Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-12-28 / 52. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. december 28. 52. száiii Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nfiittér petitsoru 12 kr. i, ki n ri I n I! i r i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A t. olvasó közönséghez! Lapunk jelen számával harmadik évi pályafutását fejezi be. Nyugodt lélekkel tekintünk vissza e lefolyt, bár rövid időszakra ; mert kevés provinciális lap részesült már kezdetben oly meleg pártfogásba, mint lapunk. A közönség e rokonszenves támogatása a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a medvénkben létező többi társadalmi lap mellett a mi lapunknak meg van a maga jogosult létalapja s így igazolva látjuk ama nézetünket, melynek három évvel ezelőtt lapunk megindítása alkalmával kifejezést adtunk. Kevés szavakban foglaltuk össze akkor programmunkat. — Hangsúlyoztuk, hogy megyei lapjaink a központtól való távolságuk miatt nem kisérhetik oly éber figyelemmel a megyei élet körében felszínre keriilő mozgalmakat s így azokról híven, részletesen ép e távolság miatt lapuk olvasó közönségét nem értesíthetik. E hiányon segíteni, a közönséget a megyei eseményekről mindenkor értesíteni s emellett a megye székhelyének és közel vidékének érdekeit lelkiismeretes buzgalommal képviselni — tüztük ki kibontott zászlónkra három évvel ezelőtt. S ha e három év küzdelmeire visszatekintünk: dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy olvasó közönségünk megyei eseményeink liíi tükrét találta lapunkban. Sőt ebbeli feladatunkat nem egyedül abban láttuk, hogy a megyei közgyűlések-, közigazgatási bizottsági gyűlésekről kimerítő tudósítást hoztunk mindenkor, hanem hirlapirói tisztünkből kifolyó szoros kötelmünknek tekintettük egyúttal minden, a megye egyes helyeit közvetlen érdeklő üdvhöz tüzetesen hozzászólni s O nézetünket legjobb meggyőződésünk sugallatát követve — nyíltan kimondani s így az ügy tisztába hozatalát vagy diadalra jutását csekély erőnkhöz képest elősegíteni. — És mert ily nemes és messze kiható céljaink voltak s mert ezek megvalósítása közben — távol a mindenkor kárhoztatandó személyeskedéstől — tárgyilagosan jártunk el: ebben leljük magyarázatát azon szives támogatásnak, melyben lapunk a múltban részesült. Legyen szabad a t. olvasó közönség e jóakaró támogatását a jövőre is kikérnünk. Részünkről Ígérjük, hogy amint a múltban igyekeztünk olvasó közönségünk igényeit teljes mértékben kielégíteni, úgy tenni fogjuk ezt, még pedig fokozódott buzgalommal, a jövőben is. Nem riadunk vissza e tekintetben az áldozattól sem s valahányszor időhöz kötött eseményeink össze torlódnak, vagy hirdetéseink kelleténél nagyobb tért foglalnak el: habár áldozatunkba kerül is, mellékletet fogunk adni, amint tettük e lefolyt évben is. Lapunk előfizetési ára a régi marad. Egv évre 4 frt, félévre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Kérjük az előfizetés mielőbbi megújítását, hogy a nyomtatandó példányok száma felől idejében kellő tájékozást szerezve, a lap pontos szétküldésében fennakadás ne származzék. — I . c , Akik lapunkat továbbra járatni nem akarják, szíveskedjenek az új évnegyedben megjelenő első számnak egyszerű visszaküldésével nekünk ezt értésünkre adni. A ,,Zalamegye ' szerkesztősége és kiadóhivatala. közönségünk, legfőkép pedig városunk lakósságának szives figyelmébe. A nyomjelzési munkálatok befejezve, a költségvetés egybeállítva levén, eljutottunk a leglényegesebb ponthoz t. i. a törzsrészvényeknek aláirás utján való biztosításához. Lapunk többször, részletesen s a dolgot minden oldalról megvilágítólag szólalt ezen fontos ügyhöz. Kimutattuk, hogy városunk haladásának, szellemi és anyagi jóléte emelkedésének egyik elengedhetlen követelménye e vasút létesítése s ép ez okból táplál bennünket a remény, hogy közönségünk megértve a rohamosan haladó