Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-06-17 / 25. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. junius 17. 25. szám .. i; JJ "SÍ 65 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bénin ntétlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kltlililnk ii, mmw es gazaaszau A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Radocza János országgyűlési képviselő választói között. Megérkezés. Radocza János, kerületünk országgyűlési képviselője, I. hó 10 én — mint lapunk előző számában jeleztük kerületének székvárosába megérkezett. A zala-szent-ivání állomáson szeretett képviselőnkre a polgármester vezetése alatt diszküldöttség várt s az ottani állomásfőnök Kotzig Antal által fenvőgalyak-, virág- és lobogókkal Ízlésesen díszített váróteremben dr. Czinder István ügyvéd érzelemteljes beszéddel üdvözölte s kérte a szeretett képviselőt, hogy megérkezvén, valasztói, különösen Zala-Egerszeg város polgárai között érezze magát teljesen otthonn. Radocza János képviselőnk meleg szavakban köszönte meg e nem reménylett kitüntetést és fogadtatást és kijelentette, hogy kerületében, különösen Zala-Egerszeg városban, választói között, mint jó barátai között, magát valóban otthon érzendi s kedvesek lesznek a percek, melyeket kerületében eltölteni szerencsés leend. A 14 kocsiból álló kísérettel ezután kepviselőnk városunkba megérkezett s főispán őméltóságához szállt. A város utcáin, merre a menet elvonult, nagyszámú közönség képezett sortalat, lelkesen éltetve képviselőnket. A zala-egerszegi munkások betegsegélyező egyesületének zászlószentelési ünnepélye ugyanakkor tartatván, képviselőnk megérkezte után azonnal a templomba ment. hogy ezen egyszerű, szegény emberek ünnepélyének fényét megjelenésével emelje, mely ténye által az egyesület tagjait örök hálára kötelezte le. Beszámoló beszéd. Az isteni tisztelet befejezte után d. e. 11'/, órakor a Deák téren az elemi népiskola előtti tért — dacára az esős időnek — sűrűn ellepte a nép s rokonszenves tüntetéssel és lelkes éljennel fogadta képviselőnket, midőn az megjelenve s a számára elkészített emelvényre állva, beszámoló beszédét megkezdette. A nagy hatást keltett beszédet Jámbor Márton jogszigorló úr gyorsírói jegyzetei alapján a következőkben közöljük: Mélyen tiszteit uraim! Tisztelt választó polgártársak! Egy éve annak, hogy megtisztelő bizalmuk e kerület képviselőjévé megválasztott. Ez idő óta nem lehettem oly szerencsés az önök körében nyilvánosan megjelenhetni és eleget tenni azon kötelezettségemnek, a melyet megtisztelő bizalmuk reám rótt, azért a jelen ünnepélyes pillanatban az első szó, a mely ajkaimról ellebben, nem lehet más, mint a mélyen érzett hála és köszönetnek szava azon becses bizalomért, a melylyel engem kitüntetni, megtisztelni méltóztattak, (/éljenzés.) S én érzem, uraim, hogy önöknek kétszeres hálára és köszönetre vagyok lekötelezve, mert a midőn becses felhívásukat vettem, hogy e kerület képviselő jelöltségét elfogadjam, tudtam, hogy hazánk ezen kiváló, a liberalismus magasztos eszméjétől áthatott megyéjében, a magyar intelligeutia e fényes otthonában nálam sokkal hivatottabb, az én képességeimet messze túlhaladó jeles férfiak hosszú sora áll, a kik a képvi selői állás magasztos feladatának és hivatásának nálam jobban megfelelhettek volna; s önök megtisztelő bizalma mégis engem választott meg és ezért tartozom én örökös hálával s igyekezni fogok erőm és tehetségem szerint magamat ezen bizalomra érdemessé tenni. (Lelkes éljenzés.) Áttérve már most, tisztelt uraim ! az országgyűlés imént berekesztett ülésszakára, engedjék meg, hogy rövid vonásokkal jelezzem a törvényhozás tevékenységét és elmondjam nézeteimet azon fontos kérdésekről is, a melyek ez idő szerint a törvényhozást, a nemzetet egyaránt érdeklik. A lefolyt ülésszak alatt erősebb parlamenti küzdelmeknek, izgalmasabb jeleneteknek tanúi nem voltunk