Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-06-12 / 24. szám

Mindez azonban, — habár csak a távol jövőben is - csak úgy lesz elérhető, ha a felsőbb körök is tevékeny elemei lesznek az associatióknak. A szellemi s anyagi munka közötti élénk megkülönböztetés a társadalmi életben szintén igen sok súrlódásnak, egyes osztályok idegenkedésének pedig mondhatni egyedüli oka szokott lenni. S miért? mert a nagy többség a munkaosztás fontosságát félreismeri, vagy épen nem is ismeri. — Pedig, vastag tudatlanság s elfogultság kell be nem látni, hogy a természet — culturai viszonyok, sociális, politikai institutiók, különböző egyéni erők, hajlamok, képességek, szóval társadalmi existentiánk követelménye az erők eme megosztása, mely igaz ugyan, hogy a rendek s osztályok elktilönzését is eredményezi, de egyszersmind kapcsot is képez közöttük s koránsem vezet a sociális életben oly merev megkülönböztetésre, mint ezt a sociálisták s communisták hirdetik, sőt mint a nagynevű •Smith Ádám műveiben kimutatta — oly erkölcsi politikai s társadalmi szükségesség ez, melynek nemzetgazdászati előnyei a produktió minden ágában s a sociális életben minden téren tapasztalhatók. Csak a munka megosztás mellett lehetséges a társadalom exintentiája, a mennyiben az alsóbbrendű erők a mechanicus, — az anyagi munkára szoríttatva, a felsőbbek a szellem erkölcsi, politikai s társadalmi értékek productióját célzó szellemi foglalkozásoknak adhatják magukat. Mert hova jutott volna az emberiség, ha egy Humboldt, Liebig, egy Thaen, St. Mill, egy Canning, — egy Széchenyi, Deák anyagi munkára kárhoztattak volna! ? Az associatióknak kell tehát oda hatni, hogy a többség felvilágosodva, a személyes szolgálatokat •— melyet a tömeg még mindig nem akar munkának ismerni — ne csak materiális szempontból mérlegelje, hanem annak erkölcsi s szellemi határait is tudja fürkészni s megérteni; mert ha egyszer belátja, hogy a szellemi haladás ép oly nyereség a társadalomra, mint az anyagi öregbülés: be fogja látni azt is, hogy aki eszével keresi kenyerét, az is dolgozik! S mint Roscher találóan jegyzi meg, e tekintetben igen sok van nyerve az által, ha a jobbaknak, értelmesebbeknek alkalmat nyujtunk az alsóbb osztályból, szorgalom s erőmegfeszítés által a felsőbb osztályokba juthatni. Igyekezzenek tehát társadalmi intézeteink a s z e 1 1 e m-e r k ö 1 c s i munkát az anyagimunkával helyes arányba, érdekközösségbe hozni. Az állam, egyesek s az associatiók összeható tevékenységének, a körülmények s viszonyok követelte eszközök ésszerű s célszerű alkalmazása által sikerülend azután a baj gyökeres orvoslása. De e mellett természetesen a tanügy helyes szervezete, a gazdasági szabadság akadálytalan fejlődése, az emberi méltóság s egyenlőség elismerése, helyes pénzügyi politika, mind oly célok, melyeket szem elől téveszteni nem lehet, nem szabad. — A társadalom pedig intézetek, társulatok által igyekezzék oda hatni, hogy a sociális élet egészsége s épsége biztosíttassák s az Jön az atyus. Nagy tajtpipájából óriási bodor füstöt ereget. Csupa derű. Még a pipaszára is mosolyog. Ás valami hamiskás mosoly játszik ajkai kö*ül. — Tudtam én azt, tudtam én jól . . . hehehe! (Turzóné is föltekint.) — Mi az apjuk? Mit tudtál? — Hát ez a Halas-gyerek. (Iluska fülig pirul.) — Talán csak valami rosz fát tett a tűzre ? — Hát iszen tenni, nem tett; de épen az a baj, hogy semmit sem tett. — Hogyan ? Ne beszélj! — Hát tudod, anyjukom, hogy most (ma már talán negyedszer) átmegyek a komához : irt-e a gyerek ? mit irt? — a koma elkezdi mondogatni, hogy talán nem is tesznek most vizsgálatot a gyerekek. Hm ! A' bizony megtörténhetnék, ha én bizonyosan nem tudnám. M t tudod a mi Palink ez eló'tt három