Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-16 / 3. szám

VI. évfolyam. Zalii-Egerszeg, 1887. május 8. 16 . szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Ny ilttér petitsom 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmeutetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kttliMnk vissza A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Meg

1 jelenik minden vasárnap. Megyei élet. A megyei közigazgutási bizottság január havi ülését Svasiits Benő főispán úr űméÜóságának elnöklete alatt f. hú 11-én tartotta a nagymegyeház gyülésterrnében. Főispán úr őméltósága azon alkalomból, hogy egy új működési cyelus kezdődik, szívélyes szavakkal üdvözli a teljes számmal megjelent bizottsági tagokat s azon óhajának ad kifejezést, hogy a tagok iigybuzgó működését megfelelő siker koronázza ! A napi rend megkezdése előtt főispán úr őméltóságának indítványára a közigazgatási bizottság az uj közmunka és közlekedésügyi minisztert Baross Gábort, kormányzati széke elfoglalása alkalmából teliratilag üdvözli s a megye érdekeinek hathatós támogatására szi ves pártfogását kikéri. Az alispáni havi jelentés felolvasása és tudomásul vétele után Csertán Károly alispán úr felemlíti, hogy a megyei közgyűlési határozat értelmében a községi utak kikerekitésével a közigazgatási bizottság a mérnöki hivatallal együtt megbízatott. Addig is, míg ezen nagy munkával járó ügy megoldatnék, célszerűnek tartaná, hogy egyes járások községei a szolgabiróságuk utján felhívatnának, állítsák egybe községi utaikra vonatkozó úthálózatukat, mely hálózatok alapján az alispáni hivatal a mérnöki hivatallal egyetértőleg megállapítaná a kikerekítést. — A közigazgatási bizottság alispán úr indítványának helyességéről meggyőződvén, azt egyhangúlag elfogadta. — Ugyancsak alispán úr indítványára a közigazgatási bizottság feliratilag megkeresi a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumot, sziveskedjék a megyét államsegélyben részesíteni a célból, hogy a rátkai ut a kir. mérnöki hivatal által elkészített terv szerint mielőbb kiépíthető legyen, ami tekintve ezen útnak közlekedés: szciupoutból nagy fontosságát, — égetően szükséges. Az 1877. évi XV. t. c. 216. §-a értelmében alakított gyámügyi felebhviteli küldöttség az 1887. évre inegalakittatván, annak hivatalból tagjai: Csertán Károly alispán, Gózony László főjegyző, Csesznák Sándor árvaszéki elnök, Arvay Lajos m. t. ügyész; a közigazgatási bizottság által választott tagok : Eperjessy Sándor, Skublics .Jenő, (írosz Pál; főispáuilag kinevezett tagok : Skublics Gyula, Szabó Samu, Nagy Károly. — Az 1876. évi VI. t. c. 52—53. §-ai értelmében az 1887. évre alakított fegyelmi választmány tagjai: Skublics Gyula, Eperjessy Sándor, Radulovits Gerő, dr. Ruzsicska Kálmán rendes tagok; Háczky Kálmán, Sturm György póttagok. — Az "1879. évi XXXI. t. c. 26. §-a értelmében alakított erdörendészeti tdbizoitság tagjai Csertán Károly elnöklete alatt Háczky Kálmán. Skublics István. Az 1879. évi XXXI. t. c. 120. §-a értelmében alakított erdei kihágási 11-od fokú birúság tagjai: Szily Dezső, Skublics István, Skublics Jenő, Háczky Kálmán ; póttagok: Koller István, Szabó Samu, Nagy Károly.Olvastatott a földmivelés , ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak leirata, melyben tudatja a közigazgatási bizottsággal, hogy nemzetgazdászati szempontból helytelennek és károsnak tartja a nagy meny nyiségű szalma kivitelt, sajnálattal tudatja azonban, hogy nincs azon helyzetben, miszerint ez ügyben rendeletileg intézkedhetnék. Ajánlja, hogy a közigazgatási bizottság a megyei gazdasági egyesülettel egyetértőleg világosítsák fel a népet ez eljárás káros hatásáról. — A miniszteri leiratot a bizottság tudomásul vette s megvárja, hogy az országos gazdasági egyesület ez érdemben minő javaslatot fog kidolgozni; addig is hatósági uton tüzrendőri szempontból a szükséges óvó intézkedések oly helyeken, hol ily szalmák nagy mennyiségben összehordatnak, megtétetnek. — A vasúti főfelügyelőség átirata szerint a déli vasút társulat a nagy-kanizsai indóháznak oly mérvű átalakítása iránt, hogy ott az I. osztályú várótermen kivül külön Il-od osztályú váróterem is legyen, tervet készített, mely a vasúti főfelügyelőség által azzal lett helyben hagyva, hogy mihelyt az időjárás megengedi, az átalakítás iránt a munkálatok azonnal foganatba vétessenek. A távírda igazgatóság jelentése szerint Perlakon 1886. évi dec. 28-án póstával egyesitett koilátolt nappali szolgálatú távírda mellékállomás nyittatott meg. Sturm György kir főmérnök úr jelentése szerint a megye területén levő 176 gőzkazán közül az 1886. év végéig vizpróbának alávettetett 54 kazán, megszemléltetett 117, más megye területén volt a cséplésnél 5. A jelentés tudomásúl vétetvén, előadó úr indítványára a főszolgabírók utján a gőzmalom-tulajdonosok utasíttatnak. hogy a gépház és malomház között tűzmentes falat emeltessenek. — A zagoriai vasút építése folytán létesített utak és útátjáróknak f. hó 3-án tartott bejárásáról felvett átvételi jegyzőkönyv egyik eredeti példányát kir. főmérnök úr bemutatván, a jegyzőkönyv tartama tudomásúl vétetett és elrendeltetett, hogy annak hiteles másolata a m. kir. államvasutak zágrábi üzletvezetőségének meg küldessék. — Az árvaszéki elnök úr előterjesztése szerint a fogalmazói karnál november hó végén hátrálék volt 2612, december hóbau beérkezett 2220, elintézés alá került 4832 ügydarab, melyből 2340 december hó tolytáu elintéztetvén, december végén a hátrálék 2492 da rabot tett. — Az irodánál november végén hátrálék volt 544, december hóban letisztázás végett kiadatott 2446, összesen elintézés alá került 2990 ügydarab; ebből letisztáztak és expediáltak 2322 darabot s így december végén a hátralék 66* darab volt. — Az el nüki jelentés az árvaszéknél a fogalmazói kar 1886. évi tevékenységét a következőkben tüntette fel: 1885. év végén hátrálék volt 2442, beérkezett 1886-ik évben 28684 s igy egész éven át elintézés alá került 31126 ügydarab, melyből feldolgoztak 28634 dara bot s hátrálékban maradt 2492 darab, melyet az 1885iki hátrálékkal egybehasonlítván, ez 50 szaporulatot tüntet fel, melynek oka abban rejlik, hogy ínig 1885ben 20691, addig 1886-bau 28684 volt a beérkezett ügydarabok száma s így 1886-ban a beadványok száúia 2593 darabbal szaporodott s míg 1885 ben 26741 drb, addig 1886-ban 28624 darab, tehát 1893 darabbal lett 1886-ban tényleg több feldolgozva, mint 1885-böu. —• Az irodai szaknál 1885. végén hátrálék volt 1395, az 1886. év folytán letisztázás végett kiadatott 28703 s igy az egész év folytán elintézés alá került 30098 ügydarab, melyből az év folytán letisztáztak és expediáltak 29430 darabot s az év végén a hátrálék 668. — A közigazgatási bizottság belátva azon nagy hátrányokat, melyeket főkép a köznépre szül ama körülmény, hogy a sümeghi és perlaki járásbirósági székhelyeken nincsenek közjegyzői hivatalok, Skublics Gyula bizottsági tag úr indítványára — feltüntetve a mind két járásbíróság területén lévő községek számát, a népességi és távolsági viszonyokat, — feliratilag megkeresi a magas minisztériumot, hogy a Sümeghen beszüntetett közjegyzői hivatalt visszaállítani. Perlakon pedig ujat szervezni kegyeskedjék. — Kir. tanfelügyelő úr 1886. évi decembi • 14-től 1887. évi január 11-ig terjedő havi jelentésében előadja, hogy ezen időszakban terjesztette 1 a magas minisztériumhoz a megye tanügyi állapotáról az 188

