Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-12-28 / 52. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. december 28. 52. száiii Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nfiittér petitsoru 12 kr. i, ki n ri I n I! i r i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A t. olvasó közönséghez! Lapunk jelen számával harmadik évi pá­lyafutását fejezi be. Nyugodt lélekkel tekintünk vissza e lefolyt, bár rövid időszakra ; mert kevés provinciális lap részesült már kezdetben oly meleg pártfogásba, mint lapunk. A közönség e rokonszenves támogatása a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a me­dvénkben létező többi társadalmi lap mellett a mi lapunknak meg van a maga jogosult létalapja s így igazolva látjuk ama nézetünket, melynek három évvel ezelőtt lapunk megindítása alkal­mával kifejezést adtunk. Kevés szavakban foglaltuk össze akkor programmunkat. — Hangsúlyoztuk, hogy me­gyei lapjaink a központtól való távolságuk miatt nem kisérhetik oly éber figyelemmel a megyei élet körében felszínre keriilő mozgalmakat s így azokról híven, részletesen ép e távolság miatt lapuk olvasó közönségét nem értesíthetik. E hiányon segíteni, a közönséget a megyei eseményekről mindenkor értesíteni s emellett a megye székhelyének és közel vidékének érde­keit lelkiismeretes buzgalommal képviselni — tüztük ki kibontott zászlónkra három évvel ez­előtt. S ha e három év küzdelmeire visszatekin­tünk: dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy ol­vasó közönségünk megyei eseményeink liíi tükrét találta lapunkban. Sőt ebbeli feladatunkat nem egyedül abban láttuk, hogy a megyei közgyűlések-, közigazga­tási bizottsági gyűlésekről kimerítő tudósítást hoztunk mindenkor, hanem hirlapirói tisztünk­ből kifolyó szoros kötelmünknek tekintettük egyúttal minden, a megye egyes helyeit köz­vetlen érdeklő üdvhöz tüzetesen hozzászólni s O nézetünket legjobb meggyőződésünk sugallatát követve — nyíltan kimondani s így az ügy tisztába hozatalát vagy diadalra jutását csekély erőnkhöz képest elősegíteni. — És mert ily nemes és messze kiható célja­ink voltak s mert ezek megvalósítása közben — távol a mindenkor kárhoztatandó személyeske­déstől — tárgyilagosan jártunk el: ebben lel­jük magyarázatát azon szives támogatásnak, melyben lapunk a múltban részesült. Legyen szabad a t. olvasó közönség e jó­akaró támogatását a jövőre is kikérnünk. Részünkről Ígérjük, hogy amint a múltban igyekeztünk olvasó közönségünk igényeit teljes mértékben kielégíteni, úgy tenni fogjuk ezt, még pedig fokozódott buzgalommal, a jövőben is. ­Nem riadunk vissza e tekintetben az áldo­zattól sem s valahányszor időhöz kötött esemé­nyeink össze torlódnak, vagy hirdetéseink kel­leténél nagyobb tért foglalnak el: habár áldo­zatunkba kerül is, mellékletet fogunk adni, amint tettük e lefolyt évben is. Lapunk előfizetési ára a régi marad. Egv évre 4 frt, félévre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Kérjük az előfizetés mielőbbi megújítását, hogy a nyomtatandó példányok száma felől idejében kellő tájékozást szerezve, a lap pontos szétküldésében fennakadás ne származzék. — I . c , Akik lapunkat továbbra járatni nem akar­ják, szíveskedjenek az új évnegyedben megje­lenő első számnak egyszerű visszaküldésével ne­künk ezt értésünkre adni. A ,,Zalamegye ' szerkesztősége és kiadóhivatala. közönségünk, legfőkép pedig városunk lakóssá­gának szives figyelmébe. A nyomjelzési munkálatok befejezve, a költ­ségvetés egybeállítva levén, eljutottunk a leglé­nyegesebb ponthoz t. i. a törzsrészvényeknek aláirás utján való biztosításához. Lapunk többször, részletesen s a dolgot minden oldalról megvilágítólag szólalt ezen fon­tos ügyhöz. Kimutattuk, hogy városunk hala­dásának, szellemi és anyagi jóléte emelkedésének egyik elengedhetlen követelménye e vasút léte­sítése s ép ez okból táplál bennünket a remény, hogy közönségünk megértve a rohamosan haladó kor intő szózatát, megragadja a kedvező alkal­mat s kiki tehetségéhez, vagyoni viszonyaihoz mérten a költségek előteremtéséhez törzsrészvé­nyek aláírásával hozzájárulni iparkodik s így biztosra vehető, hogy a szóban forgó 60 ezer forint legrövidebb idő alatt alá lesz irva s en­nek alapján a végrehajtó bizottság azon kedvező helyzetben lesz, hogy az építési engedély meg­adása és részvénytársaság alakítása tárgyában a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnál a kellő lépéseket megteheti. Értesítés és felhívás. Zala-Egerszeg város és vidéke mindazon előnyöket, melyeket egy közvetlen vasúti össze­köttetés a forgalom élénkítésével a mezőgazda­ság, ipar és kereskedelem fejlesztésére, az anyagi és társadalmi haladás s általános jólét előmoz­dítására gyakorol, vasúti állomás hiányában nélkülözni kénytelen lévén, sőt az ellenkező köz­vetett. hátrányokat már is sajnosan érezvén, ér­dekeltségi köre egy, a es. és kir. szab. déli vas­pálya szent-iváni állomásából kiágazó s Zala­Egerszegig vezetendő helyi érdekű vasút létesí­tését elhatározta s célul kitűzte. Ezen vasút rendeltetése Zala-Egerszeg vá­rosát a Sopron-Kanizsai pályavonallal a már fenálló szent-iváni állomásnál közvetlen össze­YasiitiigyUnk. A Zala-Egerszeg - szent-iváni helyi érdekű vasutügy végrehajtó bizottsága által kibocsátott s alább egész terjedelmében olvasható értetítést és felhívást a legmelegebben ajánljuk olvasó „Zalamegye" tárcáía. Kolozsvár karácsonyi krisztkindlije 1852 ben 1 Sói-tői 1854—55-ig a kis káplár volt a legna­gyobb úr szép Kolozsvár városában. — Félt és rette­gett tőle az egész lakosság. Még Úrban ezredes sem keltett maga iránt akkora rémületet, pedig Úrban teljhatalmú úr, élet halál ura volt. Azt akasztatta fel, a kit neki tetszett, azt csukatta be, a kinek az arca iránt ellenszenvet érzett. Azt az asszonyt vesszőztette meg, a kinek a férjét és családját legjobban meg akarta gya­lázni. Szeszélye törvény volt; jó kedve életet, sza­badságot adott, rosz éjszakája és haragja börtönt, akasz tólát, és még sem léit és iszonyodott tőle a város oly mértékben, mint attól az oláh zsandár-káplártól, a kit törpe és alacsony termetéért mindenki csak kis káplár­nak nerezett. — Volt ugyan más neve is bizonyára — gondolom Kovácsin vagy Floresin — de azt csak kevesen tudták s még azok is esak kis káplárnak nevezték, mert e néven tette magát félelein és gyűlölet tárgyává. Mert kém, feladó, végrehajtó, zsaroló és bakó volt egy sze­mélyben. O volt Úrban ezredes besúgója, kéme s leg­bizalmasabb és legmeghittebb embere. Mind a ketten oláhok voltak, engesztelhetlen, égő gyűlölettel eltelve nemzetünk iránt s korlát nélküli telj­hatalommal zsarnokoskodtak a város és környéke felett. Oeák Ferenc fátyla nem törölhette le, de ne is törölje*le azon rémítő idők emlékezetét, — megbocsát hattunk, de nem feledtük el, s bár lemondtunk megbo­szulásáról, de nem arról, hogy tanulságait meg ne őriz­zük, s krónikáinkban utódainknak fel ne jegyezzük. — En is azért beszélem el viselt dolgait s bár akadna minden vidéken valaki azon idők élő tanúi közül, a ki a krónika iró munkáját elvégezné s feljegyezné átélt éleményeit, szenvedéseit s a kis és nagy zsarnokok vi­selt dolgait, mielőtt még ki nem halunk mindnyájan, a kik szemtanúk voltunk! — E krónika feljegyzésekre szüksége van a történelemnek, szüksége van unokáink­nak ! — A kis káplár, a kis zsarnok külömben nem volt olvan zord és ijesztőképü ember, mint a minőknek a zsarnokokat rajzolják. Ellenkezőleg jóképii, mosolygó arcú ember volt. Szerette a tréfát s mindig enyelgő, édeskés hangon beszélt mindenkivel, még akkor is, mi­kor börtönbe vezetett valakit, vagy azt az általa kive­tett adót szedte be, a mivel maga magát a káplári fizetés szerénységeért kárpótolni indíttatva érezte. —­Körültekintő és okos ember volt, ki azonnal felismerte a helyzetet s annak sokoldalú előnyeit. Hollah! — igy szólt magában — itt most pénzt lehet csinálni, sok pénzt! Hát csináljunk pénzt, sok pénzt! — És ez elhatározásának megfelelőleg járt el. Azon kezdte, hogy behizelegte, szükségessé, nélkülöz­hetetlenné tette magát a hatalmas úr: Úrban ezredes előtt. — Ravasz és éles elméjével azonnal felismerte gyöngeségeit, hajlamát, szenvedélyeit s ezzel egészen hatalmába kerítette a rettegett zsarnokot. Valóságos kegyencévé vált, mint Potemkin Nagy Péternek. Érte­sítette őt mind arról, ami a városban történt, a mit az emberek gondoltak, beszéltek. Szórakoztatta őt és mu­lattatta urát, a ki magas állása dacára oly egyedüli és elhagyatott állapotban élt. Semmiféle társaság nem fo­gadta őt el, ő maga pedig sokkal dölyfösebb volt, sem liogy alantas tisztjeivel a szolgálat szigorú korlátain túl érintkezett volna. — Büszke és követelő volt, mint minden parvenü s mert minden törekvése dacára nem sikerült betolakodhatnia a főurak köreibe, kinzani és megalázni igyekezett őket. Legfőbb, mondhatni egyedüli szórakozását és mulatságáV kegvencének a kis káplár­nak köszönhette. Ez pletykázott, hazudozott neki s élete ellen szőtt oly titkos összeeskviiésekkel rémítgette min­dig, hogy utoljára a ház előtt álló s a folyosók kanya­rulataira állított őrök mellett még hálószobája előfülké­jében is fegyveres embert hálatott. Ez a fegyveres em­ber a kis káplár volt, a ki urának föltétlen bizalmát bírta s számára kémül szolgált nem csak a lakossággal szemben, hanem még saját alantas közegeinél s a rend­őrségnél is. Ez természetesen módot nyújtott neki, hogy a rendőrség legtitkosabb ügyeível is megismerkedhessék. Mindig tudta, mikor, hol lesz házmotozás,, elfogatás, raz­zia a honvédek ellen, — kiket hol, mely oldalról fe­nyeget veszedelem s kiről mily jelentések s vádak ér­keztek a rendőrség kezébe. Ebbe volt hatalma, s ezt zsákmányolta ki, a mennyire csak kizsákmányolható volt. —' Az egész várost adófizetőjévé tette, mert ezen rendőr hatalommal szemben mindenkinek volt valami gyöngéje, valami rettegni, félni valója, a melynek cí­mén nem volt bátorsága a zsarolásnak ellent állania. Az anyák, kiknek honvéd fiúk volt, a nők kik fér­jeikért rettegtek, a ház ura, ki tudta, hogy fegyver, vagy Kossuth bankó van elrejtve házában. E mellet az egész város lakossága oly odaadással csüngött az önvé delmi harc alatt a nemzet ügyén, liogy talán egyetlen ember sem volt a városban, a ki többé kevésbé ne érezhette volna magát kompromittáltnak az önkény uralommal szemben. Vagy honvéd, vagy nemzetőr, vagy népfelkelő volt minden ember, vagy képviselő, vagy közigazgatási hivatalnok, vagy iparos, a ki az államnak dolgozott, vagy szállító. S mindez főbenjáró bűn volt akkor! — Egy szegény asszonyt — és pedig a jobb csalá­dokból valót, azért vesszőztetett meg Úrban, mert Sze ben bevétele hirére a lengyel hős arcképét különösebben szép transparent keretében helyezte el kivilágított ab­lakában. — A kis káplár azon kezdte tevékenységét, hogy minden család, minden ház titkát kikémlelte. Azutáu felkereste a család fejét, vagy az asszonyt s titkos be­szélgetésre kérve fél, mint jó barátot mutatva be ma­gát, aki nagy szerencsétlenségtől akarja őt jó tanácsai­val és közbenjárásaival megóvni s figyelmezteti is erre, vagy arra, mert ő is „ember, neki is van szíve, habár szolgálni kénytelen! O a maga részére a világért sem követel semmit, a mit épen szán neki valaki, azt hálá­san fogadja, de tetszik tudni ott . . . ben ... ott fenn . . . ő nem szólhat, . . . mert állásával, sőt szabadságával ját­szik igy is, ... de tetszik tudni az urak már többet várnak... mert bizony nyikorog a kerék, ha nem kenik ... és azután kinek* kinek a vagyoni körülmé­nyeihez mérten megnevezett egy összeget ... és ez ellen nem volt appelláta, itt fizetni kellett! leien számunkhoz fél iv melleklet es Winter Adolf stettini gyáros javitott köszvény-keszülékeinek leirasát tartalmazó jegyzék van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom