Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)
1887-03-06 / 10. szám
VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. március 6. 10. szám. i, közművelődési és A „Zalamegyei gazdasági egyesillet" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. FŐISPÁNI FOGADTATÁS. Megyénk alsó része: a Mura melléke és Muraköz szivemelő ünnepélyességeknek volt színhelye a mult héten. E vidék három járása: az alsó-lendvai, csáktornyai és perlaki járások részesítették Svastits Benó őméltóságát, megyénk közszeretetben álló főispánját, ottani első hivatalos körútja alkalmával párját ritkító fogadtatásban, mely az őszinte örömnek és hódoló tiszteletnek legfényesebb bizonyítékául szolgált! Őméltósága, mint a megyei lótenyésztési bizottságelnöke, febr. 24-én d. e. 9 órakor érkezett Alsó-Lendvára, az évenként megtartatni szokott magán mének megvizsgálása s az alkalmasaknak szabadalmazása végett. — Dacára annak, hogy a hivatalos működés határnapja csak néhány nappal korábban lett tudtul adva, Alsó-Lendva város és vidéke iparkodott a magas vendég iránti határtalan tiszteletének, törhetlen ragaszkodásának , egyúttal afeletti örömének kifejezést adni, hogy őméltóságát cz alkalommal van először szerencséje a kerületben tisztelhetni. A város egészen ünnepi díszt öltött, nemzeti zászlók lengtek a házakról s mindenki lázas kíváncsisággal várta a magas vendég megérkeztét. — A képviselő testület, élén a járás főszolgabirájával és a városbiróval, hozzájuk csatlakozva a helybeli és vidékbeli intelligentia, számos fogaton a hosszúfalusi vendéglőig mentek őméltósága elé, honnan az ünnepélyes fogadtatás után, őméltósága kisérve a fogatok hosszú sora által, a fellobogózott városon keresztül a „Korona" vendéglőbe hajtatott, hol már a tisztelgő küldöttségek egybegyűlve valának. Első sorban tisztelgett a városi képviselő testület élén Hajós Mihály ügyvéddel; a kath. és izr. hitfelekezet, járásbíróság és a kir. közjegyző, adóhivatal, polgári isk. tantestület dr. Bartha Gyula igazgató vezetése mellett, takarékpénztár s a tűzoltó egyesület. A tisztelgések befejeztével kezdődött a ménosztályozó bizottság működése, mely bizottságnak tagjai voltak főispán úr őméltósága elnöklete alatt b. Dunnán ezredes, méntelep-parancsnok és Arvay István zalamegyei közgazdasági előadó. Délután 1 órakor őméltósága tiszteletére a „Korona" nagyvendéglőben 70 terítékű díszebéd volt. — Az első toasztot Hajós Mihály lendvai ügyvéd, a lendvai társasélet egyik közbecstilésben álló tagja, mondotta Főispán úr őméltóságára valódi szónoki tűzzel és lelkesedéssel. Körülbelül a következőket mondta: „Felséges urunk, királyunk ama legfensöbb ténye, liogy e megye főispánjává megyénk szeretett alispánját nevezte ki, megyeszerte általános viszliangra talált, megyeszerte általános örömöt keltett. — üe az öröm nem csak azért volt általános, mert a legfelsőbb kitüntetés megyénk egyik kiváló fiát. a par exrellense routinirozott közigazgatási tisztviselőt s a közügyek terén lankadatlanul működő bajnokot érte, hanem azért is, mert e tényben a valódi érdemnek, a munka, szorgalom és képességnek bizonyos előítéletek feletti diadalát látjuk győzelemre jutni. — Ezen meggyőződéstől áthatva emelem poharamat szeretett főispánunk őméltóságáért, kinek élettörténetével ama latin jelmondat