Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-17 / 33. szám

nak megbízása végett .megyei alispán úr 8899 ni. sz. a a gazdasági egyesületet keresvén meg, a lótenyész bizottságnak a gyűlésen jelen volt elnöke méltgos báró Putheány Géza úr kijelenté, hogy a lótenyész bizottság tagjai közül a felügyeló'ket javaslatba hozni, o az egyesülethez beterjeszteni fogja, — elnök úr pedig megbízatott, hogy annak értelmében a közgyűlés megbízásából és nevében a felügyelőket megbízni, a megküldött szabályrendelettel ellátni s a felügyelőket a megyei alispáni hivatalnak bejelenteni szíveskedjék. 44 203. Keszthely vidéki gazdakör az 1883-ik évi julius hó 8-án Keszthelyen tartott közgyűlés 50 210. számú határozatával az i*83-ik évre részére megállapított 500 illetőleg 582 forintról pénztárnokának általa megvizsgált s jónak talált számadását, mely szerint az 18*3-ik évi december hó 31-én az 582 Írtból a 317 trt 73 kr. kiadás levonása után 2i>4 frt 27 kr. maradt, beterjesztvén, minthogy ugy a betétek mint a kiadási rovat tételei igazoltaknak találtattak, a számadás közgyiilésileg is jóváhagyatott és Svastits Gyula pénztárnok úr a további felelet terhe, alól felmentetett. Tekintve, hogy a keszthelyi gazdakör egy saját „Értesítőt" indított meg, a kör elnöke előterjesztése folytán az 1883.ik évi december 10-án tartott közgyűlés 100 337 -338. sz. a. kelt végzésével a kör részére az 1KH4 ik évre 500 frtban megállapított javadalmazása az 1883. évi 204 frt 27 krajcár maradvány leszámítá sával 000 trt az az hatszáz frtra felemeltetett, ehhez képest a 335 frt 73 kr az az háromszáz harminc öt frt 73 krnak a pénztárból utalványozására elnök úr felhatalmaztatott s erről pénztárnok úr s a Keszthely vidéki gazdakör értesíttetni határoztatott. 45./1J5. 229. Elnök úr előterjeszté, hogy Skublics István úr, mint a tenyészbikák bevásárlásával megbizott kezeire, tekintettel a in. é. december lti-ki közgyűlés 101 330. sz. a. hozott határozatával megállapított költségvetés 2K-ík pontjára, l

sS4-ik évi március hó 13-án 1500 frtot s minthogy annak a t. é. junius hó 28-án 229. sz. a. beérkezett tudósítása szerint kilenc darab berni bikát vásárolt s még 500 frtra volt szüksége, ezen 500 frtot is, ekép 2000 frtot kiutalványozott s az 1884-ik évi költségvetés IX. címében megállapított 1790 forintnál 210 forinttal ugyan többet, de azon reményben, hogy miután a bikák ára az átvállalók által visszatéríttetik s az egyesület a jelesb tenyész anyag minél nagyobb terjedését óhajtja s erre törekedik, ezen többletnek utalványozását az illető számadása fentartásával helybenhagyni fogja. A tett előterjesztés alapján a tenyészbikák beszerzésére összesen 2000 frtnak lett kiutalványozása helyben hagyatott, s erről egyesületi pénztárnok úr, számadásainak jelen végzéssel is igazolhatása végett ennek kiadásával értesíttetik. A bikák kiosztására nézve a f. évi május 4-ki közgyűlés 25 181. számú intézkedése, hogy t. i. az esetleg át nem vállalandó bikák a f. évi julius hó 22-én Zala-Egerszegen megesendő országos vásárban árverésen eladassanak továbbra is fentartatik, — a jövőben követendő eljárási szabályzat megállapíttatott, hogy tekintet fiélkül arra, hogy az átvállalatra jelentkezések tétetneke vagy sem, az egyesület által bizonyos számú tenyészbika vásároltassák s azok nyilvánosan tartandó ajánlati eljárás utján a többet ajánlóknak adassanak át tenyésztési célokra. 46. 90. 202. 