és sokan ezen körülményekből azt következtetik, hogy a nemzetből kihalt a politikai érzék. En azonban, uraim, ezen nézetet nem osztom. Mert azt tartom, hogy valódi, igaz érdekei iránt sem egyes ember, sem nemzet közömbös nem lehet soha, mert ezen érdekek mindennap éreztetik fontosságukat; s ha visszatekintünk a lefolyt országgyűlés időszaka alatt alkotott törvényekre, be kell vallanunk, hogy ezen törvények által a nemzeti életnek igeu fontos érdekei kielégítő megoldást nyertek. —Véleményem szerint, hogy hevesebb küzdelmek nem fordultak elő a parlamentben, annak oka abban keresendő, hogy mindinkább gyökeret ver azon meggyőződés, hogy a jelen rendkívüli viszonyok és körülmények között a főbb kérdésekre nézve tán más sem tehetett volna többet, más sem érhetett volna el többet, mint a mennyit a jelen kormány tett és elért, és ez áll a kormányzási tevékenység minden terére. Uraim! Hibák, hiányok mindenütt vannak, de ezen hibáknak, ezen hiányoknak forrása nem a pénzügyi hely

7zetben, s nem az emberekben keresendő. Azonban valamint varázsütéssel nem lehet helyrepótolni az ország pénzügyi helyzetét, úgy nem lehet rögtön más embereket sem teremteni. A lefolyt ülésszakot kiválóan a pénzügyi helyzet rendezése és a honvédelmi érdekeket felkaroló, áldozat kész támogatására irányzott tevékenység jellemzi. Meggyőződéssé vált az egész nemzetben, hogy a pénzügyi helyzet rendezése oly parancsoló feladat, a mely elől háttérbe kell szorúlni más fontosabb belügyi kérdéseknek, s habár igen helyes körültekintéssel mellőztetett is minden oly megszorító intézkedés, a mely a nemzet életerejét megzsibbasztotta volna és bár a gazdasági válság ki is jelölte azon határokat, a melyek között az állam jövedelmeinek szaporítására gondolhattunk, mégis sikerült oly intézkedések megtétele, a melyek megvalósításán netu kételkedett senki és a melyek képesek lettek volna arra, hogy az államnak visszaadják financiális rendjét és ez által a lehetőséget, ujabb fokozottabb tevékenységre a nemzeti erők fejlesztésében, az állami élet minden terén; s a remény, hogy e feladat teljesülni fog, még nem oszlott el. De uraim, ki tagadná, hogy mindennap fejleményei ujabb akadályokat gördítenek e teendők elé, a mely akadályok leküzdése megpróbálja az erőket és új feladatok terhével sújtja az amúgy sem könnyű vállalkozást. A terhek, uraim, kelletlenek mindenkinek, nem lelkesedik azokért senki sem, sem azok, a kik megszavazzák, sem azok, a kik által kéretnek, sem a kiktől kérik, s az is bizonyos, hogy megnehezítik az állam pénzügyi helyzetének rendezését, s ujabb jövedelmi forrásokat vesznek igénybe. Es habár távol van is, és az én erős meggyőződésem, hogy távol is marad a veszély, hogy ezen terhek által az államháztartás rendezése veszélyeztessék, vagy halasztást szenvedjen, az tény, hogy az államháztartás mérlegében ezen terhek a passiv oldalon emelkednek, és az aktiv oldalon ezen terheket helyre kell pótolnunk. De ezen politikai helyzet közepette nem oszlott meg a pártok között a közvélemény. Nincs az országnak pártja, nincs politikusa, hozzá teszem, nincs számba vehető tényezője, a ki azt mondhatná, hogy a terhek elvállalása által államgazdaságunk bajainak elviselésétől tartózkodunk és viseljük azon nagy politikai kockázatot, a melynek eshetőségével szemben állunk. A nemzetnek szüksége van a hitre, hogy ezen nagy terhek, ezen nagy áldozatok nem valamely poli tikai tévedés folytán erőszakoltattak reá, hanem hogy ezen terheket nagy politikai, társadalmi, állami s nemzeti érdekeinek megótalmazása céljából kérik tőle. Az áldozatok mérvére nézve eltérők lehetnek ugyau a vélemények, de arra kell törekednünk, hogy a közvéleményben meg ne rendítsük a hitet ezen áldozatok és terhek szükségessége iránt, mert, uraim, minél nagyobb a terhek súlya, s minél nehezebb az ennek folytán reánk háruló feladatok nehézsége, annál végzetesebbé válha