igazsága „Ura et labora", minden consequentiáival gyakorlatilag be van bizonyítva /" — Főispán őméltósága a nála megszokott ékesszólással válaszolt, megköszönve az irányában tanúsított szives jóindulatot s éltetve Zalamegye s különösen egyik részének, Alsó-Lendva és vidékének polgárait; szavait a jelenvoltak kitörő éljenzéssel fogadták. Poharat emelt még őméltósága a ménosztályozásra Székes-Fehérvárról jött Durmann huszárezredesre. — Dr. Király járásorvos főispán úr őméltóságára, Nagy József főszolgabíró a ménosztályozó bízott ságra, a főispán Lenek Ödön és Lenek Mórra, Isóó Ferenc a főispánra és Pataky Kálmán Arvay Istvánra, mint közgazdasági előadóra és jeles pomologusra mondtak toasztot. — Február 24-én délután 4 órakor főispán úr lendvai tisztelőitől szívélyes búcsút véve s azok által számos kocsin a járás széléig kisérve, indult Csáktornyára, hova esti 6 órakor érkezett meg. A város határán fényes bandérium és számtalan kocsival tisztelői várták s mozsár durrogás között érkezett szállására, hol tengernyi nép fogadta lelkes éljenekkel. Ezután következtek az üdvözlő küldöttségek: a lelkészi kar, a város képviselő testülete, a járás vidéki községeinek küldöttsége, járásbíróság, közjegyzőség, ügyvédi kar, adóhivatal, pénzügyőri biztosság, póstahivatal, áll. tanítóképezde, polgári iskola, községi népiskola, izr. hitközség, tűzoltó, kisdedóvoda egyletek, nőegylet, dalegylet, kereskedelmi kaszinó és a pénzintézetek. Csáktornya mvárosa főispán úr őméltóságát fáklyás zenével is kitüntetni óhajtván, a menet 8 órakor kezdődött a város összes polgárságának közreműködésével, mely alkalommal a város nevében Alszeghy Alajos érdemes tanító üdvözlé őméltóságát körülbelül ezen szavakkal: „Méltóságos főispán úr! A legbensőbb öröm érzetétől áthatva járul Csáktornya mezőváros polgársága ezen ünnepélyes alkalommal Méltóságod elé, ily alakban is kifejezésre juttatni óhajtván hódoló tiszteletét Méltóságod iránt, ki városunkat, mint Muraközben a magyarság gócpontját, magas pártfogásával s atyai tanácsával nem egyszer istápolni kegyeskedett. — Midőn 0 Felsége, koronás magyar királyunk Zalamegye kormányzatát Méltóságod kipróbált tehetségére bizta, azon férfiúra, kinek e megyében husz éves fáradhatlan munkássága, megyénk felvirágoztatására szentelt törekvései, a korszellem jelölte s nemzetünk érdekeit előmozdító intézkedései mindnyájunk kebelében a hódoló tisztelet- és szeretetnek maradandó emlékét honosítá meg, — a lelkesedés megyeszerte általános volt; lelkesedtünk és örültünk mi is ezen bevégzett magas tény felett, de örömünk megkétszereződik ma, midőn szerencsések lehetünk éppen Méltóságodat, mint Zalamegye általánosan tisztelt és szeretett főispánját körünkben üdvözölhetni, kinek magas kegyei elegendő biztosítékot nyújtanak, hogy városunk az ő különleges földrajzi fekvéséből folyó és eddig jólfelfogott hivatását az egységes magyar állameszme érdekében érvényre juttathassa. — Engedje meg Méltóságos főispán úr, hogy a városunk polgárságának kebelében élő s Méltóságod magas személye iránt táplált hódoló tisztelet- és szeretettől bátorítva kérjük Méltóságodat: legyen ezután is városunk kegyes pártfogója s atyai tanácsadója. A magyarok Istenéhez pedig azon forró imával fordulunk: adjon Méltóságodnak hosszú életet a haza s