Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

VI. évfolvam. Zala-Egerszeg, 1887. szeptember 11. 37. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft.. Negyedévre / í't. Hirdetmények : 3 hasábos petitkor egv.sy.er 9 kr., többszöri lurdetésnél 7 kr., Mélvégeiij 30 kr. Xyilttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és .anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Héráién te tíen leveleket rsak-ismert kezektől - fogadunk • en

3^ ' " •• Kéziratokat nem: kitldiluk vissza ' A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A király Csáktornyán (1887. szeptember 8-án.) A Zrinyiek ős fészke, Muraköz székvárosa, Csáktornya, ünnepi fényben ragyog. A vasúti indóház lobogókkal feldíszítve, a városba vezető uton loinbfiizérekkel, zászlókkal felékesített árbocok, majd a város előtt közvetlen a megye által felállított „Hódolatával üdvözli apostali királyát Zalavármegye" felirattal, az ország s a megye címerével ellátott remek diadalkapú, a zászlótengerben uszó, íínnepi díszt öltött város, síz utcákon hullámzó szokaság, mind fényes tánújelek, hogy a szép múltú város s vele megyénk ritka öromünn pet ül: ma üdvözölheti körében a fejedelmek mintaképét, a legalkotmányosább királyt, 1. Ferenc Józsefet, kihez minden honfi szívet az alat. valói hódolat és szeretet törlietlen köteléke csatol. — Reggel 7 órakor kezdtek a küldöttség! tagok a csinosan feldíszített állomásnál egybegyűlni. - Megyénk küldöttségi tagjai közt voltak Svastits Benó lőispán őméltóságának vezetése mellett: Csertán Károly alispán, Arvay Lajos megyei tiszti ügyész, Babocsay György Nagy-Kanizsa város polgármestere, Balaton József egerszegi esperes plébános, Berger Ignác képviselő, Csigó Pál, gr. Deym Nándor," Dervarics Imre, Eitn.gr Sándor országgyűlési képviselő, Etl István apát, gr. Festetich Tassiló, gr. Festetích Jenő, Farkas József, Fackh Károly képviselő, Gózony László főjegyző, Guttmann Vilmos kir. tanácsos, Gadó Mátyás plébános, Gyömörey Gáspár, Hertelendy Béla képviselő, Hajós' Mihály, Hírschler János Lipót, b. Inkey Nándor, Kovács Károly Zala-Egerszeg polgármestere, Kovács Kálmán nyug. miniszteri tanácsos, Koller István, dr. Mangin Károly megyei főorvos, b. Puteáni Géza, Pap Sándor, Pruszatcz Alajos csáktornyai biró, Skublics Gyula, Tö reky Aladár, Vrancsics Károly csáktornyai főszolgabíró. Vasmegye küldöttsége Radó Kálmán főis. pán vezetése mellett a következő tagokból állott: Reisig Ede alispán, gróf Erdődy István főlovászmester, Széli Kálmán képviselő, idősb gr. Bathyány Zsigmond, Széchenyi Tivadar gr. képviselő, Szegedy György kamarás, Batthyány gr., Erdődy Gyula gr., Batthyány István gr. kamarás, Ambrózy Lajos br., Szá-jbely Gyula képviselő. Szabó Ernő, Königmayer Károly cs. püspök, Kőfalvy Vidor szombathelyi főgymnasiumi igazgató, Painer István, Horváth István esperesek és Gotthard Sándor; Veszprémmegye küldöttsége, melyet Eszterházy Móric gr. lőispán vezetett, a következő tagokból állott: Bezerédy Viktor, Kopácsy Árpád képviselők, Kovács Imre polgármester, Kolozsváry József főjegyző, Somogymegye küldöttsége Tallián Béla főispán vezetése alatt a következő tagokból állott: Csépán Antal alispán, Maár Gyula főjegyző; ifj. Folly József főügyész, dr. Folly Hugó főorvos, Gabsovits Károly főszolgabíró, Szigety János főorvos, Jankovich László gr. és ifjú Jankovich, Széchenyi Sándor gr., Festetich Pál gr.,' Széchenyi Rezső gr., Zichy Ödön gr., Somssich Adolf gr., Márffy Emil, Somssich Andor, Ujváry Ferenc apát, Szabó Vilmos c. kanonok, Rainer Gyula, Saducz (JRezső, Berky József esperes, Domanok Alajos, Andorka János esperes, Körmendy Sándor, Németh Ignác, Schwarcz Samu, Csorba Ede, Csondor János, Berger Antal, Farkas Károly, Lajpczig Antal, Czolner Vince, Kutai János és Szente Mózes. Majd megjelentek Mihálovics bibornok érsek, Széchenyi Pál gróf és Bedekovich Kálmán miniszterek, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Croy herceg altábornagy, Huber alezredes és Jenő főherceg A szebbnél szebb díszmagyar öltözetben egybegyűlt küldöttség festői látványt nyújtott. Pont fél kilenckor érkezett meg a Claudy udvari tanácsos és Bráhm lovag üzletigazgató által vezetett hosszú udvari vonat. A király, aki huszártábornaki ruhába volt öltözve, ruganyos léptekkel leugorva a vonatról, szivélyesen üdvözölte Jenő főherceget, fogadta Croy herceg altábornagy jelentését s katonásan köszöntötte a félkörben állott küldöttségi tagokat, kiknek nevében Svastits Benó főispán a következő beszéddel üdvözölte Ő felségét: „Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! Zalamegye és annak Csáktornya városa a leglelkesültebb örömének és igaz magyar hazafiasságának hü érzetével szenteli ünneppé felségednek, szeretett urunk királyunknak, boldogító megjelenését. Midőn szivünknek benső hódolatával rebegjük az „Isten hozott

u-at felséged elé, hó' imaként száll ajkainkról az óhaj, hogy isten tartsa meg és áldva boldogan éltesse dicső királyunkat. (Lelkes éljenzés.) 0 felsége erre messze hallható, csengő hangon következőleg válaszolt: „Az örömérzület, melynek imént kifejezést adtak, szivemben hasonló viszhangra. talál. Fogadják köszönetemet e szives fogadtatás és üdvözletért. Nem kétlem, hogy itteni, habár csak rövid időzésemet kellemes emlékeim közé fogom sorolhatni." Ezután a küldöttségi tagok közül néhányat meg szólítással kitüntetvén, a jelenvoltak öröméljenzései között Jenő főherceggel együtt az udvari kocsiba szállott. A hosszú, festői menetet Csertán Károly alispán Vrancsics Károly járási főszolgabíróval együtt nyitotta meg. A második kocsiban ült Sjastics Benó főispán g'rí Fes-, tetics Jenővel. A harmadik kocsin jött Ő fölségé" Jenő főherceggel, kiket Vilmos főherceg, a törzs éá a vezér-; kari tisztek, udvari főszemélyzet, külföldi attasék, a küldöttségi tagok követtek megszámlálhatlan kocsisorban. A pályaudvartól a városig, valamint a városou kivül Zrinyi-Ujvárig a muraközi községekből tengernyi nép volt körjegyzőségenkint felállítva, kik sorfalat képeztek, folytonozan éljenezve a királyt, a ki szivélyesen fogadta a köszöntéseket. Bent a város gyönyörűen fel volt diszitve, egész zászlótenger lobogott, a házak lombfüzérekkel, drápe' riákkal fel voltak diszitve, sűrűn álltak a zászlókkal ékes, guirlandokkal ellátott árbocok. Az ablakokból elegáns közönség várta őfelségét, az utcákon sűrűn huh lámzott a sokaság, mind szűnni nem akaró lelkes él jenekbe adva kifejezést örömének; 0 felsége folyton katonás üdvözléssel viszonozta az éljeuzést. Újvárra érve, a kapu előtt gr. Festetics Jenő üdvözlé O felségét, megköszönve a nagy kitüntetést, mely szerény házát érte. — A király a szeretetreméltó vendégszeretetet megköszönve, megelégedésének adott kifejezést a kastély szépsége felett s erre lakosztályába vonult. Eközben megérkezett külön vonaton Várasd és Belovár megyék számos tagú küldöttsége gr. Khuon-' Héderváry horvát bán vezetése mellett. 0 felsége tiz órakor gyalog a faluba levő kápolnába ment, hol Mihálovics bibornok érsek tábori misét mondott. A küldöttségek fogadtatása 11 órakor kezdődött. Első sorban Széchenyi Pál gr. és Bedekovich mi-: niszlerek jelenlétében a belső titkos tanácsosok és kamarások lettek fogadva. 0 felsége a tisztelgők mind-' egyikével váltott egy pár ezót. Folytatólag a zágrábi érseki egyházmegye papságának küldöttségét fogadta a király. A küldöttség nevében Mihálovics bibornok-órsek: üdvözölte ő felségét, mire a király következőleg vá-i laszolt: „Legbensőbb köszönettel veszem emmenciádnak a" bölcs vezetése alatt áUó római katholikus papság nevében is tolmácsolt üdvözletét. Nem kétlem, hogy önök ezentúl is buzgó és példaadó apostolai lesznek a trón és haza iránti hűség, törvénytisztelet és testvéries egyetértés üdvös tanainak, mely téren elismerésemre és változatlan kegyelmemre mindenkor számíthatnak." Ezután a király a szombathelyi és veszprémi egyházmegye papságának küldöttségét fogadta Pribék István felszentelt püspök és veszprémi; kanonok vezetése mellett, kinek üdvözlő szavaira a ki-, rály következőleg válaszolt: „Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik, őszinteségéről, valamint arról is, hogy az önök által lcép-. „Zalamegye" tárcája. A magyar tűzoltók Vlil ik országos közgyü'ese Fiúméban. Foly tatás. Gyönyörű reggelre virradtunk! De a vidék, a mely előttünk elterül, bizony nem gyönyörű ! Kopár hegyek, alaktalan sziklatömbök állatot, embert sehol sem lehet látni . . . Ez lehet regényesen borzasztó, vagy borzasz tóan regényes, — de biz ez nem szép.- A hegyes vidéknek is az erdők, a bokrok, a völgyekből előkandikáló falvak, imitt-amott legelésző nyájak, baromcsordák, vagy egyes tanyák, hacsak szénégető kunyhók is, adják meg az élet báját — — de a nyomasztó, lehangoló és visszataszító halotti csend és élettelen komor kép nem lesz szép soha, ez csak embergyűlölőnek, vagy a társai által kimart vadállatnak való A vidéken nézni való nem lévén, látogatásra indúltam vonatunk hosszában; — mert a vonat dupla in. kir. államvasuti waggonból állott,- melyek mindkét végről aj tóval levén ellátva, egyikből a másikba átléphetni. Először is a szomszédban levő bátor tűzoltó menyecskének, Ternajgó barátom kedves, ifjú szép nejének kívántam jó reggelt és kértein tőle, Vácz városa helyett bocsánatot az éjeli nyugalom zavarásért, mert Vácznak derék képviselője dr. Csányi János ügyvéd barátunk arra az eredeti gondolatra jutott, hogy azzal a váczi cigánybaudával, melyet magával hozott és a mely egész uton csekély szünetelésekkel mulattatott mindnyájunkat, lefekvésünk után az egész vonaton végig minden coupé ajtajában serenádot muzsikáltatott s a felriasztottakat jóféle ints kötözi borral igyekezett megbékiteni. . . . Hogy a szép asszony rem neheztelt, azt tán mondanom sem kell s Igv sikerült a békekötést UjArad és Vácz között diplomáciai ni. kir. tapintatommal létrehoznom 1 Ezután meglátogattam Cziráky és Festetich grófokat a salonkocsiban, hol