tik, ha a közvélemény pártokra oszlik oly kérdésekben, oly feladatok megoldásában, a melyek a nemzet összeségének erejét igényelhetik. A nemzetnek képviselői pártkülönbség nélkül érzik, hogy mindazon nagy belpolitikai kérdéseknek, a melyek ugyan magukban véve, nagy fontossággal bir„Zalamegye" tárcája. Egy íneiinyegzői felköszöntő 1883-ból. Midőn Árpád apánk agglegény korában Több időt töltött már egyedül magában : Unatkozni kezdett, kedve is elhagyta, Maga sem tudta, hogy mi lehet a baja. Pedig mily nagy ur volt, azt az is mutatja, Hogy a kerek földnek ó volt földes ura; Nem kellett osztozni kapzsi testvérekkel, Összes jövödehnét maga költhette el. Y.denkerti parkját leirni nem lehet, Szépségén bámulva áll meg a képzelet, Aztán a szépséghez az is hozzá járul, Hogy ott túrós csusza s rétes hull a farul. Sültben sem volt hiány, mert csak egy intésre Sült galambok száltak a villa hegyére; A fügefa pedig seolgáltatott ruhát, Csak Icivánni kellett: lett Mencsikof-kabát. Mégis- amint fentebb sajnálkozva mondámEgyre unatkozott s kedvetlen volt Ádám ; Urodalmainak feléje sem nézett, Szórakoztatásul legfeljebb binckézett. Végre látván az ur, hogy mi itt a hiba, Mondd: a sok jóhoz kell eyy kis galiba; Az agglegényt úgy is szomorú sors várja, Legyen hát neki is egy hasonló párja. Ádámot azonnal elaltatá tehát, S megteremté neki ősanyánkat Évát, S mondd : itt van párod, ne busulj már többet, Most hát töltsétek be ezt a kerek földet. Ádám látva Évát, végtelen megörült, Bár érezte, hogy egy bordájába került ; Azért a mennyeyzöt rögtön elrendelte, Még azt sem kérdezvén: mi lesz a kelengye. Ezután még soká szép életet éltek, Addig, mig a tiltott almából nem ettek ; De mert ezzel az ur parancsát megszegték, A paradicsomból szűröket kitették. — De ne menjünk tovább a szent bibliában, A mondottakban is elég tanulság van, S mivel hogy mennyegzöt ülünk mi is itten, Eqy két tanulságot elmondok sebtiben. Első az, hogy nem jó úgy egyedül lenni, Szükség a férfinak feleséget venni, Mert aki nem nősül, az agglegény marad, Akire minden nő csak lábával mutat. Aztán ki megnősül: lehet, hogy megbánja, Mert csak akkor lesz még rongyos a kabátja; De meglehet az is, hogy nagy ternót csinál: Buzaszemet olykor vak csibe is talál. Ellenben az, aki agglegénységre jut, Annak nincsen nyugta, ide-oda lót-fut, S mert ifjú korában mindig csak mulatott, Már csak mint elefánt tehet szolgálatot. Másik tanulság az, hogy a dúsgazdagság E<jy magában véve még nem a boldogság, Hisz Ádám apánk a kerek földet bírta, Még is magát majdnem halálra busulta. A

t gazdag embert is uralja holmi vágy, 0 neki is kemény gyakran a puha ágy: Aztán némelyiknek vari ugyan mindene, De a mindenhez még valamit szeretne. Igy a munka nélkül nagy úrrá lett bankár, Egy kis báróságnál kevesebbet nem vár; Kezeit dörzsölve azt szokta mondani: Hogy a pénz-zsák mellett ez is csak valami. Egy másik, ki ugyan soha nem tett semmit, A tudományra is csak rá sem hederit; De mert sokat beszél s minden lében kanál A miniszterségre biztosan kandidál. s itt eszembe jut az egyszeri gazda, Kinek a búzáját nem lepte a rozsda ; Vetése nem állott méq soha sem szebben, Legjobb termése volt minden gabna nemben. Mégis panaszkodott uton és útfélen, Mintha nem lenne mit ennie a télen : De midőn megkérdé egyszer a barátja, Kisült, hogy van minden, csak nem termett mákja. Harmadik tanúság az lenne elvégre, Ilogy a nők kedveért. se menjünk a jégre ; Kíváncsiak pedig álmunkban se legyünk, Nehogy aztán mi is tiltott almát együnk. Mert tudjuk emiatt ősapánk meglakolt, Pedig voltaképen bűnös ősanyánk volt; De ő a nagg csapást megadással tűrte, Magától emiatt nejét el nem űzte. Fs ezt kétségkívül jól is tette, mert hát Nem viselhettek már édenkerti ruhát; Kellett szőni-fonni, mit nő is tehetett, Mig a férj a mezőn szánthatott, vethetett. Jelen számunkhoz '/

2 iv melléklet van csatolva.