hónappal küldött már nekem, egy diákul irt „sárga cédulá"-t, amire nekem oda köllött a nevemet irni. Az annyit tesz, hogy én akarom, hogy fiam diplomatikus prókátor legyen. Igy irta ezt a mi Palink. Es hát igy is köll annak lenni. Most azutáu, hogy a mester-koma olyanformán beszélt, mintha talán a vizsgálat nem is mostan tartatódnék, hát oda vetem neki a kérdést: „Ugyan édes komám, ha szómmal nem vétek, küldött maga valami irást a Gézának?" — „Dehogy küldtem! Minek küldtem volna?" — szólt vissza az én komám. Láttam rajta, hogy szinte furcsának találta kérdésemet. Nem is szóltam neki; nem akartam kedvét szegni, reménységét veszteni; elbúcsúztam tőle, haza jöttem. De magamban mindjárt elgondoltam, hogy az a Géza gyerek még is csak kötni való fráter. — Olyan nagyot vétett ? associatiók tiszta erkölcsi alapokra fektetve, őszhangban teljes hatálylyal működhessenek s így soha nem fog bekövetkezni az az idő, midőn az elnyomott osztályok boszútól lihegő fanatizmusa rohanja meg a társadalom fennálló szervezetét, a mi hogy megne történjék, nagyon is érdekében áll az emberiségnek, mert ha egyszer a forrongó kedélyek féket vesztve, sikra szállnak, hogy vad negatióban tönkre zúzzák nemünk legszentebb intézményeit: akkor a durva erőszak fog diadalt ülni a jogos érdekeken. — Dr Jenvay Géza. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város terüle tén eletbe leptetett bérkocsi díjszabályzat. 1. §. Zala-Egerszeg rend. tan. város területén a bérkocsi vételdíj 1 - tol 5 kilometerig terjedő útra kilométerenként '20 kr.; 5-től 15 kilometerig teijedő útra kilométerenként 15 kr. — 15 kilométernél hosszabb útra kilométerenként 10 kr. — Minthogy azonban a bérkocsinak visszajövet is ugyanazon utat kell megtennie, a kilometer díj oda és vissza vagyis kétszeresen számítandó. 2. g. A bérkocsi 1-től 5 kilometerig terjedő útnál a megérkezéstől számítva 1 óráig, 5-től 10 kilometerig terjedő útnál 2 óráig, 10-től 15 kilometerig terjedő útnál 3 óráig, 15 kilométernél hosszabbra terjedő útnál pedig 4 óráig az utazó kívánatára díjmentesen várakozni tartozik. Ettől eltérő esetekben a várakozási időre nézve külön egyezkedésnek van helye. — 3. §. A városból a zala-'izent iváni vasúti állomáshoz vagy az állomástól a városig éjjel és nappal egy személytől 60 kr., ha pedig az utazó által az egész kocsi foglaltatik el, 2 frt fizetendő. 4. §. Személyenként 15 kilogrammig terjedő podgyász a bérkocsin díjmentesen szállítandó, azon túl terjedő podgyászuál pedig minden kilogramm után 1 kr. fizetendő. 5. §. Minden kocsiban könnyen hozzá férhető és észrevehető helyen rendőrhatóságilag láttamozott díj szabályt kifüggesztve kell tartani és ezen díjszabályban meghatározottnál nagyobb díjat követelni nem szabad. 6. §. Minden kocsis köteles a díjszabályt elegendő : számú nyomtatott példányban magával hordani és ebből j egy példányt a beszálló vendégnek kivánatra átadni. Ezen példányokat, melyek egyszersmind panaszlapok, a rendőrség kiállítási áron szolgáltatja ki a bérkocsi tulajdonosnak. 7. §. Az a kocsi tulajdonos, aki az 1. 2. 3. 4. 5. 6. §-ok intézkedéseit meg nem tartja, azokat megszegi vagy ellenük bármely módon vét, vagy aki a díjszabályzatot meg nem tartja, az 1884. évi XVIII. t. c. 156. §-a b) pontja értelmében a rendőrhatóság által iparoktatási célokra fordítandó 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Kelt Zala-Egerszegen 1887. február 26-án tartott tanács ülésben. Németh Elek s. k. főjegyző. Kovács Károly s. k. polgármester. Helyi, megyei és vegyes hirek. Nagylelkű adomany. Kovács Kálmán nyugalmazott miniszteri tanácos úr őméltósága, aki egyúttal helybeli földbirtokos is, városunk irányában numeslelküségének szép jelét adá azáltal, hogy a zala-egerszegi