Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)
1887-02-13 / 7. szám
állásra, melyért számos tehetséges, valóban hivatott egyén küzdött, de protekció hiányában sikertelenül. És hányszor felsülnek azután ilyen protekciós egyénnel azok, kik érdekében fáradoztak, akik protegálták. Azt is el kell ismernünk, hogy vannak a társadalomban, az intézőkörökben egyeneslelkü, nyíltszívű, elfogulatlan gondolkozású, megvesztegethetlen (teíiát protekcióra megnyerhetetlen) férfiak, de sajnos! — a nexus hatalma alatt még mindig többen vannak. Az előbbiek azt szokták mondani a pártfogást kérőnek, hogy senkinek sem adják szavukat; az utóbbiak pedig (miután szavukat az előbb érkezettnek ezért vag-y azért od'adták) azt mondják rendesen, hegy „sajnálom, már N. N. urnák adtam szavamat." Minő gondolkodás, minő lelkiismeretesség ez? Odaadni igéretét, szavazatát az előbb jövőnek s azután ennek alapján mellőzni a legtehetségesebb, legkitűnőbb képzettségű egyént is, mert szavát másnak adta. — És pedig ez idő szerint a dolog így á!l s nem is igen csinálnak belőle titkot. Protekció uralkodik a hivatalok elnyerésénél, protekció utján lehet följutni ma-napság minden polcra, még a Parnassusra is. Szóval ma-napság a valódi érdem, a tehetség (hacsak nem epochalis) protekció nélkül igen könnyen sutba szorul, — s nagyságokul kürtölt apróságok grassálnak szerte-széjjel. Mindenki panaszkodik ellene, mindenki elitéli; mindenki óhajtja, hogy veszszen a protekció s győzzön a valódi érdem; de az bizony csak megmarad pium desideriumnak. Véleményem érint ennek gyökere a társadalmi állapotokban van s minél betegebb a társadalom, | annál jobban izmosodik, annál bujábban hajt, gyümölcsözik a protekció. Eleme a rothadás, mint a mocsári növénynek a posvány. Majd ha egészségesebb alapokra lesz fektetve a társadalom, megritkul, de ki nem vész soha. Ehhez nincs reményünk. ^"TZALAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET ~ HIVKTALP ÉR T.'SITÖJE . - -• Jegyzőkönyv. Felvétetett a keszthelyvidéki Gazdakör Keszthelyen 1886. évi december 9-én tartott közgyűlésén. Jelenvoltak Deininger Imre alelnök elnöklete alatt : Botka János, Csanády Gusztáv, Fackh Gedő, Gruner Ernő, Hertelendy József, Kránitz, Kálmán, Lóskay Jeromos, Sólyomy Lipót és Hensch Árpád, utóbbi egyúttal mint jegyző. Bogyay Máté elnök akadályoztatása folytán Deininger Imre alelnök a közgyűlést megnyitván és a jelenvoltakat szívélyesen üdvözölvén, ráutal ezen közgyűlés nagyfontosságú napirendjére. 1. Előterjeszti a „Magyar gazdák jeyhiztosítási sz'óvetkezete u ügyébei; a .,Zalamegyei gazdasági egyesület" részéről a kör elnó..-hez 5 9. 20 3 1886. sz. a. leérkezett és alább közölt átintet és egyúttal a „Zalam. gazd. Egyesület értesítője f. évi 5-ik számában 59,197,203,205 szám alatt közzétett és szintén a jégbiztosítási szövetkezetre vonatkozó tárgyalást egész terjedelmében felolvastatván, kifejti, hogy miután az anyaegylet immár a szövetségbe lépést kimondotta, a körnek szükségképen jól kellend megfontolnia, váljon megelőző közgyűlésének határozatát föntartandónak tartja-e, vagy pedig az első magyar általános biztosító társulat által, az anyaegyesületnek levélileg biztosított