Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-06 / 10. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. március 6. 10. szám. i, közművelődési és A „Zalamegyei gazdasági egyesillet" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. FŐISPÁNI FOGADTATÁS. Megyénk alsó része: a Mura melléke és Muraköz szivemelő ünnepélyességeknek volt színhelye a mult héten. E vidék három járása: az alsó-lendvai, csáktor­nyai és perlaki járások részesítették Svastits Benó őmél­tóságát, megyénk közszeretetben álló főispánját, ottani első hivatalos körútja alkalmával párját ritkító fogad­tatásban, mely az őszinte örömnek és hódoló tisztelet­nek legfényesebb bizonyítékául szolgált! Őméltósága, mint a megyei lótenyésztési bizottság­elnöke, febr. 24-én d. e. 9 órakor érkezett Alsó-Lend­vára, az évenként megtartatni szokott magán mének megvizsgálása s az alkalmasaknak szabadalmazása vé­gett. — Dacára annak, hogy a hivatalos működés határ­napja csak néhány nappal korábban lett tudtul adva, Alsó-Lendva város és vidéke iparkodott a magas ven­dég iránti határtalan tiszteletének, törhetlen ragaszko­dásának , egyúttal afeletti örömének kifejezést adni, hogy őméltóságát cz alkalommal van először szerencséje a kerületben tisztelhetni. A város egészen ünnepi díszt öltött, nemzeti zász­lók lengtek a házakról s mindenki lázas kíváncsisággal várta a magas vendég megérkeztét. — A képviselő testület, élén a járás főszolgabirájával és a városbiróval, hozzájuk csatlakozva a helybeli és vidékbeli intelligentia, számos fogaton a hosszúfalusi vendéglőig mentek őmél­tósága elé, honnan az ünnepélyes fogadtatás után, őméltósága kisérve a fogatok hosszú sora által, a fello­bogózott városon keresztül a „Korona" vendéglőbe haj­tatott, hol már a tisztelgő küldöttségek egybegyűlve valának. Első sorban tisztelgett a városi képviselő tes­tület élén Hajós Mihály ügyvéddel; a kath. és izr. hitfelekezet, járásbíróság és a kir. közjegyző, adóhiva­tal, polgári isk. tantestület dr. Bartha Gyula igazgató vezetése mellett, takarékpénztár s a tűzoltó egyesület. A tisztelgések befejeztével kezdődött a ménosztá­lyozó bizottság működése, mely bizottságnak tagjai voltak főispán úr őméltósága elnöklete alatt b. Dunnán ezredes, méntelep-parancsnok és Arvay István zalame­gyei közgazdasági előadó. Délután 1 órakor őméltósága tiszteletére a „Korona" nagyvendéglőben 70 terítékű díszebéd volt. — Az első toasztot Hajós Mihály lendvai ügyvéd, a lendvai tár­sasélet egyik közbecstilésben álló tagja, mondotta Főis­pán úr őméltóságára valódi szónoki tűzzel és lelkese­déssel. Körülbelül a következőket mondta: „Felséges urunk, királyunk ama legfensöbb ténye, liogy e megye főispánjává megyénk szeretett alispánját nevezte ki, me­gyeszerte általános viszliangra talált, megyeszerte általános örömöt keltett. — üe az öröm nem csak azért volt álta­lános, mert a legfelsőbb kitüntetés megyénk egyik kiváló fiát. a par exrellense routinirozott közigazgatási tisztviselőt s a közügyek terén lankadatlanul működő bajnokot érte, hanem azért is, mert e tényben a valódi érdemnek, a munka, szorgalom és képességnek bizonyos előítéletek fe­letti diadalát látjuk győzelemre jutni. — Ezen meggyő­ződéstől áthatva emelem poharamat szeretett főispánunk őméltóságáért, kinek élettörténetével ama latin jelmondat igazsága „Ura et labora", minden consequentiáival gya­korlatilag be van bizonyítva /" — Főispán őméltósága a nála megszokott ékesszólással válaszolt, megköszönve az irányában tanúsított szives jóindulatot s éltetve Za­lamegye s különösen egyik részének, Alsó-Lendva és vidékének polgárait; szavait a jelenvoltak kitörő éljen­zéssel fogadták. Poharat emelt még őméltósága a mén­osztályozásra Székes-Fehérvárról jött Durmann huszár­ezredesre. — Dr. Király járásorvos főispán úr őméltósá­gára, Nagy József főszolgabíró a ménosztályozó bízott ságra, a főispán Lenek Ödön és Lenek Mórra, Isóó Ferenc a főispánra és Pataky Kálmán Arvay Istvánra, mint közgazdasági előadóra és jeles pomologusra mond­tak toasztot. — Február 24-én délután 4 órakor főispán úr lend­vai tisztelőitől szívélyes búcsút véve s azok által számos kocsin a járás széléig kisérve, indult Csáktornyára, hova esti 6 órakor érkezett meg. A város határán fényes bandérium és számtalan kocsival tisztelői várták s mo­zsár durrogás között érkezett szállására, hol tengernyi nép fogadta lelkes éljenekkel. Ezután következtek az üdvözlő küldöttségek: a lelkészi kar, a város képviselő testülete, a járás vidéki községeinek küldöttsége, járás­bíróság, közjegyzőség, ügyvédi kar, adóhivatal, pénz­ügyőri biztosság, póstahivatal, áll. tanítóképezde, polgári iskola, községi népiskola, izr. hitközség, tűzoltó, kisded­óvoda egyletek, nőegylet, dalegylet, kereskedelmi ka­szinó és a pénzintézetek. Csáktornya mvárosa főispán úr őméltóságát fák­lyás zenével is kitüntetni óhajtván, a menet 8 órakor kezdődött a város összes polgárságának közreműködé­sével, mely alkalommal a város nevében Alszeghy Alajos érdemes tanító üdvözlé őméltóságát körülbelül ezen szavakkal: „Méltóságos főispán úr! A legbensőbb öröm érzetétől áthatva járul Csáktornya mezőváros pol­gársága ezen ünnepélyes alkalommal Méltóságod elé, ily alakban is kifejezésre juttatni óhajtván hódoló tiszteletét Méltóságod iránt, ki városunkat, mint Muraközben a ma­gyarság gócpontját, magas pártfogásával s atyai tanácsá­val nem egyszer istápolni kegyeskedett. — Midőn 0 Fel­sége, koronás magyar királyunk Zalamegye kormányzatát Méltóságod kipróbált tehetségére bizta, azon férfiúra, ki­nek e megyében husz éves fáradhatlan munkássága, me­gyénk felvirágoztatására szentelt törekvései, a korszellem jelölte s nemzetünk érdekeit előmozdító intézkedései mind­nyájunk kebelében a hódoló tisztelet- és szeretetnek mara­dandó emlékét honosítá meg, — a lelkesedés megyeszerte általános volt; lelkesedtünk és örültünk mi is ezen bevég­zett magas tény felett, de örömünk megkétszereződik ma, midőn szerencsések lehetünk éppen Méltóságodat, mint Zalamegye általánosan tisztelt és szeretett főispánját kö­rünkben üdvözölhetni, kinek magas kegyei elegendő bizto­sítékot nyújtanak, hogy városunk az ő különleges földrajzi fekvéséből folyó és eddig jólfelfogott hivatását az egységes magyar állameszme érdekében érvényre juttathassa. — Engedje meg Méltóságos főispán úr, hogy a váro­sunk polgárságának kebelében élő s Méltóságod magas személye iránt táplált hódoló tisztelet- és szeretettől bátorít­va kérjük Méltóságodat: legyen ezután is városunk kegyes pártfogója s atyai tanácsadója. A magyarok Istenéhez pedig azon forró imával fordulunk: adjon Méltóságodnak hosszú életet a haza s