Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-03 / 14. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. április 3. 14. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévre / t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nyflttér petitsora 12 kr. i i, & ir\r • r A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk i es gaziászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Képviselő testületi ülés. A képviselő testület március lió 26-án tartott rendes ülésén első sorban felolvastatott az 1886. évről szóló polgármesteri jelentés, mely helyeslőleg tudomásul vétetett s mivel a jelentés szerint 6000 frtot meghaladó pótlék hátrálék van a megelőző évekről, melyeknek nagy része — köztudomás szerint — behajthatlan s mégis a bevételek közt szerepel: a városi tanács megbízatott, keresse meg a kir. adófelügyelőséget a behajthatlan egyenes adók törlése iránt, hogy ezen törlések alapján a pótlék is leíratván, a város bevételei közt többé behajthatlan követelések vagyon gyanánt ne szerepeljenek. — Olvastatott és tudomásúl vétetett a m. kir. honvédelmi minisztériumnak a laktanya átvételére vonatkozó leirata, mely szerint az fiók laktanyának nyilváníttatott. — A szombathelyi megyés püspök tulajdonát képező zala-egerszegi regale-jognak mevétele tárgyában kötött és aláirt adás-vevési szerződés előterjesztetvén és tudomásúl vétetvén, jóváhagyás végett a megye törvényhatóságához felterjesztetik. Ez ügygyei kapcsolatban a közgyűlés Kovács Károly polgármester és dr. Czinder István képviselő uraknak, mint akik ezen jog megvétele tárgyában egész odaadólag közreműködtek. jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését. A kerületi erdőfelügyelőségnek a város erdejére vonatkozó üzemterv jóváhagyása tárgyában küldött leirata előterjesztetvén, az tudomásúl vétetett. — A tárgysorozat értelmében a városi tiszti ~ J ügyészi állás betöltése következvén, polgármester úr elnöklete alatt Háczky Kálmán, dr. Czinder István és Fischer László urakból álló küldöttség ment Csertán Károly alispán úrért, mint kinek elnöklete alatt történt a választás. Alispán urat a terembe léptekor a szép számmal egybegyűlt képviselők lelkesen megéljenezték s a képviselők nevében Németh Elek városi főjegyző úr lelkes szavakkal üdvözölte a képviselő testületi ülésen első ízben megjelent alispán úrat, kifejezést adva azon őszinte tisztelet és közbecsülésnek, melylyel a képviselő testület tagjai irányában viseltetnek. mely szives figyelemért alispán úr meleg hangon mondott köszönetet. — Majd áttérve magára a választásra, a kijelelő választmány egybeállítására hívta fel a közgyűlést, saját részéről Szabó Samu és Fischer László képviselő urakat kérte fel a kijelölő választmányba, a közg\ ülés által pedig Háczky Kálmán és dr. Czinder István képviselő úrak választattak. — A kijelölő választmány tanácskozás végett félre vonulván, kis idő mulva visszatért, jelentve alispán úr. hogy az ügyészi állásra egyedül Horváth József ügyvéd jelentkezett, aki éljenzéssel ügyésznek megválasztatott. — A megválasztott a hivatalos,esküt letevén, alispán úr a képviselők tüntető éljenzése között eltávozott. —A közgyűlés ezután polgármester úr elnöklete mellett folytattatott s mivel a tárgysorozat többi pontja legnagyobb részt oly tárgyakból állott, melyek csak tudomásvételül szolgáltak, a nagy számmal jelen volt képviselők jó része az ügyészi állás betöltése után eltávozott. — így előterjesztettek ,az 1886. évi összes városi megvizsgált számadások, melyek jóváhagyás végett a megye törvényhatóságához felterjesztetnek. —Elfogadtattak a bérkocsi díjszabályzatról, a város területén való letelepedési díjakról alkotott szabályrendeletek. Jóváhagyólag tudomásúl vétettek a városi szolgák és rendőrök ruházatára, valamint a város világításának három egymás után következő évre árlejtés utján való kiadása tárgyában felvett jegyzőkönyvek, úgy a város részére vásárolt fa szállítása tárgyában kötött szerződés. — Ola és Kaszaháza kisközségeknek ZalaEgerszeg rendezett tanácsú várossal leendő egyesítése táigyában felvett jegyzőkönyvek és okmányok előterjesztetvén, miután nevezett kisközségek önkényt egyesülni vonakodnak, kellő okmányokkal támogatott kérvényben a megye törvényhatósága megkerestetik, hogv sítést elrendelni szíveskedjék. — az egyeEgyszerűen — felolvasás nélkül — akarta tudomásúl venni a képviselő testület a tárgysorozat 9. pontját: „Az 1886. évi XXII. t. c. alapján elkészített Zala-Egerszeg rend. tan. város területén életbe léptetni szándékolt „Szervezési szabályrendelet"-nek jóváhagyás végett leendő előterjesztése." — E szabályrendelet ugyanis némi hiányok pótlása végett már a a képviselő testület asztalán megfordult, a szükséges módosítás megtétet,vén, újból felterjesztetett, idő közben életbe lépvén az 1886. évi XXII. törvény, leküldetett, hogy eme törvény szakaszainak megfelelőleg módosíttassék s a képviselő testület annak tudatában, hogy az illető szakbizottságok a szükséges módosításokat úgy is megtették, a szabályrendeletet, mely egyszer már egész részletesen megvítattatott, felolvasás nélkül, egyhangúlag elakarta fogadni. — Ekkor jelenté azonban ki a polgármester úr, hogy miután az 1886. évi XXII. t. c. a kapitány fizetését előírja, annak fizetése a törvény szakaszának niegtelelőleg, néhány tisztviselő fizetése pedig ebből kifolyólag — összesen 1500 frttal — felemeltetett s így e fizetés emelésére nézve névszerinti szavazás szükséges. Miután többen — hivatkozva a városnak jelenleg rendezetlen anyagi viszonyaira — a fizetés felemelés ellen felszólaltak, következett a névszerinti szzvazás, melylyel — 14 szóval 12 ellenében — a fizetés felemelés elfogadtatott Mind a képviselő gyűlésről a tiszti-ügyész választása után eltávozott, mind a gyűlésen jelen sem volt, de a fizetési felemelést a tárgysorozat fentebb előadott 9. pontjából nem is sejdítő képviselők körében, úgy a város közönségében nagy visszatetszést szült, hogy alig két év után a fizetés emelés javasoltatott s ez a tárgysorozatba úgy vétetett fel. hogy abból azt kivenni épen nem, de még sejteni sem lehetett. S ép ez okból, valamint mert a város megterheltetését célzó határozat hozatalnál a névszerinti szavazásban legalább is a képviselők felének részt kell venni, hogy jogérvényes legyen a határozat, ami jelen esetben - 26-an szavazván „Zalamegye" tárcája. Egy rózsa szerepe a francia forradalomban. XV. Lajos francia király halálával szomorú körülmények közé jutott az ország. Utóda XVI. Lajos örömest segített volna a bajon, de ennek orvoslása máikéső volt. A népet még inkább felingerelte az u. n. lettres de eachet (elfogatási parancs), melynek betűi szerint bármely ártatlan embert el lehetett fogni. — Es ekkor következett az a világot remegésbe tartó nagy francia torradalom, melynek sötét emlékei borzalommal töltik el az utókor lelkét. — E rettenetes vulkán kitörése nem maradt reánk magyarokra sem hatás nélkül, s így történt, hogy a francia kormány 1792. ápril 20-án I. Perem-_ magyar és cseh királynak megüzente a háboiút. Es bömbölt az ágyú, a rombolás, a vérontás oly iszonyú vala, s ki hinné, hogy e rettenetes időszakban egy szál rózsának oly szerep jusson, amit feljegyezni nem tartottak szükségtelennek. E rózsa történetét fogom ez alkalommal elmondani. A rózsának — amit Anaereon oly fenségesen megénekelt, amit Firduzi a persa költő Mahomed egyik verejtékeseppjéből származottnak mond, -— igeu sok szenvedélyes kedvelője volt. Igy Heliogabuhis, Rómának egyik legnagyobb tékozlója halastavait mind rózsavízzel tölteté tele; Marcus Antonius, a római történet egyik alakja, midőn Actium városánál Kr. e. 31-ben csatát vesztve, Egyptom királynéjával Cleopátrával menekült, kedvese karjaiban azon sóhajjal lehelte ki lelkét, hogy sírját rózsákkal ültessék tele; Angolország történetében a VI. Henrik és Yorky hg. közötti 35 éves forrodalom a „fehér és piros rózsák" harca volt; St.