Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-13 / 11. szám

lékkai, fenyves madár, farkas szelet, farsangifánk, kecsege aspic-kal, rántott fogas friss, épen ma érkezett direkte Bécsből, valódi francia pezsgő, tinóm . . Hát azt a frakkba bujtatott, szalvétához kötött öregharangodat, hozz egy tucat fenyves madarat tiszta papirosban, de rögtön, mert mindjárt a képes feledre irom, amit papirosra szántam! „Nem lehet kérem, sok a vendég", azzal ott hágy s elbujtatja előlem többi „kollegáit" is, hogy egész éjjel egy felet sem láttam többé közőliik, azért, mert „sok a vendég." — No scrvus sok vendég, isten veled „Zaíamegye", máma aligha tudósítunk! Már a szünóra is elmúlt s szomorú helyzetem inelanchonikus komolyságával tépelődve azon phvsikai themán: „valahogyan csak lesz, mert sohasem volt ugy, hogy sehogyan se lett volna" gondolkozám a papír importálás minémü módozatai felett. „Cotillion!" hangzik a harsány vezényszó s hat papirzsákba bujtatott alak bontakozik ki a sokaságból. Vivát, mondok diadalmasan vonzódva a papirzsacskók fölé, hál'isten' van papir! s kezet szorítottam az utamba akadt rendezővel lekötelező előzékenységeért, amit ő sehogy sem akart megérteni. — Már most igentisztelt rendező ur, legyen olyan szives, sorolja el nekem a jelenlévő hölgyek becses neveit! „Hja kérem, nincs szerencsém őket ismerni, azt csak a főrendező tehetné, ha rá érne!" És látják hölgyeim! rosz csillagzatom okozta eme végzetemben meg kellett nyugodnom, pedig biztosítom szép kegyeteket, erős akaratom volt minden nevet elsőnek följegyezni. Ki az oka? F\\ nem; vagy az idiiltgavallér, vagy a pincér, vagy a rendező, vagy pedig — ami legvalóbbszinü — édes maguk, mert én aztán teljes örömmel vegyültem a bécsi piros rokolyákba, viganókba, zsinóros inellénykékbe öltözködött karcsu termetű — szőke, barna parasztlakodalmasok közé, tel jesen átadva magamat affölött érzett igazi gyönyörűségnek, hogy a magyar nemzeti viselet ízléses kecses sége a szép termet bájait hódítóvá egyesíti. . . . Én meg hódoltam! . . (Miért nem viselkednek mindig így? Nem lenne több r é d e g bálunk, még az anglus is oda hagyná minden masináját, fölcsapna uj magyarnak !) Milyen igéző látvány volt a jelenlevő 103 hölgy közül az első négyes (54 táncosnője! Ritkán adatik meg nekünk azért boszonkodnunk, hogy a „Zöldfa" táncterme kicsi, s az élelmes rendezőség elért sikereinek csakugyan nyomós bizonyítéka volt effölött kissé zsörtölődnie, mert közönsége a még egyszer akkora termet is megtöltötte volna! Sok ilyen jó mulatságot kívánunk az egerszegieknek, mint minőt az általános bálpangás időszakában a kereskedelmi kör rendezett! Nekeresdy. Helyi, megyei és vegyes hirek. Népfelkelési tisztekiil jelentkezni óhajtóknak figyelmébe ajánljuk a városi hatóság által kibocsájtott hirdetményt: Zala-Egerszeg r. t. város tanácsa részéről közhírré tétetik, hogy a népfelkelésről szóló 1886. évi XX. t. c. 9. §-nak rendelkezése szerint:^„A népfelkelők tisztjeit magyar állampolgárok közöl O cs. ós apóst, kir. Felsége nevezi ki a honvédelmi miniszter előterjesztésére, aki azokat már béke idejében évről évre kijelöli." Fölhivatnak tehát mindazon állampolgárok, kik a népfölkelés felhívása esetén tiszti minőségben alkalmaztatni óhajtanak, s a feltételeknek, melyek már a napi sajtóban közzé tétettek, megfelelni képesek, hogy ebbeli kérelmüket folyó évi március hó 17-ig, mint záros határidőig, Zala-Egerszeg rend. tan. város tánácsánál végzett tanulmányaik beigazolásával és pedig mindennap délelőtt 9—12 óráig, délután 3—5 óra között