Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-22 / 21. szám

VI. évfolyam Zala-E^erszeg, 1887. május 22. 21. szám. i, m :i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A népfölkelés. Mikor a népfölkelési törvény az országgyűlésen keresztül ment, elfogadtatott ; nem egy ember akadt nagy Magyarországon, aki bizalmatlansággal nézett annak gyakorlati kivitele no elé ; azt hitték, hogy ez intézmény behozatalának titkos tendenciája nem más, mint hogy Magyarország katonai állammá alakíttassék át. De örömmel ellehet mondani, hogy a bi zahnatlankodók és kételkedők serege csalódott, kellemesen csalódott. Azóta alig akad a hazában ember, aki be ne látná, hogy ezen intézmény a nemzet anyagi és erkölcsi erejének, a nemzeti öntudat emelésének tett már is és lesz hivatva hasznos szolgálatot tenni a jövőben. Hogy eleinte itt is. ott is visszatetszést szült, az nem épen csodálható, mert ily-féle hadsereg szervezése kissé szokatlannak tetszett. Azok a népfölkelések, miket nemzetünk mult jában találunk, egészen más természetűek ; azok tulajdonképen a létért való küzdelmek utolsó, élet-halál harcai voltak : a rendszeres csatára képtelen, képzetlen tömegek kétségbeesetten i nem egyszer minden emberiségből kivetkezettcn) vérengző áradatának pusztító emberiharjai. Ilyenek voltak azok a kisebb-nagyobb mértékben nyilvánult népfölkelések. Igaz, hogv a mi nemzetünk harcai tulajdonképen mindig egy-egy népfölkelés voltak ; ih.' mindig jó megkülönböztetnünk a képzett katonák hadviseletét, a nyers, a képzetlen tömeg harcaitól. Azt a módját tehát a hadseregKe való sorakozásnak, ahogy őseink tették, ti gvelmeztetve, hadraszólítva a „véres kard" széthordozása által: nem nevezhetjük népfölkelésnek. Az volt népfölkelés a szó valódi értelmében. mikor a „föld népe" is fölkelt, tekintet nélkül arra : vájjon birja-e, tudja-e a kardot, a fegyvert forgatni ? Mikor kilci vitte magával fegyverül azt, a mihez értett a keze ügyességével ; a mivel békés világban verejtékezett mindennapi kenyerét kereste : a kaszát, vasvillát, a fejszét. Az e fajta nép fölkeléseknek (még ha oly szent eszmékért történtek is. mint szabadságharcunk Utolsó vívódásakor) mindenkor megvoltak kinövéseik, egvben. másban durva nyilvánulásaik. Mert hiába, azt elkeli ismernünk és fogadnunk, hogy a háború iszonyait elenvesztetni csak rendes, fegyelmezett hadsereg képes. Az küzd anélkül, hogy kivetkőznék emberiességéből. Ott áll előtte szigorú őrként a katonai fegyelem. Mig ellenben a rendezetlen, fegyelmezetlen tömeg valósággal fölidézi a háború rémeit: vesztve, győzve vad mámor, szenvedély ragadja, korlátlanul, semmi dicsőt, semmi szentet, semmi nagyot nem kiméivé. íme : az a népfölkelés, mely korunkban szerveztetni fog, rendes, fegyelmezett hadsereg leend, hivatva, küldetve nemzeti jogainknak, alkotmányunknak megvédésére is ; hivatva és küldetve : megszüntetni a nemzeti létért, a haza szentelt földjeért való küzdelmek azon iszonyait, mikkel az elmúlt idők népfölkelései televoltak. Es az intézménynek ily szellemben való fölfogása, megitélése eredményezhette, hogy nemzetünk vezérférfiai : az országos képviselők, a főrendiház tagjai, már félig-meddig alkonyra hajlókorú honatyák habozás nélkül siettek a népfölkelés zászlói alá tömörülni, hogy katonailag kiképezve, értelmiségölchöz mért tiszti állást foglaljanak el ott majdan. Lélekemelően szép volt a példa, amely jeleseinktől jött, pártkülönbség nélkül. Es a megragadó példa dacára is mit tapasztaltukn itt minálunk, Zalavármegyében? Azt, hogy az áprilisi tiszti tanfolyamra Nagy-Kanizsán csak tizenegyen jelentkeztek. Elég kevés ; de hát mindnyájan derekasan megálltak a sarat ; sikeresen letették a vizsgálatot. Hát ez mégis istenesen ment! Hanem mi történik a májusi tanfolyam kezdetével ? Az, hogy summa sunnnarum öt úriember jelentkezik a tiszti tanfolyamra s mivel a szabályzat értelmében a tiszti tanfolyam csak azon esetben tartható meg, ha