220. Előterjesztetett, miszerint a m. é. december 16-iki közgyűlés 99 330. számú határozatában kijelentett szándék és törekvés csikólegelő kibérlése s ennek állandó intézmény gyanánt létesítése nem sikerülhetvén, a lótenyésztők Lenek (>dün úrnak petesházi s Gaál László úrnak ormándlaki legelőjére csikóiknak legelőbér mellett felhajthatására ismételt s legtágasb körben közzé tett hirdetmények utján akkép hivattak fel, kogy a csikólegelő bérnek részbeni megosztása segélykép k'látásba helyeztetett. A beérkezett értesítések szerint Lenek Ödön úr petesházi legelőjére. — hol a legelőbér 14 frt., négy egyén hét csikót, az ormándlaki legelőre, —hol a bér tíz forint, — hat egyén nyolc darab csikót adott bérbe. Farkas József úr pedig a pölöskei urodalmi barátokfai legelőre négy drb csikót adott bérbe: mindezen legelőre bérbe adott csikók tulajdonosainak mily mérvű segélyezése tekintetében tehát intézkedés teendő lévén, tekintve, hogy a nmlgu földmivelés-, ipar- és kereskedelmi kir. minisztérium 23944 1>^4. szám a. kelt (90 1884. sz. a. iktatott) intézménye szerint 200 frt segélyösszegnek utalványozását csak az esetben helyezte kilátásba, ha szövetkezet vagy társulás utján avagy az egyesület által egy alkalmas csikó'egelő kibérlése létesíthető leend, melyen az évjáratok és nemek gondosan elkülönítve, a kifejlődésükre szükséges tényezők feltaláltathassanak, — a tényállás s az egyesület által követett eljárás részletes és hű előterjesztésével megkéretni határoztatott. hogy a közönségnek a lótenyésztésre buzdítása s az alkalmas csikólegelő előnyei felismerése, annak használata meghonosítása s olyannak létesítésére, szövetkezésre buzdítása céljából a kilátásba helyezett 200 frtot utalványozni méltóztassék, a mely felterjesztésre leérkezendő válasz után fog a legelő bérek' felének utalvanyozása iránt további intézkedés tétetni. 47 238. Szigethy Antal egyesületi rendes tag előterjeszté, hogy az l)s85-ik évi országos kiállítás házi-ipar csoportbizottsága megkereste, miszerint Zalamegye területére nézve a házi-ipar csoportra a megbízotti hivatást vállalná el s e körben a célnak megfelelni igyekeznék. Nem késett a felhívásra kijelenteni, hogy a niegbizást elfogadni hazafiúi kötelességének ismeri, sajnálattal kell azonban már előre jeleznie, hogy alig lehet oly szerencsés, hogy óhajtott eredményt mutathasson fel. Zalamegyében ugyanis tulajdonképeni házi - ipar soha sem létezett, a mi Muraközben s az úgynevezett Melleklet a „Zalamegye'- J884. évi 33-ik szamajioz. „Göcsej"-nek „Csertamellékén", úgy Alsó-Lendva s Belatincz vidékén volt is és csekély részben még létezik, csak arra szorítkozott, hogy a megyei gazdálkodás keretében termesztett kender és len a ház női tagjai által kidolgozva s a tél folyamán a családtagok részére fehérnemüek készítésére durva vászonnak megfonva lett, de e foglalkozás oly terjedelmet soha nem nyert, sem a kezelés oda nem fejlődött, hogv a készítmény mennyi-ég és minőség tekintetében eladásra forgalomba hozathatott, keresletre talált, ekkép ezen foglalkozás mellékkel -et és jövedelem céljából űzethetett volna. De ezen századokon át egyforma fejletlen állapotban maradt csekély házi-ipar is megszűnő, lehet mondani elenyésző félben van úgy. hogy még csak Muraközben, Alsó-Le ndva - Bellatir.cz vidékének s Göcsejnek néhány községében áll fenn, a melyek t. i. a városoktól távolabb esvén, a nép viseletében, szokásaibau a régi íuódot követi. a férfi és nő még vászonban jár. melyet a saját gazdaságában termelt házilag készített kenderből, lenből a nők a háznál felállított szövőszékeken magok szőnek, de természetes, hogy csak ősidőktől fen tartott legprimitívebb szerkezetű szövőszékek s a készítmény dúrva vászon, fűző tarisznya, nyakló stb. Zalamegye házi népiparából tehát a muraközi horvát, bellatinez-vidéki vend s a Zala-Egerszeg úgynevezett „Göcsej" vidékéről az ős magyar göcseji faj, úgy az alsólendva-vidéki férfi és női népviseletet kizárólag házi iparilag kikészített kender és len ruhanemiiekben remélheti csak megszerezhetni s kiállításra bekiildhetni. Tekintve hogy ezen cikkeknek a kiállításra az ille tők által nagyobb figyelemmel s műgonddal leendő ingyenes elkészítése és átengedése nem remélhető, mielőtt azok beszerzése iránt tettleges lépéseket tett volna, azon kéréssel fordult az országos csoport bizottsághoz, hogy közölje vele nyíltan, váljon az említett házi-ipar cikket a kiállításra érdemesnek találja-e? A bizottság e kérdésre még választ nem adott. Minthogy azonban a bizottság tőle véleményt kért az önként vagy beszerzés utján kiállítandó tárgyak mennyiségére, minőségére, a beszerzésre szükséges pénz összegre, maecenasoktól várható adakozásokra nézve s e tekintetben ő reményét fej ezé ki, hogy a t. gazdasági egyesület őt a jelzett házi iparcikkeknek kiállítás végetti megszerzésében - már csak a kender és len termelés emelése, ennek házi célokra felhasználására a nép ösztönzése tekintetéből pénzsegélvlyel támogatni fogja, — azon kérelmet terjeszti elő, hogy az esetre, ha az országos házi ipar csoport bizottság a jelzett házi ipar cikkeknek kiállítását kívánni fogná, azok beszerzésére szükséges pénzösszeget legalább részben a t. gazdasági egyesület adományozni s ezt a t. közgyü lés megszavazni méltóztatnék. A közgyűlés a tett előterjesztést tudomásul vette s napi rendre tért. 48 228. Felvétetett a „megyei tüzkárbíztosítás" létesítése végett részletes javaslattételre kiküldött bizottság két tagja Háczky Kálmán és Szigethy Antal által beterjesztett következő előterjesztésben foglalt javaslat: Tekintetes közgyűlés ! Zalamegyében „megyei tüzkárbíztosítás" létes tése iránt a Keszthelyen 1883-ik évi jul ius hó 8-án tartott közgyűlésre beterjesztett indítványnak az 58 1X1—] s83. szám alatt hozott végzéssel lett elfogadása folytán az ügy bővebb tanulmányozására s részletes javaslat beterjesztésére ugyanazon számú végzéssel kiküldött bizottság a 206 1884. sz. alatt szétküldött meghívóval f. 1884. évi junius hó 25-ike d. e. 9 órára Zala-Égerszögre meghívatván, annak tagjai közül esak tisztelettel alól Írottak jelentünk meg, kik is nem remélvén, hogy egy ujabbi meghívás eredményesebb fogna lenni, hogy a tek. közgyűlés elé egv, a további eljárás kiindulási alapjául szolgálható javaslat a végzés értelmében beterjesztethessék, azt a következőkben adjuk elő. Miután az első magyar általános biztosító társaság soproni tőügynöksége 16844. sz. a. az egyesülethez intézett, a m. é. december hó 16 án taitott közgyűlés által a jegyzőkönyv 107 279. sz. a. tárgyalt levele szerint azon adatok helyességét, a melyek alapján az indítvány előterjesztetett, megtámadta, a melyek alapján az indítvány előterjesztetett, tekintve, hogy azon számadásokat a tekintetes árvaszék szolgáltatta, ezen körülmény a te kintetes megyei árvaszéknek 279 1883. szám alatt tudtul adatván felkéretett, miszerint az első magyar általános biztosító társaság soproni főiigvuöksége és a tek. árvaszék által közölt számadatok közötti eltérésekre nézve észrevételeit, felvilágosításait megtenni és a biztosítási szerződés értelmében az árvaértékeknek az 1880. ápril !-tői kezdve 1883-ik évi december hó 31-ig a nevezett társaságnál lett biztosítása pénzügyi állapotát a lezárt számadások alapján számszerinti pontossággal közölni kegyeskedjék. A tek. megyei árvaszéknek igen tisztelt elnöke szíves volt egv új kimutatást küldeni, mely az 1XX0. ápril 1-től kezdve 1883. dec. 31-ig az állapotot teljesen előtünteti; minthogy pedig a soproni foügynökség említett levelében a kimutatást csak 1883-ik évi junius végéig vezetett állapotról közölte, s így mind a három kimutatás kölönböző időkről lezárt számadások alapján készittetett, igen természetes, hogy azok számszerűleg megnem egyezhetnek. A három kimutatás összesítéséből azonban kitetszik, hogy a tek. árvaszék első kimutatásában a társaságot illető biztosítási díjak összege hibásan lett 55275 frt 65 krratéve, nierteza tőügynökség közleményei szerint 1883. évi junius hó végéig 31235 frt 32 krt, az árvaszék 2-ik kimutatása szerint 1883-ik december 31 ig 34065 frt 78 krajcárt tett. Ez minden esetre igen lényeges körülmény, mert e második kimutatás szerint 1880-ik évi ápril 1-től 1883. év december hó 31-ig köttetett 4472 biztosítási ügylet, 1.250,456 frt értékre, a melyekért a társaságot illetett díj 34065 frt 78 krt tett. Ebből a felmerült 96 tüzeset után kártérítés fejében kifizettetett 17254 frt 84 kr., a megyei árvaszéknek a 10" „ jutalék fejében 4415 frt 45 kr.. Valentini Gyula fizetésére küldetett 610 trt. összesen 19280 frt 29 kr., melyet a 34064 frt 78 kr. élvezett díj összegből levonva, a társaság tiszta nyereménye 1880. ápril 1-től 1883. december 31-ig tehát 15 évnegyedre 14785 frt 49 krt tett, miből átlagban egy évre 3972 frt 79 kr. tiszta nyeremény esett. A foügynökség ezen 14785 frt 79 kr. 15 évnegyedrőli nyeremény helyett idézett közleményében csak 7434 frt 60 krt állított fel, mert jutalékok, különbféle költségek címén 10403 frt 65 krt tett kiadásba, tehát az árvaszék nek fizetett 4415 trt -4ő kr. jut&lékon s V&IGDtininek tízetett tilO frton felül még 5025 frt 45 krajcárt, de ennek sem tényleges alapja meg nem neveztetvén, sem tételeiben nem részleteztetvén, igazolt kiadásnak fel nem vehető annál kevésbbé sem. mert az indítványozott intézménynek az egyesület általi kezelése ily indokolatlan túlságos költséggel összekötve bizonyosan nem fogna lenni. Kétségtelen azonban, hogy ezen kezdetleges években is a 15 évnegyedre befolyt 34065 frt 78 kr. díjból átlagban egy évre 9084 frt 20 kr., — a 14254 frt 84 kr. kártérítési összegből 3801 frt 28 kr. esik, s ha kezelési költségekre az évi átlagos díjbevételnek a 9084 frt 20 krnak húsz százalékát 1816 frt 84 krt veszünk is tel (mely összeg tekintve, hogy a foügynökség az árvaszéknek adott Í0

n ,,-al együtt a nagy apparatusára 10703 trt 65 krt számított fel, miből egy évre átlagban az árvaszéki 10° ,,-al együtt, mi elmaradna, 2774 frt 28 kr. esik — bizton elégségesnek elfogadható) még mindég 3460 frt 08 kr. tiszta évi nyeremény marad, mi a biztosítási ügyleteknek szaporodásával évről évre emelkedik s növekedik. A mint a tek. közgyűlés határozatával elfogadott indítvány az egyesület közlönyében közzé téve lett, a .,Zalamegye" mult évi 39-ik számában egy cikkíró részéről oly felfogás és vélemény nyilváníttatott, mintha az indítvány szerint oly intézmény létesítése szándékol tatnék, mely szerint a megyei törvényhatóság elhatározná, „hogy a tűzkár biztosítást kötelezőleg a megye özszes birtokosaira kimondatik, épületeik hivatalból íeltároztatnak és értékük szerint biztosítás alá vonatnak". Nehogy ily téves felfogás hívőkre találva s tovább terjedve az indítványozott intézmény a közönségnél alaptalanul oly ellenzésre találjon, mely annak létesülését megnehezítené, vagy végkép meghiúsítaná, célszerűnek látjuk kimondani, miszerint a nyilvánított felfogás az indítvány alapeszméjével lényegesen ellenkezik. - az indítvány kötelező biztosítás létesítését egyáltalán nem javasolja, sőt hogy a megye összes épület birtokosait kötelező biztosítási intézmény létesíttessék, az indítványnak sem szövegében nem foglaltatik, sem eszméiből ily szándék vagy célzat ki nem magyarázható. De nyilván liiu és kivihetlen is lenne ily indítvány, mert ily általános kötelezettséget elhatározni a törvény hatóságnak sincs joga, mert ezt csak szabályrendelettel tehetné, ily szabályrendeletet pedig nem alkothat, mint hogy az a törvény nyel ellenkeznék, a mennyiben t. i. az épületek tulajdonosaira törvény által cinem rendelt fizetési kötelezettséget, az épületekre pedig törvény áltál nem engedélyezett tehert róna. Ugy vagyunk meggyőződve, hogy a gazdasági egyesület ismerve a birtokos osztálynak különbféle nehéz terhekkel sújtott helyzetét, s tudva, hogy ily általános fizetési kötelezettség az úgyis túlterhelt birtokos osztálynál minő ellenszenvet támasztana, az általános biztosítási kötelezettséget önmaga perhorreseálja s mint idő- és alkalomszerütlen intézményt, önmaga is ellenezné. Az indítványozott intézmény létesíthetése ellenébe kifejtett aggodalmakat s ellenvetéseket nem látjuk olyanoknak, melyek a létesítést lehetetlenné tennék. Különösen, hogy a kölcsönző pénzintézetek a tűzkár biztosító társaságok főmegbizottj i gyanánt működnének s mint ilyenek a tőlük kölcsönt nyert felek épületeit a velük összeköttetésben álló biztosító intézetnél biztosíttatnák a zalamegyei pénzintézetekről általában nem mondhatni, s tudtunkkal ily pénzintézet a megyében igen kevés van, mely ily ügynökkép működnék, vagy valamely biztosítótársasággal ily műküdüsre szerződésileg lekötelezve volna és ha mégis van, ebből csak az következik, hogy azok, kik ily pénzintézetektől kölcsönt kaptak, még azt vissza nem fizetik, a megyei biztosító intézetnél nem biztosíttathatnának. A mi pedig a több évre kötött biztosítási ügylet teket illeti, ezek természetesen lejártukig érvényükefenn tartanák. A megyei árvák épületei biztosítása érdemében az első magyar általános biztosító társasággal kötött szerződés az 1886-ik évi március hó 31-én járván le, a megyei árvaértékek is csak azon időn túl biztosíttathatnának a megyei biztosító intézet által. Azon ellenvetésre, hogy „mi áll be akkor, ha a nagyobb urodalmak százezerekre menő értékeiket bíznák az ilv intézményre és csak egyes nagyobb káreset adja elő magát, ncin-e veszendőbe mogv az egész biztosítási alap: — hol találkozik urodalom, a mely ily ingatag alapra bízza egész vagyonát?"—feleljük: miszerint az indítványozott biztosítási intézmény csak egyedül a megyei árvaértékek biztosítására szorítkoznék, s egyedül ezt vonná üzletkörébe. Tekintve pedig, hogy a megyei árvák biztosítandó épületei a megye különböző helységeiben, sőt még az egyes községekben is elszórva feküsznek s egyesleg kisebb értéket képviselnek, mit igazol azon körülmény, hogv az eddig 1250456 fi-t biztosított értékből a 4472 kötött ügyletek mindegyikére átlagban 275 trt esik, s hogy az "eddigi eredmény szerint a kötött ügyletekből 2'V% káreset merült fel, — a vállalat (egyedül az árvaértékek biztosítására szorítkozva) oly biztosan működőid, hogy nagyobb kártérítésektől, vesztességektől vagy az alap megtámadásától egyáltalán s éppen nem lehet tartani.