bejelentsék. Megjegyeztetik, miszerint: „A nép felkelési tiszti rangfokozatba való előjegyeztetésre, a törvény értelmében általában csak azon állampolgárok pályázhatnak, kik sem a közös hadsereg (hadtengerészet) és a póttartalék, sem a honvédség vagy csendőrség kötelékében nem állanak, továbbá a pénzügyérség vagy az állami erdészet személyzetéhez nem tartoznak." Zala-Egerszeg, 1887. évi március 10-én. Kovács Károly s. k. polgármester. Németh Elek s. k. v. főjegyző. A regale-jog megvétele tárgyában, a szerződés megkötése és aláírása végett a képviselő testület által erre kiküldött bizottság — mint értesülünk — f. hó 21-én fog Szombathelyre felutazni; a tényleges átvétel május 1-én lesz. Eljegyzes. A nagy-kanizsai népiskolai tantestiiletnek egyik általánosan kedvelt és szép tagját: Novinszka Poldi úrhölgyet eljegyezte Ursziny Pál úr. ki csak nemrég neveztetett ki kir. közjegyzővé Dárdára. A nagy-kanizsai társaskör tagjainak szórakoztatása végett főkép ősszel és a böjti idényben szombat estéken thea-estélyt szokott rendezni, amely néha egész kis rögtönzött bállá növi ki magát, mint a t. hó 5-én megtartott thea-estély is, melyen reggel hat óráig táncoltak kitartóan és feszteleniií, miután a helyből és vidékről egybegyűltek nagyobb részt jó ismerősek voltak. Báli öltözék nem volt, de a hölgyközönség ízléses és elegáns toilette-beu jelent meg. Az estélyen Sárközy jól szervezett zenekara játszott. — Jelen voltak a vidékről-. Botka Lászlóné, Botka Erzsi, (Hahóth), Botka Jánosné, Botka Ernesztin (Újfalu), Csesznák Ilka (P.-Magyaród), Damm Hugóné, Damm Anna (Sz.-Balázs), Dervarics Imréné, Dervarics Blanka (Kilimán), Hartman Henrikné, Hartman Helén (Bocska), Gaal Atala (Pacsa), Zathureczky Zsigmondné (Palin). — Nagy-Kanizsáról: Bartl Emilia, Belus Paula, Csesznák Benőné, Danscha Ottóné, Dutzman Viktória, Hegedűs Margit, Juhász Nándorné', Köhler Anna, Merkly Antalué, Báró Norman Ágostné, Norma Irma bárónő, Novinszka Leopoldin, Pál tv Alajosné, Pleheisz Gusztávné, Plihál Ferencné, Plihál Vilma, Rátz Antalné, Rátz Ilona, Rátz Aranka, Scbmidt Fri gyesné, Sebestény Lajosné, Varga Imréné, Varga Magda Varga Lajosné. — Csertán Károly alispán úr, ki az nap ép hivatalos dologban járt Kanizsán, szintén jelen volt az estélyen. — Jotékonyság. Özv. Erdős Gézáué úrhölgy a zala egerszegi önk. tűzoltó egyesületnek 20 frtot adományozott, mely kegyes adományért köszönetét fejezi ki a tűzoltó egylet elnöksége. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a balaton-füredi szeretetházhoz Barbarics Győző alsó-domborúi és Kőrössy Antal szolnoki tanítót nevezte ki az üresedésben volt két segédtanítói állásra. — Alapszabálymegerösites. A kiskomáromi lecsapoló társulat módosított alapszabályai a belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. Köszönetnyilvánítás. Balaton József zala-egerszegi esperes plébános úr a zala egerszegi iparos ifjak önképző és betegsegélyező egylete javára 10 frtot szíveskedett adományozni, mely kegyes adományért ez uton mond hálás köszöneteit az egylet elnöksége. Tanulóul egy, jó iskolai bizonyitváunyokkal rendelkező fiú azonnal felvétetik Fángler Mihály füszerkereskedésében. Köszönetnyilvánítás. A zala egerszegi takarékpénztár tekintetes igazgató választmánya a helybeli iparos ifjak önképző- és betegsegélyző egyesületének 10 frtot adományozott, mely kegyes adományért leghálásabb köszönetét fejezi ki az egyesület elnöksége. Kifordított kabát, mint áruló. Farkas János, Peczely István és Kiss József suhancok vagy hat héttel ezelőtt Pámmer János helybeli lakós szőlőhegyi