kor intő szózatát, megragadja a kedvező alkalmat s kiki tehetségéhez, vagyoni viszonyaihoz mérten a költségek előteremtéséhez törzsrészvények aláírásával hozzájárulni iparkodik s így biztosra vehető, hogy a szóban forgó 60 ezer forint legrövidebb idő alatt alá lesz irva s ennek alapján a végrehajtó bizottság azon kedvező helyzetben lesz, hogy az építési engedély megadása és részvénytársaság alakítása tárgyában a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnál a kellő lépéseket megteheti. Értesítés és felhívás. Zala-Egerszeg város és vidéke mindazon előnyöket, melyeket egy közvetlen vasúti összeköttetés a forgalom élénkítésével a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem fejlesztésére, az anyagi és társadalmi haladás s általános jólét előmozdítására gyakorol, vasúti állomás hiányában nélkülözni kénytelen lévén, sőt az ellenkező közvetett. hátrányokat már is sajnosan érezvén, érdekeltségi köre egy, a es. és kir. szab. déli vaspálya szent-iváni állomásából kiágazó s ZalaEgerszegig vezetendő helyi érdekű vasút létesítését elhatározta s célul kitűzte. Ezen vasút rendeltetése Zala-Egerszeg városát a Sopron-Kanizsai pályavonallal a már fenálló szent-iváni állomásnál közvetlen összeYasiitiigyUnk. A Zala-Egerszeg - szent-iváni helyi érdekű vasutügy végrehajtó bizottsága által kibocsátott s alább egész terjedelmében olvasható értetítést és felhívást a legmelegebben ajánljuk olvasó „Zalamegye" tárcáía. Kolozsvár karácsonyi krisztkindlije 1852 ben 1 Sói-tői 1854—55-ig a kis káplár volt a legnagyobb úr szép Kolozsvár városában. — Félt és rettegett tőle az egész lakosság. Még Úrban ezredes sem keltett maga iránt akkora rémületet, pedig Úrban teljhatalmú úr, élet halál ura volt. Azt akasztatta fel, a kit neki tetszett, azt csukatta be, a kinek az arca iránt ellenszenvet érzett. Azt az asszonyt vesszőztette meg, a kinek a férjét és családját legjobban meg akarta gyalázni. Szeszélye törvény volt; jó kedve életet, szabadságot adott, rosz éjszakája és haragja börtönt, akasz tólát, és még sem léit és iszonyodott tőle a város oly mértékben, mint attól az oláh zsandár-káplártól, a kit törpe és alacsony termetéért mindenki csak kis káplárnak nerezett. — Volt ugyan más neve is bizonyára — gondolom Kovácsin vagy Floresin — de azt csak kevesen tudták s még azok is esak kis káplárnak nevezték, mert e néven tette magát félelein és gyűlölet tárgyává. Mert kém, feladó, végrehajtó, zsaroló és bakó volt egy személyben. O volt Úrban ezredes besúgója, kéme s legbizalmasabb és legmeghittebb embere. Mind a ketten oláhok voltak, engesztelhetlen, égő gyűlölettel eltelve nemzetünk iránt s korlát nélküli teljhatalommal zsarnokoskodtak a város és környéke felett. Oeák Ferenc fátyla nem törölhette le, de ne is törölje*le azon rémítő idők emlékezetét, — megbocsát hattunk, de nem feledtük el, s bár lemondtunk megboszulásáról, de nem arról, hogy tanulságait meg ne őrizzük, s krónikáinkban utódainknak fel ne jegyezzük. — En is azért beszélem el viselt dolgait s bár akadna minden vidéken valaki azon idők élő tanúi közül, a ki a krónika iró munkáját elvégezné s feljegyezné átélt éleményeit, szenvedéseit s a kis és nagy zsarnokok viselt dolgait, mielőtt még ki nem halunk mindnyájan, a kik szemtanúk voltunk! — E krónika feljegyzésekre szüksége van a történelemnek, szüksége van unokáinknak ! — A kis káplár, a kis zsarnok külömben nem volt olvan zord és ijesztőképü ember, mint a minőknek a zsarnokokat rajzolják. Ellenkezőleg jóképii, mosolygó arcú ember volt. Szerette a tréfát s mindig enyelgő, édeskés hangon beszélt mindenkivel, még akkor is, mikor börtönbe vezetett valakit, vagy azt az általa kivetett adót szedte be, a mivel maga magát a káplári fizetés szerénységeért kárpótolni indíttatva érezte. —Körültekintő és okos ember volt, ki azonnal felismerte a helyzetet s annak sokoldalú előnyeit. Hollah! — igy