emberiség javára és édes mindnyá­junk örömére/" — A szónok beszédét több ízben félbe­szakító a feltörő tetszés s éljen-vihar. Őméltósága, válaszában megköszönve a szives fo­gadtatást, a város polgárait egyetértésre és munkáságra buzdítá, mint mely tényezők minden körülmények kö­zött áldásosán hatnak a város felvirágoztatására, saját részéről pedig igéré, hogy a várost ügyeiben támogatni és ahol csak lehet, annak felvirágoztatását s polgárai­nak jólétét előmozdítani fogja; beszédét szűnni nem akaró éljenzés követte. — Este 8 órakor bankett volt főispán úr tiszteletére, melyen vagy 50 személy vett részt. Az első toasztot főispán úr őméltósága mondta 0 Felségére, Magyaror­szág koronás királyára. Ezután Wollák ügyvéd Csák­tornya városa nevében üdvözölte őméltóságát: „Csák­tornya mezővárosa nevében üdvözlöm Méltóságodat. Nem akarom kiemelni Méltóságod hazafiúi érdemeit, szeretetre­méltóságát, a közügyek terén kifejtett ügybuzgalmát s egyéb jeles tulajdonságát, melyek az embert nagygyá, a polgárt a haza hasznos és nélkülözhetlen tagjává teszik; nem, én csak azon jelenségre akarok hivatkozni, azon lelkesedésre, mely meqyeszerte általános volt, midőn Mél­tóságod Zalamegye kormányzatát átvette ; örült az egész megye, örült vele Csáktornya és pedig azért, mert Méltó­ságod az egész megye szeretetét és tiszteletét bírta. Fogadja Méltóságod azon biztosítást, hogy városunk polgársága nem a méltóság, hanem a személy iránt hódoló tisztelettel viseltetvén, a mai nap a polqárság igaz ünnepe volt." — Erre főispán úr őméltósága feleli, ki kiemelte, hogy Csáktornya az ő különleges földrajzi fekvésénél fogva az egységes működésre van utalva és lelke mélyéből meg van győződve, hogy azon missiót, mely e városra, mint Muraköz főpontjára esik, a legodaadóbb buzga­lommal és híven fogja betölteni; Csáktornya városára iiiité poharát. — Margitai a „Muraköz" szerkesztője Muraköz nevében üdvözlé őméltóságát, tósztjának kiin­dulási pontja volt elbeszélése azon esetnek, midőn a muraközi szolgabíró huszárja Zala-Egerszegen azzal nógatta huszár pajtását az ivásra, „igyál pajtás, Mura­köz nem szégyen." — Erre Arvay István felelt s élteté Muraköz józan népét, melyet 50 éven át ismer, és soha sem felejti el azon lelkesedést, melyet tapasztalt 1861. évben, midőn mint tiszti ügyész Muraköznek Magyar­országhoz való csatolásában ténylegesen részt vett. — Említést érdemel Kollarics albiró remek verses felköszön­tője. Arvay István még Durmann ezredest éltette, mint a muraközi lótenyésztés ügyének buzgó felkarolóját. — Szilágyi Gyula Arvay Istvánra emelé poharát. Február hó 25-én a hivatalos foglalkozás befejez­tetvén, délután 3 órakor indult őméltósága kisératével Perlakra. A járás széléig csáktornyai tisztelői nagy számmal elkisérék. Itt a perlaki küldöttség várt őmél­tóságára fényes bandériummal, számos kocsival. — Per­lak város fel volt lobogózva. Lengő háromszínű zászlók hirdették az ünnepélyes hangulatot. — A csinosan fel­díszített diadalkapunál a tűzoltóság képezett sorfalat. Itt csoportosultak a tisztelgő küldöttségek a járási köz­igazgatási hatóság, járásbíróság, Alsó-Muraköz lelkészi kara és tantestülete, a városi elöljáróság, tűzoltó egylet, társaskör s a rongyos egylet választmánya s Perlak város közönsége. A diadalkapunál őméltóságát a járás főszolgabirája Kostyál Ferenc fogadta, mire tőispáin úr lelkes szavakbau válaszolt. A bevonulás után fogadta főispán úr a tisztelgő küldöttségeket. Este a tűzoltó egyesület fáklyászenével, a dalárda pedig szerenadeval lepte meg őméltóságát. — Nyolc órakor fényes banquette volt 140 személyre, melyen a felköszöntések sorát őméltósága kezdette meg elragadó ékesszólással éltetve felséges királyunkat, me­lyet a jelen voltak szűnni uem akaró éljeuzéssel és zsi­vióval fogadtak. Götz Ferenc járásbiró, a perlaki hu­mánus intézmények buzgó támogatója, lelkes szavakban éltette a jelenvoltak kitörő helyeslése között főispán úr őméltóságát. Örvendetes jelenet volt a társas vacsorán, hogy több egyszerű polgár is felszólalt, anyanyelvén, egyszerű, keresetlen szavakban tolmácsolva főispán úr iránt való odaadó bizalmát, rendíthetleu ragaszkodását és határtalan szeretetét, sajnálkozásukat fejezve ki, hogy ezt magyar nyelven nem tehetik, de biztosítva, hogy ennek dacáia a magyar hazának tántoríthatlau hű fiai! Febr. hó 26-án a hivatalos eljárás befejeztetvéu, fő­ispán úr őméltóságát számos kocsin lelkes éljenzés s a mozsarak durrogása közt kisérték el a kraljeveczi vas­úti állomáshoz. — A körút félreismerhetlen bizonyítéka azon igazi tiszteletnek és önzetlen szeretetnek, melylyel megyénk lakóssága őméltósága magas személye irányában visel­tetik s mivel ép ez okból a népet nem a rideg köteles­ség, hanem a tisztelet, szeretet és bizalom nemes érzel­mei vezérlik: örömmel ragadta meg az alkalmat, mely által emez érzelmeinek tényleg kifejezést adhatott! — Előre magyar! Csodálatos ifjú sereg Azt sem tudni, hogyan támadt? Most rohannak — pusztító tüz Most elnyeli a fűst felleg — — Meghalnak tán? — Nem: ott meunek Ott hallatszik, hogy előre!" Tóth hál mán. Lánglelkii költőnk ! . . . Dalnoka 48-as név­telen hőseinknek, gigászi harcunknak! — Le­látsz-e magas mennyei Honodból itt hagyott földi Hazádra? — e szép, e kies oázra itt a népek óceánján, - hol szabadság és jogegyen­lőség terem az élőknek és honszerelem fakad a mártírok porából. Látod-e a vészfelhőt északkeletről, ólomszárnyán, mogorván, fenyegetően, mint egy végitélet ?! / Erzed-e, hogy: életet vagy halált hoz fajodra, — imádott nemzetedre? Küzdést, bir­kózást ugy-e mindenesetre! Es lesz-e „kiáltó szó" Kárpátoktól Ad­riáig ? Lesz-e hang: velőtrázó, szivet gyújtó, mely talpra állítja a magyart? hang, mely megfújja az ősi tárogatót? Hang, mely eldörögje az ősi jeligét: „N e bántsd a magyart!" Tuznyelv, mely csatasorba állítsa az ősök szellemével bélelt unokát. Lesz-e vezércsillag és vezér — aki meg­mutassa a 2-ik piskii hidat, a hol Bemként „elől a haza, hátul a rabiga." Lesz-lesz! . . . megadta Isten mindig még a nagyembereket a magyarnak válsága napjaira! És lesz-e nép— közvitéz, mely meg­hallja, megértse és kövesse a vezért, hogy új csodákat fűzzön az ősök históriája mellé, bámu­latára a világnak, a reánk számító nyugot Európának, s megmentésérére a civilizátiónak ? mint sokszor már. Lesz-lesz — mondja népünk dala, hogy: „Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar, Meg is érti, meg is teszi a magyar. u Ott leszünk mind egy lábig örege apraja!... Miként 48-ban. „Hadnagy uram •— hadnagy uram! Mi hajód van édes fiam ? Piros vér foly a mentére Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom