Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-06 / 10. szám

Melléklet a Zalamegye" 1887. evi 10. számához. eszköz gyűjtemény 30, testgyakorló eszköz gyűjtemény 14, megyei térkép 95, s a magasabb intézetek másne­mű szemléltető eszközei. Eredetileg is to-rnafielyiség vagy legalább is tor­názásra alkalmas szabod tér 76 van a tan kerületben. Tanítói könyvtár van 25, iskolai könyvtár 26. Népkönyvtár 80 létezik 14960 kötettel. Ezek kö­zül magyar 12066, nem magyar 1994. Ez évi szaporo­dás 900'kötet. Terjedelemre kiválóbbak a csáktornyai községi iskola «19, a balaton füredi szeretetbázi 1630, a nagy­kanizsai polg. iskola 1212, a nagv-kanizsai községi elemi iskolai 720, a nagy-kanizsai izr. elemi iskolai 1142, az alsó-lendvai polg. iskola 1124, a csáktornyai polg. isk. 756, a zala-egerszegi polg. isk. 748, a keszt­helyi polg. isk. 643, a tapolczai felsőbb népiskolai 594, a csáktornyai állami elemi gyakorló iskola 530, a mi­hályfai községi elemi iskola 385, a nagy-kapornaki r. kath. iskola 263, perlaki állami elemi iskola 396, ho­dosáni áll. 259 kötettel. Az iskolák közül 394 saját házában. 15 bérházban volt elhelyezve. A tanítók közül 435 természetben adott, lakást él vezett, 166 lakbért kapott. A tankerületben létező tantermek közül 3'5 méter belső magassággal vagy ennél többel 316 tanterem bírt, 294 tanterem pedig ennél kevesebbel. Egy-e/jy •tanulóra legalább egy Q] m. térfogat esik 394 tantereinben, ennél kevesebb 216-ban. Helyes padokkal s minden bútorral bír 448 tanterem; lcevésbbé helyes bútorral bir 158 tanterem, 4 tanteremben az iskolai padokat másnemű bútorok helyettesítik. Anyakönyvet vezetett 314 község, felvételi naplót 364 község, mulasztási naplót 364 község, a másutt iskolázólc naplóját 31 község elöljárósága vezette. A nagyméltóságú vallás- és közokt. minisztérium e tanévben a tankerületnek számos állami, községi s felekezeti iskoláját ajándékozta meg tanszerekkel s ma­gasabb tanintézeteinket pedig szemléltetés vagy szak­oktatáshoz szükséges becses gyűjteményekkel. XIII.; Ha megelégedéssel jelezhetem, hogy immár a tanköteleseknek mindinkább nagyobb száma élvezi az oktatás áldását, épp oly kötelességem ma is rámu­tatni azon akadályokra, melyek az iskolaszék fokozatos fejlődése dacára okozói annak, hogy a nagyszámú isko­lázó tankötelesek nem a törvényes időmennyiségben élvezik az iskola jótéteményeit. Ez a falusi tankötelesek egy részének a mezei munkákhoz és legeltetéshez való büntetlen s egyes vidé­keken kóros megszokássá fajult felhasználása, mely a mindennapi és ismétlő iskolázás törvényes keresztülvi­telét az ennek végrehajtásában érdekelt hatóságok leg­jobb buzgalma dacára is telette megneheziti. Miután ezen bajok orvoslásában — az ellenőrzés természetéhez képest — első vonalban az iskolai helyi hatóságok odaadó s kitartó ügyszeretetétől várhatni kellő eredményt: Zalaniegye közig, bizottsága 1050 számú végzésével felhívta az összes egyházi s világi iskolai hatóságokat, miniszteri iskola látogatókat, iskolaszéki s gondnoksági elnököket, járási szolgabirókat, polgármes­teri hivatalokat, hogy a tanév pontos megkezdése, be­fejezése, illetve a törvényes szorgalmi idő tartatna körül előforduló igazolatlan mulasztásokat, a közig, bizottság­nak ugyanezen ügyben 1885. évi 1249. számú végzé­sével kiadott utasítások értelmében kérlelhetlen szigorral met/büntessék. Zalatnegye közigazgatási bizottsága ezen országos bajjal szemben, az összes egyházi és világi elöljárósá­goknak törvényes kötelmeik iránti közérzületén kívül még hazafias buzgalmukhoz is fordult s a népoktatásunk felvirágzására fordított gond és áldozatok eimén teljes bizalommal felhívta, hogy társadalmi helyzetük összes előnyével vegyék ki részüket a nemzeti és humánus szempontból egyaránt szent törekvésből, melylyel tankö­teleseinknek egész nemzedékei, a valláserkölcscsel szövet­kezett ismereteknek meymentetnek. Hogy pedig a pontos iskolázás minden lehetséges tényezői felhasználtassanak még ugyanezen évben 1631. számú végzésével felhívta az összes járások fő­szolgabíróit, hogy a községek látogatása alkalmából a szorgalmi idő betartásáról minden adandó esetben sze­mélyesen meggyőződjenek s az iskolázás körébe vágó visszaéléseket, főleg pedig a 12 éves életkort el nem ért tanköteleseknek a szülő, gyám vagy gazda által legeltetésre való felhasználását, Zalamegye 1881. évi 12416. számú rendőri szabályrendeletének 2.) pontjában foglaltakhoz képest, ugyanezen szabályrendelet 4.) pont­iában foglalt büntetéssel sújtsák. Felkérettek Zalamegye összes min. iskolalátogatói, gondnoksági és iskolaszéki elnökei, hogy ugyanezen rendőri szabályrendeletbe ütköző mulasztásokat, e téren semmi szín alatt sem indokolt mentségek kizárásával szigorú büntetés céljából a kir. tanfelügyelőnek vagy járási főszolgabírónak bejelentsék. Zalamegye egyházi főhatóságai felkérettek, hivják fel a hatóságuk alatt álló lelkészeket, hogy ugy a rendőri szabályrendeletbe ütköző mulasztások legponto­sabb feljelentésének kötelezettségét, nemkülönben az igazolatlanul mulasztók megbüntetésére vonatkozó intéz kedések lényegét és általában e nagy fontosságú ügy­nek egész horderejét a vezetésük alatt álló iskolaszéknek nemkülönben a szószékről híveiknek tüzetesen megmagya­rázzák s szivükre kössék. A nagyfontosságú ügyben minden irányban meg­indított komoly és szigorú intézkedések s a hozzájuk kötött legjogosabb remények kijelentése után e csoport­ban kell emlékeznem az igazolatlan iskola mulasztások megbüntetése alkalmából befolyt 251 frt 37 kr. összeg­ről, mely a múlt tanévben e ciuien begyült összeget 101 frt 96 krral múlja felül. A 251 frt 37 kr. büntetésből-. a) iskolai vagy népkönyvtárra fordíttatott 35 frt 50 kr. b) szegény tanulók segélyezésére 30 frt — kr. c) taneszközök beszerzésére — 67 frt 27 kr. d) iskolai célra tó'késíttetett —- 118 frt 60 kr. A sokszor előforduló félreértések kikerülése cél­jából nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy a min­dennapi iskolázásból kilépésre jogosult egyfelől az, ki 12-ik életévét betöltötte, akár folytatta a tanulást akár nem; másfelől az a 9—10—11 éves, ki valamely kö­zépiskolába (gymn. vagy reálba vagy polgári iskolába tényleg felvétetett. XIV.) Csáktornyai állami tanítóképezde'nknek négy évfolyamában tíz tanár vezetése mellett 66 növendéket neveltünk. Ezek között: magyar 49, német 4, horvát 13. Vallás szerint: róm. kath. 60, móz. vall. 6. A tanév végén 17 növendék nyert tanítói oklevelet. XV.) A tankeriiletben alkalmazva volt 596 tanító. Tanítással foglalkozott öt lelkész; öt tanítói állomás üresedésben volt — 606. A tanítók közül képesített 524, nem képesített 72, rendes 503, segéd 93, férfi 534, nő 62. A nemképesített tanítók száma évről évre jelen­tékenyen csökken s a tanítói fizetések törvényes megál­lapításával mindinkább lefognak szoríttatni