kedvezményeket elegendőknek tartja-e arra, hogy előbbi határozatának elvetésével, tagjainak a szövetkezetbe való belépést most már ajánlhatja ? Alelnök ezen előterjesztésére élénk eszmecsere fejlődött. Fackh Gedő azon körülményből kiindulva, hogy az első magyar biztosító társulat a reá nézve nagy kockázattal járó biztosítási ágat a gazdákra átruházni óhajtja, míg a jövedelmező tűzbiztosítást magának tartja fen és ennélfogva a szövetség létesítésére csak önérdeke vezérelte, a jégbíztosítási szövetkezetet pártolásra nem ajánlhatja. Kránitz Kálmán evvel szemben kimutatván, miszerint a jelenleg aránylag magas jégbiztosítási díjak csak tömeges biztosítás esetére leszállithatókká válhatnak, a szövetkezet pedig a tömeges biztosítást célozza és máris nagyon jelentékeny kedvezményeket kilátásba helyez, a szövetkezetet pártolásra ajánlja. Deininger Imre kiemelvén, hogy a szövetségbe való belépés által a különben is adókkal és hypothékákkal megterhelt földbirtokokra uj, a jogutódokra is átszálló terhek rovatnak, melyek a birtok értékét esetleg tetemesen csökkenthetik, hogy továbbá a szövetségbe lépett birtokos más, reá nézve talán előnyösebb feltételekkel biró biztosító társulatba való belépéstől ki van zárva és hogy végre az összes gazdasági egyesületnek csak körülbelül egy harmada a szövetkezet pártolását ajánlja, mig a másili harmada ez ügyben eddigelé még nem nyilatkozott, a harmadik harmad pedig a szövetkezetet vagy nem vagy csak azon esetre pártolandónak tartja, ha a jelenlegi alapszabályait lényegesen módosítja, a megelőző közgyűlés határozatát véli fentartandónak. Mire a közgyűlés, egy tag kivételével, azon határozatában állapodott meg: Hogy tekintettel arra, miszerint a jégbiztosítási szövetkezetnek az utolsó közgyűlésünkben is kifogásolt és jelen alakjukban kellő garantiát nem nyújtó alapsza bályai eddigelé változást nem szenvedtek, valamint hogy a szövetségbe való belépés a földbirtok veszélyes és a szabad intézkedést korlátozó megterheltetésével jár: a kör tagjainak a jégbiztosítási szövetkezetbe való belépést nem ajánlhatja. 2. Alelnök jelentést tesz a folyó évi árpakiállítás eredményéről; összesen beérkezett 8 kiállítótól 17 árpa'_ÍLita, mely csekély részvét oka az idei kedvezőtlen árpatermésben keresendő. A beérkezett árpák egy része kiállítójuk által visszavonatván, a kör az országos árpakiállításon csak 9 mintával volt képviselve, melyek közül négy kitüntetésben részesíttetett; nevezetesen a gróf Batthyány Gedő örökösei által kiállított Chevalier árpa első helyen mint első rendii sörárpa arany díszoklevelet nyert, a Baronyi testvérek által kiállított Chevalier árpa ezüst díszoklevélre érdemesíttetett; Koller János Chevaher-árpája a szeszfőzésre alkalmas árpák osztályában ezüst diszoklevéllel és Szűcs István „Perlett" árpája bronzdiszoklevéllel díjaztatott. A zalamegyei árpa a mostoha termés dacára ez idén is oly kitűnő terményeket mutatott fel, hogy 130, az ország különböző vidékeiről beérkezett árpák között egy zalamegyei nyerte az első díjat. Örvendetes tudomásul vétetett. Arthur, kit eddig hasztalan kerestem a prózai világban. ... — — Hahaha! Képzeld csak Iluska, az a kacér Kárpáthyué azt hiszi, hogy a Virányi is őneki fog udvarolni. A boldogtalan ! Azt gondolja talán, hogy egy ilyen komolj, művelt férfiút is csak olyan könnyen el lehet bolonditani, mint azt a szeleburdi Latóczy Pistát. Igazán nevetséges! . . . No már szeretném látni, hogy ha én igazán akarok valakinek tetszeni, kit fog elhódíthatni előlem!? — Virányi? — Blumenfeld, Blumenthál? Ah, ha sejtelmem nem csalna! -— epekedett a kis Kohn Sabina s elmélázva hajtá fejecskéjét apró gömbölyű kezeibe. Gondolatai ott tévedeztek a közel jövőben s egy hosszú sóhaj közben akaratlanul reppent el ajkairól újra a kétkedő szó: Blumenfeld, vagy Blumenthál? Pedig, ha tulta volna szegényke, hogy a Baróczy doctorné milyen terveken töri a tejét. Az igaz, hogy hét férjhez menő leánya van s így méltán formálhat jogot arra, hogy Gógánfalván az ő házában legyen a legtöbb kézfogó és esküvő, hanem hát, szó ami szó, az már még sem volt szép tőle, hogy a minap, a közjegyzőné ozsonnáján, annyira bele talált merülni a plánum szövés mesterségébe, hogy saját Malvinkája érdekében s tiszttartóék Laurája rovására, holmi kicsinylő nyilatkozatokra engedte magát ragadtatni, amit persze azután a tiszttartóné őnagysága sem hagyhatott szó nélkül s a replikák, a „szóbeliség" minden előnyeit kizsákmányolva, oly szenvedélyesen következtek egymásra, hogy midőn, már-már a „közvetlenség" magasztos elvei nyertek volna gyakorlati alkalmazást, a szomszéd szobában tarokkozó járásbiró volt kénytelen salamoni Ítélettel véget vetni a vitás kérdésnek, amit azután napokon át tárgyalt a gógánfalvai haute-voleé s ki tudja, meddig marad szőnyegen az a kényes théma, ha Lenci bácsi mást irányt nem ád a közérdeklődésnek, azzal a hirrel, hogy a „szép albiró" legközelebb megérkezik. — Már lakást is vett fel. Kibérelte a Szabadvné egész házát. — Bizonyosan házas ember, — jegyzé meg malitiozusan az ispánné, aki — mert sem eladó leányai, sein pedig maga sincs már abban a korban, melyben udvarlókat szoktak tartani az asszonyok, — az irigység bizonyos nemével vett részt a jövendőbeli, gógánfalvai anyósok eszmecseréiben. — Aljegyző és — házas ember!? — kacagott a kis Kárpáthyné. — Ugyan kedves Málcsim, ne tedd magadat nevetségessé az ilyféle epéskedésekkel. — Házasulandó fiatal ember. így akartad mondani ugy e szivem ? — vágott közbe Keserüné. — Előkelő gavallér, aki szereti a comfortot, uri lábon él, mert hát van hozzá módja s azok közé a ritka férfiak közé tartozik, kik teljesen berendezett háztartásba viszik a feleségüket. Én legalább így képzelem magamnak a Virányit. Hogy Lenci bácsi feleségének sejtelme mennyiben valósult, azt nem tartom illő dolognak előre kifecsegni, s csak annyit mondok, hogy az uj albiró tegnap jött meg Gógánfalvára. A járásbiró kocsija ment eleje a szent-imrei vasút állomásig s nem túlzok, ha azt állítom, hogy Gógánfalván soha és semmiféle országos nobilitás bevonulása nem történt meg még ennél általánosabb érdeklődés közepett. Mindenki kíváncsian várta annak, a messze földről jövő, sokat emlegetett jeles szakférfiúnak megérkezését, kit az asszonyi phantasia révén s Lenci bácsi jól értesültsége alapján, valóságos dicsfény környékezett, még mielőtt csak betette volna lábát a