-Jago Chiliben minden idegen, aki első vendég, az úrnőtől egy rózsát kap annak jeléül, hogy szívesen látják; a rómaiaknál szintén kedvelt virág volt a rózsa, s a napjainkban is használt „sub rosa" a titoktartást jelképezi. A rózsakedvelők egyik legszcnvedélyesebbje volt a szerencsétlen véget ért Mária Antoniette, XVI. Lajos francia király neje. Mirabeau gróf, a nemzeti convent legkitűnőbb tagja, egy izbeti egy dráma előadásánál volt jelen. Az udvari páholyban volt a királyné is, kinek szépsége, bájai csakhamar a leglángolóbb szemelmet ébresztették fel a gróf szivében. Másnap, midőn Páris még álomban szendergett, a nyugalmat vesztett gróf kiment a Tullerták kertjébe, s amint az ablakra felpillantottam, — beszélé legmeghittebb barátjának ßeaumarchaisuak, — a királynőt láttam az erkélyen, kezében egy rózsával, amelyet, midőn észrevett, lábaimhoz ejtett, s én fölvéve, ajkaimhoz szoríiám. — Ez időtől kezdve a politikai harcokban megedzett Caesar — Romeo lett. Barátja iparkodott ábrándjaiból kijózanítani, inert hisz a királyné úgy sem szereti, amire ő igy szólt: „Ne foszszon meg ezeu kedves csalódástól, lligyje el Beumarehais, ezen hit kibékit istennel, világgal és mindennel, fis oly lehetetlennek tartja ön azt, hogy egy királyné szeresse alattvalóját, nem szerette-e Elisabet Leicesterl, Essext ?" Es küzdött tovább a felkorbálcsolt szenvedélylyel. Legfőbb vágya volt a királynéval beszélni, s e célból a trianoni rózsakertbe ment, hol órákat szokott a királyné tölteni. Mária Antoniette csakugyan ott volt, de telette bús és szomorúan. Talán látta a hazája egén tornyosuló óriási vészteliegeket: - talán érezte, hogy ez a vihar nemcsak ragyogó koronáját, hanem életét is megsemmisíti . . . '? Borús gondolatait elűzendő, sétát tett a kertben. Éppen a bassinhoz közeledett, midőn egy remegő, halálsáppadt férfiú állott meg előtte, s e szóval: — Királyné! — egy rózsát nyújtott neki, de a másik percben észrevette a királynét kisérő főudvarmesternőt s futásnak eredt. — Ismeri ön ezen férfiútV kérdé Mária Antoinette a főudvarmesnőt. Nem ismerem felség, válaszolt a kérdezett. Ez mégis vakmerőség, folytatá a királyné, nézze, e rózsát nyujtá nekem, melyet e percben boszankodva dobott a bassinba. A megfutott alak nem ment ki a kertből, hallá a királyné megjegyzését és látta, midőn az a rózsát a vizbe dobá. — Átkozott légy királyné, kiáltá a férfi, s mint egy őrült rohant tova. — Ez bizonyosan egy tébolyodott, mondá Mária. Es ez a férfi volt - - Mirabeau gróf. . . Az adatok szerint e jelenet szülte gróf Mirabeauban az udvar iránti legnagyobb gyűlöletet és elkeseredést, melynek szálait egy politikus ügyességével betudá oltani párthiveíbe is. Midőn XVI. Lajos 1789. junius 23-án Versaillesbe gyűlést hivott össze, mellét rendjelek helyet egy rózsa ékíté. Mirabeau e rózsában titkon ápolt, mély szenvedélyes szerelmének elárulását vélte látni, s a király távoztával a legnagyobb elkeseredéssel lépett a tribunere. „Minden szava sújtó villámként hatott az udvari pártra, míg elleneikre éltető sugár vala." Erre Bailly főudvarmester jelent meg a királytól küldve azon utasítással, hogy a rendek külön termeikben tanácskozzanak, mint ahogy eddig szokott az országgyűlés, vagy oszoljanak szét. Erre, mint menydörgés hangzott fel Mirabeau vészteljes szava: „Mi a nemzet akaratából jöttünk össze. Menj és mondd meg uradnak, hogy helyeinket csak a szuronyok erőszaka által hagyjuk el." Ezzel ki volt tűzve a forradalom véres lobogója. Es előléptek a rémférfiak, mint Danton, Robespierre, Jelen szamunkhoz egy negyediv hirdetés melléklet van csatolva.