a kellő hivatás s szakképzettség nélkül elfoglalt térről, mely­hez legtöbb esetben pályavégzett egyének hiányában a községek vagy hitközségek szegénysége nyitja meg nekik az utat. A tanítók közül 1—5 év óta szolgál 113; 5- 10 év óta 115; 10—15 év óta 86; 15—20 év óta 68; 20—25 év óta 61; 25—30 év óta 49; 30—35 év óta 43; 35—40 év óta 34; 40 éven túl 32. E szerint Zalamegyének 108 tanítója mutathat fel több mint 30 évi szolgálatot. (Vége köv.) Megyei lótenyésztésünk ügyében megbízható kézből vettük a következő sorokat: Felső-Bagod, 1887. felírnál- '28. Tekintetes szerkesztő úr ! A napokban ritkított betűkkel közölték a lapok, hogy a német császár rekedt és köhög; utóbb consta­tálták, miszerint ez évenként ez idő tájban visszatérni szokott baja. E körülményt azért idézem szerkesztő úr emlé kébe, hogy mint a hatodik nagyhatalom képviselője, vigasztalja magát collegájának chronicus bajával és vegye könnyedén azt, hogy tavali mód szerint az idén isuiét felkeresem megyei lótenyésztésünkről szóló sora­immal. Egy év sok idő és azt hiszem, nem nagy prófétai ihlet kell hozzá, hogy ennyi idő alatt nagy dolgok be­következését jósoljuk meg; azonban tekintve, miszerint a lótenyésztés terén siker felmutathatásának hosszú idők tevékenysége és az eljárásban következetesség a „cori­ditió sine qua non"-ja: egy év e szempontból oly kis idő, hogy optimismus nélkül bizony szembeszökő ered­ményről az aziráut érdeklődő tényezők legnagyobb ügy buzgalma mellett szólani alig lehet. Ami egy év alatt történt, azt méltatni célja alábbi soraimnak. A mult évben gazdasági egyletünk újra alakította a lótenyész bizottmányt, az elnökséget a főispán úr őméltósága volt kegyes elfogadni, ki is jó példával járván elő, az ügy iránti érdeklődést megyeszerte fenn­tartotta. Többen elvoltak megyénkből ő vele az évenkint tartatni szokott osztályozásokra. Igaz a ménes birtoko­kon való megjelenésnek egyszerre valami nagy positiv haszna nem volt, de relatíve az mégis becses, amennyi­ben megkezdvén ismerni az ottani anyagot és készséges felvilágosítások mellett figyelemmel kisérve a tenyész eljárást, mely mellett az ottani eredmény eléretett: a megyei lóanyag ismeretével combinative meglehet álla­pítani az elveket hogy megyénknek mely vidékén mily ménauyag lenne a kívánatos. Ezt azonban csak ugy általánosságban mondom; mert bizony igaz, hogy „a legjobb lovat és legjobb asszonyt még senki sem íátta, mindenki a magáét mondja annak"; mert sokféle sztus. A ménállomány, mely megyénkbe jött, nagyrészt a tavali; ujak a következők : Kanizsára jött a tavali „Nonius" helyett egy „Nonius-Takson" mezőhegyesi reinmonda, első osztályú carossier ló. Szt.-Balázsra a mult évi három mén helyett az idén csak kettő jött; uj „Zalavár", a zalavári apátságtól vásárolt pej mén „Takson" után. Pacsára „Almgresz" helyett, mely hát­gerinc baj miatt leszuratott, jött „Ozora", Bischitz úr­tól Ozoráról vásárolt igen elegaus sárga „Furiósó" faj. Baranyai ur, ki a pacsai állomást utánzásra méltó fel­ügyelet és gondozásban részelteti, meg van vele elégedve, ugy nyilatkozott Fehérvárott. Söjtörre a vajesi „Suther­land" helyett jött „Zivatar" kisbéri remmouda, jeltelen fekete, Zivatar törzsmén után (Furiósó faj) „Game-cock" anyából. Z.-Egerszegre 4 mén jött, tavai volt 5. „Gidráu" és „Nonius-Revolver" ujjak, „Pictor" fekete, Pöschl testvérektől vásárolt mén „Furiósó" faj és „Szabadka" Vojnics Simon úrtól vásárolt pej, szintén „Furioso" faj. Sümeghre jön 3 mén, tavai volt 2. „Teturcke" televér vissza jön, „Chief" ki lett selejtitve, helyébe megy az egerszegi „Diophantus", harmadiknak jön „Pride off England nortolki deres. Tapolczára az elmustrált öreg „Abugresz" helyett egy megtermett „Gidráu" megy. Sármelléken mind a két mén új, „Tolna" egy fekete remmonda Tolnában vásárolt „Furioso" fajú ló, és egy pej „Kalandor" kisbéri nevelés, azelőtt bérmén volt. Zalabérbe jön „Vadas" és egy „Kalandor" remmonda. Uj állomások: Nemes-Apáti „Furioso^ és „Kökény" nevezetű előszállási 4 évessel „Pirat" után. Az „öreg alispánnak" nem igen tetszettek, pedig szolid szinii két ló és mozgásuk is igen jó; reméljük, jó befolyással lesznek az ottani vidék tenyészetére. To­vábbá uj állomás Nagy-Lengyel 2 ménnel, „Nonius" azelőtt Veszprémmegyében állott, „Gidrán" sárga mindeu jel nélkül, azon vidék igényeinek megtelelnek és tekint ve az ottani nyomott anyagi viszonyokat, elnökünk niindeure kiterjedő gondossága folytán 1 frtnyi csekély díj mellett fedeznek, Néhány jó uj bérmén is jött a megyébe. Töreky ur egy világos pej „Tápió Nonius" mezőhegyesi reiu­mondát bérelt, Dervarics úrhoz egy sötét pej „Furioso" Oranien anyából, jött. Bár nyaka rövid és szalonnás, réralkata talán túlságos phlegmaticus, de sok olyan parthieja van. hogy ivadékaiban bérlőjének sok pénzt fog csinálni. Nedeczky úrhoz egy tiszta fajú „Trakcheni" fekete jön; akik látták, sok lábát és puha derekát kifogásolják, de mozgását dicsérik. Csáktornyára egy sárga „Remény" kisbéri nevelésű magasvérü félvér jön, igen elegáns ló, a „Palestro" ivadékokra jó is lesz. Koller úrhoz Rajkra jött „Furioso" sötét pej, szép tet­szetős termettel, élénk mozgással; azt mondják, gyö­nyörűen és passióval fedez, de eredmény nélkül, váljon nem-e volna jó vele is megpróbálni az egerszegi vizet, ugyanis „Diaphantus" Soponyán kevés csikót csinált, Egerszegen pedig uagyon termékeny lett. Ami a muraközi anyagot illeti, hízelgés nélkül el lehet mondani, hogy uj alispánunk elődének, aki nagy­részben teremtette meg az ottani állapotot, ügybuzgó­ság-, érdeklődés- és gondosságban nyomdokába lépett; mert Bábolnán meggyőződhettek az ott volt muraköziek, hogy meleg érdeklődéssel volt segítségükre mennél jobb anyagot juttatni nekik. Összesen jött 76 mén az állomásokra és 8 bér inén a megyébe. Tekintve, hogy csak hat évvel ezelőtt 35 mén volt a megyében, nem optimismus mondani, hogy a lótenyésztés nálunk lendülésnek indult. A multak mulasztásait nem lehet egyszerre pó­tolni. Bár nem mondhatja senki, hogy elnökünk meg ne mozdítana mindent, midőn megyénkről van szó és hogy ne volna ennek látszatja, más részről nem jogos irigységünk, ha más megyék relatíve jobb ménanyagá­ról beszélünk. A hol ugyanis évtizedek óta nagy az érdeklődés, természetes, hogy ott a lótenyésztés "ügye is előbbre vau: igazságos tehát, hogy oda ^obb mén anyag is menjen, bár az is igaz, hogy ez sokszor csak látszat. Hogy nagyjában így áll a dolog azt, a kinek Fehérvárott volt dolga, nem tagadhatja; de az is tény, miszerint az országos lótenyésztési ügyek vezetőjének ember- és lóismerete az ellentétesnek látszó érdekeket legtöbbször közmegelégedésre intézi el. A mult évben az állami mének jól ki lettek hasz­nálva, fedezési átlag 48 volt. Amint a fenti ismertetés­ből látjuk, legtöbb „Furioso" faj van az ujonuan jöttek között, amit, ismerve tájtenyésztésünket, azt hiszem, nem lehet kifogásolni. Összegezvén az egy év alatt történteket, nem togja senki a lótenyész-bizottmányt semmit tevéssel vádolhatni és ha őméltósága megtartja kezében a vezetést: meg­nyugvással nézhetünk a siker elé, mely az ő lelkesítő munkaszeretete mellett kétségtelenül be fog következni. Azon reményben zárom soraimat, hogy becses lapja utján az érdeklődéket jövőre a szent-balázsi és a baksai ménállomások teljes és néhány más állomásnak részleges uj berendezéséről tudósíthatom. Helyi, megyei és vegyes hirek. Tanfelügyelői latogatas. Dr. Ruzsicska Kálmán, megyénk fáradhatatlan tanfelügyelője március 1-én ét­kezett Nagy-Kanizsára. Négy napot tö'ltött ott, mely idő alatt a polgári-, a felső- és alsónépiskolákat látogatta meg. Minden egyes osztályban hosszasabban időzött, meggyőződést szerezve azoknak szelleméről, a tanítók eljárási módjáról s az elért eredményről. Az első magyar általanoi biztosító társasaq a magyar gazdák jégbiztosítási szövetségének felügyelő és vizsgáló bizottságába Zalamegye részéről Skublics Jenő földbirtokos úrat, a megyei gazdasági egyesület alel­nökét, megyénk egyik vezérférfiát választotta. — Alapító tag. Szabó Samuné őméltósága 20 írttal a zala-egerszegi karácsonyfa egylet alapító tagjai közé lépett. — Eljenyzes. Szmodics Győző muraszerdahelyi föld­birtokos mult hó 26-án tartotta eljegyzését Gelsén Ola­vina Róza urhölgygyel, Glavina Károly gelsei földbir­tokosnak kedves leányával. — Tavaszi korona. A zala-egerszegi esperességi ke­rület papsága f. hó l-én tartotta Z.-Egerszegen, Balaton József egerszegi plébános és kerületi h. esperes úr eluöklete alatt tavaszi koronáját. A gyűlésen elhatároz­ták, hogy a plébániai leltári tárgyak értéke közbecsü utján megállapíttatván, az így megállapított összeg pénzértékben fizettessék ki, mely határozat megerősítés végett a megyés püspök úr őméltóságához felterjesztetik. Egyúttal a korona egyhangú határozatával kérvónyileg megkeresi őméltóságát, a megyés püspököt, hogy Ba­laton József h. esperes urat e méltóságában niegerősí teni kegyeskedjék. — Kinevezés Ö felsége az igazságügy miniszter elő­terjesztésére dr. Kiss István nagy kanizsai törvényszéki jegyzőt a sárbogárdi járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Gyászhír. Erdős Géza, helybeli köz- és váltó ügyvéd, Zala-Egerszeg rend. tanácsú város tiszti ügyé­sze, városi képviselő, a zalaegerszegi ügyvédi kamara választmányi tagja, mult hó 28-án virradóra hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A boldogult váro­sunk közügyeinek tevékeny munkása, a társasélet rokonszenves alakja volt. Ugyvédeskedése előtt a megye szolgálatában volt, honnan mint megyei első aljegyző lépett ki. — Hogy mily közbecsülésben állott, leginkább tapasztalhattuk temetésén, melyen a társadalom minden osztálya ritka nagy számmal volt képviselve. — A temetésre kivonult a tűzoltó csapat is, lerovandó a ke­gyelet adóját a boldogult irányában, aki a tűzoltó egye­sületnek éveken keresztül ügybuzgó ügyésze volt. — Eme, minden oldalról nyilvánuló közrészvét szolgáljon enyhítő balzsamul a mélyen sújtott gyászoló családnak a sors által reá mért súlyos csapás elviselésében! —• A boldogult ravatalára koszorút tettek: Zala-Eger­szegi ügyvédi kamara választmánya „Részvéte jeléül"; Vas - Zalamegyei első takarékpénztár, „Kegyelete je­léül szeretett ügyészének"; „A legjobb férj — és

Next

/
Oldalképek
Tartalom