arra legalább nyolcan jelentkeznek, a tanfolyam parancsnoka kénytelen volt a jelentkezőket elutasítani, hogy más helyen jelentkezzenek a tiszti tanfolyam elvégzésére. Hogy ez megtörténhessék megyénkben és éppen a katonailag kinem képzett fiatalságban bővelkedő Nagy - Kanizsán: sohasem hittük volna; még most kétkedve fogadnók azt, ha az ottani sajtó (hiteles forrásból értesülten) meg nem erősítette volna. Elszomorít bennünket a jelenség, hogv e valóban hazafias, nemzeties törekvéssel szemben, ép vezérszerepre hivatott vármegyénkben történt meg ez eset, talán egész Magyarországban páratlanul. Méltán verhetik mellöket azok, a kiken e dolog múlott. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság május havi ülését. Svastits Benő főispán Őméltóságának elnöklete alatt f. hó 14 -en tavtotta a na<jyinegije1iaz (j//üléstermében. Az alispáni havi jelentés felolvasása és tudomásul vétele után alispán úr indítványára tekintettel arra, hogy fennálló megyei szabályrendelet intézkedik a kutak és tókák bekerítése iránt s mégis a lefolyt hóban az alsó lendvai járás egyik községében egy gyermek az udvarban levő tókába esett és fulladt bele, a járási főszolgabíró ez ügyben a vizsgálat megejtésével és igazoló jelentés beküldésére hivatott fel a részben, hogy az érintett szabályrendelet a járási területen mily mérvben hajtatott végre? Ugyancsak alispán úr indítványára a járási főszolgabirák utján a községek felhivatnak, hogy az általuk a f. 1887. évre kijelölt utakon a közmunkát most teljesítsék. — Bessenyey György kir. ügyész úr íelemlité azon lelketlen és kétségkiviil büntetést érdemlő üzelmeket, melyek főleg városok körül levő egyes községekben az úgynevezett angyalcsinálás körül elkövettetnek s melyeknek természetes folyománya azon óriási halandóság, ami legfőkép a törvénytelen gyermekeknél napról napra elszomorítóabban észlelhető s mely bűnös üzelem megszüntetése végett a legszigorúbb törvényes beavatkozás elkeriilhetlenül szükséges. E szerencsétlen gyermekeket ugyanis rend szerint oly nőkhöz adják tartásba, akikről már eleve tudják, hogy náluk rövid idő alatt okvetlenül elpusztulnak s így terhüktől hamar megmenekül nek. A közigazgatási bizottság a felvetett kérdést tii. zetes megbeszélés tárgyává tette s a baj gyökeres or „Zalamegye" tárcája. Afrikai szerelem. (Uti emlékeimből 187* nyarán Budapestre utaztam. Mint a legtöbb utazó, én is azt szeretem, ha kp Vesed magám mai ülhetek egy kupéba. L)e abban má csak kevés utazó Ízlésével járok egy csapáson, hog; az egész uton szótalan maradok s csak a kocsiablakoi át kínálkozó szórakozást keresem; e részben pedig déli vasút nem utolsó útvonal. Ilyenkor teljesen áten gedem magamat gondolataimnak, amiknek változatos ságát érdekesen eló'segíti a vonat kedvesen egyhangi zakatolása. Ez egymagában is eléggé szórakoztat. Ninc az a dallam, melynek ütemeit tol ne lődözhetné az ein ber ebben a sokakra csak altató hatással bíró mekha nikus zenében. Ma nem keressük is a külön melódiát ezek a hangzatok, mint valami uvertür, önmaguk ké szitik elő számunkra a rég nem dúdolt nótákat is é végig vezetnek a zene minden freneziséu és melankho liáján. Tapasztalásom szerint legszebben ütnek ki harci indulók. A kocsi szakaszban, a hová kerültem, mind közös nr.nd privát kedvtelésem kielégítésérc kedvezők voltai a viszonyok. Mindössze csak három utazót találtam ott -ahogy beléptem. Hallgatagságomat annál könnyebbel megőrizhettem, mivel a három közül egy aludt, keit pedig olyan nyelven diskurált, a melyet még soha sem hallottam emberi szájból. Mind a hárman egy sarokban voltak elhelyezkedve. Én a szomszédos rekeszben egyedül. Útitársaim érdekes alakok voltak. Egy éltesebb nő volt az egyik, akin semmi felötlő nem lett volna, hogyha fejét nem olyan turbán forma tbveg üli meg, a melyet még hajfonataival dekorál, s a melynek tetejéről fekete selyembojt fityeg oldalt. Virulú fiatal leányvolt a másik, még pedig az