelnök elnöklete alatt következőleg ejtetett meg: Meskó József elnök; előljárósági tagok: Buer József, Szekeres István, Zámbolt Kálmán, Lakatos János, Miszory Kálmán, Nagy Károly, Simon Ferenc, Stern Bernát, Smelka István, Mentes György, Schimmer József, Beneze György, Némethy Ignác, Goldfinger János, Vörös Gyula, Mit terei- József, Delián Mihály, Klo sovszky Ernő, Stefánecz József, Gazta Antal, Eisenstäd- ter Zsigmond, Somody Sándor, Riedelmayer János. Póttagok: Kovács István, Weber Adolf, Dömötör József, Pittermann Károly, Fitos Károly, Puer István, Gyöie József, Kraxner János. Számvizsgáló bizottsági tagokká megválasztattak: Preszler Gyula, Osztieicher Sándor és Schütz Sándor. Végül az elnök köszönetét fejezve ki a szíves megjelenéséit, a közgyűlést bezárta. Rögtöniíélö bíráskodás Zaia-Egerszegen. A zala-egerszegi kir. törvényszék, mint rögtönitélő bíróság f. hó 23-án d. e. 9 órakor ült egybe Csóka János és társai rablási bűnügyének tárgyalása végett. A rögtönitélő biróság következőleg alakult: dr. Gyömörey Vince elnök, Mihálovich Károly, Somogy János, Gidró László, Nagy Géza, Baumgarten József bírák. A vádhatóságot Bessenyey György kir. ügyész képviselte. Jegyzők: Nádasdy Aladár és dr. Fritz József. A vádlottak elmebeli állapatának megfigyelésére dr. Háry István törvényszéki orvos hivatott meg. A biróság részéről védő ügyvédek ül Csóka János részére dr. Czinder István, Csóka Jánosné részére Bosehán Gyula, Cseke József részére Hajik István, Cseke Józsefré részére dr. Szigethy Elemér ügyvédek lettek hivatalból kinevezve. Felolvastatott a statáriumot elrendelő miniszteri rendelet, a statárium kihirdetését igazoló hivatalos ha tósági iratok, a rögtönitélő bíráskodásra vonatkozó szabályzat. Elnök röviden egybefoglalva előadja a hatósági elővizsgálat adatai alapján a tényállást. Első rendű vádlott Csóka János vallomásában előadja, hogy 48 éves, nős, több helyen szolgált, jelenleg Mikefán lakik. Decemberben az egerszegi hetivásáron a disznó piacon őgyelegvén, ott hallotta, hogy Sorok vincellér egy hizott disznót adott el 30 írton s hogy egyet még tog ölni; mivel felesége folyton szekérozta, hogy rendeljen neki disznót, elhatározta, hogy a vincellérhez megy s tőle pénzt vagy hust kér ; felesége is beleegyezett ebbe s ő is elakart jönni, de én lebeszéltem s azt mondtam, hogy majd én megyek el Csekével együtt. El is indultam Gutorföldre Csekéhez, vele útközben találkozván, tervemet előadtam s kiviteléhez hozzájárulását megígérte. Másnap Cseke lakásomon felkeresett, ott a dolgot újból megbeszéltük s abban állapodtunk meg, hogy én megyek el Csekéhez a közösen megállapított napon. El is mentem hozzá karácsony hetében. Csekéné tervünkről tudott; mert előtte beszéltük meg a dolgot. Nem nyilatkozott azonban sem tervünk mellett, sem ellene. D. u. félkettőkór indultunk el Cseke lakásáról és 27-kor este értünk a vincellér hez, aki épen nejével együtt jött a fejésről a lakáshoz. Jó estét kívánva nekik, éjjelre szállást kértünk, mit meg is ajánlottak. A szobában enni kértem s mivel Sorok azt mondta, hogy egyebet nem adhat, mint kenyeret, mondtam neki, hogy ne adhatna hust, most nem rég ölt disznót, ő azt mondta, a hus a Háczky majorjában van a füstölőn, ha nem hiszszük, nézzük meg. Sorok kenyérért az istálló padlására is felakart menni, én azonban nem engedtem; hanem az asszonynak mondtam, hogy menjen Csekével a kamarába s hozza fel azt a csürgét, amit említettek, hogy van. Míg ezek a kamarában voltak, én Sorok mellett a ládán ülve a sötétben a szobába maradtam és beszélgettünk. Nem sokára visszatéri az asszony Csekével s hozták a csergét. Én a csörgét meg akartam melegíttetni, Cseke azonban ezt ellenezte és tarisznyájába tette el. Ekkor felhívtam a vincellért, bogy ha már hust nem tud adni, adjon egy pár forintot, mire az azt felelte, hogy nekik csak igen kevés pénzük van és feleségét uta sította, hogy adjon neki egv irtot. Az asszony erre a ládából elő vett egy bugyeilárist és abból a tenyerembe öntött 2 hatososokban 1 frt 20 krt. Erre én azt tnontam Soroknak, van magának több pénze is barátom, nem rég adott el disznót a hetivásáron. Mire Sorok kijelentette, hogy volt, hanem a disznóöléskor megjelent az öcsese és a pénzt elkönyörögte tőle. Nem hiszem, nézze meg, bogy van-e több pénzük. Ekkor én a ládába nyúltam, onnét 3 kendőt és más ruhát kivettem és a láda fiában egy kis fa-skatulyában apró pénzt találtam. Kérdőre vonván ez iránt a vincellért, azt felelte, hogy e pénz Farkas Dávidné asszonyságé. És a pénzt skatulyával együtt a ládára helyeztem s a vincellérnével lementem a kamarába vizsgálatot tartani, ott nem találtunk semmit, onnét lementünk a pincébe, hol egy pár disznókörmöt találtain egy tálban; azon fel tevésben, bogy ez lius, az asszonyt kérdőre vontam, miért tagadta el, hogy nincs hus a háznál? Ekkor az asszonytól a mécset elvettem és rázártam a pinceajtót, fent azt mondtam a vincellérnek, hogy mivel hust nem tud adni, adjon másfélét s erre felnyitottam a lisztes ládát s abból két bögre zsírt, egy bögre olvasztott vajat kivettem, s egy ott talált zsákba beleraktam s azután felszólítottam Sorokot, hogy adjon egv pár csizmát, mire azt válaszolta, hogy nincs más csizmája, mint ami a lábán van, csak azt adhatja oda és leülvén a székre, csizmáját lehúzta ós békeségesen oda adta. Ekkor rá zártam az ajtót és azt mondtam neki, hogv a felesége majd ki fogja ereszteni. Ezután ismét a pincéhez mentem, azt kinyitván, Soroknétól is egy pár csizmát kértem, az azonban azt felelte, csizmája nehezen jár, nem tudja levetni, tehát én lesegítettem húzni a csizmáját és azt is a zsákba raktam a zsir mellé s rá zártam az ajtót, azt mondva, hvgy majd az ura kiereszti. Útközben dupla pisztolv volt nálam, a háznál Csekének adtam át, nálam pedig kanász balta volt, mely azért oly éles, mivel feleségem otthon favágásra szokta használni. Azért vittük a baltát és pisztolyt magunkkal, hogy jobban megijedjenek és könnyebben oda adják, amit kérünk. Az r.em volt szándékunkban, hogy valakit megöljünk vagy bántalmazzunk. Elnök. Mikép alkalmazták a fogyvert. Vádlott. A dupla pisztolyt először kitettem a ládára, mikor azután lementem az asszonynyal a pincébe, akkor adtam Cseke kezébe. E. Nem utasította ugyanekkor Csekét arra, hogy lője agyon a vincellért, ha megmozdul. V. Nem utasítottam, nem is mondtam neki. E. Parancsolta-e Soroknak, hogy húzza le a csizmát? V. Fenhangon mondtam neki, de nem parancsoltam; az asszonyt nain fenyegettem, habár annak a lábáról én húztam le a csizmát. E. Hova mentek? V. Innét este 8 órakor a Z.-Egerszeg felől Bak felé vezető országúton egy csordába mentünk be, ott először pálinkát, később bort kértünk és a vincellér töpörtyüjét megettük. Ekkor kérdeztem a korcsmárostós, hogy nem fél-e egyedül itt az ut szélén lakni. Innét a csárdából 10 óra után indultunk el és ut közben Csekével együtt elhatároztuk, hogy miután a vincellérnél semmit sem találtunk, nem ^sokára felkeressük a csárdást és pénzt kérünk tőle. Én nekem jutott ez eszembe és Cseke hozzá járult. Otthon az én feleségemmel és Gutorföldön Cseke feleségével közöltük elhatározásunkat, melyet Cseke Józseffel f. hó (3 án meg is kíséreltünk; azonban a csárdában sok mulató levén, betértünk az átellenes korcsmába, hol egy liter bort elfogyasztván, hazatértünk és másnapra halasztottuk a terv végrehajtását. Másnap feleségem minden áron részt akarván venni, azon feltétel alatt egyeztem bele, ha Csekének nem lesz ellenvetése és így feleségemmel együtt, kit szándékáról lebeszélni nem tudtam, déltájban hazulról elindultunk és Gutorföldre Csekéhez egy óra előtt oda értünk. Itt Csekéné még ennünk is adott és itt újra előtte beszéltük meg a dolgot és bennünket, mikor a tett elkövetésére elindultunk, a küszöbig elkisért és vigyázatra intett. A sárhidai csárdához este 6' 2 óratájban értünk, hova mindhárman betértünk és majd pálinkát, najd bort, majd pecsenyét rendeltünk. ^ csárdában a korcsmárosnét levetkezve az ágy szélén ülve találtuk, azonkívül egy más zsidó lányt. Kérdésünkre értesültünk, hogy a korcsmáros a kettős csárdánál van marhát vágni. A korcsmárosné, aki engem és Csekét felismert, említette, hogy dee. 21-én náluk voltunk, csodálkozását fejezte ki, hogy majd bort, majd pálinkát, majd hust kértünk és észrevettem, hogy a leány nagyon nyugtalan és a konyha helyett az utca felé ment, én utána mentem és visszavezettem a konyhába, hogy süsse a hust és ekkor láttam, hogy a hus fel sem volt téve. Ezen idő alatt Cseke és feleségem benn maradtak a csárdásnénál, ezután én is bementem a szobába a leánynyal és itt azt mondtam, hogy miután a hust úgy sem tették fel, mérjen egy liter pálinkát, azt elviszszük magunkkal s egy liter bort, azt megiszszuk és elmegyünk. A leány a sitonerből a pálinkát elővette, egy litert kimért ós azt üvegünkbe átöntötte. Mikor a leány az üveget vette, hogy bort hoz, ahelyett hogy a pincébe ment volna, kiment az udvarra és hátraszaladt, kiáltozva, hogy rablók vannak, jőjenek segítségre. Mikor a leány kiáltozott, feleségem és Cseke kint voltak a kapunál, de hogy ők mentek-e ki előbb, vagy a zsidó leány, arra nem emlékezem. A leány kiáltozására én is az udvarra kimentem és ekkor a zsidó asszony is kisza bad ult és szinten elkezdett kiáltozni. Én csöndesitettein őket, ne lármazzanak, nem akarjuk őket bántani. Erre a zsidó asszonyt, ki egy hófuvatban elesett, felsegítet tem sa szobába bekísértem. Itt az asszony igen meg volt ijedve s arra kért: ne bántsuk, pénzét ús mindenéi hajlandó oda adni. A szobában én és Cseke voltunk, az almáriom ajtaja nyitva levén, azt én feltártam s az egyik fiók tartalmát én, a másikat pedig C

Scd<e vette magához s a nyaláb ruhát hónunk alá > í

(,. rítva eltávoztunk. Én azon alkalommal, midőn a ruhát felnyaláboltam, vettem ugyan észre, bogy aprópénz potyog a földre, úgy azt is észrevettem, hogy a hónain alá szorított fehérnemüek közül az uton né hány darab kicsúszott, de mindezeket nem szedtem tel. A kocsmától mintegy 2—300 lépésnyire megálltunk az ut mellett levő pintérház előtt, itt a fehérruhák legnagyobb részét Cseke egy nagyobb ruhába összekötötte, a másik részét feleségem kosarába raktuk, nálam csak néhány darab maradt, mert nem tudtam, hova tegyem. Egyik pálinkás üveg eltörött, a másik elfolyt s így azokat az uton eldobtuk. Innen Baki-Tüttősön keresztül Gutorföldre mentünk Csekéhez, hova reggel 4 óra felé értünk. Itt egész reggel 9 óráig tartózkodtunk, n.ely idő alatt megosztoztunk és minthogy csak ruhaneműi t hoztunk a csárdából, a két asszony egymás között osztotta tel azokat és én csak arra emlékezem, hogy egy sárga kötött kendő és egy fehér fodros szoknyával Cseke többet kapott azért, mert a vincelléréktől elhozott mindkét pár csizma nálunk maradt. Az első rabláskor elvitt tárgyakon is Csek uél osztozkodtunk úgy, iiogy az asszony a zsírnak felét késsel kivájta, a többit magánál tartotta; a zsák és a két pár csizma enyém lett, a pénz pedig annak hiányával, mit a csárdában elköltöttünk, Csekéé lett. A csárdánál is a dupla pisztoly Csekénél volt a tarisznyájában, a balta nálam volt, de egyikkel sem fenyegettünk. E. Nem elégedtek meg e két rablással: V. Az asszonyok biztatták fel őket, mivel kcveselették a zsákmányt, hogy hozzunk valahonnan disznóhúst. Először az én feleségem kényszerített reá engemet s én beleegyeztem oly feltétellel, ha C*eke társam lesz; feleségem átment Gutorföldre Csekéékhez s hírűi hozta, hogy kész lesz velem jönni s egyúttal megizente, hogy másnap mehetnek. Másnap csakugyan átmentem Csekéhez és ott ismét Csekéné jelenlétében újra megbeszélvén a dolgot, elhatároztuk, hogy Milejbe megyünk anélkül azonban, hogy már akkor Vizy Mihály kamarájának feltörésébe állapodtunk volna meg. E hó 13-án este 7 ói a felé erős szélben értünk Vizy Mihály házához, miután az ablakok setétek voltak, a faluban beljebb lövöldözést hallottunk, azt hittük, hogy a házbeliek, kik tudomásunk szerint ur, asszony és egy kocsisból állottak, valahol mulatságon vannak. Elhatároztuk tehát, hogy itt törjük fel a kamarát. Csekének a tarisznyájába volt a dupla pisztoly, mely első rablásunk óta foiyton nála maradt, továbbá a bűnjelül szolgáló rövidnyelű öregfejsze, nálam pedig a biróság asztalán fekvő kanászbalta. Cseke a lakás ajtajánál őrt állt, én pedig a kamara ajtó feltöréséhez fogtam; mivel azonban az ajtó igen erős volt, Cseke is többször segítségemre jött és Vizy Mihály lőcsével, én meg az öreg fejszével igyekeztem az ajtót befeszíteni; végre a závár meghajolt s az ajtó nagy durranással kinyillott, mely zajra Vizy Mihály felébredt és kilépett, mire mind ketten külön böző irányban szétfutottunk és engemet, ki a ház körül mintegy 12 lépésnyire a hóban elestem, elfogott és jól elpüfölt. Vizy Mihály ellenében semmiféle erőszakot nem használtunk, habár módunkban állt volna; mert kocsisa a kiáltozásra csak egy negyed óra múlva jött elő. A megfutamodás előtt az öreg fejszét eldobta m. a baltámat, meg a pisztolyomat meg a csendőrök Csekénél találták. A csendőrök engem másnap reggel kisértek el Vizy Mihály házától, kinél a küzségbiró addig őriz tetett. A folytatólag hozzá intézett kérdésekre előadja, hogy a pisztoly egyik csöve szokás szerint puskaporral volt megtöltve és nyul sréttel, ő gondolta ki, hogy Milejbe mennek, nejével nincsen rosz viszonyban, csak néha koccantak össze amiatt, hogy első nejétől született gyermekeit nem gondozta, évi keresménye, miután télen nyáron szokott dolga lenni, úgy 100 frt lehet; atyját nem ismerte, mert törvénytelen gyermek volt. A neje biztatta, hogy menjenek el a vincellérékhez. Neki jutott eszébe, hogy elmennek pénzt szerezni. Felesége akkor, mikor a vincellértől elrablott tárgyakat felosztották, nem volt jelen. Mikor az első és második rablást meg beszélték az asszonyokkal, azok jelenlétében ki lett kötve, hogy a rablásból eredő haszonból az asszonyok is osztozkodnak. Mikor Gutorföldről hazavitte az elrablott tárgyakat, felesége tudta, hogy honnan valók; mielőtt elmentek, megmondták, hogy a vincellérhez mennek. Egyik esetben sem mondtak a rablás elkövetésekor semmi fenyegető szavakat, nem követeltek egyik helyen sem, csak kértek. üselce József másodrendű vádlott előadja, hogv 45 éves, r. k. vallású, nős, 3 gyermek atyja, gutorföldi lakós; nem tudta, hogy a vincellér a hegyen lakik. Csóka jött hozzám, az mondta, hogy az ember egy disznót adott el, menjünk el hozzá, kérjünk pénzt és egy kis hust. Azzal biztatott, hogy nekem semmi dol gom sem leez. Én sokáig haboztam, végre rá álltam; inert sok szó megveszi az embert. Feleségem semmit se tudott a dologról, én nem beszéltem el neki előttem Csóka se mondta neki. Ugyanakkor mindjárt az elhatározás után d. u. 1 órakor fiiindultak és este 7 órakor értek a vincellérhez. Az ott történteket Csókával eiryc