reggelire jó theával és hatalmas cognaccal vendégeltek meg, tehát utazásom kárba nem veszett. Útközben, mig egyik waggonból a másikba bujkáltam, felfödöztem Trszlyánszky Lajos barátomat, Keszthely főparancsnokát és csattanós összepuszizkodással adtunk kifejezést, mint egy megyebeliek, a találkozás felett való örömünk és testvéri érzelmeinknek. Majd egy hatalmas fez be dugott csibuk gomolygó füstfellege mögül meredt rám két torzonborz szemöldök és villogott rám két ökölnyi szem. . . „Te vagy Pista, vagy csak a szellemed?" hallatszott ki a füstből, mint távoli menydörgés moraja a hatalmas bassus hang. Végre sikerült a füstfelhőket lefaragnom s a vörös fez alatt (elfedeznem Várpalota város plébánosát, 12 év óta tűzoltó egyletének elnökét, gyerekkori pajtásomat, iskolatársamat és rég látott barátomat: Steiner Ádámot, ki az első magyar király névünnepén a magyar szent beszédet lesz mondandó Fiúméban, mint tűzoltó pap. Örömünk nyilvánulásának leírására tollam gyenge levén, azt meg sem kísérlem! . . . * Bárány Nándor Ernő budapesti főparancsnok barátom szíves figyelmeztetése következtében visszatértem a sálon kocsiba, mely a vonatnak legutolsó waggonja levén, annak a terasz-szerű nyitott hátsó részéből kényelmesen lehet szemlélni a vidéket s az ott kaszinózó bajtársakkal együtt: lesni a -. tengert! Itt csevegtünk tehát és többé kevésbé szellemes, vagy szellemtelen megjegyzéseket cseréltünk a sivár karszt vidéke telett; melyben különösen a tágas alföld rónáih z szokott bajtársak azt nevették leginkább, hogy az egyes helyeken, völgyekben, mintegy Isten csodájaképpen levő néhány négyszög ölnyi füldecskét' mily féltékeny óvatossággal kerítették be magas kő-, fallal a jámbor lakók, nehogy a benne termett néhány bokor burgonyát, vagy néhány fej káposztát megegyék a sziklahasadékokban tanyázó vadak! . . . . Végre egyszerre felharsant az egész vonat hosszában : itt a tenger! él jan a magyar tenger! — Hát biz az a vizecske, vagy Háry Jánosként „kölyök tenger", a mit egyelőre láttunk, nem gyakorol valami különös, benyomást, mert biz az csak egy nagyobbocska tó, • köröskörül partjai látszván. Es'milyen partjai! Csupakő ! Sehol egy bokor, egy kis zöld. . . Hát én tiszte-. lem a lelkesedést és tisztelem a „magyar tengert" — i de annál, a mit mi a tengerből nemcsak akkor, de • még később is láttunk, mindaddig mig csak Fiuinéba be nem értünk, annál a mi Balatonunk százezerszer szebb! . . . , Fiúméhoz közeledve, kezd valami csekélyét szelídülni a vad és sivár vidék, mert itt ott egy-egy bokor, egy-egy olajfa, f'gy-egv házikó, sőt Fiume felett már szőlő is mutatkozik. Magát a várost és kikötőjét mindaddig nem látni, mig a vonat egy közvetlenül Fiume mellett levő alagútból ki nem bukkanik, de ekkor már a horvát Susák faluban halad a házak között a vonat és csak akkor érünk Fiúméba, a mikor átrobogunk a Fiumára folyócska hídján. ' • . »S' Itt volnánk tehát Fiúméban, melyről annyit álmadoztunk, melyről annyit hallottunk, melyről ipeg-í annyi tósztban részint magunk elmondtuk, részint .másoktól hallottuk, hogy „a magyar korona gyöngye" l . . . ! Fiume felülről az őt környező hegyekről tekintve nem . sokat mutat: egy keskeny háztömb különös alakú fedeleivel az itt már tekintélyes Quarnero partján. Mert a mit Fiúméban látunk, az nem tenger, csak egy