kisdedóvoda részére 500 forintot volt kegyes adományozni, miről polgármester urat a következő sorokban értesíté: Tisztelt Polgármester úr! A személyes bizalomnak és rokon szenvnek azon mértéke, melyet polgármester úr ZalaEgerszeg város polgáiai nevében igénytelen személyem iránt ismételve tanúsítani szives volt, engem a legnagyobb hálára kötelez. — Hogy ezen érzelmeimnek ne csak szavakban, hanem csekély tehetségemhez képtot tettekben is adjak kifejezést, a megye által Zala-Egerszegen alapított kisdedóvodájuk javára ötszáz for.utot adományozok, mely összeget rendeltetési helyére leendő juttatás végett főispán úr őméltósága volt szives tőlem a mai napon átvenni. Hálás lekötelezettjük Kovács Kálmán nyugalmazott miniszteri tanácsos és egerszegi birtokos." Addig is, mig a város képviselő testületének alkalma nyilik jegyzőkönyvileg megörökíteni őméltóságának kegyességét, mint értesülünk, a városi tanács meleg hangon irt levélben fejezte ki hálás köszönetét a uemesszivű emberbarátnak. Kinevezés. 0 felsége az ígazságügyminiszter előterjesztésére Proszt János zalaegerszegi kir. törvényszéki jegyzőt a német-újvári járásbírósághoz, Elő Ferenc zalaegerszegi kir. törvényszéki jegyzőt a sár vári járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Nyári rn ilatsag Sümegen. A sümegi jótékony nőegyesiilet e hó 5-én a sümegi lövölde kerti helyiségében étkek s italok elárúsításával egybekötött nyári mulatságot rendezett. Az egyesületnek, mely csak ez évben alakult meg, ez volt első kísérlete a nyilvános mulatság rendezése terén s e kísérlet valóban fényesen sikerült. Erészben legtöbb éadameket szerzett magának az egyesület ügybuzgó elnöke Székely Gusztávné, ki a titkárral özvegy Rindernével mindent elkövetett, hogy egyrészről a mulató közönség igényei kielégíttessenek, másrészrél a jótékony cél is kellő eredményt hozzon létre. De nem kevesebb elismerés illeti az egyesület több Választmányi tagját, s különösen azon hölgyeket, kik részint a pénztárnál, részint pedig az elárúsításnál közreműködtek, névszeriut a pénztárnál: Rózsás Jártosné és Bajomy Ilofia, a cukrászdában: Takács Zsigáné (ki különösen dicséretre tnéltó tevékenységet fejtett ki), Surgóth Miksáné, Takách Vilma, Babos Mariska, Bajomy Gizi és Fehér Cili. az ételek csarnokában Viertl Józsetné, Rózsás Katinka, Mojzer Magda, Kovács Elvira, Hladny Hennin és Vid Anna, az ivó csarnokban pedig Raile Józsefné, Wittmann Istvánné, Darnay Emma és Bajomy Laura. A mulatság délután 4 órakor kezdődött s bár 6 óra körül rövidebb eső által kissé megzavartatott, folytonos jókedv és tánc mellett csak éjfélkor ért véget. A közreműködő hölgyeken kiviil jelenvoltak: Bajomy Iza, Ecsy Ilona (Tata), Forintos Ilona (Mihályfa), Kovács Irma és Matild, Pintér Luiza, Sümegi Mariska, továbbá Hazai Gyuláné (Tapolca), Kijácz Elekné, Mojzer Iniréné, Pintér Lajosné (Deáki), Sümegi Tivadarné, sat. A zala-egerszegi alsofokú ,kereskedelmi Lkc!a ez évi nyilvános vizsgálata f. hó 10-én délután 4 órakor tartatott a polgári fiúiskola rajztermében szép s>.ámú közönség jelenlétében. — A tanulók által felmutatott eredmény a jelenvoltakat kielégítette. A vizsgálat végén dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő úr méltatva a növendékek által felmutatott sikert, köszönetét fejezi Ki a kereskedelmi körnek az iskola feutartása körül kifejtett áldozatkészségeért. A kereskedelmi kör iskolai bizottságának elnöke Boscháu Eiuil úr pedig a bizottság nevében fejezte ki köszönetét a tantestületnek a felmutatott sikerért. — A zala-egerszegi képviselő valaszto kerület választói f. hó 10 én d. e. 10 órakor Z.-Egei-szegen az „Arany Bárány" Casinói helyiségében pártkülö'.ibség nélkül népes értekezletet tartottak, melyen nemcsak a város, hanem a vidék is nagy számmal volt képviselve. Az értekcfcl-i egyhangúlag nagy lelkesedéssel P u I s z ky Ágost egyetemi tanárt léptette fel jeleltaek szabadelvű párti pro grammal és körjegyzőségekként a végrehajtó bizottságot megalakította. A zala egerszegi valasztó kerületben a szavazási sorrendjét a közönség tájékoztatása végett kosza vetkezőkben adjuk : Balaton József választási elnök úr elnöklete alatt az I-ső szavazatszedő küldüttséguél sza' ii-' az vaznak a következő községek a leirt sorrendbén : Za Egerszeg, Apátfa, Alsó-Bagod, Bakitüttős, Bazita, Boldogfa, Bekeháza, Bonczódföld, Böde, Bessenyő, Bőrönd, Bükk, Egyházas és Ozmán, Boczföld, Dobronhegv, Döbréte, Rám, Gyepti és Árkosháza, Ebergény, Felső-Bagód, — Hát a' bizony vétett anyjukom, pedig nagyot. — Mit? — Megcsalta, rászedte apját, anyját. (Iluska reszketett, szemeiből könnyek gördültek alá halványuló arcára.) — Rászedte? Megcsalta? Apjuk tölteszed te ezt arról a jóravaló, emberségtudó, okos fiatalemberről ? — Hjah, anyjukom, nehéz volna jótállani. Igy tesznek ezek a mai fiatalok. Otthon szépen megülnek a kályhasarokban, mintha hármat se tudnának olvasni, jámborok, bort se igen isznak, a szivar majdhogy ki nem pottyan a szájokból; mikor azután házon kivül vannak, najsz' van akkor dinom dánom, lakodalom ; foly a bor, járja a cigány, meg néha más is. Beszélhet nekem akárki, nem hiszek én ennek a mai fiatalságnak. Szegény mester-koma pedig ugyancsak nagyra volt az egyetlen Géza fiával. Biz ugy látszik : az se különb a Deákné vásznáuál. De hát édes apja, akkor a mi fiunkban se lehet bizni ? Eh micsoda beszéd ez! A mi fiunk? A mi fiunk az egészen más. Az életre való gyerek ; az nem bújik ittthonu se farizeusmódon a könyvek közé, hanem mulat uriasan; vizitbe jár, részt vesz a mulatságokban, ahogy az aféle leendő prókátornak dukál. Ah, édes anyjukom, a mi fiunk az egészen más; azt, meg a komáék Gézáját nem lehet egy napon említeni. Majd meglátod, holnap vagy holnapután betoppan s elénk csapja a prókátori diplomát. A kópé még ezzel is meglepetést akart csinálni, azért nem ir. Gondolja, igy annál nagyobb lesz az örömünk, aminthogy igaz is. Turzó uram teljesen meg volt nyugodva s mosolygó képpel, mint a hogy belépett, ment ki, most már a gazdaság után látni. Turzóné, meg a szép Iluska tovább kötögettek szótlanul, gondolatokba mélyedtem Vajh nem egy tárgyon pil)ent-e leikök ? A nap már a nyugati égbolt peremét csókolta ; arcán égett a viszontlátás örömfénye, de végső sugarai ott játszottak még a határon, melytől búcsúzott, É sugarakból talán a legfényesebb villant oda Iluska homlokára, Úgy ragyogott az, mint a megdicsőülés diadémja. Szép szemeibe egy egy titkos köuy szivárgott nem törülte le, megvárta: hadd igya föl a távozó nap test vérszerelmes sugaraival. Nézte, nézte a nyugvó nap bíborát s megértette annak némasáját. „Nézd: lenyugszom; éj jő nyomomba; talán holdtalan, csillagtalan, sötét éjjel! Do fölviradok s újra bearanyozom a vidéket; újra lesz világosság, fény, ragyogás s édes boldogító melegséggel ölelem át, lángoló csókkal illetem a földet. A föld az én örök szerelmesein, hitvesem." Iluska megértette a nyugvó, a távozó nap beszédét és lelkét megszentelte a nyugalom. Éjre. Rajnai hasadás. A jó mama is yalaini ilyen dolgokkal tépelődhetett; inert mikor a nap letűnt az égbojfrql és .<zfjr|ce derengéssel borult a táj fölé ^z est, letetfe kuiCM . ^ lliiskához fordult: 'le Iluska, aztán elhiszed te máék Gézájáról, amit édes-apád beszélt? Én nem hiszem. Iluska e szavakra oda futott anyjához, mint kedves bizalmas őzike; átkarolta nyakát, oda simult hozzá s keblére rejtette lángoló arcát. Annyit tett ez szavakkal, hogy „nem! nem! nem! soha!" (Vége köv.)