alvó; modern, barna utazó ruhája eleganciáját csak szerfölött sok és drága ékszerei zavarták, holott ő maga is ékszer, egyike azon kincseknek, a milyent birni fölér az ó- és újvilág minden ékességével. Á harmadik alak egy 18—20 évesnek látszó deli fiatal ember volt. Európai divatú fekete cheviőt-öltözékéhez jól illett e fejét diszitő, gondosan kivasalt fekete fez, vastag selyembojttal. Ha romantikus elbeszélést imék. az volna a dolog rendje, hogy az éltes nőt mutassam be mélységes álom csöndes közömbösségében ; de hát mit tehetek én róla, ha útitársaim közül épen a keletiesen szép. ifjú hölgy aludt. Sajnálom, hogy e profán szóral kell élnem : aludt. Ugy szeretném azt mondani felőle, hogy édesen szendergett, vagy legalább is hogy : szundikált. Csakhogy nem szeretek az igazságnak hátat fordítani még akkor sem, hogyha ezt ilyen könnyen megbocsátható eset ajánlaná is, mert mi tagadás benne ! — aludt biz az oly mélyen, hogy az ébenfánál feletébb fürtű tejecske igen kényelmetlen helyzetbe jutott a gömbölyded hattyú nyakon. Két társa élénk társalgás folytatott, mondom, előttem ismeretlen nyelven. Hogy valamely keleti nyelvet hallok, arról nem voltam kétstgben. Egykedvűen bámultam ki az ablakon, küzbe-közbe az utas közönyével, vagy lopva tikintettem az idege nek felé. Soha sem feledem el ezt a képet; keleties alakok, keleties forróság köröskörül. Gyönyörű nyári nap tüzelt a tiszta ég keleti felén. A mezőköi inélóságteljesen . ;ugatódzott a sok aranykalász, megélve a learatásra. Néhol már hozzá is láttak. Az erdők üstökét nyári fuvalom simogatta. A hőségtől lankait madarak lihegve tartottak pihenőt a telegraf drótján. Itt-ott a mesgvéken tömérdek pipacs tarkította a \idéket. Bár a kocsi összes ablakai járva-nvitva voltak, mégis szúró hőség gyötörte az embprt. Ilyenkor az elmaradhatatlan szivar szokott enyhülést nyújtani, azonban — túlságos udvariasságból — ionnal eldobtam szivaromat, mihelyt a másik rekesz alakjait megpillantottam. Jelen szamunkhoz egy negyediv hirdetés melléklet van csatolva. Amint a Balatonhoz értünk, fiatal emberünk elővett egy Bedackert, lapozott benne, aztán amaz ismeretlen nyelven kezdett magyarázgatni a tisztes matrónának ; magyarázgatni, mondom, mert joggal gyaníthattam abból, hogy a Balatonra mutogatott s a közbeszőtt „Platten-See" szóból. Tehát ez tud németül is. Hogy nem anya és fiú ül velem egy kocsiban, azt több jelből megértettem ; hogy az alvó szépség mily viszonynál fogva tartozik e kis társasághoz, arra nézve tarkábbnál tarkább gondolataim támadtak. — Tessék ezt betudni egy fiatal ember rendszerint csapongó fantáziájának ! Hajh! 9 -10 évvel ezelőtt! . . . Láttak-e önök valaha egy igazán szép fiatal leányt aludni? —- Aztán ilyen közelről?! — Nos, hát akkor igazolhatják, mennyi merengést, mennyi ábrándot hajszol ez fel a szívben és észber egyaránt; ez a két úr helyet cserél : a szív felmegy emeleti lakónak, s onnan, — mint valami tót kiveri a fönséges lakót, aki mivel sötét odúban kénytelen megtérni : sem nem lát, sem nem hall, szóval megvakul, megbénúl. Még csak a hangját sem hallani, pedig eleget lármáz odalent; nincs megelégedve a cserével. No, nem igy van ? — Nem csukódik le szemünk önként, mint mikor ébren, tiizzel, diadallal tekint reánk; nem pillantunk csak úgy félve, lopva, néha-néha, mintegy véletlenül, hanem mohón élvezzük, amit a szem szabadon élvezhet; a szem, a szem! — úgy is ennek vau a legtöbb bűne a szerelem aranyos világában. Valamelyik poétának eszébe jutott a szemet csillaghoz hasonlítani és a többi utána csinálja ezt a goromba tévedést. A csillag hideg, elérhetetlen csecsebecse ; éjjeli csavargóknak való idea. — A széni nap, mely éltet vagy sorvaszt, ha reád ragyog; megöl, ha nem számodra világol. . . . Vagy nem bánom én pokol, menyország vagy parázs —- csak nem csillag; azért sem csillag! Nem lepett ugyan meg, de érdekesnek találtam, mikor az éltes hölgy kézitáskájából csinos ezüst dohány