emberiség javára és édes mindnyájunk örömére/" — A szónok beszédét több ízben félbeszakító a feltörő tetszés s éljen-vihar. Őméltósága, válaszában megköszönve a szives fogadtatást, a város polgárait egyetértésre és munkáságra buzdítá, mint mely tényezők minden körülmények között áldásosán hatnak a város felvirágoztatására, saját részéről pedig igéré, hogy a várost ügyeiben támogatni és ahol csak lehet, annak felvirágoztatását s polgárainak jólétét előmozdítani fogja; beszédét szűnni nem akaró éljenzés követte. — Este 8 órakor bankett volt főispán úr tiszteletére, melyen vagy 50 személy vett részt. Az első toasztot főispán úr őméltósága mondta 0 Felségére, Magyarország koronás királyára. Ezután Wollák ügyvéd Csáktornya városa nevében üdvözölte őméltóságát: „Csáktornya mezővárosa nevében üdvözlöm Méltóságodat. Nem akarom kiemelni Méltóságod hazafiúi érdemeit, szeretetreméltóságát, a közügyek terén kifejtett ügybuzgalmát s egyéb jeles tulajdonságát, melyek az embert nagygyá, a polgárt a haza hasznos és nélkülözhetlen tagjává teszik; nem, én csak azon jelenségre akarok hivatkozni, azon lelkesedésre, mely meqyeszerte általános volt, midőn Méltóságod Zalamegye kormányzatát átvette ; örült az egész megye, örült vele Csáktornya és pedig azért, mert Méltóságod az egész megye szeretetét és tiszteletét bírta. Fogadja Méltóságod azon biztosítást, hogy városunk polgársága nem a méltóság, hanem a személy iránt hódoló tisztelettel viseltetvén, a mai nap a polqárság igaz ünnepe volt." — Erre főispán úr őméltósága feleli, ki kiemelte, hogy Csáktornya az ő különleges földrajzi fekvésénél fogva az egységes működésre van utalva és lelke mélyéből meg van győződve, hogy azon missiót, mely e városra, mint Muraköz főpontjára esik, a legodaadóbb buzgalommal és híven fogja betölteni; Csáktornya városára iiiité poharát. — Margitai a „Muraköz" szerkesztője Muraköz nevében üdvözlé őméltóságát, tósztjának kiindulási pontja volt elbeszélése azon esetnek, midőn a muraközi szolgabíró huszárja Zala-Egerszegen azzal nógatta huszár pajtását az ivásra, „igyál pajtás, Muraköz nem szégyen." — Erre Arvay István felelt s élteté Muraköz józan népét, melyet 50 éven át ismer, és soha sem felejti el azon lelkesedést, melyet tapasztalt 1861. évben, midőn mint tiszti ügyész Muraköznek Magyarországhoz való csatolásában ténylegesen részt vett. — Említést érdemel Kollarics albiró remek verses felköszöntője. Arvay István még Durmann ezredest éltette, mint a muraközi lótenyésztés ügyének buzgó felkarolóját. — Szilágyi Gyula Arvay Istvánra emelé poharát. Február hó 25-én a hivatalos foglalkozás befejeztetvén, délután 3 órakor indult őméltósága kisératével Perlakra. A járás széléig csáktornyai tisztelői nagy számmal elkisérék. Itt a perlaki küldöttség várt őméltóságára fényes bandériummal, számos kocsival. — Perlak város fel volt lobogózva. Lengő háromszínű zászlók hirdették az ünnepélyes hangulatot. — A csinosan feldíszített diadalkapunál a tűzoltóság képezett sorfalat. Itt csoportosultak a tisztelgő küldöttségek a járási közigazgatási hatóság, járásbíróság, Alsó-Muraköz lelkészi kara és tantestülete, a városi elöljáróság, tűzoltó egylet, társaskör s a rongyos egylet választmánya s Perlak város közönsége. A diadalkapunál őméltóságát a járás főszolgabirája Kostyál Ferenc fogadta, mire tőispáin úr lelkes szavakbau válaszolt. A bevonulás után fogadta főispán úr a tisztelgő küldöttségeket. Este a tűzoltó egyesület fáklyászenével, a dalárda pedig szerenadeval lepte meg őméltóságát. — Nyolc órakor fényes banquette volt 140 személyre, melyen a felköszöntések sorát őméltósága kezdette meg elragadó ékesszólással éltetve felséges királyunkat, melyet a jelen voltak szűnni uem akaró éljeuzéssel és zsivióval fogadtak. Götz Ferenc járásbiró, a perlaki humánus intézmények buzgó támogatója, lelkes szavakban éltette a jelenvoltak kitörő helyeslése között főispán úr őméltóságát. Örvendetes jelenet volt a társas vacsorán, hogy több egyszerű polgár is felszólalt, anyanyelvén, egyszerű, keresetlen szavakban tolmácsolva főispán úr iránt való odaadó bizalmát, rendíthetleu ragaszkodását és határtalan szeretetét, sajnálkozásukat fejezve ki, hogy ezt magyar nyelven nem tehetik, de biztosítva, hogy ennek dacáia a magyar hazának tántoríthatlau hű fiai! Febr. hó 26-án a hivatalos eljárás befejeztetvéu, főispán úr őméltóságát számos kocsin lelkes éljenzés s a mozsarak durrogása közt kisérték el a kraljeveczi vasúti állomáshoz. — A körút félreismerhetlen bizonyítéka azon igazi tiszteletnek és önzetlen szeretetnek, melylyel megyénk lakóssága őméltósága magas személye irányában viseltetik s mivel ép ez okból a népet nem a rideg kötelesség, hanem a tisztelet, szeretet és bizalom nemes érzelmei vezérlik: örömmel ragadta meg az alkalmat, mely által emez érzelmeinek tényleg kifejezést adhatott! — Előre magyar! Csodálatos ifjú sereg Azt sem tudni, hogyan támadt? Most rohannak — pusztító tüz Most elnyeli a fűst felleg — — Meghalnak tán? — Nem: ott meunek Ott hallatszik, hogy előre!" Tóth hál mán. Lánglelkii költőnk ! . . . Dalnoka 48-as névtelen hőseinknek, gigászi harcunknak! — Lelátsz-e magas mennyei Honodból itt hagyott földi Hazádra? — e szép, e kies oázra itt a népek óceánján, - hol szabadság és jogegyenlőség terem az élőknek és honszerelem fakad a mártírok porából. Látod-e a vészfelhőt északkeletről, ólomszárnyán, mogorván, fenyegetően, mint egy végitélet ?! / Erzed-e, hogy: életet vagy halált hoz fajodra, — imádott nemzetedre? Küzdést, birkózást ugy-e mindenesetre! Es lesz-e „kiáltó szó" Kárpátoktól Adriáig ? Lesz-e hang: velőtrázó, szivet gyújtó, mely talpra állítja a magyart? hang, mely megfújja az ősi tárogatót? Hang, mely eldörögje az ősi jeligét: „N e bántsd a magyart!" Tuznyelv, mely csatasorba állítsa az ősök szellemével bélelt unokát. Lesz-e vezércsillag és vezér — aki megmutassa a 2-ik piskii hidat, a hol Bemként „elől a haza, hátul a rabiga." Lesz-lesz! . . . megadta Isten mindig még a nagyembereket a magyarnak válsága napjaira! És lesz-e nép— közvitéz, mely meghallja, megértse és kövesse a vezért, hogy új csodákat fűzzön az ősök históriája mellé, bámulatára a világnak, a reánk számító nyugot Európának, s megmentésérére a civilizátiónak ? mint sokszor már. Lesz-lesz — mondja népünk dala, hogy: „Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar, Meg is érti, meg is teszi a magyar. u Ott leszünk mind egy lábig örege apraja!... Miként 48-ban. „Hadnagy uram •— hadnagy uram! Mi hajód van édes fiam ? Piros vér foly a mentére Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.