5 B. tanévre vonatkozó statisztikai évi adatokat; benyújtotta továbbá a közig, bizottsághoz az 1886. évi julius l tői ugyanezen év december végéig terjedő félévi jelentését. Ugyanezen időszakban a magas minisztérium rendeleté„Zalamegye" tárcája. Minden, amit az Isten alkotott, teljesen befejezett, tökéletességében mintaszerű egységes egesz. Az emberi alkotások, legyenek azok bár művészi remekművek, nem zárkózhatnak el bizonyos privát izlés, vagy különcködő szeszély kritikája elől. Egyetlen kivételt talán csak az idő, e végnélküli óceán szabályozása képez. Itt mindenki biztos megnyugvást, végzetszerű változhatlanságot talál az emberi tudomány kétségtelen, magasztos sikerében. Sikerük az örökkévalóság egy tekintélyes részét, az egyébként megmérhetetlen időt megrendszabályozni. Örökkévalóság! — te az embt^'i hiú és korlátolt tudományt kigúnyoló fogalom, hol a te magyarázatod ? . . . Mikor a lángész megáll, mikor gyöngeségén uralkodni próbál, mikor lesújtó korlátoltságát kényszerül beismerni: akkor előáll a példálózás menedékével, a költői definíció üres ragyogványával s erőszakot tesz a lehetetlenségen, s ily választ ád kérésünkre: Az örökkévalóság egy szünetlen jelen és soha ki nem fogyható tartósság; óriási folyam, mely mint forrást, úgy véget sem ismer; elláthatlan tenger, hol mindig középen leljük fel magunkat; oly évtelen idő az, melyben a századok ezrei is csak mint percenet tűnnek fel s enyésznek a nélkül, hogy belőle valamit lefogyaszthatnának." £vteleu idő! — Valóban az. A rászabott, 365 napból álló mérték csak megnevezi a folyton megelevenedő, de újból kimúló ciklusokat, melyek periodikus évszakok tündéri játékát számlálják, minket vénitenek, de mi is vénitjük őket. Ilyen az évszámlálás ; de lehet-e reménység itt e földön tökéletesebbet csak sejteni is ? Az idő occánja tehát lehetőleg szabályozva vau. A vén Szilveszter csak úgy mosolyog magában, midőn a gondatlanul, vidám zeneszó mellett vigadozó halandók táncolva surranak el roskatag alakja mellett, hogy az újév küszöbén csábos mosolylyal s a bőség szarvával ingerkedő Remény karjaiban keressenek édes mámort az örökösen zaklató bajok ellen. Azt hisszük ilyenkor, hogy az éjféli 12 óra utolsó kondulása, végső momentuma szenvedéseinknek, szenvedélyeinknek, mulasztásainknak, állhatatlanságunknak — minden bajunknak és személyes hibánknak; s hogy a pezsgős poharak csengése az első örömzaj az ebbe vegyülő zeneakkordokkal együtt jobb jövőnk hajnalán, s észre sem vesszük, hogy ott a párolgó, füstölgő puncs erősen figyelmeztet, hogy ily módon és ily gyorsan mennek füstbe reményeink, elhomályosulnak kilátásaink, miként azt itt kicsiben ís eléggé illusztrálva láthatjuk. Ha akaratunk erős, célunk uem irányul az elérhetetlen felé, s ha otthon vagyunk, mikor a kötelesség szava beszól ablakunkon, ha a kisértés csábos ördöge ellen szivünket keményen fölvértezzük: akkor szilárd fundamentumát raktuk le jogosult reményeinknek, s a Remény bőség szarvából számíthatunk arra, amit az Isteni bölcseség is nekünk szánt. Istenem! milyen is az ember! . . . De hát