Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

váltóját egy hideg, rongyos, elhagyatott i s t á 1 ó adta a világnak! Az ige testté lőn! Az isteni eszmék testet öltöttek magukra! Hiába üldöztette halomra az ártatlan csecsemők ezreit a kegyetlen Heródes, hogy trónja bársonyán nyugodtan pihenjen: az emberiség Megváltóját isteni hatalom őrizte. Megszületett a Megváltó! Megszületett az egyenlőség, testvériség és szabadság isteni fölkentje ! Mindenfelül zengett a „h o s a n n a" n evének! És az emberi testet öltött földi Isten uieg is hódította a világot. Hiába küzdöttek ellene a sötétség tehetetlen emberei, hiába zúdult ellene gyülölsége összes hatalmával a mindenből — még az emberi jámborságból is — hasznot leső önzés: a világok világosságát elnyomni nem lehetett! A világot ujjá teremtő igék : a szabadság, egyenlőség és testvériség igéi Istennél v alának mindaddig. És az igék testté lőnek. Az emberiség óriási lépést tett a tökéletesedés felé. Közelebb emeltetett Istenéhez a Megváltó által. Az, amit a testet öltött Isten magával hozott az emberiség megváltására, szent és eltö- , rölhetetlen marad örökkön örökké. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi azok, mik a világot — a maga isteni rendjében — fentartják. Ahol ezek az igék, — mik hova-tovább kétezreddel testté lőnek az isteni Megváltóban — igazán gyökeret nem vertek: ott nincsen isteni béke, ott nincsen áldás, ott nincsen boldogság. Ha láttunk és látunk népeket letűnni a világtörténelem színpadáról, azoknak halálát, enyészetét semmi más nem okozta, mint hogy a megváltás nagy, isteni eszméit nem értették meg. — Hogyne fognók föl, hogyne értenők meg hát mi magyarok a Megváltó tanainak szentségét?! Mi magyarok, kiknek országa igen sokáig s még maiglan is védbástyája a krisztusi eszméknek. Sokszoros okunk van tehát éppen nekünk, magyaroknak, megünnepelni a világ Megváltójának születése napját, a szabadság, egyenlőség és testvériség első hajnalhasadását. Zengje is azért egy szívvel, egy lélekkel Hunnia téréin az ének: „H o s a n n a a M e gváltó nevének!" A zalameiivei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. Jegyzökönyve a Zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1887. évi december hó 4-én tartott rendkivüli közgyűlésének. (Vége.) 107 256. Nagy-Kanizsán 1887. oktober 1—2-án tartott megyei termény kiállításról. Plihál Ferenc ur, mint a Nagy-Kanizsán f. 1887. évi oktober 1—2-áu rendezett megyei termény- ugy gyümölcs, különösen szőlő és borkiállítás rendezésére kiküldött bizottság elnöke a kiállítás lefolyásáról felvett jegyzőkönyvet, ugy a bevételekről és kiadásokról a leszámolást beterjesztvén, az egyesület „Értesítőjében" közöltetni s a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és keresksdelemiigyi m. kir. miniszter urnák bejelentetni határozta tott. A leszámolás helybenhagyatván, minthogy a kiadás — - 210 frt 19 kr. a bevétel: belépti jegyekért 95 frt 10 kr. árverésen eladott gyümölcsért s borokért — 62 Irt 87 kr. együtt 157 frt 97 kr. 157 frt 97 kr. a feles kiadás — — 52 frt 22 kr. volt, melyet Plihál Ferenc ur szives volt sajátjából fedezni; ezen 52 frt 22 kr. neki a péuztárból megtéríttetni, pénztárnok ur annak az egyesület költségén Plihál Ferenc uruak megküldésére utasíttatni, s a szives eljárás és fáradozásért Plihál Ferenc elnök urnák, s általa a rendező bízottságnak az egyesület köszönete kifejeztetni határoztatott. 108 227. 245. 