városba. Délután, ugy négy óra felé, mikor — a SzentImrei vonal megérkezését jelezve, — bedöcögött a póstakocsi Gógánfalvára, ott álltam magam is a kíváncsiak között a kaszinó ablakban s megvallom, képzelődő tehetségem annyira fel volt tüzelve, hogy nem akartam hinni saját szemeimnek, midőn a járásbiró batárdja végig robogott előttünk a főutcán. A Ferkó kocsis, parádés livreéjében, mint valami héring gubbasztott a bakon s mellette két tányérképü kamasz uralta a helyzet magaslatát. A vissza ülésen három Virányi csemete terpeszkedett — már t. i. a mennyire a territoriális viszonyok engedték — mig hátul egy gömbölyű, tagba szakadt matróna trónolt, balján egy még gömbölyűbb, fóka bajuszu, alacsony uri emberrel. — A potrohos urodalmi ügyvéd gyanús mosolylyal pödörgette bajuszát s mikor a batárd, nehéz terhével, eltűnt a láthatárról, oda szólta Keserű bácsihoz: — No Lenczi, mit szólsz ehez a—jog reformhoz ? 3. Alelnök jelenti, hogy a „Megyei hitelintézet" valamint „községi hitelintézetek" szervezésével a zala megyei gazdasági egyesület részéről egy külön bizottság bizatott meg, mely munkáját legközelebb megkezdendi. Örvendetes tudomásul szolgál. 4. Alelnök előterjeszti az anyaegyesületnek a szar vasmarhadíjazások ügyében 50.212. sz. a. hozott határozatát, mely szerint a megye különböző helyein 1887-ben rendezendő szarvasmarha-ivadék díjazások szervezéséve! külön bizottságok bízattak meg, melyek tagjai a következők : A keszthelyi, tapolczai és sümegi járásban tartandó díjazások elnöke Bogyay Máté, a bíráló és rendező bizottságok tagjai pedig: a keszthelyi járásban Bogyay Máté, gróf Batthyány József, Deininger Imre, Koller Ferenc, Kiss József és Oltay Gedő úrak ; a tapolczai járásban Bogyay István, Csigó Pál, Hertelendy István, Hertelendy Ferenc, Nedeczky Jenő, báró Putheány Géza és Skublics Gyula úrak; a sümegi járásban Bogyay János, Gyömörey Gáspár, ifj. Háczky Kálmán, Szűcs István és Sziics Zsigmond urak. Ezen jelentéssel kapcsolatban Kránitz Kálmán utal ván az eddig tartott díjazások eredménytelen voltára, indítványozza, hogy az állatdíjazások ezentúl nemcsak Keszthelyen, hanem a kör területéhez tartozó egyéb községekben és bizonyos sorrend szerint szerveztessem k, mely javaslat általános helyesléssel fogadtatván, a közgyűlés abban állapodott meg: Hogy a kör elnöke felkérendő, miszerint a jövő évre tervezett díjazások szervezése céljából a keszthelyi, tapolczai és sümegi járásokra kiküldött bizottságokat közös értekezletre mielőbb összehívni szíveskedjék. 5) A cseléd-szegődési idő szabályozása ügyében alelnök előterjeszti a zalamegyei gazd. egyesületnek erre vonatkozó és 56. 200. sz. a. közzétett ama határozatát, hogy, miután a nm. m. kir belügyminisztérium leirata szerint a mezőgazdasági cselédek felmondási és szegődési ideje megyei szabályrendeletek utján szabályozható, a megyei alispán úr felkérendő, hogy a megyei szabályrendelet alkotása végett a terveket a legközelebbi közgyűlésre beterjeszteni méltóztatnék. Tudomásul szolgál azon megjegyzéssel, hogy a tervezet bevárandó és a jövő közgyűlésen előterjesztendő. A) Alelnök előterjeszti a jövő évre vonatkozó és alább közölt munkatervet és előirányzatot. Elfogadtatott azon megjegyzéssel, hogy a jövő évben gyümölcs- és burgonya kiállítás rendezendő volna, valamint hogy a kör részéről a szőlőmivelésnél haszonnal alkalmazható sormivelő fogatos és kézi eszközökkel, melyek meghonosítása körünk területén felette kívánatos volna, kisérletek rendezendó'k, melyek szervezésére a gépészeti szakosztály felkérendő. 