volt-e valaha különb ? — vagy igérkezik-e előuyére megváltozni? — ígérkezni eleget Ígérkezik, de maga sem tehet róla, hogy szive van, hogy vágyai érlelődnek, hogy célokat szolgál, hogy — embernek született. — Távozzál csak vén Szilveszter apó! — vidd magaddal keserveinket, hibáinkat, hiusult reményeinket, s vesd az örökkévalóság végtelenségének mindent feledtető Lethe vizébe! Vannak emlékei mindnyájunknak, melyek édes mézet hagytak hátra szívünk tárházában, s melyeket föl fölidézünk ajkainkra is, hogy még egyszer . . . még százszor végig élvezzük az örökre feledhetlen örömöket: a földi mennyországot; — s vannak emlékek, melyek gyilkos tőrt hagytak szivünkben, mely mindannyiszor megfordul ott, valahányszor felujúl emléke a szenvedéseknek, amik értek bennünket a legközelebbi Szilvesztert megelőző ciklusában az örökkévalóságnak, s ez a földi purgatórium! — Januárius 1-je tehát jobbára megváltozott, átalakult embereket talál, vagy pedig megacélozott akaratot és újabb adag kitartást a jónak vélt törekvés vigabb folytatására. Szinte megszokta már az emberiség, hogy januárius l-jével új időszaka kezdődjék az életnek, a világ folyásának. Nincs is ennek egyéb sarkpontja a puszta beletörődésnél, legtöbbször közönynél. Ez a hónap teri inészeti sajátságainál fogva nincs arra jogosítva, hogy első legyen ; sokkal eró'sebb alappal birt márcins hónap erre a jogra, amint a régi rómaiak egészen öntudatosan reá is ruháztak, minthogy a valódi, természetes év legszebb kezdetet, beköszöntőt a kikelet örvendetes föllépésével tarthatna. Januárius és februárius hónapokat a második királya Romának, Nuina Pompilius, fíiggeszté az évhez, megtartván az óv kezdetét márciussal ; s így, mig Romulus alatt 10 hónapra osztott, 304 napos évök volt a rómaiknak, addig Numa Pompilius által a hónapok száma 12-re emelkedett, melyek összesen 355 napot számláltak ; még pedig 4 hónap 31 napos, 7 hónapja az évnek 29 napo>, februárius pedig, vagyis a legutolsó, csak 28 napot foglalt magában, amely beosztás nem felelt meg sem a nap-, sem a holdevnek, mert a napévnél 10 nappal rövidebb, a holdévnél pedig, melynek hossza 354 nap és csaknem 9 óra: körülbelül 15 órával hosszabb. E helytelenség a Kr. előtti 46-ik évben már 67 nappal tért el a valódi időtől. Ezen a szörnyű zavaron akart segíteni Julius Caesar, midőn a hírneves alexandriai csillagászt, Sr ^eneít és a tudós Flaviust a naptár gyökeres átdolgozásává! bízta meg, ami nagyban sikerült is, használatban is volt egész XIII. Gergely pápa naptárj"vitásáig, 1582-ig, mely tényről egyébiránt már volt szerencsém e rovatban nértii relációt közzé tenni. Januárius elején már mintegy fölöslegesuek tartjuk a múlttal többet foglalkozni, mint a jövővel, s mi természetesebb ennél ? — Pedig sok érdekes és tanulságos mozzanat tűnik fel a vizsgálódó előtt; különösen meglep bennünket a társadalmi statisztika, amely sok szép tanulságot és sok szomorú tanúságot egyesít magában. A rideg számok kétszerkettője olyan kérlelhetlen!—Vegyük csak a halandósági statisztikát, amit— vigasztalásul — rendszerint a születési adatokkal kap csolatban szoktak nyilvánosságra juttatni. Szokásba vették az egyházközsége

1 is, hogy a letűnt évről szóló e nemű kimutatásaikat ex kathedra közöljék a hívekkel. Nagyon üdvös dolog lenne ezúttal, ha lelkész urak egy kis tájékoztató elmélkedést is fűznének hozzá, különösen ott, ahol a születések és halálozások száma oly igen közel eső, mint — sajnos! — a magyar fajnál oly gyakran előfordul. —