249. A Zala Egerszegen, Alsó-Lendván és Nagy Kanizsán rendezett szarvasmarha tenyészállat díjazásokról. A Zala-Egerszegen f. é. szeptember hó 12-én tartott szarvasmarha tenyészállat díjazásról Skublics István elnök urnák az „Értesítő" f. é. VI. számában közölt jelentése, — Lenek Ödön elnök urnák az AlsóLendván f. é. szept. 14-én tartott díjazásról jelentésének főispán ur ő méltóságához lett beküldése — és Clement Lipót urnák a Nagy-Kanizsán t. é. oktober hó 2-án tartott díjazásról beterjesztett jelentése tudomásul vétetvén, az „Értesítőben" közzététetni s az eredmény a nagyméltóságú földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi kir. miniszter urnák bejelentetni határoztattak Minthogy pedig a nagy-kanizsai tenyészállat díjazásra kiutalt 170 forintból csak 25 forint adathatván ki, a 145 frt fennmaradt összeg titkár jelentése szerint pénztárnok urnák átadatott, ezen 145 frt oé. a pénztárba ezennel beutaltatik. 109 190. Tomka Endre ur a nagy-kanizsai kir. sóraktárból átvett 148

7

0 ii,,, mm. só elszállítási költségei fedezésére küldött 10 frt 10 krról a leszámolást beterjesztvén, mely szerint a felmerült kiadásokra a szükségelt 3 irt 40 kr. levonása után fennmaradt 6 frt 70 krt beküldi jóváhagyatván, a 6 frt 70 kr. a pénztárba beutaltatik, s erről Tomka Endre ur is végzésileg értesittetik. 110 258. Az 18H8 ik évi pécsi kiállításról. Az 1888-ik évi augusztus hó 12-től szeptember 9-ig Pécsett tartandó általános mű-, ipar-, termény- és állatkiállitás rendezési szabályzata tudomásul vétetett. 111/274. 265. Tenyészbikák összevezetési költségei fedezéséről. Zalavármegye alispánja áttévéu Thassy Miklós tőszolgabiró ur hozzá intézett jelentését arról, hogy a Nemes-Apáti, Kávás és Söjtör községek részére szálli tott tenyészbikák kísérője utazási költséggel ellátva nem lévén, kénytelenittetett annak vasúti költségei fejében sajátjából 20 frtot előlegezni, továbbá Nemes-Apáti község a részére szállított tenyészbika után kénytelenittetvén 23 frt vasúti szállítási költséget fizetni, — s ezen költségeknek megtéritése kérelmeztetvén, — tekintette] a f. 1887-ik évi aug. 14-ki közgyűlés 79. es oktober 5-ki közgyűlés 97. szám alatt hozott végzéseire, Thassy Miklós főszolgabíró urnák az általa előlegezett 20 frt és Nemes Apáti község helyett Háry József ur által előlegezett 23 frt Háry József urnák megtéríttetni határoztatván, pénztárnok ur jelen végzés kiadásával azon összegnek kifizetésére utasíttatik. 112 260. Skublics Jenő ur, mint a Nagy-Lengyel vidéki gazdakör elnöke nyilatkozatában előterjesztvén, hogy a kör tagjai a jelen év folyamában megejtett jegyző választás s később a képviselő választási mozgalmak előidézte meghasonlás folytán nemcsak hogy nem sza porodtak, hanem a mult évben belépett 119 tag száma 43 olvadt le, miért is a kör működése szünetelni lévén kénytelen, a kör elnökségétől magát felmentetni kéri. — A nagy lengyeli kör alakulása, hasznos működési élete s egész létele Skublics Jenő ur mint annak elnöke tevékeny s hazafias működésével összeforrva, s ettől feltételezve lévén, - éppen azért, hogy a folyó évben történt kivételes események miatt a kör működése meg lanyhult, szükséges lévén annak előbbi tevékenységére visszalenditése, Skublics Jenő ur felkéretni határoztatott, hogy mint a kör által megválasztott elnök, ezen tisztjét eddigi buzgalmával továbbra is vezetni méltóztassék. 113 258. Udvardy Ignác úr a „Zalamegye" cimű lap és az egyesület „Értesítője" mint az egyesület közlönyei kiadójának kérelme az 1888-ik évre is e közlönyök megtartásáért s a kiadói díjnak 250 frtban megállapításaért a f. é. október 5-ki közgyűlés 98 234. számú végzésével az 1888-ki évi költségvetés iránt javaslat tételre kiküldött bizottságnakkiadatni határoztatott. 114/247. 269. Kherndl Imre úr okleveles akadémiai gazdász, földbirtokos, kis-récsei Sándor-majori lakós, p. NagyRécse), — Stadel János úr zala-tárnoki földi r.^'íos, a/ őr gróf Pallavicini-féle hitbizományi urodalom gazdatisztje és ménes mestere, csongrád-megyei Pusztaszeren lakós (u. p. Kistelek) jelentkezésük folytán 1888-ik évi január 1-től fogva a zalamegyei gazdasági egyesület rendes tagjaiul felvétetvén, — a földmivelés! és állattenyésztési yzakosztálvba osztattak. — s erről ők a felvételi okirat, az alapszabályok, a szőlészeti pálya munka, a tüz- és jégkár biztosítási díjleengedési kedvezmény jegyzék csatolása mellett, úgy az első magyar általános biztosító társaság nagy-kanizsai főügynöksége, Udvardy Ignác úr a „Zalamegye" cimű lap- és egyesületi „Értesítő", mint az egyesület közlönyei kiadója, s Hanty Károly egyesületi pénztárnok aluszol — szólt fuldokló hangon. Ráborult a nyugodtan elnémult szívveréssel alvó szép halottra és amint ajkai val érinté annak márvány-arcát, megrendült a kínzó fájdalomtól. Majd reszkető kezét rá tette a halott homlokára, el kezdte cirógatni s beszélt hozzá csendes, suttogó, elfojtott sirástól fuldokló hangon: — Milyen nagyon, milyen kimondhatatlanul sze rettelek! Most már megmondhatom neked; nem vagy már másé, nem vagy senkié, csak a jóságos Istené. Ha enyém lehettél volna, milyen édes szeretettel viseltem volna gondodat; milyen paradicsomkert lett volna nekünk ez a világi Édes kedves alvó üdvösségem! Amint szegény Kondor Jóska ott beszélt a halotthoz és simogatta annak hideg homlokát, egyszerre elkapta kezét, mintha kigyó csipte volna meg. Majd később egészen közel hajolt a halott homlokához. — Tehát csakugyan jól álmodtam ; — mormogta magában. Azután kiment a vizsgálóbíróhoz s azt mondta, hogy most már tudja: miként halt meg az az áldott jó asszony. — Egy gombostű ölte meg szegényt, tekintetes uram! A vizsgálóbiró bámulva nézett Kondor Jóskára s intett neki, hogy kövesse a halotthoz. Bementek. Kondor Jóska oda lépett a halotthoz, rámutatott annak balhalántékára, hol egy gombostűnek alig észrevehető, parányi gombocskáját takarták a dús fekete fürtök. Ott volt az életet kioltó parányi gyilok. Cseppet se lehetett csodálni, hogy boncolás alkalmával elkerülte az orvos figyelmét. De hát ki volt a gyilkos, ki ily vérfagyasztó módon állította meg annak a szegény asszonynak szívverését ? — Tekintetes uram! — szólt Kondor Jóska — ezt a gyilkosságot csak egy fundálhatta ki ebben a faluban: Selymes Ágnes. A vizsgálóbiró gondolatokba mélyedt. Majd egyszerre fölvetette fejét. — Te, Jóska fiam / volna e ebben a faluban olyan asszony, aki magára merné venni ennek a halottnak a ruháját? — Mi végett, tekintetes uram ? — Hogy a gyilkost vallomásra bírjuk! — Egy van, akinek éppen úgy mardossa szivét a boszú, mint az enyémet. — Ki az? — Biró Viki. — Jól van ! _ Menj haza nyugodtan, ne szólj senkinek semmiről! Éjjel 10 órakor jöjjetek hozzám Biró Vikivel. De erről se tudjon senki. A többit majd te is megtudod akkor. Ez a délelőtti órákban volt. A vizsgálóbiró rögtön rendelkezett, hogy a teme tést délután meg kell tartani s a hullát beszentelten kiszállítani a temetői halottas házba további intézkedésig. Zádory Pistát és Selymes Ágnest szabadon bocsátotta. * * * Karácsony böjtjének délutánján kisérték ki Zádorynét az örök nyugalom birodalmába. A vizsgálóbiró rendelete szerint elhelyezték a temető halottak kamrájába. Megsiratták; beszentelték; azután ott