hajlékát feltörvén, ott a bort jól megdézsmálták, a kezükbe akadt edényeket borral megtöltve, azokat s két kabátot elvittek. — Kire az egyik kabát osztozkodáskor asett, neki bátorodva, hogy gaz tettük ez ideig felderítetlen maradt, a kabátot a napokban atyjának adta átfordítás végett. Az öreg hozzáfogott munkájához s mikor az összefércelt kabátot próbálás végett fiához akarta vinni, ut közben találkozott a szőlőpásztorral, aki a kabátot felismerte, s jelentést tett a rendőrségnél. A megejtett nyomozás alkalmával szájas korsót s néhány üveget találtak a betörőknél, melyekre károsult mint sajátjára reájuk ismert. — Ezzel kapcsolatban valószínű, hogy más tolvajlások is, miket szintén e jó madarak követhettek el, napfényre kerülnek. — Szédelgő ügynök. A nagy-kanizsai „Scherz Lujza fia" cégnél bizonyos Reichenberg Lajos nevü ügynök volt alkalmazásban. Legutóbb a cég felmondott neki és megváltak. Reichenbergnél a leszámolás után még egy csomó üzleti nyomtatvány maradt a Scherz-cég firmájával, mit az arra használt tel, hogy a vidéken üzleteket kötött, az előlegeket fölvette s aztán odább állott. A szédelgés csak akkor jött napfényre, mikor a üzletkötő telek a megrendelt tárgyak késése miatt a „Scherz Lujza fia" céghez fordultak, követelvén az adott előleg visszaadását. A cég részéről jelentés tétetett a kanizsai rendőrségnek, mely most a gonosz szédelgőt körözi. Leg utóbb Bakon kötött több rászedett egyénnel üzletet. „Csípd meg, Burkus'." A napokban egy úri-ember beállított a nagy-kanizsai kapitánysághoz s azt a kérdést intézte a főkapitányhoz, hogy a barátok templomának cintoriumában szabad-e a gyermekeknek játszadozni ? A tagadó válasz után azt kérdezte, hogy mi módon van ez a gyermekeknek s általában a közönség nek tudtára adva? Erre a főkapitány úr azt felelte, hogy semmi módon sincs, csak az arra járó rendőr szokta az esetleg oda sereglőket reá figyelmeztetni. Az illető úri-ember mindezeknek tudomásúl vétele után jelentést tett, hogy szemtanuja volt néhány pillanattal előbb, amint a zárdából valami barátfráter-féle (valószínűleg a házőrző ebek promagisterje) két bundás kutyával k rohant és „csípd meg Burkus" biztatással azokat az ott ártatlanul és zajtalanul játszadozó gyet'ine kekre uszította. A gyermekek rémítő ijedelemmel, sikoltozva, jajgatva, futva, egymásba botolva, esve, kelve futottak szét a feléjök borzamas csaholással száguldó, neki tüzelt kutyák elől. „Ez hát a gyakorlati követése annak a tannak, hogy „engedjétek hozzám jönni a kisdedeket?" — fejezé be jelentését az illető úri-ember. A főkapitány úr Ígérte, hogy intézkedni fog s elejét veszi a bekövetkezhető bajnak a kutya-húszítás eltiltása által. Ezt jól is teszi, mert az ily eljárás ellenkezik az emberiesség legprimitívebb fogalmával. Ki pótolhatná a szülők veszteségét, ha ily brutalitas következtében gyermekük végzetes, gyógyithatlan bajt kapna?! Keresd az asszonyt! Az asszony, mióta ndám apánkat a tiltott fának gyümölcsével megkínálván, a férfival együtt vétkezett, sok-sok kopaszságot, ősz hajszálat, bút, bajt szerzett a paradicsomi ártatlanságot vesztette szegény fértínemnek. Az élet legtöbb drámája ott gyökerezik az asszonyban. Hej sok mindennel véthet az asszony a rántásos levestől egész a báli kontókig! Szegény Kalovies Istvánnak, (aki Kis-Kanizsán dúdolgatja, hogy „mikor én még ... és a többi) úgy csinált bajt az asszony, hogy nem varrta be a dolmánya zsebjét; pedig hát rongyos volt az nagyon. Kalovies bízott az asszonyban s ennél fogva a zsebében is s a miuap bement N.