szólt magában — itt most pénzt lehet csinálni, sok pénzt! Hát csináljunk pénzt, sok pénzt! — És ez elhatározásának megfelelőleg járt el. Azon kezdte, hogy behizelegte, szükségessé, nélkülözhetetlenné tette magát a hatalmas úr: Úrban ezredes előtt. — Ravasz és éles elméjével azonnal felismerte gyöngeségeit, hajlamát, szenvedélyeit s ezzel egészen hatalmába kerítette a rettegett zsarnokot. Valóságos kegyencévé vált, mint Potemkin Nagy Péternek. Értesítette őt mind arról, ami a városban történt, a mit az emberek gondoltak, beszéltek. Szórakoztatta őt és mulattatta urát, a ki magas állása dacára oly egyedüli és elhagyatott állapotban élt. Semmiféle társaság nem fogadta őt el, ő maga pedig sokkal dölyfösebb volt, sem liogy alantas tisztjeivel a szolgálat szigorú korlátain túl érintkezett volna. — Büszke és követelő volt, mint minden parvenü s mert minden törekvése dacára nem sikerült betolakodhatnia a főurak köreibe, kinzani és megalázni igyekezett őket. Legfőbb, mondhatni egyedüli szórakozását és mulatságáV kegvencének a kis káplárnak köszönhette. Ez pletykázott, hazudozott neki s élete ellen szőtt oly titkos összeeskviiésekkel rémítgette mindig, hogy utoljára a ház előtt álló s a folyosók kanyarulataira állított őrök mellett még hálószobája előfülkéjében is fegyveres embert hálatott. Ez a fegyveres ember a kis káplár volt, a ki urának föltétlen bizalmát bírta s számára kémül szolgált nem csak a lakossággal szemben, hanem még saját alantas közegeinél s a rendőrségnél is. Ez természetesen módot nyújtott neki, hogy a rendőrség legtitkosabb ügyeível is megismerkedhessék. Mindig tudta, mikor, hol lesz házmotozás,, elfogatás, razzia a honvédek ellen, — kiket hol, mely oldalról fenyeget veszedelem s kiről mily jelentések s vádak érkeztek a rendőrség kezébe. Ebbe volt hatalma, s ezt zsákmányolta ki, a mennyire csak kizsákmányolható volt. —' Az egész várost adófizetőjévé tette, mert ezen rendőr hatalommal szemben mindenkinek volt valami gyöngéje, valami rettegni, félni valója, a melynek címén nem volt bátorsága a zsarolásnak ellent állania. Az anyák, kiknek honvéd fiúk volt, a nők kik férjeikért rettegtek, a ház ura, ki tudta, hogy fegyver, vagy Kossuth bankó van elrejtve házában. E mellet az egész város lakossága oly odaadással csüngött az önvé delmi harc alatt a nemzet ügyén, liogy talán egyetlen ember sem volt a városban, a ki többé kevésbé ne érezhette volna magát kompromittáltnak az önkény uralommal szemben. Vagy honvéd, vagy nemzetőr, vagy népfelkelő volt minden ember, vagy képviselő, vagy közigazgatási hivatalnok, vagy iparos, a ki az államnak dolgozott, vagy szállító. S mindez főbenjáró bűn volt akkor! — Egy szegény asszonyt — és pedig a jobb családokból valót, azért vesszőztetett meg Úrban, mert Sze ben bevétele hirére a lengyel hős arcképét különösebben szép transparent keretében helyezte el kivilágított ablakában. — A kis káplár azon kezdte tevékenységét, hogy minden család, minden ház titkát kikémlelte. Azutáu felkereste a család fejét, vagy az asszonyt s titkos beszélgetésre kérve fél, mint jó barátot mutatva be magát, aki nagy szerencsétlenségtől akarja őt jó tanácsaival és közbenjárásaival megóvni s figyelmezteti is erre, vagy arra, mert ő is „ember, neki is van szíve, habár szolgálni kénytelen! O a maga részére a világért sem követel semmit, a mit épen szán neki valaki, azt hálásan fogadja, de tetszik tudni ott . . . ben ... ott fenn . . . ő nem szólhat, . . . mert állásával, sőt szabadságával játszik igy is, ... de tetszik tudni az urak már többet várnak... mert bizony nyikorog a kerék, ha nem kenik ... és azután kinek* kinek a vagyoni körülményeihez mérten megnevezett egy összeget ... és ez ellen nem volt appelláta, itt fizetni kellett! leien számunkhoz fél iv melleklet es Winter Adolf stettini gyáros javitott köszvény-keszülékeinek leirasát tartalmazó jegyzék van csatolva.