hagyták. Nyugodjék békével szegény teremtés! Itt a földön úgy sem sok öröm várt volna reá, amióta Selymes Ágnes elcsábította tőle az urát. Pedig hát Zádory is erősen dörzsölte szemeit, mintha nagyon fajna neki az elválás. Akik figyelemmel kisérték: látták is, hogy lakadt egy két könye; de arra meg esküt mertek volna tenni, hogy nem a szive fájdalma, hanem az erős dörzsölés miatt szivárogtak azok ki. Muszáj volt neki sirni, mert úgv kívánta a módi. Hogy Zádory Pista csak forma okáért könyezte meg a feleségét, az még hagyján; azon még nem igen botránkoztak meg ; hanem az már még is csak hallatlan arcátlanság, hogy Selymes Ágnes is el mert menni a temetésre. Sőt még az is kitellett attól a pirulást, lelki furdalást nem ismerő romlott teremtéstől, hogy temetés után az egész falu szeme láttára bement Zádory Pistához és ki sem jött onnan. No már ez mégis csak nagy istentelenséget kivánó dolog egy fehérnéptől! Hátha még ezt látták volna a falú jámbor, becsületes személyei, hogy milyen módon kacérkodott ottben Zádory Pistával, akinek az arcán mégis csak feküdt valami borongó felhő, a mi a lelkét bántó, furdaló gondolattal támadhatott. Valószínűleg ezt a sötét jószágot szerette volna onnan letépni Selymes Ágnes, pattogó kedvével, érzékbódító kacérkodásával. Eljött az est is, feltámasztója a lelket mardosó emlékeknek; rajbocsátója az őrületbe kergető visioknak, ha nem tiszta, ha nem nyugodt a lelkiismeret. Sely mes Ágnes búcsúzni akart Zádory Pistától. Ez reszketve szólt: — Ne menj el! ne hagyj itt Ágnes! — Mért? talán csak félsz a feleségedtől? Ne félj, ne rettegj! Jól, mélyen aluszik az. — Te könnyen beszélsz. Tudod-e, hogy még földön felül van. Még mindent megtudhatnak. — Azért ugyan kár remegned. Gondolj inkább a lakodalomra! Vagy ha félsz egyedül lenni, jöjj velem; aztán együtt mehetünk éjféli misére. Zádory Pistában még volt annyi lelkiismeret, hogy erre a botrányra nem vállalkozott: Selymes Ágnessel nem ment éjféli misére. Azt mondta, hogy otthon marad'; csupán arra kérte Ágnest, hogy éjféli mise után jöjjön hozzá; töltsék, virraszszák együtt át karácsony éjszakáját. A gonosz asszony megígérte, hogy visszajön s eltávozott. Zádory bezárta a hajlék ajtaját. Maga elé tett egy korsó bort, hogy eliddogálja lelkiismerete furdalását. De sehogy sem ment az! Arca egyre sápadtabb, egyre dulottabb lett. Minden parányi zörrenésre összerázkódott. Egyszer csak úgy 11 óra után zörgetett valaki. Zádory se szólni, se mozdulni nem birt félelmében. Majd, hogy kissé magához tért, csak úgy ültéből oda szólt: — Te vagy Ágnes? — Nem! — Hát ki az? — Én vagyok. Nyissa csak ki az ajtót, Zádory. A megrettent ember megismerte a vizsgálóbiró hangját. Már azon kezdett gondolkozni, hogy nem volna-e jobb elmenekülni az ablakon át. De mégis meggondolta a dolgot, hogy hátha nem is valami rossz okért jött a vizsgálóbiró! Kinyitotta az ajtót s beeresztette azt. A vizsgálóbiró belépett és szótlanul leült az asztal mellé, szemben helyet mutatva Zádorynak is, akin nagyon meglátszott, hogy nem valami kedves neki a vis-á-vis-ja. — Pista barátom — szólt a vizsgálóbiró — nekem igen külöDös álmom volt. Fel is ébredtem rá s azért jöttem, hogy elmondjam magának is. Talán még is sikerül megtudni, hogy ki ölte meg a maga jó teleségét ? Zádorynak egész teste megrendült. — Azt álmodtam — folvtatá a biró — hogy a maga felesége úgy, abban az öltözetben, ahogy ravatalán láttam, —- elém állott. Nem szólt semmit, hanem oda nyúlt a balhalántékához, egy bosszú vékony gombostűt húzott ki a fejéből s azon véresen felém nyuj-