7) Alelnök felolvastat] . a kör folyó évi működéséről szóló és alaub következő zárjelentést. Tudomásul szolgál azon megjegyzéssel, hogy miután a szakosztályok elnökei közül ez alkalommal egy sincs jelen, a szakosztályok folyó évi működéséről szóló jelentések be nem terjeszthetők. Alelnök megköszönvén a jelenvolt tagok szives közreműködését és türelmét, berekeszti a gyűlést. Kelt mint fent. Deininger Imre alelnök. Jegyzette: Hensch Árpád Megyei bal Zala Egerszegen. Zalamegye fiatalsága a megyei bált Zala-Egersze gen f. évi február hó 5 én tartotta az „Arany Bárány" vendéglő Cassinói nagytermében a hagyományos, régi szokáshoz híven, nagy fénynvel és igazi elegantiával. A nagyterem izlésteljesen fel volt diszitve; Magyarország és a megye címere koszorúk közt ékeskedett. — Csínnal volt kiállítva a táncrend, mely egy selyem zsinóron lecsüngő elegáns plüche könyvet képviselt, — a könyv előlapján „Táncrend" felirattal ellátott zománcszerü legyezővel, míg a könyv hátsó lapján tükör volt s a táncrend cimlapján eme felirás: „Zajamegye fiatalsága által 1887. évi február 5-én rendezett táneestély táncrendje." A eotillion jelvények szebbnél szebb, élő virágból készült csokrok, filigrán virágok, csillagkeresztek, vöröskereszt kitüntetések, Ceres-féle jelvények stb. voltak. Az egész mulatság alatt igazi fesztelen jó kedv, vidám hangulat uralkodott s a jelen voltak mind egy keilemesen eltöltött táneestély emlékével gazdagodva távoztak reggel 6 óra után; mert az utolsó csárdást 6 órakor még javában és kitartó kedvvel járták. — Az első négyest 18 pár táncolta. Jelen voltak: Botka Ernesztin (Zala-Ujfaluj, Botka Erzsike fllahóth), Casselik Róza (Felső-Nemes-Apáti), Csillagh Sarolta, Dervarits Blanka (Kilimán), Gaal Atalla (Pacsa), Glavina Róza (Gelse), Hollósy Ida (Andráshida), Kerkapoly Emilia és Magda (Szent-Tamás), Simon nővérek (Sütnegh;Mihályfa), Svastits Irén, Tánczos Irma (Rád); — dr. Arvay Istvánné, Botka Jánosné (Újfalu), Chernel Olivérné (Csabrendek), Csertán Emilia (Felső-Nemes Apáti), özv. Csillagh Lászlóné, Dervarits Imréné (Kilimán), Gaal Miklósné (Pacsa), özv. Gombosy Jánosné (Andráshida), dr. Háry Istvánné, Hollósy Józsefné (Andráshida), dr, Kele Antalné (Andráshida), Kerkapoly Móricné (Szent-Tamás), Nagy Lászlóné (Andráshida), Simon .Józsefné (Mihájyfa), Svastits Hugóné, Tánczos Jánosné (Rád) úrhölgyek. — Zala-Szent-Gróth, 1887. február 8-án. A sümegi és z. szent-gróthi járás egyesült jegyzői kara folyó évi január 29-én tartotta bálját Zala Szent Gróthon. Őszintén üdvözölhetjük a tapintatos réndezőséget, mely egy minden izében kedves és jól sikerült mulat ságot szerzett, melyhez hasonlót ritkán lehet élveznünk s melyre sokáig kellemesen fogunk vissza emlékezni. Helyes tapintatra mutat már az is, hogy tánche lyiségül a szent-gróthi termet szemelte ki, melynek ugy