-Kanizsára, hogy a fiskalisnak fizessen. Szép bécsi piros selyem kendőbe kerekes 59 forintot kötvén, a dolmánya zsebjébe tette. Az első csárdáig eljutott vele szépen; ott ivott egyet s fizetett is a pénzből; azután visszatette a zsebébe s elindult a fiskálishoz. Mire odaért, a kendőnek, pénznek semmi nyoma se vola zsebjében. A rendőrségnek jelentést tevén, megindíttatott a nyomozás s ekkor derült ki, hogy a dolmány zseben óriási lyuk tátong, amit az asszonynak be kellett volna varrnia. Tehát jó Kalovies István! keresd az aszszonyt, mert a pénzt úgy is hiába keresed. A kolostor szarkái. így lehet nevezni azokat az isinerethn madarakat, kik — a szarka tolvaj-természetével — oly gyakran meglátogatják a nagy-kanizsai szent-ferenc-rendi barátok házát. A legutóbbi látogatást f. hó 7-éről 8-ára menő éjjelén tették olyképpen, hogy a plébánia irodának a kolostor udvarára néző egyetlen ablakján a vasrácsot elráspolták, fbiszaggatták s a föltépett ablakuu át egész kényelmesen hatoltak be a jó Isten őrizetére bizott irodába. Itt az asztalfiókból mintegy 300 frtra menő pénzösszeget kivettek; az irományokat fölforgatták, széjjelturták. A szekrénybe azonban, mely nyitva volt, nem nyúltak, azt gondolva, hogy — mivel gondatlanul nyitva volt hagyva — úgy sincs bent semmi. Itt volt pedig a nevezetesebb summa : 600 frt. Mikor a tolvajok az irodában végeztek s pedig jó eredménynyel: compotaverunt magnum áldomás. Feltörték a pincét is. Annak az ajtaja is mindjárt ott van az ablak közelében. Felhoztak onnan néhány apróságot (poharat gyertyát sat.) meg egy sajtár bort; azután a hold fényénél kedélyesen trinkolva, nyugodt szivvel vettek bucsut a csendes kolostortól és a bajt szent nyugalmával mélyen alvó lakóitól. A nyomozás erélyesen foly, de hogy lesz-e sikere, — nagyon nehéz volna megmondani; mert az illetők már nagyon jártas és gyakorlott gazemberek lehetnek, tele tolvaj-nyugalommal és einismussal. Máskép legalább a helyszínén nem ittak volna áldomást. Letartóztatott postamester. Azt a letartóztatott postamestert, kiről lapunk mult számában irtunk, Szenderynek hívják s róla utólagosan az alábbi dolgokat tudtuk meg: Szendery egész életében nagyon könnyelmű ember vot. Fiatalon nősült s nejével — ki árva leány volt — 12.000 frt hozományt kapott; ezt azonban — —- dacára hogy Zákányban igen szép, 1200 frt évi fizetése volt — néhány év alatt elverte, öcscsének nála levő örökségével együtt. Szegény öcscse midőn ezt tőle megtudta, roppant elkeseredésében reá lőtt, mire székében az ijedelemtől megingva, a földre esett. Az ifjú Szendery azt hivén, hogy bátyját jól találta, a második lövést magába bocsátotta s rögtön meg is halt. Gonosz bátyjának azonban az ijedelmen kivül semmi baja sem történt. Ezt a tragikus eseményt akkor holmi szerelmi dologgal, féltékenységgel hozták kapcsolatba; most már bizonyos, hogy a szegény ifjú Szendery nagyon is erős lelki rázkódás tartalma alatt követte el tettét, inert bátyja könnyelműsége miatt jövőjétől üttetett el. Köny nyelmüségét eléggé igazolja az, hogy nem egyszer oly fényes ebédet vagy vacsorát rendezett barátainak, melyeknek egyike-egyike 100 frtba került. Egyszer elvesztette arany-óráját s mikor a megtaláló át akarta neki adni, kicsinyléssel lökte vissza, azt mondván „Egy Szendery csak nem tesz talált órát a zsebébe!" És nem is tett, hanem vett helyette a nyakába . . . börtönt. Neje és gyermeke teljesen elhagyott helyzetben vannak. Hol vannak a zsiroskonyhát lesett barátok?! Szomorú statistika. A nagy-kanizsai kapitányi hivatal legutóbb összegezte azok számát, kik ez évi február hó folytán rendőri kihágás miatt büntetve voltak. És kitűnt, — bogy dacára a hónap rövid voltának — összesen 100 egyén lett rendőrileg büntetve. Ezek között legtöbb az úgy nevezett „fecht-bruder" fajta, tétlen csavargó. Hirtelen halál. Tóth József 34 éves zala szent gróthi lakós f. hó 7-én a esáfordi hegyen levő szőlejébe ment ki szőlőmetszés végett. Munkaközben régibb keletű epileptikus baja utolérte, arcra bukott és rögtön meghalt. A megejtett orvosrer.dői i vizsgálat szívbénulás által bekövetkezett halált constatált. — Tüz volt Perlakon f. hó 5-én este. Egy takarmáuynyal megtöltött félszer égett le Percsics korcsmárosnál. — A félszert boszúból egy Misics nevü cipész gyújtotta fel ittas állapotban. A tettes teljes beismerés ben van és azzal védekezik, hogy „az ördög kísértette." A tüzet a tűzoltók gyors megjelenése csakhamar localízálta. Az épület biztosítva volt. Vas Gereben összes munkáiból Melmer Vilmos budapesti könyvkereskedő kiadásában ujabban megjelent a 31. 32. 33. 34. füzet. Egy-egy füzet ára 25 kr. A díszes mű tübb mint 700 eredeti képpel lesz ékesítve Gyulai László rajzaival. Garay János összes munkáiból megjeleut a 11. 12. 13. 14-ik füzet., melyek a jeles költő elbeszélő költeményeit tartalmazzák. Kedvelt költőnk műveit Mehner Vilmos előnyösen ismert fővárosi könyvkiadó rendezi sajtó alá. Egy-egy füzet ára 35 kr — A műhöz csinos és olcsó bekötési táblák is kaphatók. Felhívj k e műre olvasóink figyelmét. — A „Magyar Dal-Album" hatodik folyamának 4-ik füzete megjelent, a következő rendkívül érdekes 20 dallam tartalommal: 1. Eltemették a legszebb lányt. 2. Elveszett a lovam cédrusfa erdőben. 3, Enyhülését fájdalminak csakis az remélheti. 4. Eresszetek jó révészek. 5. Esik eső az árpa-tarlóra. 6. Este későn, este későn ragyognak a csillagok. 7. Esteledik, haza szállong a madár. 8. Ez a kis lány de csinos., 9. Édes anyámaszszony, jön a cigányasszony. 10. Édés hazám fiai. 11. Edes-kedves babám, egyetlen tubicám. 12. Ln elmennék a vásárra félpénzzel. 13. En is megiszom, te is megiszod, ő is megiszsza. 14. Falu végén sátor áll. 15. Farsang, dudaszó, szánut, vén sánta ló. 16. Fazikat drótoztassik kend asszonyom. 17. Fáj a szivem, elszakadtam tőled. 18. Fáj a szivem, majd meghasad. 19.. Fiúk, fiúk, hej be széles a kedvünk. 20. Fülemile búsan dalol a lombon. — Előfizetéseket még mindig elfogad a „Magyar Dal-Album" kiadóhivatala Győrött, és pedig 1 évre (10 füzetre) 1 frt 80 kr; fél évre (5 füzetre) 90 kr. Egy-egy füzet ára 25 kr. A füzetek bérmentve küldetnek. A székrekedésről. A szondás akkor áll elő, ha azok a föl nem használható anyagok, melyeket testünknek magából ki kellene üritnie, az altesti szervek petyhüdtsége miatt, mely a belek mozgását meglassítja s a gyürü alakú végbél izmok feszítő s összehúzó erejét megtompítja, testünkben megrekednek. A megemésztendő táplálék hosszas veszteglése a gyomorban s bélcsatornákban gázokat fejlesztvén ki (felfúvódást) kellemetlen nyomást, feszültséget érzünk s ez különösen a hízásra hajló s inkább kövér testüeknél fordúl elő (terhes nőknél vagy a gyermekágyasság után is gyakran). Aztán panaszkodunk, hogy a fejünk fáj, mellünkben, hátunkban, altestünkben, gyomrunkban, beleinkben nyomást, szúrást érzünk, hogy szédülés, vértorlódás, aranyér, rásztkórság, s hystéria, stb. bánt, tagjainkban lankadtság, zsibbadás, étvágyunk nincs stb. s mind e jelenségeket különálló betegségnek tekintjük, pedig csupán másodlagos bajok' s a székrekedés következményei. Legjobb bizonysága ennek az, hogy mihelyt a kiürülés megtörténik, a többi